2010. szeptember 6., hétfő

Hétfő eddig...

Nem volt könnyű a mai nap eddig a gyerekekkel, leginkább Livike feszegeti a határait, vagyis azt hiszem már el is érte nálam azt, amit lehet. Már nem tudom mit csináljak vele, ez a szinte állandósult visítás, sikítás, hiszti már szörnyű. :(
Értem én, jön a foga, fáj, de akkor is..! :(
A jobb alsó szemfog egyre élesebb, már látszik is, magyarul áttört.. a másiknak se lehet túl sok híja...
Levikénél a jobb felső szemfog áll ugyanígy, tehát majdnem áttört, de még éppen nem. A többi csak kicsit duzzadt, azoknak kell még idő bőven. Gondolom én.
Most épp rötyögés van a kiságyban ezerrel, (17:19) sejtettem, hogy alvás nem lesz már, de letettem Őket, kicsit pihenni, bírni kell még a nap hátralévő részét is.

Éjjel nem volt semmi extra, ha jól emlékszem se felsírás, se más nem volt, de már nem is vagyok benne biztos. Ha volt is, annyi volt csak, mint máskor. :)
Reggel 8:25-kor keltünk, mindketten fent voltak már, kezdhettük a napot.

9 óra után kitettem Őket az utazóágyba, de nem nagyon maradtak benne nyugton. Apa itthon volt még, délre ment dolgozni, Ő pesztrálta a gyerekeket, amíg én elkészültem a takarítással, most hosszabbra nyúlt, mert fel is mostam idebent is, a teraszon is, ilyenkor mindent kipakolok a konyhából is az asztalon kívül. Mi lenne, ha nagyobb lenne a lakás, ha ezt a kicsit is ilyen sokáig tart rendberakni? És még csak nagyjából csináltam. :((
Na jól van, nem nyavalygok...
Tízórai előtt persze sétálni, szaladgálni is kellett, mert nem úgy van már, hogy elvannak akár egy órát is az utazóágyban....
Menni, menni, menni! Mindig menni. Rohanni!
A tízórait 11 órakor kezdtük adni, elég sokat megettek, de maradt is gyümölcs, mert sokat csináltam eleve.
Kaptak még kekszet, sajtos puffancsot, kölesgolyót is, majd 11:20-kor bejöttünk, ittak teát, játszottunk.
12:20-kor tettem le Őket aludni egy kis tápszerrel, Livike egy órán át visított, és visított és nem hagyta abba. :(( Én közben csináltam az ebédjüket, majdnem egy kiló répát megpucoltam, hogy maradjon is a fagyasztóba kaja, krumpli, zeller, kicsi karalábé került még bele. Amikor megfőtt csak lezártam alatta a gázt.. nem akartam zörögni a botmixerrel, nehogy felébredjenek, mert addigra Livike nagynehezen elaludt végre! Levike végig aludt. A visítás alatt is.
Volt még kb fél órám, amit előre ugye nem tudhattam, nekifogtam dudvázni, azt mindig lehet... :(
14:10-kor ébredtek fel, Livike nagyon sírt, nagyon keservesen, nem a sima hisztizős visítása volt ez most. :( Hiába vettem fel, ölelgettem, simogattam, csak nem akart nyugodni. Már tiszta piros volt az egész feje, a keze a szájában volt végig, már majd megőrült a fájdalomtól - szerintem - úgyhogy hoztam is a Dologélt, engedte szépen, hogy bekenjem az ínyét... A végén már rötyögve szaladgált előlem, talán enyhült valamit a fájdalom. Levike is sírt, de csak szolidaritásból, meg már félt is Livike hangjától szerintem.
A kajájukat készre csináltam Mama segítségével. Az a fránya rántás! Nekem az még mindig nem megy. :( A habarással már kibékültem, azzal nincs gond. Egy adag rántást ki is dobhattam, mert ahogy ráengedtem a hideg vizet egyből egy gombóccá szaladt, kemény lett és sűrű.... Pedig vártam vele, hogy hűljön. Na meg mint kiderült, eleve sűrűre csináltam. Mama gyorsan csinált újat, rátette a kajájukra és már ehettek is!
Rántás és húsnélküli pépes alap lett két 3 decis dobozkával még pluszba, azokat tettem is a fagyasztóba.
A mai napra szánt adagba beletettem a húst, arra ment a rántás is, ez is lett vagy 5 deci, ha nem több! Meg is maradt a fele kb...
A kaját 14:30-kor kezdte adni Mama, ették-ették, de valahogy nem volt az igazi. Mehetnékük volt már akkor is.
Kaja után meglett az örömük, szaladgálhattak, hintázhattak is, elvoltak... csak mindig olyan helyen, ahol nem kéne. Livike konkrétan hason csúszva mászott be az utánfutó alá a labdáért.... :)

16 órakor jöttünk be, kaptak meleg teát, játszottunk.. Mama elment a Dédiért Földvárra, megint vinni kell vizsgálatokra a Dédit, holnap is meg azt hiszem 9-én is, úgyhogy addig itt lesz.

Folyamatosan nevetgélés, kacagás hallatszik ki a szobából.. miért nem lehet mindig így? Miért kell sírni, visítani, ordítani az idő nagy részében?

Uzsonnára bundás kenyeret akarok csinálni, de majd meglátjuk hogy lesz-e addig pesztra, vagy ellesznek a gyerekek továbbra is az ágyaikban, mert azt kint kell sütnöm...

Egyelőre ennyi, majd jövök este valamikor, gondolom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki írhat, aki úgy érzi van mondanivalója, észrevétele, esetleg jó tanácsa.:)
Előre is köszönöm. :)

Privát emailt az lbetty.80 előtagú gmail-es címre lehet küldeni, valamint erre a célra használható a kapcsolat űrlap is, ami a jobb oldali hasábban található. :)