Beíratkoztunk az iskolába...

Vagyis csak én mentem, ami a lényegen nem változtat: a gyerekek szeptemberben megkezdik az általános iskola első osztályát.
Nekem egyelőre elég labirintusnak tűnik az iskola, pedig nem is voltam csak egy részében. :) Így van ez általában minden új hellyel, épülettel.
Segítségem is volt, mivel a szomszédasszonyunk épp abban az iskolában tanít - negyedikeseket - , így megbeszéltúk, hogy együtt megyünk, segít eligazodni, hova kell menni, stb... Jó volt, mert én olyan béna tudok lenni idegen helyeken egyedül...
Kb másfél óra alatt végeztem is, na persze nem addig voltam bent, az kb 10 perc volt, amíg kitöltöttem a papírokat és viszlát... júniusban majd lesz szülői, ahol majd elmondanak mindent, hogy mit kell beszerezni, stb... kaptam egy házirendet és ennyi :) Mondtam, hogy olvastam a honlapon, erre jót mosolyogtak, és közölték, hogy nekik akkor is ide kell adni. Kedvesek voltak egyébként, nem volt semmi gond.
A saját kis harcomat leszámítva magammal, hogy megint idegenekkel kellett beszélnem, szembenéznem, ami ugye nekem nem megy a látásm miatt, itt pedig különösen rossz volt, mert az igazgatóhelyettes asszony mögött csupa ablak volt, magyarul az arcából alig láttam valamit, azt se tudtam hova nézzek, de ez már a szokásos érzés, amikor olyasvalakivel kell kommunikálnom, aki nem tudja mi van. Mégsem kezdhetem azzal, hogy "jónapot kívánok, xy vagyok és azért nézek így mert gyengénlátó vagyok meg nem fejlődött rendesen a látásom a koraszülöttség miatt, ezért nézek ferdén de én önt nézem csak az nem úgy látszik......" pff. :((
Aki tudja mi a helyzet azzal nincs gond, de így nagyon rossz... 

A szomszédasszony kérte, hogy ha végzek, menjek fel egy emelettel feljebb van a terme, kíváncsi, hogy mi volt, nem baj, hogy óra van, menjek be nyugodtan. :) Hát ha Ő mondja... :) Fura érzés volt, amikor egy osztálynyi negyedikes gyerek egyszerre köszön nekem csókolomot.. :)) Hát igen, telik az idő, meg kell szokni ezt is.... A mai napig sokszor úgy érzem, hogy az emberek még mindig gyereknek néznek, bár legalább már nem az van, mint pl 23-24 éves koromban, hogy 18-nak se néztek.... csak látszik már az idő múlása, mégis előjön az az érzés is időnként, hogy pl én kicsi vagyok és láthatatlan, vagy észre sem vehető, és hogy a "felnőttek" mindent jól/jobban tudnak, mint én... és akkor mondjuk a velem egykorú vagy mondjuk egy negyvenéves az a felnőtt én meg nem... Fura még leírni is ezt, kár is volt. :((
Még ezt leírom, ha már így kinyavalyogtam magam: mindig azt mondtam, hogy milyen rossz, hogy nem néznek annyinak, amennyi éves vagyok, persze anyukám és az idősebbek mondták, hogy addig örüljek, amíg fiatalnak néznek, majd jó lenne az még később... Hát, eddig még nem jött el, hogy arra vágyjak, kíváncsi leszek mikor lesz.... :)
Anyukámat is fiatalabbnak nézték mindig, sőt még most is. :) Csak két példa... Már házasok voltak, én is megvoltam már, tehát 21 éves elmúlt, amikor nem engedték be a korhatáros mozifilmre, mert nem volt nála a személyije... .))) A másik meg, amikor én 5-6. osztályos voltam - nem tudom már - és papírgyújtés volt az iskolában, már az eredményhirdetés végét vártuk, amikor jött anyukám értem, megállt az iskola ajtónál az udvar felől, egyszercsak kijött egy tanár, először is hátbavágta az ajtóval, majd rákiabált anyára, hogy "Hát te miért nem állsz a sorban?" Csak azért, mert várom a gyerekemet. - mondta Anya, na erre a tanár vörös fejjel arrébb ment.. :)))

Najó.. ennyit erről, jól elkalandoztam az iskolától, bár sokkal többet nem tudnék róla mondani, majd kialakul minden a maga idejében.

A logopédus nagyon megdicsérte mindkettőjüket, hogy jól haladnak, Levike már nagyon kevésszer téveszt, inkább csak ha nagyon kapkod vagy gyorsan mondja, vagy mérges, akkor nincs meg szépen az s hang. Livike is tudja, ha akarja, de még többször rá kell szólni, hogy nem jól mondta, akkor javítja. :)
Mindenképp fontos, hogy minden hang a helyén legyen, mert bajok lesznek a helyesírással...

Most megyek, mert már elfáradtam ezen a kis laptopon írni, csomót kell javítani, mert nem azt a billentyűt találom el amit szeretnék.. az ű betű pl az enter fölött van, ami amúgy is kicsi, alig találom meg, a szóköz meg nem akar menni, csak ha erősen ütöm, én meg ugye finoman szoktam gépelni... :))) Ha maradt hiba elnézést...

Jövök majd. :)

Életjel...

Ez egyre rosszabb... :( Mármint az, hogy január óta nem írtam.. ennyi idő talán még soha nem telt el két bejegyzés között. Mindig megfogadom, hogy majd ezentúl gyakrabban írok, ha csak kicsit is, ha csak telefonról is, de aktivizálom magam, mert mi lesz így x év múlva, ha vissza szeretném olvasni, mi is volt velünk annakidején..? :( Nem beszélve arról, hogy talán van még néhány olvasó, aki néha erre téved és talán kíváncsi még ránk...
A rövid bejegyzések általában azért maradnak el, mert előtte egy hosszúúúúút kellene írni, hogy napra kész legyek, így marad az egész "majd később"-re.

Azt hiszem három hónapot nehéz lenne pótolni, főleg úgy, ahogy még a kezdet-kezdetén írtam... Napi minimum egy, de néha több bejegyzésem volt mikor kicsik voltak a gyerekek... :) Na, azt hiszem ilyen nem lesz újra, de talán összejön a ...... (nemígéreksemmitmertcsak).. Szóval szeretnék többször jönni. (ki tart visza?:D senki.. lustaság, időhiány, meg most speciel gép hiány is van... )
A laptopom 8 év után úgy gondolta hogy befejezi pályafutását és meghalt.. se kép, se hang. Azt mondják, hogy típushiba és örüljek, hogy ennyit is bírt, ha újat veszek az 1-2 évnél többet nem fog bírni. Jó kilátások..!:(  Kb. 120.000 Ft. egy valamire való laptop, ami mondjuk nem fagy meg a tv2-s videók (igen, még mindig neten nézem a Jóban Rosszbant..:)  ), meg az online filmek nézése, és a facebookos golyós játék közben (Bubble Island). Egy hasonló tulajdonságú asztali gép kijön kb 100.000 Ft ból monitorral együtt... Szóval nem tudom hogy lesz, meg ugye össze kell kuporgatni a rávalót,  Karácsonyi, szülinapi, névnapi ajándékra kapott pénzek, amit persze spórolós lévén nem költöttem magamra, hanem hagytam tartalékba, gyerekekre, iskolára készülésre, stb.. Szóval egy ideje nincs gépem, vagyis egy kis laptop van kölcsönbe Apukámtól, de azon meg nem tudok írni 10 ujjal, annyira kicsi... :)) Amit épp muszáj meg lehet nézni, javarészt telefonról szoktam facebookot, emaileket, de még weboldalakat is böngészni.

Nahh... ahhoz képest, hogy a gyerekekről kellene írnom, jól elkalandoztam... :)

A legfontosabb, hogy viszonylag jól van mindenki, az általános, kicsit náthás állapotot már nem veszem betegségnek. :)

Naptár nélkül írok, bent vagyok az irodában Anyukáméknál, csomagost várok, de csak nem akar jönni..  telefont ügyelek közben, de annyira menni kellene már!
A gyerekekért ebéd után megyek, mert megyünk a logopédushoz 15 órára, de a kapu csak 12:45 és 13:15 között van nyitva, egyébként csengetni kell, azt meg nem szeretek, mert biztos gondolják, hogy miért nem tudok időben jönni?
Az oviban már nem alszanak, hiszen iskolába készülők, foglalkozások vannak egy kis alvás nélküli pihenő után.

A logopédus szerint nincs nagy vész egyikőjükkel sem, az s, cs, zs hangokat kell javítani, plusz Levikénél az r még egyáltalán nincs meg. Hetente járunk, nekem nagyon fárasztó, hogy folyton javítani kell Őket itthon, mert ha odafigyelnek akkor szépen megvan az s, de ha nem, akkor még sziszeg... és annyira bosszantó, hogy én töröm magam, gyakoroltatom (-nám, mert nem nagyon akarják) őket és akkor arra nem veszik a fáradtságot, hogy odafigyeljenek, amíg rögzülnek helyesen a hangok. :(( Remélem nem kell egész nyáron járni, bár amilyen tempóban haladunk szerintem még szeptemberre sem fognak tisztán beszélni.... Na de ne legyek ennyire negatív, tudom... :(

Februárban megvoltak a szokásos ünneplések, az elején én voltam 35., majd egy Livike névnap, végül a gyerekek 6. születésnapja is eljött. :)
Igazán nagy ajándékokat kaptak, nem is tudom, a következő mi lehet már, ha mindig felül kell múlni önmagunkat? :(
Mamáéktól fényképező gépeket kaptak, igen, mindketten, kis Canon, de elég komoly gépek... Pár napig folyamatosan nyüstölték, nem győztem tölteni az akksikat.. :)) Azóta persze a lelkesedés alábbhagyott, de legalább nem a telefonjainkat nyúzzák, ha fényképezni akarnak, hanem van saját gépük és azért remélhetőleg jópár évig gépek lesznek még, nem avulnak el, és főleg épek maradnak, mert ugye a gyerekek azok gyerekek... vigyázni még mindig nem nagyon szeretnek semmire...
Tőlünk bicikliket kaptak, le kellett már cserélni a kis 12-eseket, kaptak helyette 20-ast! Igaz, hogy használtan vettük, de nagyon jó állapotú mindkét bicikli. Itt ragadom meg az alkalmat, ha jár még erre valaki, hogy van két eladó 12-es biciklink, ha érdekel valakit képet tudok küldeni. :)

Megkaptuk az értesítést a körzetes iskolától, hogy mehetünk beiratkozni április 16-17-én.
Bár az igényfelmérő lapon utolsónak írtam be a körzetest, miután leadtam már megbántuk az elsőnek beírtat, meg is akartam változtatni, de azt mondta az óvodavezető, hogy ez csak igényfelmérő, nincs sok jelentősége, meg amúgy gondolom sejtette, hogy úgysem vennék fel a gyerekeket nem körzetesbe, vagy kicsi eséllyel. Így marad ez, szerintem mindenhol megtanítják a gyerekeket írni, olvasni, számolni, stb.., persze nagyon remélem, hogy kedves, és igazán szakmáját értő/szerető tanítónéniket fognak kapni....

Egyébként felvetődött az is, hogy nem mennének még iskolába, de végül bízunk abban, hogy szeptemberig még fejlődnek, hiszen már 7,5 évesek lennének, ha halasztanának... meg érdekli minden Őket, az ovi már unalmas lenne, úgy gondolom. Csak ugye a figyelem... hogy pl Livike a logopédusnál is mindennel foglalkozik, nézelődik, kutat, feláll, persze megcsinálja, amit kell, de akkoris! Végig kellene ülni, figyelni, mint eleinte, csak most már szerintem unja az egészet és azért csinálja. A logopédus vetette fel, hogy mi lenne, ha még maradnának, (nem a beszéd miatt!) Ő is az első gyerekét időben engedte és sok baja volt a tanulással a gyereknek, míg a másik kettőt már halasztással, és milyen jó.. Pff.. ez is egy olyan helyzet, amiről mindenkinek van véleménye, hogy miért így, vagy úgy jobb..
Van egy (volt) ovis társ anyukája, aki azt mondta arra a kérdésemre, hogy miért nem engedte a gyerekét iskolába, hogy "mert nem akartam, hogy 6 évesen menjen és kész." Hmm... ez azért fura, meg azt mondta, hogy nincs semmi baj a gyerekkel, bár a Pedagógiai Szakszolgálatnál találkoztunk, ahol ugye nem csak logopédia van, hanem egyéb fejlesztések is, valami miatt csak úgy látták, hogy ne menjen még, na mindegy, ez az Ő dolguk, csak nekem fura volt a kijelentése.
Én bízom annyira a gyerekekben, hogy ha igazán akarják, ha összeszedik magukat akkor nem lesz gond a figyelem összpontosítással és a kitartással.
Ha érdekli őket valami, akkor tudnak figyelni, nyugton maradni. (..csak nehogy az iskola se legyen érdekes... )  Remélem nem tévedek... nem tévedünk!

Nahh.. most ennyi lenne, megjött a csomagos is közben megyek és eszem valamit meg a gyerekekért is mehetek nemsokára... logopédushoz most először hármasban megyünk... "jajjdejó" :( Igen, még mindig nem fogadnak nekem szót, de nem panaszkodom még itt is... próbálok pozitívabban hozzá állni a dolgokhoz, szokni kell, hogy csak én megyek velük, mert az iskola is messzebb lesz, nem két percre az otthonunktól... oda is el kell menni, sőt haza is kell jönni, és gondolom a hazaút lesz akkor is az én "kiváltságom", magyarul egyedül kell mennem értük. De ez még odébb van, .... pedig mennyire nem is olyan soká! :( Többeknél olvastam, hogy valamiféle szomorúság töltötte el Őket, amikor ténnyé vált, hogy iskolás lesz a gyermekük... igen, ezt én is éreztem, és fogom is még, vége az ovis éveknek, de jó is lenne még később, ha "csak" ennyi bajunk lenne, hogy oviba kell járni. :((( Most jön a java!... :)

Nahh... most kb naprakész lettem, persze sok minden kimaradt, pl rengeteg kép is várat még magára, de ahhoz tényleg sok idő kell, hogy válogassak, albumot csináljak, stb.. de majd meglesz az is... :)
Hátha összejön a telefonos rövid bejegyzéses módszerem, meglátjuk! :)

Jövök, amikor... :)