Itt vagyunk újra! :)

Már csütörtökön hazajöttünk, csak eddig nem jutottam oda, hogy írjak is.
Először is köszönjük szépen Anya, hogy a sok dolgod és a gyerekek mellett mégis tudtál időt szakítani a blog írására is. :) Valamint azt is köszönjük, hogy idén is volt lehetőségünk egy pár napra kettesben lenni, kicsit pihenni. Már el is felejtettem, milyen az, hogy kint ülök és nem csinálok semmit, vagy épp olvasok, és a legnagyobb feladatom a nap folyamán az, hogy közösen főzünk valamit párommal és utána el kell mosogatni.. :D
Ahogy az már lenni szokott a nyaralásaink alkalmával, most sem tudtam reggel sokáig aludni. De még addig sem, mint amit itthon a gyerekek engedélyeznek! :( Biztos azért, mert nincs miben kifáradni egész nap, vagy nem tudom.. A legtöbb, ameddig aludtam az 6:30 volt, egyszer 7 óra, de legtöbbször már előbb felébredtem, csak nem keltem fel, mert minek...

A hely amúgy tűrhető volt, bár ezt mondjuk Mama szerintem másképp fogalmazná, de mondjuk azt, hogy volt fedél a fejünk felett, egy huszon-x éve épült nyaralót kell elképzelni, ami a Tisza árterén van, sok a vas benne, ráadásul a "vezetékes" víz se olyan, mint máshol, vert kút van, amiből eléggé vasas víz jön, rozsdás tőle minden, de még a szaga is valami borzalom... mosakodni elég necces volt, de azért persze kellett.
Áram, tévé, hűtő, palackos gáztűzhely az volt, a tisztaság alső határ, de szerencsére vittem Domestost, mosogatószert, Cifet, mert ezek egyike sem volt egyébként.. Majdnem úgy készültünk, mint a sátras nyaralásra, ahova tényleg mindent vinni kell. Itt azt mondták, hogy minden van, csak kaját vigyünk.. vagyis annak valót. Na ehhez képest semmi fűszer, talán csak só volt, ezer éves lábasok, tányérok, evőeszközök.. amit használni akartunk előbb el kellett súrolni. Jó, hogy vittük a saját kedvenc lábasunkat, fakanalunkat, serpenyőnket. :))) Egyfelől érthető, mindenfajta vendég megy oda, ha modern cuccok lennének, biztos nem maradna meg minden... Fűszereket is vittünk. Sokat jelentett a hűtő, így volt nálunk tojás is, na meg a többi cuccot is tudtuk hűteni, nem romlott meg a paradicsom, paprika, kolbász, szalonna... húst is vittünk, elvolt a kis mélyhűtőben. :))
Szinte a mellettünk lévő portán van a tulajok kis házikója, most ők is épp lent voltak, elég sokat voltunk velük, mindig jöttek, hogy mi kell a boltból, ha bementek a faluba kocsival. Vittük a bicikliket is, én kétszer mentem be.. az út ha eső van valami borzalom sáros, két-három nap alatt kiszikkadt annyira, hogy el lehetett rajta menni biciklivel is. 1200 m a köves út, onnan még kb 300 a bolt, de az már simán megy, végig köves út van. Fura volt a falusi nyitvatartása a boltnak, rég tapasztaltam már ilyet, talán még nyaranta nagymamámnál.. :) Hétközben 16:30-ig, szombaton délig, vasárnap 11-ig van nyitva. Haladnak, mert régen vasárnap egyáltalán nem volt nyitva semmi, ha jól emlékszem. :) Nem kellett amúgy sok dolog, majdnem mindenünk volt, néha friss kenyér kellett, ásványvíz meg sör.. Ilyenkor az is mehet, ha nem is durván. :) Cigi ugyebár már 9 hónapja nincs egyikőnknek sem, arra legalább nem kellett költeni. Tényleg, a 26-a Pistinek, a 27-e meg nekem a "hónapforduló" napunk... 2013. október.  :)
Pisti eljutott addig, hogy amikor a szállásadók mellettünk cigiztek, akkor elviselte ugyan, de másnap fojtotta, szorította a torkát, mint régen, ha nagyon sokat cigizett... (én nem tudom ezt az érzést, soha nem volt ilyen, pedig volt mikor nálam is megszaladt a mennyiség, ha ritkán is... valószínű a kevesebb év a kulcs, Ő mégis csak 28 évig szívta, én meg kb 7-8, vagy nem tudom.. de azt sem folyamatosan, meg néha előtte is volt már, hogy elszívtam egy-egy szálat.. na mindegy, vége van, remélem örökre. )

A Tiszába és a medencébe - mert az is volt, teleszivattyűzták Tisza-vízzel... ) - első nap még bele tudtam menni, megkegyelmezett a Mikulás.. :D Pisti rendszeresen úszott is a Tiszában, természetesen horgászott, én is próbálkoztam, de csak fárasztani és botot kivenni - üresen is - , bedobni csak kb kétszer próbáltam, de speciális hely volt, nem volt mindegy, hogy hova dobjuk. Fogott sok halat, egyszer sütött is, a többit odaadta a gazdának, nem volt kedve vele kínlódni, én ugye nem szeretem a halat... ott meg elvitték a gyerekei, meg megették ők. :)

Esténként és esős időben - két nap volt a végén ilyen - nem maradt más csak a tévé nézés. Mivel a mobil internet ugyan elég volt, de lassú telefonon, így a Jóban rosszbant is kényetelen voltam a tévében nézni. :) A reklámok miatt utáltam eddig úgy, de most csak egy van benne. Utána még néztük a Magánnyomozókat is, azt eddig is szerettem, csak ritkán láttam, viszont amin elcsodálkoztam és soha nem gondoltam hogy nézni fogom... az az Édes élet volt.. :D Tudom, hogy a pénz az úr, mesterkélt szituációk, stb... de pl tegnap itthon is megnéztem, mert érdekelt. Hát.. ez van. :)))

Pisti pénteken már dolgozott, ma is, holnap is, és valószínűleg a jövő héten is fog péntekig legalább. Kell a váltótársának is pihenés, ugye ketten vannak, az előző hetet Ő vitte egyedül, most vissza kell adni. Na igen.. fárasztó lesz, főleg kánikulában. (plusz 20 fok a konyhán, mint a kinti hőmérséklet... )

Mamáék ahogy írta el is mentek tegnap Orosházára veterános túrára, egyelőre nem veterán járművel, mert az javítás alatt van, csak amikor lebeszélték, még nem lehetett tudni, hogy nem lesz készen.
Utána ilyen lesz már az egész nyár, hogy mennek, jönnek, mindig van valami... :)

Ja és a lényeg... A gyerekek sejtésem szerint tényleg úgy gondolják, hogy minden a régi.... Hiába állok én jobban hozzá a dolgokhoz, feszegetik a határaikat, de nagyon.... :( Már a hazajövetelünk estéjén sírtam, hogy minek jöttünk haza, ha ilyenek... :(( Pedig nem kiabáltam, próbáltam úgy csinálni, ahogy Mama is szokta, de nem.. mert velem meg LEHET csinálni azt, amit vele nem! :((( Az Apjukkal sem különbek..
Sokat ígérnek, hogy jók lesznek, stb... Pénteken pl ovi után egyből mentünk a postára EGYÜTT a gyerekekkel... (valahol kényszermegoldás volt, előtte nem jutottam el, utána meg ugye nem hagyhattam itthon őket egyedül) Ehhez is úgy álltam, hogy jó lesz, ügyesek már, nagyok, szót fogadnak. Hát.. mondjuk volt jövés-menés, dumálás, jó, hogy csak egy valaki állt előttünk és üres volt a posta.. :D Nem állnak meg mellettem, azt sejtettem, de hogy mindent végig kell fogdosni és kommentálni, azt nem gondoltam.. :)))
Nem baj, a postás "néninek" nagyon tetszett Levike, ahogy precizen visszapakolgatta a "rugós madzagos" tollakat a tartóba... :))

Jajj, a mai beszólásán behaltam: Ugye a zene a minden, hát hallgassuk, ha már kint dögmeleg van... ment épp valami, erre odamutat az egyik kis képre a YouTube-on hogy "Azt ismerem, az a Szállj el kismadár!". Lesek... a képen egyetlen sor szerepelt szöveggel, a dal címe. Mondom honnan tudod, hogy az, nem kép van.... Erre Ő: "hát elolvastam! felismertem az írást!" :))) Pedig azt nem szokta olyan sokat hallgatni, mint pl a Hooliganstól a Játszomot, azt is felismeri már...
Most a kedvenc, amivel már kikergetnek a világból a Majka-Belehalok számának Irigy Hónaljmirigyes paródiája.. :) Megy még most az Ocho macho - Jó nekem, a Vad Fruttik - Lehetek én is és a Honey Beast - A legnagyobb hős című számai, - hogy csak a javát említsem - de szeretik a Republikot, Hooliganst, de még némelyik Tankcsapda számot is.. :))) Ezeket nem mindet úgy szerették meg, hogy megmutattuk, hanem rátaláltak.. ugya a YouTube olyan, hogy ha hallgatunk valamit, beajánl csomó másik zenét... Egyébként többségüket én is szeretem.. :) Tudom, ezek nem kifejezetten gyerekeknek szóló számok, sőt, egyáltalán nem, de nem lehet mindig Halász Juditot meg Gyerekdalok és mondókákat hallgatni, bár utóbbit szeretik... :)))

Na jólvan, megyek, mert jönne Levike ide megint zenét hallgatni...
Jövök amikor tudok.. :)

Sírás után megbékülés.. :)

Reggel miután eljöttem az oviból, akkor még azt fontolgattam, hogy ebéd után elmegyek értük és hazahozom Őket. Majd később annyi munkám lett, hogy ez el is felejtődött, így maradtak.

Már alig vártam, hogy 15:00 óra legyen, hogy mehessek értük, hogy, mi is volt, miután eljöttem.

Hamarább is értem, mint 15:00 óra, így vártam még vagy 15 percet, mire felébredtek.

Majd egyszer csak kinyílt a csoport szoba ajtó és jöttek ki. Nagy örömmel, szaladtak hozzám. Első volt persze Levente. Kérdeztem az Óvó nénit, hogy meddig volt szomorú a Levi és mondta, ahogy én eljöttem, azután megérkezett a kis barátja a Gáborka és azután minden nagyon jól ment. El is felejtette, hogy rossz kedve volt. :) Megkönnyebbültem és mondta a Levi is, hogy holnap már nem fogok sírni, mert, tudom, hogy jön a Gáborka is. :) Mondtam, hogy ne is csináljon ilyeneket, mert nekem is nagyon rossz volt Őt úgy ott hagyni.

Játszottak egész fél nap, majd alvás után meg már mentem értük. Az uzsonnát elhoztuk, és itthon ették meg. Nagyon szófogadóak most, nem tudom, hogy ez meddig fog tartani, de eddig még egyszer sem kellett rájuk szólni semmiért. Ügyesen mosakodtak miután hazaértünk, átöltöztek és orrszívást is megcsinálták. Neked Mama nem kell már csinálni velünk semmit, mert mi már nagyok vagyunk, hangzott ez el a Levi szájából... :) De jó nekem! :)

Közben megkérdezte, hogy mikor kell ágyazni, kihúzni a kanapét, mert azt majd Ő fogja megcsinálni egyedül... :) Mondtam, hogy majd szólok..  :) Ok, mondta, és nézték tovább a mesét. :)

Közben mesenézés, puzzle kirakás, beszélgetés.

Délután, amikor már megunták a mesét, kimentek az udvarra kicsit játszani. Most az a sláger, hogy biciklivel húzzák egymást gumi pókkal. :) Ezzel el is voltak egy jó órát, majd jött egy viharos szél és bejöttek. Pont időben, mert már vacsorázni is kellett.

Kérték, hogy kapcsoljak zenét és úgy vacsorázzunk. Ezen ne múljon, hiszen én szerettettem meg velük a zenét, hallgattattam velük már pici korukban is sokat, de szeretik is nagyon. :) Pörkölt volt a menüben orsó tésztával, amit kimondottan nekik rendeltem, mert tudom, hogy nagyon szeretik a tésztát. Nagyon jó ízűen el is fogyasztották és még volt egy kis édesség is, de csak nagyon minimális.

Eddig otthon fürödtek meg és úgy jöttünk át, de ma valahogy nem volt kedvem átjárkálni, így gyorsan áthoztuk, amire szükség volt. Itt nagyobb a kád és egyszerre meg tudnak fürdeni, és haladós is volt. Gyorsan túl voltak rajta, mert kezdődött az én sorozatom, a Jóban- Rosszban és azt persze Ők is nézik, ha én altatok. Most nézhették, mert nagyon jól viselkedtek. :)

Egyébként már nem kell Őket altatni, mert nagyon ügyesen elalszanak egyedül is, csak akkor kicsit határozottabbnak kell lenni. Ahhoz ma nem volt kedvem, mert annyira édesek voltak. :)

Ma csak jót tudok róluk írni, tényleg nem volt velük semmi baj, leszámítva a reggeli kis "cirkuszát" Levikének.

Szófogadók voltak, de nem is akartak rosszalkodni, le voltak nyugodva. Biztosan elfáradtak az Oviban. Bár, ami fura volt, hogy aludtak is, és még a Levi is. Pedig Ő már nem igazán szokott. :)

Itthon egyáltalán, de az oviban sem jellemző. Most viszont Ő kelt fel utoljára, annyira elaludt.

Ráadásul még itthon is elaludtak 20:00-körül, pedig ha délután van alvás, akkor este későn szoktak aludni. Most valami front is van, valószínű, hogy az is nyomta Őket. Lívia sűrűn felugrál, ül és látszik, hogy nem tud magáról, csak nézett rám és ült tovább, hiába mondtam, hogy feküdjön le. Odamentem és lefektettem és alszik.

Be is fejezem, mert zavarom Őket a fénnyel, Tv-is szól, bár halkan, de csak többet forgolódnak így.

Reggel nem tudom, hogy ébrednek, mert nekem laborba kell mennem, és ha úgy végzünk, mint ma is, akkor el tudom Őket vinni, ha nem, akkor Papa lesz, aki elviszi Őket.

Majd csak kibírjuk már ezt a 3 napot, és azután minden visszaáll a régi kerékvágásba.

Félő lesz, hogy majd nem is akarnak otthon aludni.. :) Bár, kénytelenek lesznek, mert péntektől mi megyünk el pár napra pihenni.

Lépek, mert álmos vagyok én is. :)

Jó éjszakát kívánok minden kedves olvasónak…! :)

Edit Mama

Bénázás... :)

Szerettem volna feltölteni mind a két gyerekről amit készítettem kis videó felvételt, de úgy látszik, hogy ez meghaladja az én képességeimet. :)
Hiába akarom én, de át kell valószínű alakítani valamivé és feltenni valahová és onnan ide...de ez nekem már magas... :)
No, majd utólag pótoljuk, ha lesz segítségem! :)

Üdv. Edit Mama.

Update: Igen, át kell konvertálni, fel kell tenni YouTube-ra, majd onnan beágyazni... :) Megcsináljuk, igérem! :)  (ezt már én írtam.. mármint Betty.:)  )

Helyzetjelentés...

A ma reggel egyrészről nagyon jól indult, az Oviba menetnél már eltörött a mécses. :(

Reggel, 05.45-kor arra ébredtünk Papával, hogy valami szöszmötölés van a másik szobában, ahol a gyerekek alszanak.

Nem jöttem át, hagytam, hogy mi történik. Hallom, bár tényleg nagyon csendben voltak, hogy te erről fogd meg, én oda hajtom... :) Majd a következő mondat, együtt összehajtjuk, és azután betoljuk az ágyat. :) Akkor már tudtam, hogy rendet raknak a "szobájukban". Szép csendben jönnek át, és az Ő ágyneműiket hozták a m i szobánkba és szép csendben letették a szőnyegre. :) Alig bírtam ki, hogy ne nézzem Őket, de erős voltam! :)

A kanapé következett, még azt is összetolták. Kihordták a puffokat, amivel ki van támasztva nekik a régi kiságyból lévő matrac, hogy ne essenek le a kanapéról. Minden a helyére került, még az alvós kiskutya volt hátra, amit szép csendben áthozott a Levike nekem, hogy vigyázzon rám, amíg még alszom. :) Ahogy szép csendben lopózott oda, elkaptam... :) Nagyon meglepődött, és elkezdte újságolni, hatalmasra nyíló szemekkel, hogy amíg mi aludtunk, addig Ők már mennyit dolgoztak. :)

Meglepetéssel készültek nekünk, hogy ne csak mi adjunk állandóan meglepit, most Ők is adnak, mondták ezt úgy kórusban. :) Nagyon nagy öröm volt, és még addig is, amíg megreggeliztek és felöltöztek, ami szintén zökkenőmentes volt.

Nagyon korán készen voltunk, nem volt még 7-óra sem. Hogy elteljen az idő, először elmentünk a kisboltba, hogy nagyobb kedvük legyen Oviba menni, mert azt viszont már tegnap többször mondta Levi, hogy Ő ugyan nem akar menni és nem is megy. Sajnos menni kellett, bár, nagyon gondolkodtam rajta, hogy nem viszem Őket. Oda értünk a vásárlás után a Boltba és már lett volna kedve bemenni, amikor meglátták a kertész bácsit, (Tibi bácsit,) akkor jókedve lett mind a kettőnek.

Amikor viszont Tibi bácsi közölte, hogy másik csoportba vannak, és az a kiscsoport, akkor eltörött a mécses a Levinél, hogy Ő nem akar kiscsoportos lenni! Mondtam, hogy ettől még nem leszel az, csak kevesen vagytok az Oviban és oda kell bemenni és együtt játszotok majd. De nem!!  Ő nem megy oda be. Sírt nagyon, kérlelt, hogy hozzam haza, Ő nem marad ott.

Livikével nem volt probléma, Ő ment örömmel. Egy kis idő után próbálta rávenni a tesóját, hogy ne sírjon, itt is jó lesz nekünk, mert ugyan úgy az udvaron lesznek, csak nem a megszokott szobájukban reggeliznek. A Levi hajthatatlan volt, Ő nem marad ott. Ígértem én már neki mindent, csak maradjon, és ne sírjon, de hiába. Az után mondtam egy olyan szót, hogy strand, amire odafigyelt rám, és mondtam tovább, hogy ha most nem sír, akkor majd hétvégén, ha jó idő lesz, akkor elmegyünk a strandra. Inkább a Tiszára, mondta Ő, mert tavaly ott voltak és az tetszett neki. :) Mondtam, hogy oké, akkor oda megyünk. Így kitörölgette a könnyeit, és nagy nehezen, jó 10 perces próbálkozás után bementek a csoport szobába. Nem volt könnyű a lelkemnek sem, sajnos potyogó könnyekkel jöttem el. Mondtam, ha úgy alakul, akkor elhozom Őket ebéd után, de ezt azért ne vegye teljes ígéretnek, csak ha nem lesz annyi munkám. Remélem, hogy megnyugszik és nem fog egész nap sírdogálni.

Így telt a reggelünk!

Most viszont felteszem a tegnap este ígért mosogatós képet, ha sikerül.

További szép napot és jó pihenést kívánok mindenkinek.

Üdvözlettel: Edit Mama.

Lívia első mosogatása... :)                                            

 

Nagyon nagy átéléssel mosogat Livike! :)

Eljött az idő, és lám, rajta sem fogott ki a mosogatás.
Nagyon ügyesek! :)

2014.07.20. vasárnapig ami történt 17-e csütörtöktől.

Lánykám, ahogy azt írta, nyaralnak. Mi is, csak mi itthon négyesben.. :)

A gyerkőcökkel igazából nincs sok baj, ami van, az meg természetes. Örökké nem lehet jónak lenni, szót fogadni, néha ki kell engedni a gőzt nekik is, mint ahogyan a felnőtteknek is. :) Mi felnőttek vagyunk ingerültek, és türelmetlenek. Ezt már párszor írtam, de csak ismételni tudom továbbra is magam, hogy a gyerekek nem rosszak, csak mi felnőttek vagyunk türelmetlenek és nagyok az elvárásaink egy, adott esetben 2 gyerekkel szemben. Én, amit csak lehet, elkövetek, de ha Ők rendetlenkedni akarnak, akkor, ha fene-fenét eszik, Ők akkor is rendetlenkedni fognak! :) Ha csak nem vagyok náluk rafináltabb..! Az én módszerem szinte még mindig bevált eddig, most pénteken nem annyira, de akkor sajnos munkaidőben voltam és telefonáltam épp, és akkor hiába ígértek fűt-fát, hogy csendben lesznek, amíg én beszélek, sajnos ezt nem tartották be, de még másodjára sem, meg harmadjára sem. Majd a negyedik telefonnál már kezdtek elég jól alkalmazkodni. Szóval, én azt szoktam tenni, ha nagyon elszabadul a pokol, hogy hangosan hallgatok zenét, vagy olyat csinálok, amit tudok, hogy őket is érdekelni fogja, persze, ezt feltűnően, hogy észrevegyék..! :) Az már azonnal nyert ügy. Jönnek oda és vége a hancúrnak. Vagy ha nem zene, akkor leülök velük, és kártyázunk, vagy Ki nevet a végén-t játszunk, vagy Papa és Livike sakkoznak. Nagyon ügyesen és érti is a Lívia. Én nem, Levi sem teljesen, de próbálkozik Ő is. :)

Most amit bevetettem még trükk, hogy mindenki elpakol maga után, úgy evésnél, és minden téren. Ez eddig úgy, ahogy meg is volt, de otthon nem és sajnos gyanítom, hogy nem is lesz meg, mert Anya (lányom) nem várja ki, hanem megcsinálja helyettük. Mondták csütörtökön este is, mert otthon fürdünk, öltözünk és nálunk eszünk és minden más itt zajlik, hogy fürdés előtti vetkőzésnél Lívía például széthagyott mindenét és én összeszedettem vele, mire Ő: Anya mindig összeszedi, mert én lassú vagyok és direkt is csinálom, hogy Ő szedje össze! Mondtam, de én nem Anya vagyok, hanem a Mama és én kérem összeszedni a ruháid és tedd a helyére, ahová szoktad. Amit kaptam: Szedd Te össze, én itthon vagyok, nem Nálatok és itt szétdobálhatom…!!  No, itt nem lettünk barátnők ezen az estén, de végül is a célom-elértem, összepakolt, majd a Levi mondta neki, hogy kérjen bocsánatot… és Ő kért, de nem volt igazi szánom-bánom. :) Mondtam, hogy ezen túl ezt mindig így kell csinálni, de a válasz nem volt nagyon bíztató a Lívia részéről, mert igazából csak Ő a lustább, a Levi elpakolgat, meg Ő szívesen segítene, ha hagyná Anya! :) (Lányom)

Most viszont olyat csinálhattak, amit eddig még nem, hogy mosogatnak is evések után. Bár rég mondogatom a lányomnak, hogy fogja be Őket, mert Ő is mosogatott már 5-évesen, és nagyon élvezte. Bejött a tervem, néha még össze is vesznek, hogy ki mosogasson. :) Azt csináltuk, hogy reggeli után Livike, ebéd után Levi és én, majd uzsonnakor Lívia és vacsoránál ismét Levi és én. :) Ez nagyon tetszik most még és nagyon ügyesek is.  A végén majd lesz róla bizonyíték is... :) Próbálkozom mindennel, csak, hogy lekössék magukat. Egyébként meg nagyon szívesen dolgoznak bár mit, csak be kell Őket fogni. Főleg azt persze, ami nem az Ő dolguk lenne, hanem a felnőtteké.

No, nem is húzom, nyúzom tovább a kis regényem. Röviden: okosak, ügyesek, és rengeteg türelem kell hozzájuk! Ha mi idegesek vagyunk és veszekedéssel próbáljuk megoldani a problémát, attól soha nem oldódik meg, sőt, sokkal rosszabb lesz, mert Ők is ingerültek, idegesek lesznek, és csak azért sem csinálják! A szép szó mindennél többet ér!

Nem mondom, hogy én soha nem szóltam, szólok rájuk hangosan, mert de, csak akkor már nagyon fáradt vagyok, vagy épp összegyűlnek a bajok a fejem fölött, amiről persze nem ők tehetnek, de próbálkozom olyankor bocsánatot kérni tőlük és ugyan megbocsájtanak, de cserébe kérnek ők is valamit, mint apró kis játék, vagy valami kis meglepi. Tőlem megszokták kapni! :)

Búcsúzom, mert mindjárt elalszom és a gépem is lemerül.

Minden Édesanyának és Nagyszülőnek kívánok sok türelmet és jó egészséget, és csemetéiknek is!

Ha időm engedni, majd írok még, bár nem valószínű, mert zsúfolt jövő hét elé nézek. Erre a mostani írásra is nehezen szántam rá magam, mert tudtam, hogy nem 5perces lesz. :)

A mosogatásról az ígért bizonyitékot már csak holnap teszem fel, mert nem bírja ki a gépem akkumulátora.

Üdvözlettel: Edit Mama. :)

Helyzetjelentés: ovi szünet, fülészeti ellenőrzés szuper eredménnyel!:) meg még ami eszembe jut...

Ismét eltelt közel egy hónap mióta utoljára írtam. Nem is mondok (írok) már semmit magamra ezzel kapcsolatban, így alakult.
Az oviból volt még két hét kb a szünetig, összevont csoportokkal ment a dolog, ahogy közeledett az idő és főleg amikor már vége lett az iskolának is, egyre kevesebben jártak, unták is már a gyerekek, hogy egyre több kis barát maradt otthon.

Június 21-én szombaton volt Papa névnapja, ekkor tartottuk Levike névnapját is. Én úgy gondolom, hogy a 28-i Levente, Irén az igazi és nem a 18-i Arnold, Levente névnap. Lényegében mindegy, mindkettőt fő névnapként említik, nagy korában majd eldönti melyiken ünnepel, mi maradunk a 28-ban, vagyis általában az előre hozott Papa névnappal egybekötött időpontban, ami általában 21-e és 28-a közé szokott esni. :)
Mivel Mamáék épp egy három napos szervizes eseményen voltak, így vasárnap délután ahogy haza értek ettük meg a kis ünnepi ebédünket, ami amúgy semmiben nem különbözött egy sima ebédnél, csak kineveztük.. :) Főleg este... :D Ja, és nem is 21-e volt ekkor, hanem 22. Nem baj. :)

Ezzel el is kezdődött a négy hetes ovi szünet, felénél (meg egy kicsit már több) tartunk. Hol könnyebb, hol nehezebb. Nagyrészt, ha Mama itthon van akkor Levike át szokott menni, ha nem is egész napra, de elég sokat, így már Livikével könnyebb nekem. Ma pl fordítva volt egy ideig, hogy ne legyen az, hogy mindig csak a Levi van odaát. Persze van, hogy mindketten átmennek, attól függ, hogy alakul és hogy bírok Velük. Vagy Ők egymással, mert valami mindig van, amin össze lehet veszniük, nyávogni, vernyogni, nem egyezni. Mikor milyenük van. Ha a gép elé ülhetnek, nincs is gond, persze mindketten másik elé.... amúgy veszekszenek azon is.. :D Azon vagyunk, hogy ne sokáig nézzék a monitort, inkább kint legyenek a levegőn, de amikor ilyen idő van, mint ma meg tegnap is, inkább jobb, ha csak este felé mennek ki, amikor már nincs az az őrült forróság. Ma sem volt ettől függetlenül sok gépezés, inkább zenét hallgattak rajta. :)

Június 26-án voltunk fülészeti ellenőrzésen. Közel egy éve voltunk utoljára, nem is gondoltam, hogy ki fogjuk bírni eddig a főorvos úr nélkül.. :D Szerintem a csontkovács kezelései segítettek, hogy ne gyulladjon be a fülük... ott sem voltunk november óta, azt hiszem lassan ideje meglátogatni, megelőzésre is jó! :)
A fülészetre ráparáztam természetesen, nem is én lennék, ha nem így lett volna. Attól féltem, hogy mi van, ha azt mondja, hogy ki kell venni a csövet, műtét, stb, mert magától nem fog kijönni. Vagy hogy kicsit náthás és emiatt majd nem lesz jó a hallásvizsgálat és akkor a másik fülébe is csövet akar majd tenni, mint már egy éve is emlegette. Erre mit hallunk? NINCS CSŐ a fülében! Magától kiesett! :))) A dobhártyája szépen összeforrt, a hallása szinte tökéletes, kicsit van csak eltolódva a hallásgörbe, de az majd javul idővel, azt mondta az orvos. Lent a hallásvizsgálaton az asszisztens, aki végezte a vizsgálatot, azt mondta, hogy Levike felnőtteket lepipál, olyan ügyesen jelzett végig, hibátlanul a süketszobában, ahol egyedül volt bent, önként. :) Eddig mindig beültem vele én is, de most nem kérte. A műszeres vizsgálatnál is ügyes volt. :)
Kérdeztem az orvost, hogy akkor most már mehet vízbe is? Azt mondta igen, bár a papíron rajta maradt a füldugó használata javasolt rész, hogy véletlen, vagy direkt, ki tudja.. Én mondjuk azon a véleményen vagyok, hogy továbbra is vigyázni kell, hajmosásnál igenis dugjuk be a fülét és továbbra se menjen víz alá, szóval ha nem is annyira szigorúan, de vigyázzunk. Eddig is azért úszhatta meg a gyulladást, mert vigyáztunk.
A kórházból hazafelé kettesben buszoztunk, nem volt vészes, pedig én még mindig tartok egyedül közlekedni a gyerekekkel, még akkor is, ha csak az egyikőjük jön. (odafelé Papa vitt kocsival, majdnem végig ott is volt, de utána mennie kellett dolgozni.)

Közben eltelt 2 nap, hétfőn kezdtem írni ezt a bejegyzést, most szerda van. Remélem most be is tudom fejezni, ha nem, akkor majd megint folytatom. :)
Ott tartottam, hogy nekem még mindig nem egyszerű a gyerekekkel közlekedni. Úgy sem, ha Apa és én megyünk Velük, akkor sem hallgatnak ránk, pl. amikor cipőt mentünk venni, nagyon nehéz volt, hogy mindketten elszaladgáltak az üzletben, nem fogadtak szót, stb. Mamáékkal nincs gond, bár ha én is ott vagyok, akkor már rosszabbak. Nem értem miért... :(
Valamelyik nap Mama elvitte Levikét a piacra magával, hogy ne háborúzzanak már a Livivel folyton.. Erre persze a Lány totál besértődött, így muszáj volt elvinnem magammal a kisboltba, hogy megnyugodjon. Biciklivel akart menni, nem ám gyalog! :) Nem irigylem, úgy hajtja a kis biciklijét és mégis alig halad, én a sajátommal mentem utána, de olyan lassan, amilyen tempóval már elég nehéz menni, ha értitek mire gondolok... A boltban nagyjából betartotta amit megbeszéltünk, hogy azon felül amiért mentünk egy valamit választhat, bár azért nem bármit, gumicukrot pl nem... lett helyette Danette puding, Levikének is kellett, nehogy baj legyen, bár Livikének kivételesen nem jutott eszébe, de a Papa igen, aki itthon szerelte a Fordot épp, hogy hozzunk Neki is valamit... :) Olyan örömmel adta át a - segítségemmel - kiválasztott csokit..! :) (mégse olyat vegyünk már, amit nem is szeret a Papa... :)  )

Mivel Mamáéknak elég sűrű a nyár, nehezen találtunk egy hetet, amikor el tudunk menni Apával ketten a szokásos nyári pihenésünkre. Most nem a Tisza partra a kietlenbe, bár kétségkívül költséghatékonyabb megoldás, mint bármi más, de a mostani időjárási viszonyok miatt nem mertem volna bevállalni a vadkempinget. Ez csak az egyik ok. A fő az, hogy sajnos épp abban az egy hétben lesz meg a menzeszem is, sajnos más időszak nem jöhet számításba, ez a szabad és kész. Fürdeni így nem tudok sajnos. mármint a pancsolós fürdésre gondoltam... na meg ugye csak fontosabb ilyenkor a higiénia, nem fürödhetek a Tisza vizében csak úgy..... A harmadik ok, hogy a sátrat meg kellett volna csináltatni, vagy másikat venni, mert tavaly amikor itt az udvaron fel volt állítva, hogy rendesen kiszáradjon, kitörölgettem, stb.. a gyerekek játszottak benne, felcsimpaszkodtak a tartórúdra, ami persze a sokadik próbálkozást már nem bírta... eltört az egyik rúd és kiszúrta a sátor anyagát is. :( Szóval nem lesz egyszerű... A szállás árából mondjuk vehettünk volna egy szuper sátrat is, de ugye akkor még mindig ott a higiénia kérdése.... Így jártunk, nagyon nem hiányzott most a plusz kiadás még.. kuporgatás, mindent félretevés, bár jóideje ez megy sajnos egyéb okok miatt is, csak a fizetnivalók jönnek, legtöbbről nem nagyon tehetünk... (párom régi házának költségei, bár senki nem lakik benne, azért fizessen ki hét évnyi kommunális adót!, másfél éve nem használt bankkártyájának havi díjaiból felszaporodott tartozás, mert miért szólna a bank akkor, amikor még nem kell sokat fizetni? :(, a legnagyobb érvágás, ami nem biztos, hogy lesz, de jobb felkészülni: két évig nem fizették utána az eü.hozzájárulást, mert úgy volt bejelentve, azt meg nem mondták, hogy maga után kellene fizetni... szóval amikor jóhiszeműen el akarta kezdeni fizetni magán úton, akkor közölték a Navnál, hogy visszamenőlegesen ki kell fizetni plusz késedelmi kamat. Ennek két hónapja, határozat még sehol... Létezik, hogy eltekintettek felőle? A dátumot beírták, amikortól kellett, 2012. május.... Jó lenne tudni, mert ez a bizonytalanság elég rossz, nehogy egyszer kijöjjön a többszöröse, ha eszükbe jut.. :( Szóval nem egyszerű ilyen helyzetben még nyaralásra is költeni, de próbáltuk a legolcsóbbat megtalálni.
Nagykörűben a Tisza parton van egy kis házikó, még csak képen láttuk, hétvégén tudjuk majd megnézni, akkor dől el, hogy tényleg megyünk-e. Ha igen, akkor július 17. csütörtöktől megyünk egy hétre.
Lehet, hogy az utolsó két napra a gyerekek is ott lesznek, bár én félek, de ugye Nekik is kell a szülőkkel is nyaralni, hiába vallom én azt, hogy egész évben itt vagyunk Velük.... Na majd meglátjuk. Ha ez nem jön össze, akkor helybetopi.... :(

Na majd kiderül, próbálok még írni addig, ha nem, akkor majd Mama biztos ír, vagy nem. :)
A blog legjobb bejegyzései azok, amiket Ő ír a mi nyaralásunk idején az itthoni dolgokról.. :)
Csak az éjszakák lennének jobbak! Az még mindig nem megy, hogy  Mama is aludjon, annyira éberen alszik, nem úgy mint én, hogy bár felébredek én is mindenre, de addig tart.. alszom is tovább.
Reggel persze érzem egy-egy betegséges éjszaka után, hogy darabosan aludtam, de a "sima" éjjelek egész jók, most kezdenek amúgy 7 óra, fél 8-ig aludni mióta ovi szünet van, majd ha menni kell megint akkor aludnának biztos! Eddig korán keltek...
Július 21-től ovi, mi elvileg 24-ig lennénk nyaralni, úgyhogy ha ki akarnak jönni hozzánk akkor lehet, hogy még nem is kellene menniük, vagy csak hétfőn-kedden. Majd még kialakul.

Ha mi visszajöttünk Mamáék mennek Veterán túrára (nem az ittenire, az már lezajlott), majd nyaralni, ha az idő engedi, azután meg Mama megy Krakkóba, Európa Bajnokság lesz, ismét bekerült a keretbe, ahogy tavaly is a dél-Afrikai VB-n. :)

Na jól van, egyelőre ennyi. Ritkán írok, de akkor sokat. Hiába ígérem mindig meg, hogy sűrűn, kevesebbet... :) Mindenkinek nagyon kellemes nyarat kívánok még a hátralévő időszakra! :)
Jövök ahogy tudok.