Itt vagyunk, megvagyunk... negatív rekordot döntöttem nemírás terén... :( Miért írok akkor? Mert befejezni sajnálom, ha évente egyet-kettőt írok, az is több, mint a semmi...
Meg azért is mert ha ritkán is, de mégis megörökítek az utókornak és főleg magunknak néhány mozzanatot az életünkből... Bevallom, irigylem a napi blogolók kitartását, pedig nekik is ott a család, a gyerekek, a munka, mégis meg tudják oldani, hogy írjanak. Inkább most nem is ígérek semmit, hogy mikor írok, meg hogy igyekszem sűrűn. Hátha ez beválik és tényleg.. :))
Nahh... akkor nézzük, hol tartottam.. azt hiszem utoljára képek voltak február 14-én feltéve. (Ezt nem volt nehéz visszanéznem:D )
Mivel a memóriám nem az igazi, most is a naptárat hívom segítségül.
Február 26-án voltak a gyerekek hét évesek. Volt szokásos ünneplés, torta, ajándékok, ahogy szokott..
Sajnos épp meg voltak fázva, fülfájás szerencsére nem volt, de láz és nátha igen, így ezen a héten az iskolából is hiányoztak. Azt hiszem utána már nem is volt több ilyen, végig járták az évet betegség nélkül, ha volt is akkor csak egy-két nap, majd látom, ha odaérek. :)
Márciusban nem nagyon írtam semmit, csak hogy volt tavaszi szünet, mozizás, játszóterezés, meg áprilisban is kb ugyanez, csak ott 17-én Livikének kiesett a hatodik foga, a jobb alsó kettes. :))
20-án voltak iskolafogászaton. Levikének tömtek hátul egy tejfogát, Livikének pedig kettőt.. Reméljük a maradó fogaik nem lesznek rosszak!
21-én voltunk a Coop futáson, ezt minden évben megrendezik a szinte összes általános és középiskola részvételével, hát van egy feelingje, amikor szétnéz az ember és több száz ugyanolyan pólóban lévő gyereket és felnőttet lát maga körül, bármerre néz.. :)) A kicsik még becsületesen végig futották a távot, (a rövidebbiket), élvezték nagyon! :)
Április vége óta dolgozom 4 órában, bár 6 is lesz mire indulástól hazaérkezésig összeadom. Nincs messze, város széli cég, irodai munka, nem bonyolult, szeretem csinálni, bár jól jönne "kicsit" több fizetés...
Ez az első nyár, amikor nem itthon dolgozom, hanem el kell járni, szerencsére még nem untam meg, de ha el is jönne ez, akkor is csinálni kellene, ha nem ott, akkor máshol, a közlekedés miatt viszony még mindig jobb hely, mint pl egy viszonylag belvárosi rész ahova innen nem megy busz, vagy többször át kell szállni... na mindegy, hagyjuk.
Mindeközben - hogy még kicsit saját magam legyek a téma - zajlottak az orvosi vizsgálatok amik a leszázalékolásom intézéséhez kellettek. Évekkel ezelőtt is próbálkoztam, akkor sem sikerült... most sem. Mindig ez a fránya bedolgozott évek (napok) szám a baj.. hogy nincs elég, hogy emiatt nem kapok semmiféle pénzbeli ellátást, viszont a diagnózisom (látásélesség foka.. vagyis látásromlás, ahogy vesszük) szerint nem is dolgozhatok, csak felügyelettel, meg mittudomén. Ezt adjuk össze! Pénzt nem kapok, de nem is dolgozhatok! Rehabilitációs kártya sem jár, amivel a megváltozott munkaképességűek dolgozhatnak, és még a munkáltató is jobban jár az ilyen személyek alkalmazásával. Tehát ott vagyunk, ahol a part szakad, találjak nyílt munkaerőpiacon magamnak munkát. Ahol most vagyok az sem lenne, ha egy volt osztálytársamnak nem jutok eszébe, hogy esetleg még mindig munkát keresek, Ő ajánlott be... Egyéb helyekről még visszajelzést sem kapok, hogy nem kellek. Persze, nincsenek trendi végzettségeim, meg nem is nagyon értek speciális dolgokhoz, de azért mégis... :( Nna.. ennyit erről, leszázalékolás nuku, vagyis papírom van, hogy 21%-os az egészségi állapotom, D kategóriába vagyok sorolva..
Május 20-án voltak a gyerekek Zagyvarékason az egyik osztálytársuknál kiránduláson. Főztek, erdőben jártak, állatokat néztek a "farmon", ahogy elnevezték kis társuk szüleinek birtokát.. :))
Livike még mindig állatmániás, mindent meg akar fogni, simogatni, amit lehet, azt meg is teszi, nem fél semmitől. (kivéve a darázstól, méhecskétől, dongótól, meg néha mindegy mi, csak repül és zúg... de nem repülő:) )
Levi finnyásabb, mint én.. :D De azért a halat megfogja Ő is, a csontit mondjuk nem... :))
Apjukkal szoktak lejárni a Tiszára horgászni, fürdeni (melegben persze), csónakázni... Én már ott bajban vagyok, ha le kell menni a meredek parton a stégig... francba a fene nagy tériszonyommal, meg egyensúly bajaimmal..:(( ) Ez sem volt mindig így, de most ha párna nélkül le kell feküdni pl a földre, elszédülök... Két éve a sétarepülésnél is necces volt, hogy rosszul leszek, pedig régen semmi bajom nem volt, simán bírtam, még vitorlázóval is mentünk, ami nem gyengén emelkedik. Úgy látszik öregszem, másképp reagál már a szervezetem dolgokra. (de hogy miért rosszabbul, mint régen, azt nem tudom.:( )
Így év vége felé a cselgáncs oktatás is újraindult, nem egészen úgy alakult az év, ahogy tervben volt, ugyanis az edzőbácsi lábát műtötték, azt hiszem kétszer is... és emiatt nagyon sok alkalom elmaradt. :( Na majd jövőre meglátjuk.. Remélem, hogy nem kell majd egyénileg kijárni egy másik iskolába, ahol szintén edző (egy harmadikban meg tanár:) ), mert az nálunk olyan napokon, amikor egyedül vagyok a gyerekekkel, autó híján nem megoldható. Bár az a busz amivel dolgozni is járok, épp megáll ott, de ritka szép járat, véletlen sem akkor jár, amikor kellene. :( Na ezen majd ráérünk gondolkodni akkor, ha kell.
A sakkot eléggé megunták, pedig a tanár bácsi szerint jók mindketten.. Levike azt mondta unja, hogy mindig ugyanazt kell gyakorolni... meg ugye hétfőn volt, utolsó óra felénél kezdték és két órahosszat szünet nélkül nyomták, nem csoda, hogy elfáradtak! 17:15-re végeztek...
Meglátjuk jövőre akarnak-e járni. Még az is lehet, hogy annyira meg fog növekedni másodikban a tanulnivaló, hogy nem lesz idő/energia semmilyen szakkörre.
Június 11-én Kerti parti volt az iskolában, osztályonként főzés, játék, stb... egész jó volt, bár nem voltunk túl sokan, elsőben azért még azt hittük többen is, hogy aktívabban részt fognak venni a családok. Na nem baj, azért elég jó volt a hangulat, kár volt annyira tartanom tőle.
Június 18-án elérkezett az évzáró napja, egy újabb Első az életünkben. (mármint volt nekem épp elég, csak a másik oldalon álltam.. :D )
A lényeg mondjuk nem változott, sok igazgatói beszéd, nagy meleg, ballagás, (amit nem értek miért egyben volt az évzáróval), majd mikor már mindenki megsült és végére értek a rengeteg beszédnek és dicséretnek, mindenki felment az osztályába és kiosztották a tanító nénik a bizonyítványokat.
Azt hiszem még a félévi értékelést sem írtam le. Akkor Livikének csak a magatartása volt jó, a többi kiváló. Levikének a tesi volt még ezen kívül jó. Már akkor is mondta a tanárnéni, hogy elsőben több kitűnő tanuló szokott lenni, de Ők eléggé elöl végeztek így is.
Év végén is kb így álltak, bár most még annyi segítség sem volt, hogy odaírták volna a K vagy J betűt, mint félévkor, csak a szöveges értékelés van. Abból meg rakjam össze! Livikét most is megemlítették, hogy csak a magatartás miatt nem kitűnő... Hát igen, szeret fecsegni, rosszalkodni, fiús ilyen téren, persze amúgy meg hercegnős is, mert imád(na) öltözködni, illegni-billegni:))
Levikének a magatartás és megint a tesi.. Nagyon sok az energiája, folyton rohan, benne van mindig a rosszak között.... :( az agya pedig jó... sokkal inkább átlát dolgokat, mint pl Livike.. érdekli minden műszaki, szerelős dolog, főleg amit a Papával lehet csinálni, de amúgy is folyton szerel itthon is.. Még mindig lámpa és autó mániás.. :))
Livikének nagyon jó a kézügyessége, gyurmából csodás figurákat készít, mostanában a rajzot háttérbe szorította, de gyurmából szinte bármit megcsinál.. sellőt, hercegnőt, pónit, meg legutóbb pl süniket.. :))
Az olvasással is boldogulnak már, írásnál ha diktálunk akkor eléggé hibásra sikerül, ezt gyakorolni kell, hogy pl a "hiányzol" az nem j-vel van, meg a szia sem. (bár nem is értem miért lenne, én nem úgy mondom...) dupla mássalhangzók, stb.. Az a baj, hogy én nem tudom igazán, hogy lehetne ezt tanítani, nem tudom milyen, ha nem tudjuk mit hogy kell írni. Szerencsére nekem ezzel nem volt gondom. Ahogy egyre jobban ellustulunk a technikának köszönhetően, én is észreveszem magamon, hogy néha meg kell gondolni, mit hogy kell írni... Na meg az automatikus kiegészítés is jó dolog, ott csak azt kell figyelni, hogy nehogy más szót írjon... hogy hogyan, az már nem feladatunk. Persze én átnézem akkor is, ha telefonról írok:) A gyerekek ezt is továbbfejlesztették, nem írnak pl a Googleba, hanem a hangkeresést nyomják meg és bemondják, hogy mit keresnek, majd persze el kell tudni olvasni a találatokat, mert néha elég hülyeségeket "hall" a gép.. :)))
Július első hétvégéjén a család másik fele volt nálunk. A másik Mama 70. éves lett, így meglepetésként nálunk gyűltünk össze. Pisti húgáék hozták a Mamát... Pest-Miskolc-Szolnok, egész jó táv két nap alatt kétszer megtenni... :))
Azt mondták jól érezték magukat, remélem lesz még ilyen máskor is.
Július 10-17 között rendezték meg a Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa Bajnokságát a finnországi Vantaa városában. Ezen Anyukám is részt vett, aki régen olvas, tudja, hogy Anya veseátültetettként bowlingozik, szép sikereket ért el az eddigi világ- és európa játékokon is. :)
Most egyéniben harmadik lett korosztályában, vegyes párosban másodikok lettek - ott nem volt korosztályba sorolás.
Ez is szép eredmény, bár Ő csalódott, viszont első nap lesérült a lába, így fájós lábbal ennyi sikerült, ezen már kár szomorkodni, mi így is büszkék vagyunk Rá! (más el se jut eddig, stb.... )
Most Bogácson vannak négyesben, Livi, Levi, Mama, Papa... :) Ha hazajöttek akkor megyünk mi Pistivel a szokásos Tisza parti pár napunkra... ha minden jól megy. (jövőre már jó lenne valami nem "kietlen" helyre is eljutni, akár már a gyerekekkel együtt (is) meg kettesben is. :) ) Egyelőre ennyire telik.... A kempingek is iszonyat drágák lettek, már ami normális és valamennyire színvonalas is... Nekünk még mindig nem sikerül annyi pénzt félretenni, hogy jusson normális nyaralásra. Na, majd egyszer... (naja, majd ha én megkeresem a rávalót, Pistinek jó a Tisza is, ha nekem nem, akkor fizessek. Ezt már nem egyszer megkaptam. :( ) Na jó, nem panaszkodom, mert akkor az még fél óra, és már eléggé elfáradt a kezem a sok gépeléstől, nem szoktam én ennyit írni... :))
Most befejezem, hátha Anyukám megtartja jó szokását és ír amíg mi nem leszünk itthon. :) Évek óta az az időszak a blog legjobb része, amit Ő ír! :))
Jajj még annyit, hogy évzárón nem kaptunk másodikra listát, hogy mit kell megvenni. Most mindenki szeptember elsején fog rohangálni iskolaszerek után? Bár a matek és rajz dobozt csak fel kell javítani, vonalas füzetet tudom milyen kell, hogy mennyi azt meg majd megmondják. Elsőből is maradt ki vagy 4.....Az iskolatáska jó, tolltartó kell másik, mert szétnyúzták a gumipántokat...
Ha valaki tud praktikus tanácsokat másodikra, szívesen veszem, bár tudom, minden iskola egyedi követelményeket támaszt...... , azért köszönöm előre is. :)
Minden kedves olvasónak - ha még van egyáltalán - kellemes nyarat kívánok még ami hátra van belőle, majd az utána következő idő is teljen úgy, ahogy azt terveztétek! :))
Majd jövök.. egyszercsak. :)
