Nem kell megijedni, bár vérrel járt, nem annyira vészes a dolog, mint először hittem.
Levikéről van szó. Ha jól emlékszem Neki ez már a harmadik ilyen esete, mármint amikor vérzik a szája. Az első még tavaly nyáron a zenélős vonattal történt elesés következtében volt, a második nem olyan régen, de most hirtelen nem tudom hogy mi történt, vissza kellene olvasni... csak Apa volt itt akkor, és két perc alatt el is állt a vérzés, a harmadik pedig ma. Mindjárt írom, csak haladjunk időrendben!
Éjjel minden rendben volt. Livikét valamikor hajnalban megint a földről szedtem össze, a helyére tettem és ott aludt is tovább, egészen 8 óráig sikerült.
Levike 5:30-kor jött Apa mellé aludni, majd hamarosan ki is túrta Apát, aki így jobb híján felkelt... :) Amúgyis kelt volna szerintem, de így volt mire/kire fogni..:D
Levike olyan jól visszaaludt, hogy Livike jött ébreszteni, Vele együtt engem is...
Kb 20 percet még el tudtam csípni a napból, de utána már keltem, hogy mielőbb kész legyünk, haladjunk.
Azt hittem Apa már elment horgászni, mert azt mondta, délelőttre kimegy, úgy 10 és 14 óra között, mert van olyan hal, ami abban az időben kap, ha akar.. ha nem, akkor meg úgysem. Még itthon volt, csak nagy volt a csend, azt hittem már elment.
9 órakor indult, 15:20-kor ért haza. Kicsit előbb és kicsit később, viszont hal nélkül, ezekszerint nem jött be a dolog. :)
A mai nap úgy ahogy volt elég nehezen telt. Délelőtt már nagyon mentek volna kifelé a gyerekek, nyűglődtek, visítottak, hisztiztek, úgy általában nem tetszett semmi, a napok óta tartó nyavalygás is állandósulni látszik...
Egyrészt vártam Mamát, hogy mikor tud kijönni Ő is, hogy ne egyedül kelljen vigyáznom Őket, másrészt öregtarhonyát főztem és az kb 11:40-re lett készen.
11:30-kor azért már kimentünk...
Jól elvoltak, persze a rohanás, meg a "mindjárt hasra esik aztán mégsem" jelenség elég gyakori volt... emiatt nálam a gyomorideg szintén. :(
Még nem jutottunk el addig, hogy vegyünk nyárra szandált, az őszi cipőkből jelenleg Livikére jó a Levié, Levin pedig egy bakancs szerű cipő volt, de az utóbbi napokban a meleg idő miatt már az a műanyag klumpa szerű pántos papucs van rajtuk kint. A harisnyájuk estére olyan, mint a fekete föld, de ez a kisebbik baj lenne, a nagyobb az, hogy ezek a papucsok szerintem nem ilyen több órás rohanós igénybevételre vannak tervezve, kissé már meg is nyúltak, úgyhogy sürgősen venni kell mostmár szandálokat ezek helyett. Mivel pár napja vannak csak ezekben a lábbelikben, nem szokták még meg, hogy másképp kell benne menni, szaladni, mint a cipőkben.. jóval több esés is volt eddig is, de mindig ügyesen esnek, amikor azt hinném, hogy jajj, mos tuti szétcsapta a fejét, kiderül, hogy ügyesen kitámaszt, vagy épp oldalra gurul, vetődik, hogy ne üsse magát...
A mai esést viszont nem tudta jól védeni Levike.. Letette Ő a kezét, azzal nem volt gond, sima felületen simán megússza, de most útban volt a terasz... :(
13 óra lett volna pár perc múlva, már kiszedtem az ebédjüket, indultam, hogy hozom ki a két tányért a kisasztalra a cseresznyefa alá, és majd ebédelnek.
A gyerekek be akartak előzni, nagy nyami-nyami csatakiáltásokkal rohantak fel a teraszra, pedig úgysem érték volna el a konyhapulton a tányérokat, na mindegy...
Livike be is jött, Levike viszont a kanyarban, ahogy fordulunk a terasz felé a járdán, vagy a saját lábában, vagy nem tudom hogy, de elesett. Én azt hittem simán lefejelte a "lépcsőt", a terasz szélét... de "csak" a száját érte... Persze rögtön elkezdett vérezni, nem is kicsit... 2-3 papírzsebkendő szinte rögtön át is ázott, de utána lassan csillapodott a vérzés. Levike persze sírt, a vélhető fájdalmon kívül még nagyon meg is ijedt.. :( Nem nagyon akarta engedni, hogy megnézzük, mi a helyzet, hogy kitört-e a foga, vagy mi van, semmit nem nagyon láttunk. Pontosabban Mama nézte jobban, eleve Ő kapta fel Levikét, Ő kezdte törölgetni.. Én másodpercekkel le voltam maradva... mint mindig ilyen helyzetben. :((
Livike közben járkált, Ő is hasraesett a teraszon, de már fent, és nem lett baja, úgyhogy mielőtt teljesen összetörné magát Ő is, gondoltam odaadom Neki a kaját, üljön le és egye... :) Ette is. Olyan ügyesen! Több, mint felét megette már, amikor odaültem mellé, akkor már néha felállt, jött-ment, de végül szépen megette az egész tálka tarhonyát... Csak azok a fránya bogarak ne lennének! :D Minden bogár, ami zúg, mászik, a légy is, a méhecske is, de a hangya is.. :)) Livike pedig úgy tűnik most kissé fél tőlük, evés közben is ha látott egyet jóval errébb, a homokozó szélén, akkor már ijedten sikított, hogy "bo! bo!". Egyébként ha olyanja van, akkor meg is fogja, valamelyik nap valami soklábú állat volt a kezében, szerintem pók, a fűben szedte össze valahol. :)
Levikét közben Mama bevitte az irodába, mert ide a szobába nem akart bejönni, gondolom ott akarta megnyugtatni....
Egyből nekikezdett almát enni, akkor szépen vissza is húzódott a szája, mert egyébként jól bedagadt, főleg a felső ajka, de az alsó is kapott, mint utóbb kiderült, mindkettő felrepedt, nem csak felül. :(
Az alma után megette a tarhonya adagjának is a nagy részét, de kijönni csak 14 órakor lehetett, addig nem volt hajlandó ott hagyni Mamát, akkor is Vele jött, mert közben én már kijöttem, Livikét elvileg letettem aludni a mi ágyunkra, de nem aludt el, úgyhogy 14 óra után pár perccel együtt kezdhették meg a délutáni pihenést a mostanában szokásos módon: földön a paplanom, kispárnák, plédek.
Viszonylag hamar el is aludtak.
15:20 körül jött haza Apa, Mama akkor indult vásárolni...
A gyerekek szinte egyszerre ébredtek 15:35 körül, teljesen kétségbe voltak esve, de főleg Livike, mint aki nagyon fél, úgy sírt, rettegett, remegett, bújt apához. Nem tudni mit álmodott, vagy mitől ijedt meg ennyire. Én gondolom, hogy az lehetett, hogy Levikének ahogy oldalra fordulva aludt, még vérezgetett a szája, vagy a nyállal oldódott a korábbi, nem tudom.. mindenesetre egy kicsit olyan volt az arca, na meg a paplanhuzatom is, de ez a legkevesebb. Szerintem Livike a véres látványtól ijedt meg, pedig nem volt vészes, vékony csíkban, kicsit elmaszatolódva volt Levike bal arcán csak... de Rá mutogatott Livike, azért gondolom, hogy ez volt a baj. Levike pedig azért kezdett zokogni, mert megijedt Livitől...
Mindenesetre a következő egy-másfél órát Levike rámtapadva töltötte, az ölemben ülve, fejét vállamra hajtva bújt belém, Livike játszott volna, jött oda, hogy ad puszit Levikének, de Ő elzavarta, csak pityergett folyamatosan, hol gyengébben, hogy jobban rákezdett. :( Biztos fájt a szája....
Ittak teát, majd Apa éhes volt, így vittem be neki egy jó nagy adag tarhonyát, na ennek nagy részét a gyerekek ették meg, ez 16:30 körül volt.
17 órakor megették a gyümölcspépet, majd egy fél zacskó győri barnakekszet is megettek, bár azt már Apa adta, nem én.
17:50 körül elszaladtam a kisboltba, 18:20 körül értem vissza.
Épp itt volt Papa is és készültek kijönni az udvarra. :)
Levikének már jobb volt a hangulata, továbbra is félelemérzet nélkül rohan, viszont elmagyarázta, mutogatta, hogy mi történt, hova ütötte be a száját, majd meg is dádázta a terasz szélét... :))) Nem tehet az róla, hogy ott van, nem kellene úgy rohanni állandóan! :(
19:20 körül ért haza Mama, majd Papa még elszaladt valahova, közben Livike balhézott, mert ki akart menni a kapun. Na ekkor jött az ötlet, hogy akkor üljünk be Mamához és menjünk egy kört, mert már két napja megígérte Mama, hogy majd megyünk autóval, és hát ezek a gyerekek csak kicsik, de nem hülyék, megjegyzik, kérik, emlékeznek, hogy mit mondott Mama... :))))
Szépen, lépésben, elakadásjelzővel haladtunk, hogy véletlen se kelljen fékezni, vagy valami, mert ugye nem voltak bent a gyerekülések... én elöl ültem, de tudnak Ők már ülni, csak ugye a szabály szerint még ennyi időre is kötelező lenne az ülés, bár azért ezen a részen ebben az időben szinte alig jár autó... :))
Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Levike az utolsó pár métert saját maga vezette az autót! :)))
A kormány részét persze, na meg egyszer váltott is, bár azt hiszem nem jó fokozatba, de nagyon profin nyúlt oda a váltóhoz és húzott rajta egyet, akkor, amikor tényleg kellett váltani, mert Mama kanyarodott kifelé ide a mi utcánkba, hogy most már jövünk befelé. :)))
Kormányzott, tekergette a kormányt, nagyon élvezte a dolgot a NagyFiú. :) Végignyomogatta a rádiót, bekapcsolta az ablaktörlőket, még jó, hogy a dudát nem találta meg... :))))
Ez egyébként úgy jött, hogy Livike már nem nagyon maradt nyugton, és előre vettem az ölembe. Levikének is ennyi kellett persze, jött Ő is, én azt hittem Mama majd odaadja, hogy az én ölembe üljön Ő is a másik combomra, de neeeem. Levike ott maradt Mamánál, hát hogy gondolom én, hogy majd hozzám akar jönni, amikor ott van Mama is meg a sok érdekesség a vezetés kapcsán..:DD
Kiszállni persze nem akartak, de muszáj volt. Közeledett a fürdés idő, a kocsiból is segítettek mindketten bepakolni, Livike egy darab sajtot, Levike pedig egy zacskó háztartási kekszet hozott be, ezzel segítettek Mamának, nekünk pedig a bejövetelt könnyítették meg. Utána volt ordítás, amikor rájöttek, hogy most már bent kell maradni. :( Gyorsan kaptak sajtot és párizsit, bár éhesek már nem nagyon voltak, amin nem is csodálkozom, azért ettek valamennyit.
A fürdést 20:10-kor kezdtük Apával. Minden rendben volt. Levike szája még mindig duzzadt, meglátjuk reggelre milyen lesz, remélem lejjebb lappad, a lényeg, hogy már nem vérzett azóta, hogy felébredt, összehúzódott a seb, most már gyógyulnia kell csak.
21 óra után aludtak el, addig vagy Apa, vagy én feküdtünk ott, mert mindketten igényelték a pátyolgatást, még Livike is! :)
Livike a saját ágyában aludt el, kérte, hogy tegyem be! :)
Levike is a helyén van már, még a hálózsákot is vissza kellett Rá adnom, mert levette, de már a helyén alszik Ő is.
Megyek én is...
0:10..
"Holnap" jövök, ahogy tudok. :)
