3 Aranyérem Mamának! :) (XIX. Szervátültettettek Világjátéka 2013. Durban, Dél-Afrika)

Tegnap és ma voltak az Őt érintő versenyek. (Bowling)

Egyéniben 26 versenyző között egyetlen magyarként indult Mama az 50-59 évesek korcsoportjában.
Megnyerte! :)) Aranyérem! :)

Női párosban a már szintén egyéni aranyat nyert fiatalabb társával szintén Aranyérem! :)
Vegyes párosban egy idősebb férfi társával együtt ismét Aranyérem lett a gurítások jutalma!

Nagyon-nagyon büszkék vagyunk Rá! Mégiscsak megérte, a sok szenvedés, fájdalom ellenére ilyen jól teljesíteni azt hiszem hatalmas dolog. :)

A magyarok úgy általában eddig nagyon jól teljesítettek! Első két nap - szinte - mindenki, de mindenben elsők voltak. Ma is jól teljesítettek, már amiről tudunk, de itt azért már voltak 4. és 7. helyek is, ami persze nem rossz az induló létszámhoz képest! :))

A kommunikáció rettenetes, a versenyhelyszíneken nincs wifi, a szállodában van ugyan, de nagyon nehézkes, kínlódás az egész. Mamának pl be se jön, hiába az okostelefon, úgyhogy bármilyen drága is, eddig már háromszor beszéltünk telefonon, egyszer amikor megérkeztek, utána pedig akkor, amikor elmondta, hogy nyert. :)
Azért az pl jó, hogy két helyszínen folytak a bowling versenyek és a két helyszín nem tudott egymással kommunikálni. Mamáék tőlünk tudták meg, hogy a másik helyen lévő sporttárs második lett, mert ez a hír eljutott a Facebookra az egyik fiatal versenyző anyukáján keresztül, akit szintén a lánya hívott a jó hírrel, hogy nyert és elmondta a társa eredményét is..
Szóval hivatalos honlap van, de még most tartanak a keddi nap felénél, mármint eredmény közlésileg.
Szövetségi honlap van (Transzplantáltak), de ott is naponta egyszer, dél körül van egy előző napi összefoglaló, pedig van kint fizetett ujságírójuk. :(
Nap közben meg tűkön ülés van a face előtt, hogy hátha jön valami hír, ha már nem bírjuk akkor telefon....
Tévé, rádió, netes újságok: semmi. :(
Állítólag a durbani sport tévé sokat foglalkozik a versenyekkel, versenyzőkkel, de még nem sikerült megtalálni egy videót, vagy esetlegesen élő streamet sem. :(
Annyi sporthír van, - egyébként sosem olvasok ilyet, elég amit véletlen hallok:) - és nem képesek megírni, hogy tessék, itt van ez a világverseny és ilyen sikereket érnek el a magyar versenyzők, akiket nem mellesleg ki sem akartak engedni, merthogy nincs rá pénz! Szégyen! :(
Majd gondolom ha hazajöttek, akkor lesz egy összefoglaló a repülőtérről, hogy pl. "Hazatértek a magyar szervátültetett sportolók Durbanból", mint amit megcsináltak az elutazásnál is.
Kár ezen mérgelődnöm, számunkra az izgalmaknak vége, természetesen a többi magyar sportolóért is szorítunk, követjük a híreket, de azért nekünk itt belül mégiscsak az a legfontosabb, hogy Mama mit ért el.

Nagyon gratulálunk, büszkék vagyunk és szeretünk Mama! (és persze nekem Anya!)  :)

Helyzetjelentés

Mama elutazott, pénteken délután 14:55-kor indult a gépük, sok várakozással, két átszállással végül szombaton 11 óra után érkeztek meg Durbanba. A flightradar24-nek köszönhetően végig tudtuk követni a repülők útját, persze nem folyamatosan, de az indulásokat és érkezéseket mindig figyelemmel kísértem, néha ránéztem közben is, hogy hol tart.
Szerencsésen bár nagyon fáradtan érkeztek meg, pár percet beszéltünk telefonon is, a wifit még nem sikerült eddig beállítania a telefonján, így a facebookon eddig még nem tudott jelentkezni. Mások már igen. Láttam képeket és pár megnyugtató szót, hogy jól vannak, rendben van minden.
Ma már állítólag van edzés is, az éles versenyeik pedig a versenynaptár szerint szerdán és csütörtökön, az egyik résztvevő szerint viszont kedden és szerdán lesznek, szóval valahogy így. :)
Augusztus 6-án, kedden érkeznek egy újabb 22 órás utazás után.

Itthon rendben van minden. A gyerekek nem alszanak délutánonként, cserébe este max fél óra és már alvás van. Az, hogy közben néha megőrülök, az más... Nem altatás közben, nap közben.. :)
Papára se nagyon hallgatnak, de azért még jobban, mint rám.
Most egyedül vagyok, nagy szó! :)
Papa elvitte a gyerekeket és Apát is a földvári Dédi Mamához, szerelik nála a Mindig TV-t, főznek, stb.. Szerintem nemsoká már jönni is fognak, Apa 17 órára megy dolgozni, gondolom nem az utolsó percben fognak előtte hazaérni.
Én nem mentem, legalább ki tudtam takarítani bent Mamáéknál, hajat mostam, stb...
Azon gondolkodom, hogy mit tudnék még megcsinálni, amit akkor nem tudok, ha itthon vannak a gyerekek, mert a közeljövőben biztos nem lesz ilyen, hogy egyedül legyek itthon. :)
Azért is nem mentem, hogy hátha jobban viselkednek, ha én nem vagyok jelen, mert ez így szokott lenni. :)

Most csak ennyit akartam, lényegében nem sok, csak életjel.. :)
Jövök, ahogy tudok.

Livike láztalan! :) + még ami eszembe jut ömlesztve.

Tegnap éjjel sem volt semmi gond, ma sem, a legtöbb, amit mértem 37,4 volt dél körül, egy fél óra múlva pedig már 37,2 volt Livike hője, utána pedig már nem is mértem, egyáltalán nem volt meleg. Reggel mondjuk 36,7 volt, azért is méregettem sűrűbben, mert sejtettem, hogy fel fog még menni a láza, de szerencsére nem ment. A kedve jó volt ma, evett is, a torka az piros, néha fájlalja is, de mást nem. Kapott kétszer is melegen mézet, sós vízzel is gargarizáltattam. Néha van egy-egy tüsszentés és köhécselés, de eddig szerencsére ennyi, remélem nem halad fokozatosan tovább a nyavalya a hörgőkre, tüdejére.

Levikének kutya baja szerencsére, azon kívül, hogy rém rossz... :( Bármit kérek, egyből "nem" a válasz, fintorog, arrébb megy, beszólogat, hogy "nem hallottam", "nem csinálom", stb....
Hiába mondja Mama, hogy mit hogy kellene, én hiába kérem szépen, már eleve úgy áll hozzám, ahogy Mamához soha! :( Livikét sem kell amúgy félteni, Ő is benne szokott lenni az ellenem szervezkedésben, de még mindig hamarabb szót fogad, mint Levike.
Délután nem aludtak, este mégis Levikének kb fél órát könyörögtem, hogy jöjjön már végre be vacsorázni, fürdeni... nem érdekelte, játszott tovább hátul a fóliasátor alatt a földdel... szépen nézett ki utána.. :)
Mama annyira bejött, hogy Levikét elaltassa megint itt a kis szobában, de ment is utána, még pakolnia kell, vasalni meg ilyenek.. Holnap Nagy utazás....

A legutóbbi írásomban elfelejtettem említeni, hogy múlt hét szombaton megcsináltam életem első sárgabarack dzsemjét. :) A szomszédból kaptunk barackot, úgy volt, hogy Apa csinálja majd meg, majd úgy volt, hogy ha én kimagozom és lehéjazom akkor majd Ő kifőzi, végül úgy lett, hogy egy az egyben én csináltam meg az egészet. 4 óra hosszámba tellett, de kész lett! Nem sok, mert "tisztán" 2,5 kg volt, lett belőle 5 kis üvegnyi dzsem, olyan Uncle Ben's-es méretűek, a kisebb fajtából. A család azt mondja finom, szerintem kissé édes, de nekem majdnem minden lekvár az, már amennyit én megeszek belőle.
Vasárnap Mamáék kicsit nagyobb tételben készítették a dzsemet, Papa leszedte a fáról a barackokat - a fájós derekával/gerincével ment fel a kihúzhatós létra tetejére.. Brrr....  Mama mosta, majd jött a magozás, forrázás, majd a főzés. Kint az udvaron, üstben főzték, így jóval hamarabb megfőtt, mint az enyém, viszont cukor is jóval kevesebb, pontosan annyi ment bele, mint amit én tettem, és mégis ugyanolyan édes lett! Biztos az "alap" volt édesebb. :)) Nem tudom pontosan mennyi, de olyan 8-10 befőttesüvegnyi lett belőle. :)

Mióta megcsináltam a dzsemet, Levike folyton azzal nyaggatott, - már aznap este is! - hogy csináljak kókuszos sütit (keksz tekercs), abba ugyanis szokott kelleni lekvár, és legutóbb azzal védekeztem, hogy ne kelljen csinálni, hogy nincs itthon lekvár.. :D Na persze csináltam, de nem aznap, hanem hétfőn, és nem a háziból, hanem boltiból.. sajnáltam rá... :)))

Ma egy kis ideig jól elvoltak kettesben a gyerekek, azt játszották, hogy mennek pizzát meg fagyit venni, Livike volt az anyuka, Levike a kisfia.. :)) Egyszercsak jön oda Levike hozzám, tartja - az üres - tenyerét, hogy nekem hozta, milyet szeretek? Mondom sonkás-sajtosat. Néz furán, értetlenül. Vagy mondom ez most mi, fagyi? :) Mert akkor csoki-vanília.. :) Erre rávágta, hogy igen, fagyi, majd faképnél hagyott. Ennyit az én képességeimről szerepjáték terén.. :D

Most nagyon gondolkodom az aranyköpéseiken, beszólásaikon, de persze nem jut semmi az eszembe, pedig néha jó lenne leírkálni a dolgaikat.. Na, majd máskor.
Megyek, majd jövök amikor sikerül.

Újra itt vagyok, lassan már egy hete - nyaralás és ami utána van..

Hol is kezdjem? Először is azzal, hogy Mamának nagyon szépen köszönöm a bejegyzéseket, valamint a gyerekekkel való törődést, foglalkozást, úgy mindenestől amit tett, tettek Papával értük, Velük!
Minden nap beszéltünk Mamával telefonon, mivel most nem kellett félnem, hogy lemerül a telefon, tudtam tölteni minden éjjel. Papa ugyanis csinált töltőt, egy kis akkumulátorra - ami egyébként jó nehéz volt - szerelt szivargyújtót, ebbe ment a töltő - kocsiba való persze - és arról tudtam tölteni a telefonom.
Apáét nem tudtuk róla, mert annak még más a csatlakozója, nem úgy, mint a mostani telefonoké, hogy szabvány. Nem volt gond az sem, egyrészt nem nagyon használta, így kibírt 6 napot, másrészt ott volt tartalékban három feltöltött telefon, mint eddig is, mert az akksiról én nem is tudtam, péntek délelőtt csinálta meg Papa. :)

Néhány szó a nyaralásról: Mint már említettem, most nem mentünk fel Tiszaroff-Tiszasülyig, mint tavaly, hanem csak itt Szolnokon a szabadstrand és a nudi között táboroztunk le. :)) Inkább a szabadstrand volt közel, ha jöttek le fürdőzők, őket simán láttuk, a nudisokat nem, bár nem is nagyon lettem volna rájuk kíváncsi. :)))
Mivel elég nagy forgalom volt horgászok szempontjából, így nem mindig tudtam fürdőruha felső nélkül lenni, mert általában a szembe partra is telepedett le horgász, de azért néha sikerült úgy napon lennem, nem maradt meg sok csík felül. :)
A sátornak jó helyet csinált Apa, nem lejtett, mert már napokkal előtte kiment és egyenesre faragta a talajt, bár még pénteken is kellett csinálni, mert keskeny lett az eredeti hely.
A napok kb ugyanúgy teltek, reggel korán keltünk, örültem, ha 6 óráig bent maradtam a sátorban, de már akkor se nagyon aludtam virradat után... első és utolsó nap aludtam 7:10-ig, több részletben persze, a többi napon korán kimentem én is, minek kínlódjak, ha nem tudok úgysem aludni. Bezzeg itthon, de jó lenne sokáig aludni! Ott nem ment, gondolom azért, mert egyrészt korán feküdtünk, - 21-22 óra volt a legtöbb - másrészt nem igazán volt miben elfáradni se fizikailag, se szellemileg. :)
Délelőtt napozás, fürdés, - jó volt a víz, sekély, most bele tudtam menni én is, nem úgy, mint tavaly, hogy csak alig... - utána főztünk valamit amit az adott alapanyagokból lehetett, majd pihi, bár javarészt Apa bevonult aludni kaja után én meg maradtam a botokat felügyelni, kb két alkalom volt, hogy kicsit aludtam én is. Főzés terén úgy nézett ki a dolog, hogy még pénteken csináltunk egy gulyáslevest bográcsban, mert vittünk ki fagyasztott húst, utána viszont tészta, mert a szokásos hagyma, szalonna, paprika, paradicsom, krumpli, tészta anyagokból kb csak az öregtarhonya, öreglebbencs jöhetett számításba, esetleg sült krumpli, de azt végül nem csináltunk. Volt sült hal is, még mindig nem a kedvencem, de azért ettem belőle, sőt még zacskós kínai csípős levest is csináltunk egyszer, azt itthon is szeretjük. :)
Bográcsban egyszer főztünk, inkább lábasban csináltam a kajákat, mivel annak van fedele, meg jobban lehet hozzá tartani, hogy ne legyen töménytelen mennyiség, így is volt, hogy még másnap délelőtt ettünk az előző napi ebédből. Hűvösön semmi baja nem lett addig. :)
Halfogás is volt, a legnagyobb egy 7,5 kg-os ponty lett, azt utolsó előtti nap haza is kellett Papával hozatni, mert megadta magát, meg kellett pucolni, hogy ne menjen tönkre muszáj volt érte jönni.
Én is fogtam halat, vagyis csak a horgászbotot, mert a halat azt ugyan meg nem fogtam! :)))
Volt lent több ismerős is, Apa kollégái, meg egy odajáró horgász is jött egy-két naponta, így ha boltból kellett valami, volt aki hozzon.
Az utolsó nap nehezen indult, neheze telt, pakolás, pakolás, pakolás.. Amúgyis kb félidőtől már visszafelé kellett számolni, hogy már kevesebb van hátra a kint töltött napokból, mint ami eltelt, az már rossz érzés volt, de az utolsó nap az meg főleg. Na nem baj, hazajutottunk, sokat kellett cipekedni, még jó, hogy az az ismerős horgász ember épp kint volt, mert így tudott segíteni felhordani a cuccot, van egy jó meredek lejáró, ahol én még cucc nélkül is csak négykézláb tudtam felmenni... az vezet fel az úthoz. Így a cuccokat Apa meg az az illető hordta fel, illetve egy kicsit Papa is, de Ő inkább nem eröltette, mert a gerince még mindig nagyon fáj, mint ahogy Mamának is, bár Ő nem volt ott..
Az időjárás kegyes volt hozzánk. Jó meleg volt majdnem mindig, kivéve a hétfőt, amikor egész nap borús, szeles idő volt, estére vihart jósoltak, narancs riasztás volt kiadva, stb... Szerencsére egy pár szem esőn kívül nem volt semmi, viszont szúnyog az sok! Általában nem volt sok a szúnyog, csak reggel meg este felé, de akkor nagyon. Még pénteken a hazajövetelkor csípkedtek meg nagyon, de már múlóban vannak a csípések.
Nem tudom mit írhatnék még, összességében jó volt, bírtam volna még.. :)) de ezt is nagyon szépen köszönjük Mamának és Papának, hogy lehetővé tették, hogy elmehessünk!

Azon a bizonyos hazajövős pénteken 14 óra körül érkeztünk meg. Mama sütött fasírtot, azt ettük, majd elkezdtünk kipakolni, nagyjából kész is lettünk mire menni kellett a gyerekekért az oviba.
Mamával mentünk, Livike nagyon várt, mondta, hogy mennyire nagyon hiányoztam, hogy mennyire nagyon szeret és puszilt, ölelt, fogta a kezem. :) Levike is odajött puszit adni és megölelt, de kb ennyi is volt, nem nagyon érdekelte a továbbiakban, hogy vagyok vagy nem, de ezt sejthettük Mama beszámolójából. :))
Ahogy hazaértünk Levike híres jósága odalett, nem fogadott szót - azóta sem! -, nem segítettek semmit pakolni, meg amiről Mama írt. Mama meg is jegyezte este, hogy miért lettek ilyen rosszak..? Miért..? Hát mert hazajöttünk..
Azóta volt pár eset, amikor ki akartam rohanni a világból, hogy ezt nem lehet bírni amit csinálnak, ha csak Levike, akkor is sok, de Livikét sem kell félteni, beszáll Ő is a buliba és akkor már ketten vannak ellenem... :(
Szegény Lány viszont tegnap estére belázasodott, 38,3 volt, kapott Nurofent, korán elaludt, azt gondoltuk, hogy csak azért álmos már 18 óra körül, mert nem aludtak délután, melegnek éreztem, de gondoltam az álmosságtól olyan... erre 21:15-kor felébredt, akkor fájlalta a fejét meg a lábát is, ekkor mértem hőt és kapta a gyógyszert... Éjjel rendben volt, nem melegedett tovább, majd reggel 5 órakor megint felment a láza, 38,5 volt, kapott gyógyszert, aludt még valamennyit.
Szinte egész nap bent volt a szobában, szédült, nem érezte jól magát. 11:15-kor megint gyógyszer kellett, 38,5 volt a láza. Sűrűn mértem, nem akartam megvárni a 40 fokot megint. Egy óra múlva megmértem, erre 38,7 volt. Most akkor mi van? Gyógyszer után egy órával nem lefelé megy, hanem fel? Érdekes.. Fél óra múlva rámértem: 37,8. Na mondom oké, akkor mégis elindult visszafelé.
15 óra körül kimentünk a hűvösbe, jobban is volt Livike, rajzolt, színezett, ha Levike hagyta....
17 órakor bejöttünk, kezdett melegedni ismét, 37,9, majd 38,3 volt 18:40-kor, nem vártam tovább, megkapta a mai harmadik adag gyógyszert... Fél óra sem kellett, már 37,5 volt, gyorsan lehúzta. Bízom benne, hogy most már jobb lesz, mivel alapban más baja nincsen, kicsit dugul az orra, de nem náthás, így remélem megússzuk orvos nélkül és nem fog a fülére sem rámenni!
Enni nem nagyon akart ma, délelőtt tésztát evett - tegnapi maradék pörkölttel, de hús nélkül - , azt kért.. mit csináljak?:D Később megivott egy joghurtot, kaja nem kellett, bármit kínáltam, délután megevett egy banánt és egy szelet vajas üreskalácsot, majd estére két db jóreggelt kekszet sikerült beleimádkoznom, hogy legyen már valami a gyomrában a gyógyszer mellett. Inni ivott, szamócaszörp, limonádé, kubu... itattam, ha kellett, ha nem, mert láz esetén ez a fontosabb, azt mondják, ha nem eszik az nem akkor baj, de ha nem iszik, az igen!
Levike még tartja magát, remélem nem ezután fog rajta kijönni a nyavalya. Livikének amúgy kicsit piros a torka is, talán valami vírusfertőzést nyelt be és az okozza a lázat. Ha holnap is többször lenne láza azért csak meg kellene mutatni a háziorvosnak, a kivitelezés még kérdéses, hogyan, mert délután van rendelés, nem biztos, hogy lesz aki vigyáz Levikére. Majd meglátjuk.

Mama este itt a kis szobában altatta el Levikét, nem nagyon mer Livike közelébe menni, nehogy itt az utolsó napokban összeszedjen Tőle valamit és ne tudjon kiutazni. Bár sajnos már meg van az esély, hogy elkapta tegnap is meg előtte is lappangási időben, de bízzunk benne, hogy nem.
Még a holnap van és pénteken utazik... viszont holnap is több helyre kell még mennie, úgyhogy sokat nem fog itthon lenni, pedig pakolni kell még meg még ki tudja mit kell csinálni a nagy utazás előtt.

Apa a héten végig dolgozik, jövő héten is fog, de az elején biztos itthon lesz vagy három napot, hogy az egész hetet kicsit kipihenje, pont a legnagyobb melegben kell bent lennie, ráadásul amikor kint nincs meleg, azon a konyhán akkor is meg lehet sülni.
Reggelente szerencsére a vásárlást el tudom intézni, ráadásul valószínű, hogy csökkentették az óraszámukat is, nem 11-re, hanem délre kell menni hétközben.  Egyrészt jó, mert kevesebb ideig kell egyedül lennem a gyerekekkel, másrészt rossz, mert az úgyis alacsony órabér miatt még kevesebb pénz jön be. :(

Na jól van, azt hiszem be is fejezem, amíg tudom, soha nem tudhatom mikor ébred fel valamelyik gyerkőc.. Levikét már átvittem a helyére, amúgy nem is tudnék itt gépezni, tuti felébredne. Az ablak nyitva van, hátha nem kapja el Livikétől a betegséget.

Ennyi lenne hirtelen, nem tudom mikor jutok rá az írásra, péntektől egyedül altatok este is, nem lesz itt Mama, hogy segítsen, ki tudja mikorra alszanak el, délután úgysem alszanak, bármit csinálok is, úgyhogy sok időm nem lesz blogot írni.
Majd jövök, egyszercsak. :)

2013.07.18. Csütörtök

Reggel én nagyon korán indultam Budapestre, így Papára maradtak a gyerekek. 
Ő rakta őket rendbe, vagyis, saját maguk és egymásnak segítve.Szívatták saját maguk orrát, segítettek egymásnak levetni a pólót, ami alvós, mert azt nehezen tudják és beágyaztak...és mindent elvégeztek maguk körül.
Levi ugyan nem húzott zoknit, mert azt mondta, hogy nem szoktunk....ami persze nem igaz, mert reggel mindig húzunk, az, hogy később az Oviban már levetik, az egy másik dolog... :)
Papát be lehetett csapni, mert Ő eddig csak vitte őket, és nem figyelte, hogy melyiken mi van.
Az Oviban minden rendben volt. Bár Lívia nem uzsonnázott, elvileg fájt a hasa.
Itthon bepótolta, tele ette magát...uzsonna és vacsora is volt.
Volt egy kis hancúrozás még, és lassan lehetett is fürdeni.
Fürdésnél is hagytam őket, hogy alaposan megmossák magukat,körmüket kisikálják, és még kicsit játszanak a vízben.Úgy is utolsó este fürödtek nálunk, pénteken este már otthon alszanak.
Levente ugyan erről hallani sem akar, de majd csak elfogadja valahogy.
 
Csütörtök éjszaka és Péntek....

Éjjel Levivel aludtam, kicsit többet, mint a Líviával előtte éjjel, de Ő is sokat nyűglődött most.
Reggel nagyon korán ébredt, még alig múlt 05.00-óra és kelni akart.
Mondtam, hogy még nagyon korán van, aludjunk még egy kicsit, mert este már nem velem alszik....és így még fordult egyet és 06.50-kor költöttem fel, nagyon nehezen, nem akart már menni Oviba. :) Elfáradt már azt mondta...és aludni szeretne egész nap.. :)
Persze...addig tartott volna...de hamar el is felejtette ezt a kijelentését és bementünk a fürdőszobába, pisilt és egy füst alatt rendbe is tette magát...kicsi segítséggel.
Lívia már mesét nézett amikor mi felébredtünk Levivel....és Ő sem akart menni, és készülődni...de előbb, utóbb csak rászánta magát.
Mondtam, hogy mire hazajönnek az Oviból, addigra már Anyáék is itthon lesznek...és így jobban kezdett öltözködni. Lívia már nagyon várja Anyáékat, de Levi sajnos továbbra sem. :(
Ő itt akar nálunk lakni, és Ő mindig itt akar velem aludni...mert Ő csak velem tud... :) Mondja Ő!
Remélem, hogy ezt hamarosan elfelejti, mert alig 1 hét múlva és elrepülök nagyon messzire és 12 napig nem leszek. Még csak az sem lesz, ami edzőtábor alatt, hogy telefonon beszéltünk.
Biztosan tudják már, de én Transzplantált vagyok és egy Sport Egyesületen belül sportolok, rehabilitációs szinten, hogy minél fittebb maradjak és a vese is hosszabb életű legyen. Így válogatott kerettagként kijutottam a XIX-ik Világjátékra Dél-Afrikába, Durbanba. :)
Nagyon hosszú út előtt állok, és sajnos lett közben egy porckorong sérvem is, amivel nagyon kínlódok.
Életemben nem repültem még, és most így elsőre 3x -i átszállásos 23 .00-órás útnak vágunk neki Magyarországról 50 sportoló. Persze nem mindenki Bowlingos, mint én is, hanem különböző sport ágakban vannak. Úszás, Tenisz, Asztali tenisz, Röplabda, Atlétika, Tollas és még nem tudom... :)

No, visszatérve a gyerekre...voltak jobb napok is és voltak kicsit erősebbek is. 
Ha nekem is volt türelmem akkor nem volt semmi baj. ha kicsit ingerültebb voltam, mert fájtam, amiről Ők nem tehettek, de akkor bizony nekem is volt már most így az utolsó napokban, hogy néha kicsit erőteljesebben kellett rájuk szólni. 
Megérzik nagyon ha az embernek rossz a kedve és akkor Ők is úgy állnak a dolgokhoz. Magyarul....nem olyan szót fogadók.
Amúgy összességében továbbra is azt tudom mondani, hogy nem volt velük olyan nagyon sok baj, ami volt az meg kellett is. Értelmesek, ügyesek, ha kérünk tőlük segítséget azt imádják, hasznosnak érzik magukat és lekötik addig is magukat.

Az én irományom ezzel befejeződött, már majd a lányom folytatja amikor gép közelébe kerül. :)
Mindenkinek további szép nyarat és nagyon jó egészséget kívánok! :)

Üdvözlettel: Edit Mama

Szerda délután...

Eddig minden simán ment, oviban minden rendben volt.
Levinek ma csomag érkezett, kereszt-anyuja küldött neki pár nyári ujjatlan pólót, aminek nagyon örült. :) Nem bontottam fel direkt, hiszen az Ő nevére szólt....amikor hazajöttek átadtam és Ő bontotta fel.. :) Meglepetés volt számára, nagyon örült neki. 
Itt is köszönjük kereszt anyu... :) Teszek fel egy képet, de a többi majd a facebokon található meg.

 A kedvenc veterán autójában ül, ami már az "övé", mert ha Papa majd nagyon öreg lesz, úgy is Ő fogja megkapni... :)

Ez lett a kedvenc....le sem tudtuk vetni azután... :)

 Ez is jó lesz...majd oviba...azt mondta... :)





Vacsira sütöttem csirke felső combot, és zöld köretet és Papa hozott dinnyét, most kivételesen egyedül...és hozott még kukoricát , de ez most nem jött be ma. A dinnye az igen...de most bevacsoráztak és nem kértek kukoricát már.  :)
Most mese nézés volt, de ahogy hallom a hálószobában nagy a zsinat, és kicsit elszabadult a pokol....
Ott nézték a mesét, hogy én tudjak itt írni. :)
De inkább az volt a cél ezzel a külön vonulással, hogy kicsit rosszalkodjanak... :)
No, megyek...fürdetés és ágyazás...vagy fordítva...majd ahogy sikerül... :)
Holnap én megyek Budapestre ellenőrzésre (Transzplantációs Klinikára) és azután még egy edzésre (Bowling Mammut) és valamikor ilyen tájt remélem, hogy hazaérek majd.

Ha már nem írnék, akkor minden kedves olvasónak nagyon szép nyarat kívánok és jó egészséget.

Üdvözlettel: Edit Mama... :)

Lívia és Levente minden napjai:  2013.07.12-től.....

Most nem a hagyományos tőlem megszokott módon írom ezt a Blogot, mert időm híján sajnos ez nem működött.
Az Ikrek velünk vannak, a lányomék kicsit elmentek pihenni a Tiszára, az éves nomád életüket élni!
Az emberek zöme azt hiszi, tudja, gondolja, hogy csak külföldön és a tengerpartokon lehet kikapcsolódni és több száz ezer Ft-os költséggel.
Hát....nem! Ki lehet egy sima Tisza-parton is, ahol csak a víz, a madarak és egy csomó szúnyog van, ami egy idő után már nincs, de lehet úgy is szórakozni. Horgászat és bográcsban főzés, fürdőszoba a Tisza...és mégis pihentető. Úgy is írhatnám, hogy csak ez a pihentető! :) Nincs zsinat, nincs tömeg, csend és nyugalom.
 Röviden ennyit a családom nyaralásáról.
Gyerkőcök napjai viszont még Óvodával telik a héten, azután nekik is jön a jól megérdemelt szabadság!
Már nagyon várják!
Múlt hét pénteken mentek el a szülők, az óta még nem volt időm írni, ma sem nagyon...de kikapok ha nem írok pár sort..:)
Szóval: Eddig nagyon jól teltek a napok, nem volt semmi különös, nagyon jól viselkedtek a gyerekek.
Én nem azért írom ezt, mert a Mama vagyok és a kedvenc unokáim, hanem, mert tényleg így volt.
Én nevelős Mama vagyok, nem kényeztetős, de ezt már többször írtam.
Minden nap csináltunk valami kis apróságot, kis programot, mi is bográcsoztunk, tárcsán sütöttünk  husikat, és mindenből kivették a részüket. Ki miben tudott, azt csinálta.
Levi kis kukta volt, Lívia meg nekem segített teríteni, meg  amit épp kellett.
Imádnak segíteni, és ügyesek is nagyon.
Jó ízűen megették amit készítettünk, benne volt az Ő munkájuk is. Nem válogattak, azt ettek amit kaptak. (Anyával ez nem így van! :) )
Asztal leszedésben is nagyok már, étkezés után takarították le az üveg asztalt, és sorolhatnám, hogy mi mindenben benne voltak.
Játszottunk sokat, nagyon ritkán hallották a szomszédok a hangunkat, mert olyan csendben voltunk, hogy azt hitték, hogy sosem vagyunk itthon. Ha kicsit hangosabbak voltak, az csak a Papával volt, mert Ő többet rájuk hagy mint én. Én mindig azt kértem, hogy csak én halljam, hogy itthon vannak, a szomszédok ne tudják...:) Ezt azért írom így, mert egyébként nagyon hangosak, olyan ricsajjal van a két gyerek, mintha egy Óvoda lenne itthon időnként. Én ezt nem hagytam, mert lehet úgy is játszani, hogy ne hallja azt még a 6-ik szomszéd is.  :)
Alvásuk az rendben volt, hétvégén aludtak nagyokat délután. Volt olyan, hogy pl. vasárnap, 14-én, már felköltöttem a Levit, mert 4 óra hosszat aludt, és már lassan esteledett. Ennek ellenére este 22.00-kor már aludt. Ezen nagyon csodálkoztam. Lívia is, de vele alvás szempontjából sosincs gond.
Az éjszakáik olyanok, mint régen, nálunk mindig forgolódnak, nyűglődnek, vergődnek, és hangosan beszélnek, de ez már nem újdonság... :) 
Kicsivel talán többeket alszunk, mint még nem olyan régen is. Biztosan én vagyok nagyon érzékeny erre, a lányomnál is felébredtem még arra is, ha nagyobbat sóhajtott.. :) 
Nem azt mondom, hogy néha nem kellett hangosabban rájuk szólni, de alapjában véve nem voltak eget-verő rosszak, csak olyanok, mint két 4 és fél éves gyerek. És mint a gyerekek. .... :)
Igaz, volt egy olyan nap, amikor minden dőlt-borult, kicsit elszabadult a pokol. Bent voltak és Lívia a virágállványon lévő vizes locsolót leütötte és persze tele volt, és a víz az nagyon beborult mindenhová, vagyis, befolyt... :( Ekkor kicsit mérges voltam, de gondoltam, hogy ezt is oldjuk meg együtt....és gyorsan mindenki rohanjon ruháért, takarítson, amíg el nem ázik a parketta..kicsit azért sikerült beáztatni...de reméljük, hogy majd idővel kiszárad. Egy nagyon nagy hidegfront volt és ezen a napon eléggé elevenek voltak.:) 
Minden nap mentek dinnyét venni Papával és jó ízűen megették, úgy ahogy azt Papa szokta, kanállal és nem szeletben. Erről majd teszek be ide egy két képet. :)
Nagyon ügyesen kezelik már a kocsi ülést, csatolják magukat ki-be. Pattannak bele és már pikk-pakk készen is vannak. Ezt tegnap óta először és hatalmas élménnyel jöttek be, hogy ezt Ők már tudják! :) Jó is meg nem is...de örültek neki. :)
A Lívia már azért várja haza a szülőket, de Levente Ő sajnos nem. Azt mondta tegnap, 16-án, hogy ha elmentek és itt hagytak, akkor maradjanak is a nyaralásban... :) Persze ezt látni kellett volna, és hallani, ahogy Ő a maga nyelvén előadta. Lívia kérdezte tőle, hogy neked nem hiányoznak Anyáék, és erre mondta Ő, hogy nem..... :)
Alváshoz még annyit....hogy megegyeztünk, hogy végig nálunk alszunk, és egyik este Levi, másik este meg Lívia alszik velem, felváltva a szobákat is. Ez két este működött is, de mivel én csak a saját helyemen tudok aludni, így abban maradtunk, hogy csak a gyerekek cserélődnek nálam.
Ez is működött kb. 2este, és azután sajnos Levi már nem volt hajlandó nélkülem aludni. Akkor is nekem kellett altatni, amikor Papával aludt, de legalább elaludt. Tegnap délután megemlítettem neki, hogy ma már Papával kell aludni, mert Lívia is szeretne velem aludni, és tiltakozott ugyan...de később rá sikerült venni. Ez addig tartott, amíg Livikét megfürdettem, Őt is, majd én is...és fekvés volt...majd Papa el is aludt gyorsan..., :), Ő viszont zokogva jött át hozzám a hálószobába, hogy Ő velem tud csak aludni...és potyogtak a könnyei....bújt belém. Mondtam, hogy Livikét elaltatom mindjárt, Ő gyorsan elalszik és átmegyek hozzájuk is és majd elaltatom Őt is. Neki ez nem felet meg, nagyon sírt, hogy Ő Papával nem tud aludni, csak velem. .... :) Livike annyira édes volt, mivel látta, hogy a tesója ennyire sír, kiugrott az ágyból és mondta neki, gyere ide Mamához tesóm, majd én alszom ma is a Papával... :) Összeszedték az ágyneműiket, és vitték-hozták csere-bere és 5 percen belül mind a kettő aludt. Mindig mind a kettő velem akart aludni, de azt meg én nem tudtam bevállalni mint eddig, hogy Ők alszanak a nappaliban és és közöttük, mert mostanában nagyon sokat kínlódok a gerincsérvemmel és ebből kifolyólag fáj a lábam is...és nem tudok úgy aludni, hogy két gyerek között...így maradtunk ennél a felállásnál.
No, így hát a Lívia sajnos eddig egyszer tudott velem aludni.
Tegnap elmentek a piacra ovi után Papával és vettek ugye dinnyét....és hoztak nekem egy szál vörös rózsát is. :) Hozták nagy örömmel, hogy amiért vigyázol ránk, hoztunk Neked rózsát és hogy nagyon szeretünk... :) Megható volt...és nagyon édesek voltak. Jók leszünk....és szót fogadunk ígéretek jöttek ezerrel... :)
Anyától is majd bocsánatot kérünk, hogy rosszak voltunk, és neki azért kellett elmenni, hogy őket kipihenje.... ! Lívia már telefonban meg is tette, amikor épp hívott a lányom.

Érdekesek egyébként nagyon. Amikor itthon van valamelyik szülő, vagy mind a kettő, akkor is állandóan itt vannak körülöttünk és Levi szökik is állandóan át, ha véletlen be lenne csukva az ajtó még akkor is.
Lívia még csak-csak elvan otthon....de a Levi, Ő nem. Állandóan azt figyeli, hogy a Papa dolgozik-e valamit, mert, akkor megy Ő is és segít neki...és mindig nézi mit csinál. Livike még sok mesét néz, Őt még leköti.
Tegnap este felé már de még kint vagyunk, és készülődtünk a vacsihoz, édesen megjelentek kézen fogva, és kórusban kérdezik, hogy Mama, miben segíthetünk! :) :) Olyan tündériek voltak.....hogy nem lehetett nemet mondani....adtam nekik gyorsan valami apró kis munkát....és örömmel teljesítették is.
Amit ez idő alatt ismét leszűrtem a gyerekek viselkedéséből.....
- ha nem azzal kezdik náluk, hogy ide-gyere, ezt csináld, meg azt , akkor Ők nagyon jól viselkednek.
- amennyiben teljes értékű "kisembernek" tekintik őket, nagyon hálásak és segítőkészek.
- szinte mindig az Ő agyukkal kell gondolkodni és nem azt kell nézni, hogy nekem jó legyen, hanem, hogy Ő jól érezze magát.
- én is nagyon sok problémával küszködtem-és küszködök, de Őket ez nem érdekli, vagy nem olyan szinten. Egyébként ha elmondtam, hogy mi fáj, akkor segítettek a legjobban és kíméltek.
- csak azt tudom továbbra is írni, amit a lányom nem szeret.....hogy sok türelem és nem magam kell nézni, hogy én cseléd vagyok, vagy takarító nő, vagy rabszolga...hanem, hogy Ők amíg gyerekek legyen boldog gyerekkoruk, mert az később kihat a felnőtt korukra is.
Ebben mi itthon sosem értünk egyet, de remélem, hogy egyszer majd rá jön az én lányom is, hogy tényleg igazam volt. Évek múlva és nem most.
Visszatérve a gyerekekre:
Minden reggel Papa vitte őket, mert ha én is megyek, vagy én viszem, akkor a Levi nem marad ott.
Ő nagyon Mamás volt amióta csak megszületett és én csak hoztam őket.
Minden reggel hajnali 05.25-30-kor keletek.... :)
No, ez nekem kicsit sokk volt....de nem volt mit tenni....kelni kellett. :)
Hétfőtől ovi van, még a héten mennek, majd szabi.
Ma reggel mentem laborba, nyugodt voltam, mert tudtam, hogy mire mennem kell, rendbe tudom őket tenni, mert azért ez az én feladatom volt.
Ez eddig nem is jelentett problémát....igazából ma sem...csak mikor ha nem ma aludtak tovább... :)
Levit 06.15-kor ébresztettem, aki még aludni akart, de nem volt lehetősége, mert nekem 07.---kor indulnom kellett. Nagy nehezen felébredt, kómásan mosakodás, fogmosás, orrmosás és öltözés. Orrszívásnál ébredt fel Livike, 06.30-kor. Gyorsan Őt is rendbe tettem, így oda értem én is a dolgomra. :) Milyen fura helyzetek vannak, hogy amikor program van, akkor tuti alszanak.....ha meg nincs semmi. akkor már hajnalban fent vannak.
No, ezzel egyelőre zárom soraim, nincs több időm most, jelenésem van egy helyre.
Képet még gyorsan felteszem, amit ígértem. :)
További szép napot minden kedves Blogolvasónak! :)
Edit Mama..

Megy a nagy dinnye evés.... :)

A 3 bohócom.... :)

Fülészeti kontroll meg még ami eszembe jut. :)

Levike most épp alszik, de nem a saját helyén, hanem bent Mamáéknál. Így én itt "őrzöm", közben írok, bár elég hangos ez a billentyűzet, lehet, abba is hagyom és majd folytatom a saját gépemen...
A lényeg kb annyi, hogy ma azért nincs oviban a legény, mert esedékes volt a fülészeti kontroll, amit már említettem párszor, hogy paráztam tőle, mert mi lesz ha csövezni akarja a bal fülét is, a csontkovács meg "szinte biztos" hogy meg tudja csinálni anélkül a fülét.. A legfontosabb az, hogy egyelőre nincs szó műtétről, javult a füle! Sokkal jobb lett a tymponometria is, meg az audio is. A hallásgörbe határozottan görbe most már, nem egyenes és főleg nem a nulla vonalában húzódik, hanem fentebb! Ez jó! Mitől javulhatott ennyit? Biztos nem a kb tízszeri meleg sónak köszönhető, mert a nagy meleg időkben nem tettük rá, máskor meg vagy rátettük este, vagy nem, de semmiképp nem napi ötször.... (esetleg a csontkovács egyszeri kezelése segített?:) )
Most mondhatni egyáltalán nem is náthás, (Livike sem), maradjon is így!
Ugyanis ha minden jól megy, pénteken az esedékes szemészeti kontroll után Apával el tudunk menni egy hétre sátrazni a Tisza partra, sajnos fizetős szállásra nincs keret.... szóval a gyerekeknek nem szabad betegnek lenniük, elég lesz az úgy is Mamának, hogy nem alszik éjjelente... :(((
Ők még kicsik a "kietlenbe" menni, se áram, se víz, mármint ami nem a Tisza, se hűtő, se semmi.. no meg ha ott is a gyerekekkel kell foglalkozni állandóan, akkor minek menjek el? Majd ha nagyobbak lesznek és tudunk mondjuk legalább kempinget fizetni, ahol az alapvető szükségletek adottak..
Én sem szeretem annyira a nomád életet, sőt.. de vagy ez van, vagy semmi. :(
Most ráadásul nem is megyünk messzire, csak ide fel a szabadstrand fölé, tehát még Szolnokhoz tartozik. (Vagy lehet, hogy túl van a táblán, nem tudom..mindenesetre közel van)

Visszatérve a fülészetre. Nagyon-nagyon sokan voltak, sokat vártunk, 9:15-től kb 11 óráig még az orvos se került elő, majd nagy sokára bejutottunk, majd le a hallásvizsgálatra, ott is vártunk, majd fel megint az ambulanciára.. ott is vártunk, hogy megnézze az orvos. A klíma ment ezerrel, Levikének felajánlotta egy néni, hogy üljön az Ő helyére, ahova nem csapódott úgy le a hideg, de az én hátam nagyrészt érte, bár próbáltam úgy ülni, hogy jó legyen meg inkább álltam....
Kb egy óra várakozás után már nem igazán maradt nyugton Levike, és nem vigasztalt az sem, hogy más gyerek is azt csinálta.. mármint rendetlenkedett.
A hallásvizsgálatnál a műszeres most tuti valós értéket mutatott, mert nem mozdult bele, anélkül is görbe lett a vonal.. :) A másiknál pedig ügyesen jelzett.. néha rázta a fejét, azt nem tudom mire csinálta... :)
Busszal jöttünk haza, reggel Papa vitt.
Váltócipő vadászatra már nem vállalkoztam, mert a buszon se nagyon maradt már nyugton Levike. Elfáradt... Bepogácsázott, majd bejött Mamáékhoz aludni. :)
És még alszik....!
Be tudtam fejezni az írást!

Ennyi lenne, nem tudom jövök-e még a héten, ha elmegyünk akkor majd utána írok, ha megjöttünk, nem tudom Mamának lesz-e ideje írni, majd meglátja...
:)

- 1 váltócipő :( és pár szó úgy általánosságban.

Az alig kéthetes váltócipő szőrén szálán eltűnt az oviban. A Levikéé. :(
Az óvónők, dadusok sem értik, hogy történt... Bár délután az óvónő azt mondta, hogy nem hiába mondják "bizonyos" személyek jelenléténél az öltözőben, hogy mindig legyen ott valaki.
Most meg ugye csoportösszevonások, más oviból is van egy-két gyerek az ügyelet miatt, (bizonyos ovik most vannak zárva, nem július 22-től...) Szóval oda a szép kis cipő:(
Természetesen gyorsan venni akartam másikat még aznap, de miért is lett volna pont ugyanolyan méretben? :( Kisebb, nagyobb, minden volt, de még hasonló fazonút sem láttam, bár azt próba nélkül úgysem mertem volna megvenni.
Ma is néztem más üzletekben, de nem láttam semmi jót... :(
Most az itthon használt papucsa van bent, bár azt nem szabad, megengedték....
Nem a Verdás, azt még inkább sajnálnám, ha lába kélne....
Nem az értéke a lényeg, mert 1300 Ft-os cucc volt, de akkoris! Kinek kell?
Nem lehetett az, hogy véletlen "hazament" benne valaki, hiszen az udvaron voltak délután, akkor még megvolt, hiszen bent az volt rajta, ahogy kimentek és amíg kint voltak akkor tűnhetett el.
Végignéztünk mindent, padok alját, az öltöző fakkokat, az ovis zsákokat is megtapogattuk, hátha... bár miért kerülne bele bárkiébe is? Aki azt elvitte, tuti nem az oviba fogja hordani, hiszen bele volt írva a neve, jele.
Legyen vele boldog! De több se érje! :((

Egyébként elvagyunk, nemsoká mehetek értük...
Ma igazán lightos ebédet főztem, zöldséglevest jó gazdagon és mákos tésztát.. :))
(sajnos csak a leves gazdag zöldségekben, én nem.. :D )
Majd holnap lesz valami húsos étel...

Tegnap este Papa itt maradt altatni, előtte azért nem, mert közben Mama hívta, hogy Skype-oljanak... szóval azért ment ki olyan hirtelen fürdés közben.. :)
Levike így is 22 óra körül aludt el, de legalább a hisztériákat meg a fegyelmezést megúsztam, nem mertek úgy beindulni, mint ha csak velem vannak. Így is délután volt egy-két összezördülés, pl Livike visszafeleselt Nekem, amikor megkértem valamire, tényleg szépen... Papának persze ez nem tetszett, én sajnos már fel se nagyon veszem, hogy hogy viselkednek velem, mert úgyis olyanok. :(
Persze azért Papa még kedvenc, hiába fegyelmez, néha hallgatnak Rá, de néha nem...

Apa ma és holnap nem dolgozik, remélem jön hamarosan, mert most horgászni van, holnap meg vásárlás, főzés...
Én ma is voltam bent a városban, egyrészt a dm-be mentem, mert van 10%-os facebookos kupon ma és holnap, most kivártam, hogy legyen, nem úgy, mint múlt hónapban, hogy megvettem az Aloét és rá két napra jött a kupon. :( Másrészt még váltócipőt néztem, de ugye nincsen....
Szerintem majd hétfőn a fülészet után megint bemegyünk Papával és Levikével és nézünk valamit.. holnapig meg még jó a papucs.

Gyorsan pár sor...

Vasárnap délelőtt Mama elindult Székesfehérvárra két másik társával együtt. A gyerekek a nap nagy részét azzal töltötték, hogy Papához szaladgáltak be, jöttek-mentek, ha kint voltak mindketten, akkor csak a rosszaság ment, ha bent voltak mindketten, akkor is... Ha csak úgy voltak, hogy egyik itt, másik odabent, akkor jók voltak. :)) Este szerencsére korán elaludtak, mivel délután egy percet sem sikerült.

Hétfőn reggel ovi, én takarítottam, pakolásztam... Délután ahogy hazajöttek készültünk is és 16:30-ra mentünk a csontkovácshoz. Várni kellett, kb negyed óra volt az egész, de már annyira nem tudott Levike a fenekén megülni, hogy ha még 5 percet várakozni kell, már nem tudom mi lett volna. :( Papával mentünk egyébként, de Rá se nagyon hallgatott Levike. :(
A gyerekek kezelése kb 2 perc volt/fő. Amit láttunk kb annyi, hogy fogta a fejüket, biztos valami energia átadás volt vagy nem tudom, majd párszor hirtelen mozdulattal megütögette oldalt a fejüket, vagy inkább nyomta, és ennyi.. Azt mondja, hogy le van tapadva a fülben az üllő és a kalapács, de javítható, két hét múlva menjünk megint, meg majd még utána is, és szinte biztos, hogy nem kell műteni Levike fülét és Livikének se lesz nagyon gondja, mert Neki is le van tapadva, attól hogy most épp nem fáj.
A baj az, hogy a két hét, az 15-én telik le, de közben egy hét múlva, 8-án kell visszamenni a kórházba, hogy újabb hallásvizsgálat és sima vizsgálat alapján eldöntse a főorvos, hogy kell-e műtét, kell-e cső a bal fülébe is. Szerintem ez az egy kezelés nem fog addig észlelhető eredményt mutatni.. :( Mama szerint nem kell engedni semmiképp a műtétet, várjunk vele, aztán meg majd meglátja az orvos is, ha következőleg már jó eredményt lát. Elmondani persze nem szabad, hogy hova járunk, sajnos a doktornőből kiindulva, aki annakidején majd' levette a fejem a kövirőzsa miatt, már félő elmondani bármiféle alternatív módszert az orvosoknak. :(
A gyerekek után én kövezkeztem egy teljes átgyúrás, nyomkodás erejéig, nem fájt, volt pár pont ami mondjuk határeset volt, de jobban féltem, mint kellett. Azért féltem, mert mondta még múltkor a csontkovács, hogy volt olyan meglett férfi ember, aki zokogott a fájdalomtól és nem tudta végigcsinálni a kezelést, na mondom akkor mi lesz majd velem? Gondolom annak sok baja volt azért fájt annyira. Nekem is van, sok letapadás, gerincferdülés meg ilyenek, én is menjek két hét múlva és megkezel megint. Amúgy tök jól esett az egész meg még most is, egyetlen egy pont fáj azóta is, de az sem folyamatosan, csak ha hozzáérek, a jobb lapockám környékén, ahol be is szokott csípődni néha a hátam, na azt amikor eltalálta, akkor majdnem visítottam.. :)) Olyan rövid volt az egész dolog, hogy mire Papa a gyerekekkel beült a kocsiba meg kikalézoltak, mert kocsival kerülni kell csomót, hogy meg lehessen állni, gyalog meg az épület másik oldalán kijövök és kész, addigra épp összetalálkoztunk, jöhettem én is kocsival. :) (eredetileg az volt a terv, hogy Ők hazajönnek én meg majd gyalog, nincs messze...)

A délután további részében ment a kergülés, kint is bent is, este nem akartak fürdeni és aludni, 22 óra elmúlt, mire Levike is elaludt, Livikének persze nem kellett sok.
Livike reggel nyávogós volt, be volt dugulva az orra... nem akart bemenni az oviba, nyekergett, stb. Remélem nem lesz beteg! Nem jön sok váladék az orrából, remélem nem most fog épp begyulladni a füle.. Kérdeztem Levikétől, hogy mit érzett, amikor kezelte a csontkovács. Azt mondta semmit, a végén picit fájt, de utána nem. Esténként mondja, hogy kalapácsolnak a fülében, tehát dübög.. csak este, máskor nem. Kérdeztem az este, hogy most hallja-e, azt mondta igen. Pedig abban bíztam, hogy talán egy kezeéssel legalább ez elmúlik, mint Mamaának a csengés, és akkor jobb lesz majd a hallásgörbe jövő héten. Na majd meglátjuk.

Megyek, mert már rég a piacon kellene lennem, csak ide ültem Apa telefonjára pénzt tölteni aztán meg gondoltam megírom már mik vannak..
(tudom, piacra korán szokás menni, de csak krumplit akarok venni meg hagymát, az biztos van még ilyenkor is, a húsboltok meg nyitva vannak egész nap, nem úgy van már mint régen, hogy ha 10-ig nem mentünk a piacra már semmi nincs.. :))

Jövök amikor tudok.