Tegnap éjjel sem volt semmi gond, ma sem, a legtöbb, amit mértem 37,4 volt dél körül, egy fél óra múlva pedig már 37,2 volt Livike hője, utána pedig már nem is mértem, egyáltalán nem volt meleg. Reggel mondjuk 36,7 volt, azért is méregettem sűrűbben, mert sejtettem, hogy fel fog még menni a láza, de szerencsére nem ment. A kedve jó volt ma, evett is, a torka az piros, néha fájlalja is, de mást nem. Kapott kétszer is melegen mézet, sós vízzel is gargarizáltattam. Néha van egy-egy tüsszentés és köhécselés, de eddig szerencsére ennyi, remélem nem halad fokozatosan tovább a nyavalya a hörgőkre, tüdejére.
Levikének kutya baja szerencsére, azon kívül, hogy rém rossz... :( Bármit kérek, egyből "nem" a válasz, fintorog, arrébb megy, beszólogat, hogy "nem hallottam", "nem csinálom", stb....
Hiába mondja Mama, hogy mit hogy kellene, én hiába kérem szépen, már eleve úgy áll hozzám, ahogy Mamához soha! :( Livikét sem kell amúgy félteni, Ő is benne szokott lenni az ellenem szervezkedésben, de még mindig hamarabb szót fogad, mint Levike.
Délután nem aludtak, este mégis Levikének kb fél órát könyörögtem, hogy jöjjön már végre be vacsorázni, fürdeni... nem érdekelte, játszott tovább hátul a fóliasátor alatt a földdel... szépen nézett ki utána.. :)
Mama annyira bejött, hogy Levikét elaltassa megint itt a kis szobában, de ment is utána, még pakolnia kell, vasalni meg ilyenek.. Holnap Nagy utazás....
A legutóbbi írásomban elfelejtettem említeni, hogy múlt hét szombaton megcsináltam életem első sárgabarack dzsemjét. :) A szomszédból kaptunk barackot, úgy volt, hogy Apa csinálja majd meg, majd úgy volt, hogy ha én kimagozom és lehéjazom akkor majd Ő kifőzi, végül úgy lett, hogy egy az egyben én csináltam meg az egészet. 4 óra hosszámba tellett, de kész lett! Nem sok, mert "tisztán" 2,5 kg volt, lett belőle 5 kis üvegnyi dzsem, olyan Uncle Ben's-es méretűek, a kisebb fajtából. A család azt mondja finom, szerintem kissé édes, de nekem majdnem minden lekvár az, már amennyit én megeszek belőle.
Vasárnap Mamáék kicsit nagyobb tételben készítették a dzsemet, Papa leszedte a fáról a barackokat - a fájós derekával/gerincével ment fel a kihúzhatós létra tetejére.. Brrr.... Mama mosta, majd jött a magozás, forrázás, majd a főzés. Kint az udvaron, üstben főzték, így jóval hamarabb megfőtt, mint az enyém, viszont cukor is jóval kevesebb, pontosan annyi ment bele, mint amit én tettem, és mégis ugyanolyan édes lett! Biztos az "alap" volt édesebb. :)) Nem tudom pontosan mennyi, de olyan 8-10 befőttesüvegnyi lett belőle. :)
Mióta megcsináltam a dzsemet, Levike folyton azzal nyaggatott, - már aznap este is! - hogy csináljak kókuszos sütit (keksz tekercs), abba ugyanis szokott kelleni lekvár, és legutóbb azzal védekeztem, hogy ne kelljen csinálni, hogy nincs itthon lekvár.. :D Na persze csináltam, de nem aznap, hanem hétfőn, és nem a háziból, hanem boltiból.. sajnáltam rá... :)))
Ma egy kis ideig jól elvoltak kettesben a gyerekek, azt játszották, hogy mennek pizzát meg fagyit venni, Livike volt az anyuka, Levike a kisfia.. :)) Egyszercsak jön oda Levike hozzám, tartja - az üres - tenyerét, hogy nekem hozta, milyet szeretek? Mondom sonkás-sajtosat. Néz furán, értetlenül. Vagy mondom ez most mi, fagyi? :) Mert akkor csoki-vanília.. :) Erre rávágta, hogy igen, fagyi, majd faképnél hagyott. Ennyit az én képességeimről szerepjáték terén.. :D
Most nagyon gondolkodom az aranyköpéseiken, beszólásaikon, de persze nem jut semmi az eszembe, pedig néha jó lenne leírkálni a dolgaikat.. Na, majd máskor.
Megyek, majd jövök amikor sikerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Bárki írhat, aki úgy érzi van mondanivalója, észrevétele, esetleg jó tanácsa.:)
Előre is köszönöm. :)
Privát emailt az lbetty.80 előtagú gmail-es címre lehet küldeni, valamint erre a célra használható a kapcsolat űrlap is, ami a jobb oldali hasábban található. :)