Délután végül nem ébredtek fel csak 13:20-kor, de akkor egyszerre.
Kitettem mindkettőjüket a teraszra, játszottak, játszottunk...
Az ebédet 14:30-kor kezdtem adni, másfél üveges kaját ettek meg ketten, utána kölesgolyót és teát is kaptak.
Közben haza ért Apa is még 15 óra előtt.
Hamarosan már idebent játszottunk, majd 16:30-kor elszaladtam a kisboltba, mikor vissza értem még jól elvoltak...
17 órakor már nem akartam letenni Őket aludni, gondoltam este így tudunk előbb fürdetni, alvás is előbb lesz.
Tévedtem...:(
Mamáék 17:30-kor értek haza, épp akkor ették a gyerekek az uzsonnát, ami bundás kenyér volt. Persze rögtön abbahagyták és visításba kezdtek, meg örültek, mindent akartak csinálni, csak épp enni nem. Kikéredzkedtek a székekből, Mamáékkal akartak sétálni, egyáltalán ott lenni, ahol Ők vannak.
Fél óra múlva újra bepróbálkoztunk az evéssel, ettek akkor is valamennyit a már hideg bundáskenyérből. Hát nem tudom, én hidegen meg nem tudnám enni, Ők igen. :)
Mama fürdésig ki se tudott menni a szobából, nem engedték a gyerekek. Csinálhattam én bármit amivel elterelhetném a figyelmüket, nem jött össze. Visítás, sírás, nyávogás volt a reakció, ha csak Mama megközelítette az ajtót.
19 órakor kértek még bundáskenyeret, Levike ugyanis meglátta bentről, hogy a maradék itt van a tűzhelyen és nyammnyammolni kezdett. :)
Mind a ketten megettek még egy-egy fél szeletet. :))
A fürdést 19:45-kor kezdtük Apával, minden rendben ment. Livike szépen elfogadta a kajáját, lefeküdt és evett.
Ahogy meglátta, hogy Levit is teszem le, felállt és visítani kezdett.
Tudta, hogy ki fogunk ezután jönni. Vagy nem tudom mit tudott, de nagyon visított, sírt, hisztizett. Ahogy már pár napja mindig.
Kicsit hagytuk, hátha abba hagyja, de nem.... egyre jobban csinálta.
Papa kijött, de csak az ablak elé, onnan próbálta szép- majd hangosabb szóval rábírni a Lányt, hogy hagyja már abba és feküdjön le, hát mit gondolnak a környéken, hogy mit csinálunk mi ezzel a lánnyal, hogy így visít? Meg Őket is zavarta, én elhiszem... nekünk se volt jó hallgatni. :(
Végül kitettem a nagy ágyra, ott egyből elhallgatott, kijöttünk, evett szépen és 10 perc se kellett, már aludt is. Lehetett a helyére tenni.
Levi is aludt, úgy gondoltuk ennyi volt, megúsztuk, bár nem a legjobb módszer ez így, de legalább alszik, és csend van végre.
22 órakor Levike ébredt fel sírva, talán rosszat álmodott, vagy nem tudjuk, de mintha félt volna, oda se jött hozzám, hogy bekenjem az ínyét, hogy egyáltalán felvegyem, Apához ment, de Nála sem akart maradni. Sírt és járkálni akart. Hát járkáljon. Livike is felébredt, innentől kezdve éjfélig nem volt megállás.
Ágyon fetrengés, ágy körül szalagálás, rádió nyomkodása, hordozó felborítása, stb.
Ha csak megfogtam bármelyikőjüket, hogy lefektessem a mi ágyunkra, már visított....
Mindketten kaptak Fenistil cseppet is még 22 órakor, de mégis fent tudtak lenni éjfélig.
Az esti tápszert sem ették meg, már akkor ették volna, amikor rég lejárt az ideje...
Éjfélkor ezért csináltam újabb adagot, csak 90 ml-t mindkettejüknek, azzal szépen le is feküdtek a helyükre. Oda tettem be a kaját, Levike szaladt is egyből és kéredzkedett befelé, lefeküdt, evett és elaludt.
Livike cseles akart lenni, mert Ő a mi ágyunkra helyezkedett be, de nem adtam oda a kaját.. mutattam, hogy itt van a saját helyén, jöjjön oda. Jött is, tűrte, hogy letegyem, le is feküdt és el is aludt hamarosan.
Végre mi is alhattunk.
Nagyon meleg volt, állt a levegő, pedig nyitva volt minden ablak.
Először csak body volt rajtuk éjjelre, de 22 órakor rájuk adtam a rugdalózót is, mert annyira hideg volt a lábuk, mintha fáztak volna...
Később hűlt a levegő is, éjjel vihar volt megint, dörgött, villámlott, szakadt az eső.
A sötétítőt is reggel 5:30-kor húztam be, hogy ne legyen már világos idebent, a kajás üvegeket is akkor hoztam ki elmosni, majd visszafeküdtem aludni.
Reggel 8-ig sikerült is az alvás mindenkinek. :)
Folyt köv.
Úgy tűnik ezek a gyerekek nem tudják hogy a szülő a főnök. Ne dőljetek be nekik. Ha nem változtattok hamarosan, ennél csak rosszabb lesz.
VálaszTörlés