2011. február 1., kedd

Egy előnye volt....

... annak, hogy nem aludtak délután, mégpedig az, hogy 20:05-kor már aludtak is, Livike sírt fel 22 órakor, köhögött, szerintem megijedt, erre Levike is felébredt - már a saját ágyában volt - de szerencsére mindketten szépen visszaaludtak. Livikét simogattam pár percig, de nem volt gond. :)

A délután azért nem telt ilyen jól. Rajzoltunk, építőztünk, na meg persze folyamatosan engem nyüstöltek, rám ültek, másztak, piszkáltak...
Táncikálni is kellett, meg ilyenek..

Apa 15:30 körül ért haza, én 16:20 körül indultam el a Sparba, de előtte még csináltam gyümölcspépet, amit két kiskanálnyi híján szépen meg is ettek.
17:10-re értem haza a boltból, megint egy db kosár nem volt, annyian voltak... :(
Apa szerint jók voltak, még aludni is tudott - mármint Ő - de mikor hazaértem eléggé szanaszét volt minden, bár pakolás is volt, azt láttam utólag, mert aminek elvileg van konkrét helye, az is be volt dobálva a "mindenesbe", a fiókok helyére... Nem baj, nem szóltam érte, örültem, hogy elpakolt(ak). :)
Levike ma is hozta a dobálózós formáját, lassan már minden nehéz és kemény játékot kihordok a konyhába, mert félek, hogy egyszer úgy megdobja Livikét, vagy akármelyikőnket, hogy baj lesz. :( Vagy a tévét... abból akkor lenne baj, ha esetleg szét is törne.....
Egyébként már 18 óra körül látszott, hogy nagyon álmosak, gondoltam, nem is húzzuk ma sokáig a fürdést, meglátjuk hogy viselik magukat...

18:15-kor kaptak ma uzsonnát, addig elvoltunk, nem is néztem az órát, Ők nem kérték a kaját... szóval kicsit csúsztunk de nem volt gond. Két nagy szelet sonkát ettek meg kenyérrel és sajttal, majd a szobában desszertnek kaptak egy kis gesztenyepürét is. Ez most nem cukrászdai volt, hanem én hoztam fagyasztott gesztenyét és tejszínhabot is, abból csináltuk, Kevesebb volt, mint amit eddig adtunk, nem is volt olyan édes, - a massza szerintem más, nem cukrozott, csak sima, szerintem finom így is - így nem is ettek annyit, mint a cukrászdaiból, amit nem bántam, de amíg ették, addig jóízűen ették, az a lényeg. :)
Eredetileg nem akartam adni már estére, de Apa elkezdte reszelni, Livike persze meglátta, mert akkor még idekint voltak a székeikben... szóval így már adni kellett, különben még most is visítana érte a Lány... :D

Fürdésig játszottunk, nem hogy fáradtak volna, inkább felélénkültek, körbe-körbe szaladgáltak, jó kedvük volt, hagytuk, hadd fáradjanak...
19:35-kor kezdtük a fürdést - mégsem kellett korábban kezdeni -, Livikét Apa tette rendbe, Levikét én fürdettem, de már Ő törölte, hogy én haladhassak a pakolással és az ágyazással. Nem volt semmi gond egyikőjükkel sem. :)
Livike kb 2 perc múlva aludt is, oda sem kellett feküdnöm, rám nézett, majd a fal felé fordult és aludt is! 22 óra körül az a hirtelen rátörő köhögés nagyon megijeszthette, mondjuk minket is, rohantam be a kajámat itt hagyva, hogy mi van, mert szokott néha köhögni, most mióta meg vannak fázva, de így még eddig nem. :(
Mintha félrenyelt volna, vagy ilyesmi...
Levikét az ágyába tettem az elején, még ki is tudtam jönni, amikor eszébe jutott, hogy hoppá, Ő nem ott szokott ilyenkor lenni, már tápászkodott is fel a kötelező kellékeivel úgymint kaja és kutya, ha nem akartam, hogy Livike is felkeljen, inkább kivettem és a mi ágyunkra tettem.
Nem kellett 10 perc, már aludt is! :)
A film alatt mindketten éberek voltak, ették a kaját, de csendben voltak, félig aludtak, félig fent voltak szerintem. :)

Most jut eszembe, hogy még ebéd után Mamával megmértük a gyerekek lábának a hosszát, úgy értem, hogy a talpukat azért, hogy tudjuk, hány cm a belső talphossz mamusz/benti cipő vásárlásához, hogy ne kelljen a gyerekeket is hurcolászni...
Annyira hideg itt a padló, hiába van szőnyeg, ahol nincs, ott rendesen "süt". Azt hisszük mindig, hogy vizes, annyira hideg... Szóval hiába a két zokni, vagyis egy harisnya és egy, néha két zokni rá, nem lenne jó, ha felfáznának, kell valami benti lábbeli.
Nem teljesen úgy mértük, ahogy "meg van írva", ezért talán nem is pontos az eredmény. :( Nem mezítláb, hanem harisnyában állítottuk Őket rá egy papírlapra, körberajzoltam a lábukat és megmértem. Mindkettőjüknek 13 cm-t mértem. Ez fura, mert Levi lába mindig nagyobb volt. Megmértem a nyáron vett szandáljukat, az pont 13 cm, és már eléggé kicsi. Na mindegy... :(
Viszont ha már ott volt a centi, megkíséreltük a hosszukat - vagyis már úgy kell ezt mondani, hogy a magasságukat - is megmérni fekve. :)
Tudom ez az eredmény sem pontos, de azért miheztartásképp leírom, milyen eredmények születtek:
Livike 85 cm,
Levike 87 cm.
Nem pontos, nem hiteles mérés, amúgy én azt hittem már jóval magasabbak... :D
Ha jól emlékszem legutóbb Papával mértük Őket, fogalmam sincs mikor volt... de akkor meg mindketten 86 cm-nek lettek mérve.

Most is be kellett mennem Livikéhez, nem köhögött, csak felébredt és sírdogált...
Jó lenne, ha most már aludna reggelig, mert ha lefekszem én is aludni, akkor igazán nem fog jól esni, ha fel kell kelnem akár csak nyugtatgatni is. :(
Reméljük a legjobbakat! :)
Ennyi lenne mára, holnap jövök valamikor.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki írhat, aki úgy érzi van mondanivalója, észrevétele, esetleg jó tanácsa.:)
Előre is köszönöm. :)

Privát emailt az lbetty.80 előtagú gmail-es címre lehet küldeni, valamint erre a célra használható a kapcsolat űrlap is, ami a jobb oldali hasábban található. :)