2010. február 15., hétfő

Orrszívás.....

Kivételesen utólag írtam címet a bejegyzésnek, mivel főleg erről van szó....

Nem történt sok említésre méltó dolog a nap hátralévő részében. A legtöbb dicséretet ma is a porszívó érdemli, sokat dolgozott! :(
Az az érdekes, hogy ha nem arra használjuk hogy az orrukat kiszívassuk, akkor nagyon nagy haverok a gyerekek és "Ő". :) Nézegetik, ütögetik, rámásznak, húzgálják a csövét, ja és a szobában nem is lehet bent, ha a gyerekek is a földön vannak, mert akkor egyből mennek szerelni.... :)
Egyébként meg mumus. Vagy az lehet, hogy én vagyok, mert én csinálom a macerálást.. :(

Alvás már nem volt, volt viszont nyűglődés, meg hiszti, Livike amúgy is hajlamos hisztizni, most meg főleg. Semmi nem volt jó Neki, látszólag minden ok nélkül éktelen visításba kezdett, bár volt hogy épp saját maga csinált fájdalmat, pl jól térden verte magát egy kemény műanyag rágókával, meg hasonlók. Biztos, hogy nem érezte magát jól a betegség miatt, tegnap Levi volt ilyen....

Az orrszívást kísérő hangok Livike esetében egy horrorfilmbe simán beleillenének, vagy épp egy malacvágáshoz, szóval visít, sikít, karmol, próbál szabadulni. De már akkor, amikor még semmit nem csinálok, csak "pozícióba" fektetem a Lányt.... Pedig egyre gyakrabban kell Neki is szívni az orrát, jön(ne) is belőle rendesen, csak nem hagyja :(
Éppen friss az "élmény": most is ki akartam szívatni az orrát, mert nem tudott aludni, annyira nem kapott levegőt. Szokásos visítás, feszítés, ellenállás, bele se találtam az orrlyukába.... jött Apa segíteni, de Ő meg eleve másképp fogta meg, úgy egyáltalán nem esett kezemre szívatni az orrát... Livike meg csak sírt, zokogott, mintha nem tudom mit tennénk vele, tényleg... van hogy én is sírok Vele, annyira szívet tépően csinálja, de inkább már fél, retteg az egésztől... :( Végül valamennyi csak jött az orrából, de inkább abbahagytuk, mert a végén még megőrül ez a KicsiLány.... Miért kell ennyire félni? Nem fáj, persze ha rángatja a fejét, akkor előfordulhat, hogy megütődik az orra, de ilyen azért még nem volt, hogy ennyire ne tűrje, és ennyire belelovalja magát, hogy még utána percekig képtelen volt megnyugodni... :(

Levikénél is kezd durvulni a helyzet, de azért még tudtam kezelni. Általában el szokott jönni az az idő ilyenkor amikor gyakran kell orrot szívatni, hogy nagyon nehezen tűri. Nem is csodálkozom. Csak ennél rosszabb ne legyen...! Legalább Vele ne legyen már gond ezen a téren. :(

Lázuk egyébként ma sem volt szerencsére, azért este is megkapták a Nurofent...

Levike sajnos estefelé már köhögött is, és most nem játékból, ahogy szokott, úgyhogy holnap valószínűleg orvos lesz a dologból. Azt még nem tudom, hogy elvisszük őket vagy kihívjuk az orvost, majd még eldöntjük. A legjobb az lenne, ha nem kellene egyáltalán, és holnapra jobban lennének.

És még előttünk az éjszaka, most már két beteg manóval... :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bárki írhat, aki úgy érzi van mondanivalója, észrevétele, esetleg jó tanácsa.:)
Előre is köszönöm. :)

Privát emailt az lbetty.80 előtagú gmail-es címre lehet küldeni, valamint erre a célra használható a kapcsolat űrlap is, ami a jobb oldali hasábban található. :)