Tavaly keddre esett március 24-e. Jöhettünk volna már kb egy hete, a súlyuk már elérte a kívánt határértéket.
Miattam kellett maradni még, ugyanis meg kellett várni, hogy az összes himlő bevarasodjon rajtam, ne legyen már fertőző. Mamára nézve volt veszélyes, mert Ő nem volt bárányhimlős gyerekkorában, legalábbis nem emlékeznek rá, hogy lett volna.
Valahogy ilyentájt indultunk, de már nem emlékszem annyira. Mindenesetre azt tudom, hogy az idő nem volt ennyire szép, mint most. A nap sütött, de hideg volt. Jól be is öltöztettük a csöppségeket, nehogy megfázzanak, hisz' még soha nem voltak levegőn mióta megszülettek. Amikor a fertőző osztályra átkerültünk akkor az inkubátorral együtt tolták át őket a fél kórházi udvaron, a családból akkor Papa láthatta Őket először az inkubátor üvegén keresztül. Előtte a látogatási tilalom miatt nem mehetett be még Apa sem a korára, úgyhogy nem látta senki Őket addig, csak képen amiket a telefonommal készítettem.
A hazajövetel napján Mama és Papa jöttek értünk kocsival, itthon Apa várt bennünket. :) Ablakon keresztül már Ő is láthatta Őket a fertőzőn, de kézközelbe mindenki számára csak ezen a napon kerülhettek. :)
A blog elején vannak képek a hazajövetel napjáról... elég jól látható már a különbség azóta... mintha nem is Ők lennének! :))
Nőnek, gyarapodnak, okosodnak, szóval zajlik az életünk. Nem unatkozunk, az biztos! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Bárki írhat, aki úgy érzi van mondanivalója, észrevétele, esetleg jó tanácsa.:)
Előre is köszönöm. :)
Privát emailt az lbetty.80 előtagú gmail-es címre lehet küldeni, valamint erre a célra használható a kapcsolat űrlap is, ami a jobb oldali hasábban található. :)