Rosszalkodás.. :)

Igen, már olyat is szoktak! :)
Tegnap este pl fürdés után, amikor már aludni kellene, arra mentünk be a szobába, hogy mind a ketten hasalnak az ágyban, úgy, hogy lássák is egymást, és kiabálnak egymásnak! :) Hatalmas kiáltások, kacagások, nem egyszerre, egymás után mintha válaszolgatnának egymásnak. :)
Levinek már egy ideje szokása így kiabálni, általában ha jó kedve van és fel akarja hívni magára a figyelmet akkor csinálja, de néha rendesen meg lehet ijedni, olyan erőteljesen, hirtelen és hangosan csinálja. Livitől még nem hallottam ilyet tegnap estig.

Mivel egyikőjük se akart még aludni, kivettük Őket a nagy ágyra. Azt a hencsergést, amit ott lerendeztek...:)))
Nem számított, hogy már vége az ágynak és ha nem kapom el lepottyan, csak forgott Livi minden felé.. :) Levi dobálta magát, közben hangosan nevetett, ujjongott, szóval nem igazán tudtuk, hogy mikor is lesz ebből alvás.
Kb fél óra után Livit le tudtam tenni a kiságyába, elaludt a maradék kajájával. Egyébként is álmos volt már fürdés előtt is, mert egész délután semmit nem aludt, csak délelőtt kb fél órát...
Levi még kitartó volt, próbáltam mindenféleképpen altatni, magamon, mellettem, ölben, kézben, sehogy nem volt jó. Álmos volt már nagyon, akkor nyűglődik ennyit..
Végül szintén a Livi maradékával otthagytuk az ágyon, és 10 perc múlva aludt is. :)

Végre én is megihattam a Neocitranomat. Amíg altattam, addig nem akartam, mert egyébként is előfordul hogy én is elalszom amíg Levit altatom, hát még ha megiszom a Neocitrant.. :))

Egyébként nem történt semmi különös, fénykép se készült pár napja, esetleg a régi videókból tudnék feltenni, ha meg tudnám vágni a felvételeket, bár mivel telefonnal vannak felvéve nem is biztos hogy megéri vele kínlódni. Majd meglátom hogy lesz hozzá kedvem, meg időm. :)

Most alszanak, bár 1 óránál tovább már nem nagyon kellene hogy kint legyenek, nehogy megfázzanak.
Igaz, most jó idő van, de akkor is elég lesz annyi, ami lassan le is telik.
Majd maximum behozom a babakocsival Őket ha nem ébrednek fel maguktól. :)



Tegnap délután elmentem végre fodrászhoz, mert már több, mint fél éve nem voltam.
Tetettem bele melírt, meg vágattam is, most megint csak vállig ér, mint legutóbb. :)
Szépen be volt szárítva, kicsit göndörítve is, nekem nagyon tetszett úgy.. Bár mondtam is a fodrásznak, hogy az ilyen haj nem gyerekek mellé való :)) Olyan kis nőcis volt, tetszett, pedig nekem az ilyesmi nem szokott tetszeni egyébként. Megszoktam már én is, meg mindenki, hogy mindig le van "nyalva" a hajam, össze van fogva és kész... Mikor hazajöttem már nem volt olyan jó, csak párás volt a levegő, az meg ad a göndörségnek rögtön.... mégis, mikor Livike meglátott, nagy kerek szemekkel nézett rám, szerintem nem ismert meg. :) Összegumiztam, hogy eleve fel tudjam venni Livit, mert ha csak úgy hagyom a hajam ahogy volt akkor tuti az lett volna az első, hogy jól belemarkol... :)) Utána már vigyorgott.. de előtte az a nézés, hát..... :)))
Jó lett volna csinálni fényképet, hogy frissíteném már pl az iwiwes profilképemet is, mert még a 24 hetes terhességi képem van kint. :))) De elmaradt.. Na majd máskor. Egyébként is nehéz rólam elfogadható képet, főleg arcképet csinálni. :(
Mindegy, ez nem is idevaló, csak leírtam, mert eszembe jutott.

Más. Livike egyre többször enged betekintést a szájába, nem mindig teszi oda a nyelvét.. :) Szépen látszik a fogacska, szerintem van már vagy 3 mm "magas" :) És olyan, mintha oldalt - tehát nem mellette középen, ahol a nagykönyv szerint jönnie kellene - látszana egy kis csücsök a másik fogából. Majd meglátjuk idővel hogy melyik jön ki következőleg. :)

Levike még nem növeszt se csücsköt, se semmit, bár a dudor ott van alul elég régen már, meg felül is duzzadt az ínye.. Valamelyik nap bekentem az ínyét Dologéllel, rendesen masszíroztatta az ínyét! :) rázta a fejét, hogy mozogjon rajta az ujjam, meg megfogta a kis kezével és oda tette az ujjamat ahol épp jó volt, és nyomta.. De úgy harap!! Fog nélkül. :) Rendesen megfájdul az ujjam olyankor, ha pár percig játszik vele.. :)) Volt hogy kicseleztem, mert be akarta kapni az ujjam, erre én meg a saját kezét dugtam a szájába. Meglepődött, kerek szemmel nézett és rám kiáltott. :)))) Mégis hogy gondolom én ezt hogy nem adom oda az ujjam.. :)

Éjjel egyébként jól aludtunk, 23 órától 6:30-ig. Ekkor Livi ébredt, de nagyon nem volt kedvem felkelni még, így gyorsan csináltam egy kis kaját, így aludt még miután megette, és csak 7:40-kor keltünk fel. :))) Levi meg 8-kor! Jól bírta, Ő nem evett egész éjjel.. Meg is ette az utolsó cseppig a kajáját! :) Livi is kapott természetesen, csak kevesebbet, de még azt se ette meg.
A gyümölcsöt viszont szépen megette mind a két porontyka. :)
Milyen gyorsan telik az idő! 10:30-kor ették meg a gyümit. 11-kor vittem ki a babakocsiba Őket, ahoz kaptak egy kis tápszert és azóta alszanak. Mégis, ha felébrednek, utána kaphatják is a főzeléket.. és akkor már délután is lesz, és lassan vége a napnak. Milyen gyorsan telnek a napok, hetek, hónapok!
Sokszor csak azon veszem észre, hogy mennyire gyorsan, ahogy fogy a gyógyszer.. ugyebár a 21 szem után 7 napig nem kell szedni... A telefonom így is mindig be van állítva este 9-re, hogy el ne felejtsem bevenni. :) Mégis volt már, hogy pl altattam Levit, a telefon jelzett, lenyomtam, de nem jöttem ki a gyógyszerért.. el is felejtettem, majd valamikor 22 óra után jutott eszembe. Hát gondolom azért ennyi csúszás még belefér. Meg nem is lett semmi következménye mert már nem most volt. :))

Na jól van, ez se idevaló dolog volt, mégis leírtam. Hát ha egyszer most a gyerekekkel kapcsolatban nem tudok mit írni, írom ami eszembe jut.
Nem vagyok grafomán, de néha azért képes vagyok elég sokat írni, a baj nem is ezzel van, hanem inkább azzal, hogy lényegi mondanivalója nem sok van az egésznek. :(
Annak idején még középiskolás korunkban barátnőmmel Helgával nyaranta mindig leveleztünk. Eleinte - nagyon sokáig - kézzel írott leveleket váltottunk. Na hát ott nem volt ritka a 20-25 oldalnyi iromány (A5-ös oldal)egy hét alatt! :) Persze nem egyszerre írtam én se meg Ő sem, hanem minden nap, vagy minden másnap írtunk hozzá, így jött össze ez a tetemes mennyiség. :) Csak győzze elolvasni a másik! :)
Meg ugye a kézírásos leveleknél a vége felé már igencsak silabizálni kell, mert olyankorra már elfárad az ember keze a sok írástól. :)
Amikor áttértünk a gépi levélírásra már legalább az írás küllemével nem volt gond. :) Egy ideig maradt ugyanúgy a hagyományos postai úton kézbesített - géppel írt - levél, majd maradt az email. Persze a kézírásos - még ha csúnya is - levélnél szerintem nincs jobb! Dehát kinek van manapság arra elég ideje! (keressünk valami kifogást! )

Most hogy kellőképpen kipötyögtettem magam itt a laptop billentyűzetén, megyek és csinálok valami hasznosabbat, pl ott van megint a vasalás.
Ha a gyerekek közben fel nem ébrednek:)

Majd jövök. :)