2009. november 14., szombat

Néhány nap összefoglalója

Úgy tűnik megint sikerült valami nyavalyát összeszedni a kórházban. Mint mindig, ha oda kell mennünk. :( Na jó, egyelőre nem vészes, meg még nem betegek, csak nagyon sokat tüsszögnek és jóval nyűgösebbek mint a szokásos esetekben.
Orrszívás ma volt már kétszer, ha nem is sok, de volt benne. (ezt csak azért írtam le, mert mostanában volt olyan 1-2 nap, hogy egyáltalán nem kellett orrot szívatni.

Szerdán egész nap esett az eső, sőt már kedd estétől folyamatosan. Gondolom ez kb. így volt országos szinten, nem mondtam vele semmi újat. :)
Meg is volt a levegőhiány eredménye, nyűglődtek egész nap... :( De legalább éjjel azért volt alvás, ha jól emlékszem egyszer kellett felkelni Levihez.

Csütörtökön Livike volt elég nyűgös, még a levegőzés se tetszett neki, nem maradt a babakocsiban, ki lett téve a hordozóba, ott se volt jó, úgyhogy kb 3/4 óra után irány vissza a szobába. Levi aludt egy jót kint a levegőn. Estére már mind a kettő ott tartott, hogy semmi se volt jó. Éjjel ALVÁS volt, este 8-tól reggel 7-ig. Mondjuk ettek szinte egész nap. :) De azért rég volt ilyen, hogy végig aludják az éjszakát. (és ezáltal mi is:) )

Pénteken a tízórai után aludtak egy nagyot kint a jó levegőn, sőt még a főzelék után is volt egy viszonylag jó nagy alvás. Ez így nagyon jó volt, volt egy csomó időm, hú, mennyi mindent akartam én csinálni! Persze, hogy semmit se csináltam, mert egyszerűen nem volt kedvem semmihez. :( Mondjuk ebben az alvás időben megcsinálni dolgokat csak az a rossz, hogy nem tudom, hogy 10 percig vagy 2 óra hosszáig fog-e tartani az alvás, mibe tudok belefogni, amit be is tudok fejezni.
Ezen a napon a lustaság győzött, mondjuk eléggé nyűgös voltam én is, biztos a front miatt. Úgyis mindig, mindenki, mindent a frontokra fog. :)) Én egyébként nem szoktam soha ilyet tenni. :)

Szóval ez a pénteki nap abból a szempontból jó volt, hogy nyugis időszak volt nap közben. De nem úgy éjjel!
20 órakor már aludtak, de közben megették a kaját is, szóval eddig OK volt a helyzet.
23:30 körül épp lefekvéshez készülődtem, de akkor már Levi Apa mellett trónolt az ágy közepén.... Felijedt valamire és nem akart vissza aludni. Semmi se volt jó.
Magamra tettem, ahogy mostanában el szokott tudni aludni, de ez most nem jött be. Sírt, nyűglődött, fészkelődött.....
Éjfél után tisztába tettem, mert termelt egy adagot, gondoltam az volt a baj, hogy fájt a hasa, most már nyugi lesz.
1 óra előtt kicsivel megint tisztába tettem - nem tudom mitől kellett Neki ennyit...:) - csináltam egy kis kaját és letettem aludni. Elaludt, de addig azért elég lassan telt az idő, mert szinte folyamatosan sírt.. (a tisztába tevések között)
2 óra körül Livi sírására ébredtünk, de úgy sírt, hogy bármit csináltunk nem nyugodott le. Azon, hogy pelusnézés/csere, íny bekenés Dologéllel, kaja adása már túl voltunk, mégse volt jó.... Végül 3 óra előtt pár perccel mégiscsak megnyugodott, akkor már elfogadta a kaját, reggelre meg is ette. Gondolom még akkor megette, de én már azért nem keltem fel, hogy kihozzam a cumisüveget elmosni, majd reggel! Örültem, hogy végre alhatok pár órát még mielőtt reggel lenne.
Na még én csak-csak elvagyok, ha én nem pihenem ki magam nem akkora vész, nekem nem kell dolgozni menni mint Apának. És ugye nem árt ha kipihent az ember, ami ennyi alvással nem igazán kivitelezhető.
Végül reggel 7-kor keltem én, mert Livi fent volt és dumált. Nem sírt, jól elvolt. Hiába kértem, hogy aludjunk már még kicsit, nem akart. Na gondoltam akkor gyerünk, kezdődjön a nap.

2009. november 10., kedd

Koraszülött utógondozás...

Így hívják pontosan. Sok értelme most se volt, de majd mindent a maga idejében.

Először kezdem azzal, hogy az esős vasárnap után jött egy kevésbé esős, sőt egyenesen tavaszias időjárású hétfő, amikor kétszer is voltak kint levegőzni.
Kihasználunk minden jó időt most már. :)
Elég jókat aludtak, de ennek ellenére este is hamar elaludtak, vagyis ez csak 50%-os eredmény. Livi elaludt, Levi viszont még 22 óra után is apát szórakoztatta a nagyágyon, nem sokáig volt kérdés, hogy ki aludt el előbb. :)) Így kb fél óra után, ahogy ideültem a gép elé, mehettem Levit altatni, mert hát az mostanában mégiscsak úgy a jó, ha rajtam alhat el. Pedig erről nagyon gyorsan le kellene szoktatni, mert ahogy nő a súlya egyre nehezebb lesz és teljesen el fog nyomni. Mármint a mellkasomat. Így is kb háromnegyed óra kellett, mire elaludt végre. Utána viszont reggel 7-ig fel se kellett kelni hozzájuk. :)

Ma 13:15-kor indultunk a kórházba, hiába adtam viszonylag korán a gyümölcsöt, nem etettük meg főzelékkel Őket, majd csak miután vissza jöttünk, akkor kapták meg. Felcseréltünk két étkezést, hát biztos nem csináltunk vele annyira rosszat. Főleg, hogy a védőnő szerint ebédre is meg délután is főzeléket kellene enniük. Mivel a délutáni evés elég összevissza van (alvástól és az ebéd idejétől függ) nem lenne jó, ha akkor is töményet ennének. Szerintem legalábbis.. mert mi van, ha pl du. 5-kor kerül sor az evésre.. akkor tuti nem fognak este normálisan tápszert enni.. így se mindig eszik meg este az adagot. Na mindegy, a lényeg az, hogy csináltam 210 tápszert, gondoltam ami megmarad elvisszük és majd megeszik ott, vagy ha végeztünk. Levinek nem maradt semmi, Livinek mg kb 30 ml. :))) Így vittünk helyette gyümölcslevet. Végülis nem kellett, de vittünk, mert valami mindig kell, hogy legyen, ha szükség lenne rá.
Szerencsére az eső épp nem esett, de eső nélkül is épp elég becipelni Őket hordozóstól együtt. Persze miután a szokásos helyen a földszinten közölték, hogy már az első emeleten van az a szoba, még az a maradék kedvem is elment az egésztől, ami volt. Zsúfolt folyosó, mivel ahova mentünk összesen 1 szoba volt, a folyosó többi részén egyéb részlegek voltak. Persze ide is vártak jó sokan, volt két szabad szék, oda letettük a hordozókat a gyerekekkel, aztán Livit kivettem mert nem maradt és leültem vele :) Persze volt olyan, hogy egy gyerekkel jöttek hárman, természetesen ültek. A másik ikres anyuka meg nagymama a két gyerekkel állt. Na mindegy, eddig se szerettünk járni, de most már mégúgyse.. pedig januárban menni kell megint. Hiába bíztam benne, hogy nem kell már többet menni, kell. Kérdeztem, hogy meddig, addig, amíg nem kezdenek el járni. Ugyanis ha addig látnak valami rendelleneset a fejlődésükben akkor tudják mondani, hogy kell valami torna, vagy valami kezelés. Januárra már vagy ülni, vagy állniuk kell. Remélem valamelyik meg lesz.

2009. november 8., vasárnap

Egy esős vasárnap délután....

Bár még csak délelőtt van, de már reggel ez a dal jutott eszembe, amikor megláttam, hogy esik. Azóta is folyamatosan szemel, épp csak annyira, hogy így a gyerekeket ne tudjam ma kitenni a babakocsiba. :( Nagyon úgy néz ki, hogy ilyen lesz az egész nap. Sőt ha lehet hinni az előrejelzésnek akkor a jövő hét eleje is, amiből most épp a kedd lenne a lényeg, ugyanis akkor kell mennünk ki a kórházba a kora. ellenőrzésre.
Igaz, hogy kocsival megyünk, mondhatjátok mit nyavalygok, nem gyalogolni meg buszozni kell, de akkor is ilyen időben még kimozdulni sincs kedve az ember lányának. Legalábbis nekem nincs. (egyébként ha épp szakadó eső lenne, amíg a parkolóból beérünk, akármilyen közel állunk is meg, épp eléggé el lehet ázni.) Na de nem parázok már ezen is előre. Majd lesz valahogy. Menni kell, ha hó esik akkor is, ezen nem tudunk változtatni. Épp elég, hogy a múlt hét csütörtöki időpontunkat áttették keddre, nehogy hamar túl legyünk ezen is. :)
Igazából nem sok értelmét látom ennek az egésznek, hisz' nem csinálnak szinte semmit... Hátha azt mondják, hogy nem kell többet menni. Nem tudom eredetileg hány éves korig kell hordani oda a gyerekeket. Amikor megszülettek azt mondták, igazából csak a kis súlyuk miatt kell inkubátorba kerülni, ha csak azt nézzük hogy a 37. hétre születtek, akkor nem kellett volna. Mondjuk nem tudom, ez épp határeset volt ez a 37. hét, el is lehetett számolva, szóval nem baj az, hogy ott voltak, talán jobban odafigyeltek rájuk, mint ha simán kikerülnek úgy, mint a többiek az anyukákhoz osztályra.

Egyébként nem történt semmi különös - nem igazán szokott:) - a legutóbbi jelentkezésem óta. Telnek a napok, hol könnyebben, hol nehezebben. Ezt a levegőztetés dolgot mégiscsak meg kell majd valahogy oldanom az eső ellenére is, mert az nem elég, hogy kinyitom a szobaablakot, egyszerűen hiányzik Nekik, ha egy nap nincsenek kint legalább egy fél órát. Majd max azt csinálom, hogy behozom a babakocsit az ajtóba belülre (majd feltörlök, mert tuti sáros lesz itt minden...) kinyitom az ajtót és majd úgy levegőznek. Sajnos nincs a terasz fölött esővédő tető, mert ami nyáron fent volt azt le kellett venni, mivel csak ideiglenesen volt feltéve egy előtető-ponyva, a nagy szél viszont segített idő előtt leszedni. :( Nyáron jó volt, mert nem csak a napsütéstől és a nagy melegtől védte meg a lakást, hanem ha néha esett az eső, nem okozott gondot a babakocsiban való levegőzés, kint alvás.

Kellene már fényképeket csinálni, nem csak ide nem tettem fel már régen, de nem is csináltam, mert a fényképező gép kártyája be volt telve, és ki kellett selejtezni a rajta levő képeket, ahhoz, hogy újra tudjak még rá fényképezni. Van másik új kártya is, de úgy szerettem volna megcsinálni, hogy maradjanak időrendben a képek. Nem törlöm le a régieket sem, mert ha neadj' Isten a laptopommal lenne valami, a memóriakártyán még akkor is megmaradnak a képek. Tudom, kiírhatnám DVD-re is, még nem múlt el belőle egy perc sem, csak egyelőre ezt láttam gyorsabb megoldásnak.
Videókat csináltam már párat telefonnal is meg kamerával is, de még nem töltöttem fel. A kameráét azt én nem is tudom, mert ahhoz különleges programok vannak, amik a benti gépre lettek telepítve, és én nem is értek hozzájuk... Majd egyszer Papa megcsinálja. A tévén meg lehet addig is nézni.. :)
A telefonos felvételeket ha feltöltöm ide gépre majd teszek fel belőlük, ha találok valami vágó programot mert ezek mind olyanok lettek, hogy teljes egészében nem lehetne kitenni.... Sok duma van rajta, meg huncutkodás. Ha úgy lesz időm megcsinálom.
Most vasalnom kellene, közben fő a sárgarépa-krumpli a gyerekeknek ebédre, persze én is inkább itt ülök, minthogy eddig is vasaltam volna. :( Megyek is, Levi nyűglődik, nem tudom mi baja van megint, éhes még nem lehet, úgyhogy egy kicsit szórakoztatnom kell....
(Az ebédjük egyébként még mindig üveges kaja, csak most kicsit felturbózom hazaival, hogy ne legyen annyira híg mint alapban a gyári.... )
Egyelőre ennyi :) Épp jelez a telefonom, lejárt a mosógép is... :)

2009. november 4., szerda

Védőnőnél voltunk...

Az előzőekben említettem, hogy kedden megyünk a védőnőhöz, mivel még a 6 hónapos tanácsadáson se voltunk. Ő volt itt aznap, volt róla szó, hogy majd menjünk be súly és hosszmérésre, aztán nem mentünk mert valami mindig közbejött. Két gyerekkel ugye nem annyira egyszerű, egyedül nem tudom Őket elvinni, pedig nincs messze, lehet menni babakocsival is. (5 perc séta a rendelő:) a posta és a gyógyszertár is, na meg a kisbolt.. szóval nagyon jó helyen vagyunk... nem is tudom van-e még Szolnokon ilyen, ahol minden ennyire közel van. )
Tegnap tehát 10:30-kor elindultunk. Előtte még megették a gyümölcsöt, bekészíttettem a biztonság kedvéért egy-egy üveg tápszert, ha nagyon nyűglődnének, vagy ha sokat kell várni esetekre, jól beöltöztettük Őket és indulás. Persze nagyon álmosak voltak, hisz' ilyenkor azért szokott lenni egy kis alvás.

A mi védőnőnk (a Mariann) aki eredetileg van, épp elment egy újszülötthöz, de ott volt a másik, az Edina. Ő mérte meg az épp aktuális (tele hassal) súlyt, ami Livinél 7130 gramm, Levinél pedig 7880 gramm volt. Hosszuk: Livi: 69,5 cm, Levi: 71,5 cm. Volt még fej- és mellkaskörfogat mérés is, és kutacstapogatás is. Ez utóbbiak a 6 hónapos státuszvizsgálathoz (vagy hogy is hívják...) kellett. Ez egy kérdőív, ahol olyan kérdések szerepelnek, mint pl. ha ismerős családtagot meglátnak akkor másképp reagálnak-e mint egyébként, voltak kérdések a mozgásra, szóval általános felmérés jellegű dolog volt, de ez mind  meg lehetett volna itt is csinálni, miért kellett nekünk mindenképp bemenni?! (mérleg, mérőszalag van, toll is akad az íráshoz...:))  )Na mindegy, elmentünk, nem haltunk bele..:) Szerencsére nem volt tele a váró betegekkel, így remélem nem szedtünk össze semmi nyavalyát.

Beszéltünk arról, hogy most már ehetnek babapiskótát is almába téve.. ugyanis rákérdeztem, mert annyi mindent lehet hallani, meg olvasni, hogy egyszerűen nem tudom tényleg mit lehet adni... glutén, meg tejcukor érzékenység, stb.... Meg fogjuk próbálni, kíváncsi leszek, hogy fog ízleni a gyerkőcöknek. Bár én szívem szerint megvárnám az egy éves kort, ahogy sok helyen írják, mert az érzékenység és allergia nem biztos, hogy azonnal jön ki, lehet hogy évek múlva, de HA megelőzhető (1 éves kor előtt NE adjunk) akkor miért ne előznénk meg? Erre jön mindenkitől a válasz, hogy régen se volt ilyen, ettek mindent mégse lett semmi bajuk. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy nem szeretném, ha egész életükre allergiásak lennének valamire......

Na és persze rákérdeztem, sőt meg is mutattam Levike fenekét. Merthogy megint piros. A múltkor amikor írtam, hogy a canestenes gyógyszertári kenőcs jó volt rá, az igaz is volt. 1 hétig sem kb. Utána újra előjött.... Legutóbb mikor tápszert írattam, kenőcsöt is kértem, mert egy tégellyel már elfogyott, megkezdtük a másodikat is.
Védőnői vélemény: továbbra is kenjük, legyen sokat szabadon, mert a gombának ellensége a fény és szárazság, szereti a nedves meleg helyeket, ilyen ugyebár a pelenka... Tehát szellőztetés.. Úgy csináltuk eddig is, de most még többet próbáljuk. Főleg este fürdés előtt, akár fél-háromnegyed órán át is csupaszkodunk, amit persze nagyon élveznek (Livike is társul, bár Neki (MÉG! (kop-kop)) nincs ilyen gondja, de biztos, hogy szereti Ő is a "szabad életet".. :)))
Kérdeztem, hogy nem lehet, hogy gyógyszeres - belső - kezelés kellene? Mondta, hogy ne gondoljak már egyből rosszra, ez felületi gombás fertőzés.... Arra a kérdésre, hogy mégis mitől alakulhatott ez ki, hiszen gyakran cseréljük a pelust, nem is gagyit használunk, tényleg ápolva van.... az volt a válasz, hogy benne van a levegőben a gombaspóra. Hát nem tudom... milyen válasz ez?:)  Mindenesetre nem feltételezi a szülői hanyagságot... Hát reméltem is. :)
Péntek óta egyébként Levinél váltottunk pelust, de ha elfogy visszatérünk Nála is Pampersre, hiszen a védőnő is azt mondta, hogy annál meg mi kellene jobb? Nem a pelenka a bűnös.. Csak ugye becsapós, hogy pont CSAK addig piros amíg a pelenka ér.... azt hittük pelenkakiütés, meg már nem tudtunk tényleg mire gondolni, ezért váltottunk.
Azt is mondta a védőnő, sőt ketten is mert a végére Mariann is visszaért - hogy valószínűleg a fogzás miatt van, (jó ez a fogzás téma, mindent rá lehet fogni... )és a kajának nincs köze hozzá. Mármint hogy valami kaja okozná. Azt az egyet elfelejtettem mondani, hogy igazából a legutóbbi kora.ellenőrzésen tett látogatásunk után pár nappal kezdődött ez az egész Levinél.. kukival ugyebár, aztán a feneke is.... A kuki azóta rendben van, esténként picit húzom Neki a vízben, az elég. Remélem, hogy legalább az így is marad, és hamarosan helyre jön a feneke is.
Azt is mondták, hogy türelem kell, nem egy-két napos dolog mire elmúlik. Hát ez már egy-két hónapos lesz már lassan. :(

Egyébként jól vagyunk, Livike már úgy közlekedik az ágyon, hogy néha nézni is rossz :) pörög-forog... :) csak a hely kicsi, de majd ha bemegyünk a NAGY szobába akkor biztos jó lesz :) Levi egyelőre nagyon ritkán fordul, ha letesszük hasra jól elvan úgy, persze ha a tv távirányítója vagy a telefonom a látószögébe kerül, és még nagyjából elérhető távolságban is van, akkor megfordul.. Hát úgy látszik kell a motiváció, mert amúgy lusta.:)))

Gagyarászás nagyon megy, mind a kettőnek, szinte 2-3 naponta van valami újabb kunszt hangilag.. Livike most megint elővette a papagájkodó hangját is, csak még élesebben, mint eddig. :)
Ma pl főzelék evés közben jutott eszébe, hogy most köpködni akar, mármint úgy, hogy összeszorítja a száját és fúj.... :) Levinek meg a gyümölcsevés nem nagyon tetszett ma, nem volt hajlandó kinyitni a száját csak nagy könyörgésre, de meg sem ette az alma-kevés körte mixet, pedig nem volt savanyú. Kapott helyette egy régóta elfekvőben lévő üvegeset, valami bio őszibarack banánnal és rizzsel. Ezt még akkor kaptuk amikor elkezdtük adni a gyümölcsöt, de mivel a gyümölcs az szinte a kezdetektől házi készítésű így megmaradt. Most elővettem. (persze én se tudok csodát tenni és almát gyártani, de meg tudom párolni éppencsak, és le tudom turmixolni. :) Egyébként most először fogyott el a kertünkben lévő almafáról az összes termés. Megették a gyerekek. :) (ami nem potyogott le mert időközben megromlott még a fán....)

Nagyon hideg van felénk, délután még esőre is állt, így ma nem is voltak kint a babakocsiban, csak csináltam egy jó nagy szellőztetést, alapos betakargatás után.
Tegnap ahogy visszajöttünk a védőnőtől aludtak még vagy 2 órahosszát kint, úgyhogy akkor megvolt rendesen a levegőzésük. Kicsit talán megint náthásak, nem tudom hogy mitől, de szörcsögtek, és volt is értelme kiszívatni az orrukat mert elég sok kijött....

Ez most ennyi hirtelen... Majd jelentkezem ahogy tudok. :)

2009. november 2., hétfő

Néhány gondolat csak úgy....

Csak telnek, és múlnak a napok...
Mivel említésre méltó dolgok nem történtek az elmúlt időszakban, így most megpróbálom leírni, hogyan is telik egy napunk. Függetlenül attól, hogy az hétköznap, vagy hétvége. Ez fura dolog számomra, mert ugye amíg iskolába jártam, alig vártam, hogy péntek délután legyen, jöjjön a hétvége, és utáltam a hétfőt, hogy megint kezdődik az iskola.
Amikor dolgoztam, akkor is alig vártam a hétvégéket, hogy végre nem kell korán kelni, szombat este bulik, vagy valami afféle a haverokkal, mikor párom megismertem persze utána Vele töltöttem a hétvégéket, amíg nem éltünk együtt vagy Ő utazott hozzám vagy én ültem vonatra péntek délután és jöttem vasárnap délután.. Szóval VOLTAK hétvégéink. Most nincsenek. Vagy csak az van? Nézőpont kérdése.
Nem kell dolgozni, legalábbis a szónak abban az értelmében.
Mégis, 24 órás szolgálat van. :)
Korán kelni, háát, azt kell. Na jó, van amikor 7 óra, fél 8 is van, hogy felkelünk, de mióta megvolt az óraátállítás inkább 6 óra fél 7 lett ez az időpont. Vagy még korábban. Mégis nem panaszkodni akarok, vagy visszasírni a "régi szép időket", az egy más élet volt, ez is más. Persze néha úgy érzem hogy most nekem milyen rossz, de amikor a gyerekek mosolyát látom, kacagását hallom, akkor azt gondolom, mégiscsak jó ez... :)