Írni, vagy nem írni... ez itt a kérdés. :)

Itt vagyok végre. Én se nagyon hiszem el, hogy eljutottam eddig, hogy írjak. Hogy mit és mennyit sikerül így hirtelen, még fogalmam sincs, annyi mindennel el vagyok maradva. :( December 18. már nem most volt, mindjárt egy hónapja! Most ne számoljuk az újévi bejelentkezésemet telefonról, az írással attól még nagyon le vagyok maradva. :( Már így év elején nem tudom betartani, amit ígértem főként persze magamnak, hogy gyakrabban fogok írni ide.
Az az igazság, néha foglalkoztat a gondolat, hogy be kellene fejezni ezt a blogot, nem picik már a gyerekek, hogy mindig legyen valami "mérföldkő", bár ebben a korszakban is vannak dolgok, csak talán nem annyira jelentősek, mint pl az, hogy mikor kezdtek járni vagy beszélni, stb.. Alábbhagyott a kezdeti lendületem is, amikor naponta több bejegyzést írtam arról is akár, hogy most épp hány órakor mit csináltak, mit ettek, aludtak-e, hogy viselkedtek. Persze akkor is tudtam, hogy rajtam kívül nem is nagyon érdekel ez senkit ilyen szinten, de én akkor is írtam és írtam.. :D Nem tudom mi a jobb, végleg abbahagyni, vagy csak így néha írogatni, hogy "mégis legyen valami"? Azt hiszem maradok ennél a változatnál. Megszüntetni, bezárni egyszerűen sajnálom... :( Hozzám nőtt, és remélem kicsit a kedves olvasókhoz is, még ha kevesen is vannak, én mindenkinek örülök... Ott a másik ok is, ami miatt végülis elkezdtem írni annakidején ezt az egészet: az emlékezés. Már most jó visszaolvasgatni a régi dolgokat, pedig még nem telt el annyira sok idő, mi lesz akkor pl 10 év múlva? :) Pont emiatt vagyok magamra mérges, hogy ritkán írok, mert így csomó mindenről "le fogok maradni később" :) Amit most nem írok le, az később feledésbe merül, még ha nincs is sok jelentősége.  Szóval próbálok gyakrabban jönni, inkább kevesebbet írni, de a lényeget, és nem ezt csinálni mint pl most is, hogy már mióta írok és mégsem haladok.... :D És nem magyarázkodom a bejegyzések elején, hogy jajj, miért is nem jöttem előbb, stb.. hanem jövök és írok amikor tudok, kész. :)
Na jó, nem nyavalygok, inkább hozzáfogok, de csak a következő bejegyzésben. :)
Tapasztalat, hogy "jobb" több rövidebb szakaszt egyszerre elolvasni, mint egyet, ami iszonyat hosszú.
Ha valaki mégis más véleményen van, kérem közölje, és írom tovább a kisregényeimet. :) (vagy akár azt, hogy hagyjam abba az egészet, úgy ahogy van.. )

Nyaralás előtti "pánik".

Visszaszámlálás van, a mai éjjel és a következő után már nem itthon alszom... Érdekes, hogy nem a felhőtlen öröm és a nagyon menni akarás érzése van bennem.... hanem az, hogy szinte máris hiányoznak a gyerekek, pedig még itt vagyok. :(
Valahogy jobban vissza tudom fogni magam pár napja, amióta véglegesült, hogy én is megyek "nyaralni", nem kiabálok annyit a gyerekekkel, többet bújunk egymáshoz, KELL a közelségük, de biztos csak nekem... lehet, hogy észre sem veszik, hogy nem leszek itt, nem is fogok hiányozni... Kár, hogy nem tudják elmondani majd utólag...
Ráadásul sehol nem tartok, se összepakolva, se normálisan kitakarítva nincsen, és holnap jönnek... Mármint Apa és a gyerekek. (Az ő két, korábbi gyereke. Ma délután ment fel értük, holnap délelőtt-dél körül érkeznek....) Mindent holnap akarok megcsinálni. Na jó, azt hiszem azt a pár darab ruhafélét meg piperét be tudom pakolni elég hamar, főleg ha lesz aki a gyerekekkel el lesz addig. :)
Szerencsére nyugodtabb pillanatomban összeírtam mit akarok elpakolni, mindig így szoktam, hogy akkor, a pakolás idején csak át kelljen olvasnom, hogy meg van-e minden. :) Szóval szerintem ez hamar meg lesz nap közben, vasárnap reggelig ezer idő van még. :)
A "normális takarítás" kicsit bővebb dolgot jelent nálam, mint a napi rutin...
Általában ugye az van, hogy kiporszívózok a szobában, konyhában, fürdőben... (mivel ennyi a lakás.) 2-3 naponta feltörlöm a padlót és a járólapot, (vagy ahogy igény van rá, ha naponta kétszer kell, akkor annyiszor..) meg a portól is le szoktam törölgetni, ha már én is nagyon látom, hogy poros, meg azért amit a gyerekek elérnek, azt főleg.. (írtam már, hogy utálom a portörlést..) Szóval úgy gondolom, hogy van egy általános rend, - amíg a gyerekek fel nem fordítják a lakást - de bizonyos időközönként teljesebben meg kell csinálni a takarítást. Hogy ez most pont így jött ki... Mondhatnám, hogy most "jönnek hozzánk" azért kell megcsinálni. :))) Na ha nem is teljesen így, de valamilyen formában ez rám igaz. Ha tudom, hogy valaki jön, akkor biztos hogy megcsinálok mindent. Valahogy motivál. Amúgy meg hajlamos vagyok azt a bizonyos "csak ott, ahol a papok táncolnak" elvet követni. :) Na jó, mióta megvannak a gyerekek, azért jobban odafigyelek, de egy igazán pedáns és tisztaságmániás ember még nagyon sok kivetni valót találna a munkámban.
A gyerekeket pedig nagyon, sőt talán túlságosan is féltem, nem szeretem ha koszos dolgokhoz/dolgokba nyúlkálnak, ha a szájukba szednek mindenfélét, ha leülnek a földre, fűbe, aszfaltra... Mamáék mindig azt mondják, hogy: "van víz" :) Végülis igazuk van! :)

Még jó, hogy most a mai napot akartam megírni. :)
Egyébként ahogy az előző bejegyzésből is látszik, Mamának adtam blogszerzői jogosultságot, úgyhogy most már Ő is tud ide írni. Kértem, hogy ha nem is olyan rendszerességgel és részletességgel, mint ahogy én szoktam, de írjon már ide valamit, legfőképp a gyerekekkel kapcsolatban - nem úgy mint most én is - hogy az a pár nap (?) amíg nem leszek itthon se vesszen el blogolás szempontjából. :)
A kérdőjel persze arra vonatkozik, hogy mennyi lesz az a pár nap.
Elvileg a tervek szerint pénteken jövök, azaz 16-án.
Az, ha csak a csütörtökig nézzük is, 6 teljes nap. Nagyon remélem és bízom benne, hogy minden rendben lesz, hogy jók lesznek a gyerekek, bár Levike épp elromlani készül, legalábbis ma is nagyon nyűgöske volt... :( Félek, hogy túl sok lesz ez Mamának és Papának... Nekik ott a cég, a saját háztartás és élet, és most még akkor a gyerekek is 0-24. Az biztos, ha szól én jövök, ahogy tudok, ahogy a közlekedés engedi....
A másik oldal meg saját magam, amitől félek. Mármint nem magamtól félek, hanem az érzésektől... hogy miként viselem a hiányukat. Most ugye arra gondolok amikor felmérgelnek, hogy pár nap és nem is leszek itt, majd amikor hiányozni fognak, akkor jó lenne a nyekergés meg a hiszti is... ezzel lenyugszom valamennyire és jobban kezelni tudom a helyzetet. Erről írtam az elején is már..
Azt nem tudjuk, hogy Nekik okoz-e valamit a hiányunk, bár kétlem :)) De nekem nagyon fognak hiányozni, már előre tudom.

Apával egy háromnegyed órája beszéltem telefonon, Ő is mondta, hogy hiányzik az "alapzaj". Pedig azért este ilyenkor már (vagy még?) nyugi szokott lenni. :)
Hát.. mióta itthon vannak a gyerekek (szándékosan nem azt írtam, hogy mióta megszülettek, mert ugye közel egy hónapot a kórházban kellett tölteni) ez a harmadik éjszaka, amit nem itthon tölt. :)
(volt egy éjszakai horgászat, meg egyszer szintén Miskolcon az anyukájánál aludt, mint most is)

Azt hiszem ezt itt be is fejezem, mert csak még tovább nyavalyognék...
Írom inkább a mai napot. :) Az való ide erre a blogra, nem a én hülyeségeim.....

Nyaralási tervek

Körvonalazódik a nyaralásunk.
Az már biztos, hogy július 11-től 21-ig van lefoglalva az a ház Szarvason, ahol két éve is voltunk. Az, hogy én mikor és mennyi időre tudok Apával és a gyerekeivel tartani, még kétséges. Elvileg megyek én is 11-én... A gyerekek (a mieink:) ) maradnak Mamáékkal. Nem is tudom kinek lesz nehezebb. Nekik, ez egyértelmű. :) Lehet, hogy két nap múlva jövök haza, ha nagyon nem fognak bírni a gyerekekkel. Meg hát... 2-3 óránál tovább soha nem voltam még távol Tőlük.... szerintem már az első nap délutánján jönnék is haza, mert hiányozni fognak. :( A közlekedés (busz) nagyon gyatra onnan. :( Mióta ez így el lett tervezve, amikor mérges vagyok rájuk, mert rosszak, vagy csak nagyon felidegesítenek, mindig próbálom magamban elgondolni, hogy majd jó lenne akármilyen rosszaság is, amikor majd hiányoznak. :( Néha még el is pityeredek és jól megölelgetem mindkettőt. Hülye vagyok, mi? :( Hiszen a nyaralás nem kényszer, én akartam, hogy nélkülük menjünk, most még így a biztonságosabb, nem kell attól félnem, hogy ott éri őket valami, hogy megeszik a szúnyogok, hogy nem bírok/bírunk Velük.. hogy új helyen hogy alszanak, hogy szokják, stb... Most akkor azon parázok, hogy mi lesz itthon, hogy bírják Mamáék, meg hogy bírom majd én a hiányukat... Mondtam, hogy nem megyek, maradok a fenekemen itthon. De, menjek, kell nekem is a kikapcsolódás, egy kis pihenés. Na, majd meglátjuk. :)
Utána következő héten pedig Mama megy edzőtáborba Csepelre (bowling), úgyhogy 19-től 24-ig meg Ő nem lesz itthon. Keddig (20-a) Papával tartjuk a frontot, majd szerdán megy Apáékért és utána még azon a héten itt lesznek a gyerekekkel együtt, utána már Mama is hazajön, Apa hazaviszi a gyerekeit vasárnap (25-én) és utána minden megy a megszokott kerékvágásban. Ja, majd Mama és Papa is mennek valamikor valahova együtt nyaralni, de ennek az időpontja még nincs eldöntve. Akkorra is jó lenne, ha Apának még maradna szabadsága (van, csak adják is ki!) hogy ne totál egyedül legyek már a két kicsivel...

Egyelőre itt tartunk, hogy mi lesz belőle... majd kiderül! :)

Hétfő - folytatás

Nagy nehezen eltelt ez a nap is. Livike a szokásosnál is nyűgösebb volt, arra gondolok, hogy az a bizonyos felső nemtudomhanyas foga kínozza szegénykémet. :( Bár az eddigi fognövesztéseknél is elég nyűgös meg sírós volt, de legalább nem hisztis. Ez a csöpp lány úgy ki tudja magát feszíteni meg tekergetni a kezünkből, hogy néha tényleg félek, hogy elejtem. Ma kétszer is volt olyan, hogy alig tudtam rátenni a tiszta pelust, mert annyira vergődött, forgolódott, ordított torkaszakadtából... Hát igen, a pelenkázás az egy fájdalmas művelet. :) Na de tényleg szörnyű az utóbbi időben amit csinál... Persze ha Levi látja, hogy sír, akkor Ő is rákezd, mert a szolidaritás az nagyon működik a két gyerkőc között! :)
Livike a nagyobb hatás elérése érdekében még úgy is szokott sírni, hogy hasra veti magát, arcát a kezébe temeti és úgy zokog.... Annyira rossz ezt hallgatni, de hiába veszem fel, egy ideig nem hagyja abba, és valami szörnyű ez az egész. :(

Délután gondoltam bekenem már az ínyét Dologéllel, na ahhoz is közelharcot kellett vívnunk Livikével... Valahogy be tudtam nyúlni a szájába, arra a helyre tettem az ujjam, ahol a múltkor is éreztem azt a bizonyos fogat vagy valamit, és igen, határozottan nagyobb! Növekszik, de hogy miért pont az, miért pont ott? Előbb még minimum másik négynek ki kellene jönnie elöl....

Ebédig eljátszogattunk, még egy kis vidámság is volt a végére, meg folyamatosan habtapi evés és társai. Nem eszik meg, csak totál szétrágják az egészet már lassan.
Apró - és néha nagyobb - darabkákat harapnak le, úgyhogy "szépen" néz már ki a négy csomag habtapi. Szerintem annyi elem nem ép már benne, amiből egy csomag kijönne. :)

13:30-kor kezdtünk ebédeltetni Apával. Livikével kezdte, én még Levit tettem tisztába, de nagyon nem akarta enni a Leányzó a főztömet. :( Kezdtem elkeseredni, amikor Apa gondolt egyet, és a mindenféle, épp kezünk ügyében lévő tárgyak helyett egy kiflicsücsköt adott Livi kezébe. Nézegette, hogy most akkor hogy van ez, hogy kanalas kaja is meg kézzel ehető is?:) Így szépen megette az adagját. Na, azért a végére kellett a kulcscsomóm is segítségnek, akkor a kiflit már eldobálta, megunta. :) De evett is belőle. :) Levikét én etettem, kb egynegyede volt még meg a kajának, azt már Apa adta oda.. én pedig Livikének adtam a túrórudit addig.
Összességében kb 3 kiskanálnyi maradt meg a két teli tál főzelékből, ez nem is rossz eredmény! :)

Teával tettem le Őket aludni 14:30 körül. Persze nem aludtak el. Pedig álmosak voltak... Na hát akkor mégis csináltam tápszert, hogy majd azzal alszanak.... Apa közben kint sütött lángost, és amíg a tápszert csináltam, addig megkóstoltatta a gyerekekkel a lángost. És ízlett Nekik! :) Egy falat nem volt elég, lázadás volt amikor nem kaptak többet. :) Így irány vissza az etetőszékekbe, mindketten megkapták egy fél lángos szélét, ahol vastag és nem olajos, és ügyesen megeszegették. Na persze volt mindenhol tészta, főleg Levikénél. :)
Kb egy órát elvoltak így, mert 15:30 volt, amikor végre letettem Őket a tápszerrel aludni. Jó, hogy nem volt előre megcsinálva, akkor kavartam gyorsan össze, amikor már láttam, hogy megunták a lángosozást, a pót ebédet/elő uzsonnát. :)
Aludtak is, 17 óra körül ébredtek, Livike kezdte és Levike már csak arra ébredt, hogy Livikét nem tudtam sehogysem lenyugtatni, már megint.

Uzsonnára joghurtot kaptak kiflivel, majd játék következett fürdésig. Volt jókedv, vidámság, futkározás, de nyűglődés is és ami még szokott.
A videókon persze mindig a vidám pillanatok vannak megörökítve, de nem mindig van ez így.... A dalszöveg is azt mondja, hogy: csak a szépre emlékezem... :)

19:40-kor fürdettünk, kicsit nehezen kezdtek el enni, de azóta nyugi van, remélem alvás lesz reggelig. :)

A következő bekezdést akár el se kell olvasni, nem kapcsolódik közvetlen a mai naphoz, csak kicsit kiírtam magamból az érzéseket, gondolatokat, jól össze-vissza, talán kicsit terápiás céllal is, hátha jobb lesz ezután. Igaz, ahhoz elég lett volna csak úgy leírni, és nem kiposztolni, de hát legyen. Ez vagyok én jelenleg...
Mivel saját, magamról szóló "én blogom" nincs, így elnézést kérek mindenkitől, hogy a gyerekekét nyavalygom tele, de úgy érzem néha muszáj....

A mai nap elég jól telt. :)

A magatartásukkal sem volt sok gond. Na, magatartás... mint az iskolában. :))) Mindig mondják nekem (Mama és Apa), ha bizonyos dolgokat "elvárok", hogy dehát mégis csak 13 hónapos gyerekek.. Na igen, de azért nem kellene szétszedni folyamatosan a habtapit meg a karámot, meg hisztizni, sikítozni, csakazértis mást csinálni, mint amit kellene. Gyerekek. Én azt szeretném, ha "jó" gyerekek lennének. Mivel ketten vannak, erre szerintem kicsi az esély, mert ha valamelyikőjük esetleg mégis jó lenne, a másik biztos beleviszi valami csínybe.... Na majd kiderül mi lesz, egyelőre fogalmam sincs, hogy kellene nekem is hozzáállni, hogy mindenkinek jó legyen... Mindent megtiltani sem lehet, meg egyelőre ha tiltom, azzal sem érek el semmit.. :(

Éjjel jól aludtak, de reggel már 5:45-kor Levike fent volt és rendületlenül rótta a "köröket" a kiságyban, néha lefeküdt kis időre, de úgy 6:30-tól már elég hangosan végezte a tevékenységét, ami nekem nem esett igazán jól. Főleg, hogy az első ébredése óta én se nagyon tudtam aludni. Lehet, hogy csinálnom kellett volna egy kis kaját Neki és simán vissza aludt volna, de ez már így alakult.
Livikét is felébresztette 6:45-kor, úgyhogy fel kellett mostmár nekünk is kelnünk.
Hamar rendbetettük Őket Apával, viszonylag korán kész voltunk a gyümölccsel és a szoba rendezéssel is, úgyhogy ki is lettek téve a placcra, miután megették a reggeli tápszert...
Mivel korábban keltek és ettek, valamint többet mozogtak, hamarabb lettek fáradtak és éhesek. Mégis 10 óra volt mikor megkezdtük a tízóraiztatást Mamával.
Megették ügyesen, de én inkább most is kimaradtam a konkrét etetésből....

Miután kész lettünk, már mehettek is ki a babakocsiba aludni/levegőzni.
Levike el is aludt, de Livike most sem tudott kint elaludni. Ki tudja miért... jóideje nem alszik el a babakocsiban, vagy csak ritkán és rövid időre. Így Őt kivettem hintázni egy kicsit, majd mikor eléggé álmosnak tűnt és unta is, behoztam, hogy aludjon a szobában. Levike ágyába tettem le, hátha ott másabb, érdekesebb, mint a sajátjában. :) 11:30 volt kb mikor sikerült elaludnia.. nem sokáig tartott ez az állapot, mert 12:00-kor már újra fent volt. Most is csendben ébredt, és ha nem nézek be talán észre sem veszem, hogy nem alszik.... Benéztem a szobaajtó ablakán, és láttam, hogy ott áll az ágyban szomorúan néz... Majdnem elsírtam magam. :( Kivettem, megszeretgettem, nem tudom miért ilyen szomorú az arca elég gyakran. Remélem nem miattam. Sokat mérgelődök és kiabálok, Livikére nem annyit, dehát Ő is ott van, ha Levire veszekszem... hallja, néha meg is ijed. Én meg utálom magam a türelmetlenségemért, hogy nem bírom megállni, hogy mindig szépen, kedvesen szóljak hozzá(juk). :(( Lehet, hogy nem is szomorú, csak ilyen a "kinézete" amikor nem vigyorog? Most áltassam magam ezzel? Nem tudom. Nem tudja még elmondani, hogy bántja-e esetleg valami.... :( Mivel Levi igencsak gyakran van kézben, mert ő mindig is jobban igényelte, picinek is folyton őt kellett altatni, Ő volt a hisztis meg a nyűgösebb, Livike meg sokszor csak nézte az ágyából, hogy "már megint a Levit vették fel" vagy nem tudom mit gondolt, de nem panaszkodott a KicsiLány... Most már nehezményezi, ha letesszük, kifeszíti magát, sír, de ez hiszti, rájött, (elég régen már) hogy ezzel többet el tud érni, mint a türelemmel. Persze mindig is volt vele is foglalkozva, Őt is felvettük, de az tény, hogy Levit többször... Nem tudom ezekre emlékszik-e amikor szomorú... Ha viszont belejön a kacagásba, jókedvbe, akkor aztán teljesen más az egész Lány... annyira ezekszerint mégsem érzi magát rosszul "nálunk". Remélem legalábbis. Sokszor megígértem már itt is, magamnak meg számtalanszor és folyamatosan mondogatom, hogy türelmesebb leszek, nem kiabálok,stb... Ma egyébként nem is a gyerekek, nem is valaki más, hanem egy tárgy, a porszívó idegesített fel annyira, hogy már kínomban csak sírtam..... szerintem tényleg nem vagyok már normális teljesen. :( Az volt ugyanis, hogy Levinek ki akartam szívatni az orrát ebéd előtt. Ahogy megfogtam a porszívót hogy leteszem (mert függőlegesben állt a szekrénynél) szétnyílt a porzsák tartója. Tudni kell, hogy nem egyszerű összecsukni, mert nem teljesen belevaló a porzsák sem, meg amúgy is elég nehéz.... Az addig OK, hogy Levit le kellett tegyem a karámba, aki emiatt ordított, de csak nem sikerült összecsukni a porszívót. Gondoltam, ha már úgyis szétjött kicserélem a zsákot. Na akkor azt nem tudtam beletenni. (nem belevaló, és valószínűleg legutóbb se jól volt benne a zsák, mert úgy egyáltalán nem ment bele, ahogy az előző volt... fordítottam rajta egyet, úgy már jó volt. De ez eltartott kb 10 percig, és a végén már bőgtem az idegtől, hogy még a porszívó is kifog rajtam, közben meg már rég a gyerekek kajáját kellett volna csinálnom, meg ilyenek....
Végül megvolt az orrszívás is, ebédelés is, most Levikének tudtam adni pár kanálnyi főzeléket, de inkább átadtam Mamának, én meg adtam Livikének a túrórudit és a teát.

Tegnap és ma...

Tegnap nem sokkal az után hogy ide írtam felébredt mind a két gyerkőc.
Behoztam Őket, Mamával megvolt az ebédeltetés is. 16 óra körül még aludtak is egy keveset, utána is jól elvoltak... 19 óra körül kezdtek nyűglődni, elálmosodni.
A fürdés azért időben volt. :)
Majdnem úgy volt, hogy Levit altatni kell, mert kb fél óra alvás után elaludt ugyan, de utána sírva ébredt, bármit csináltam nem volt jó. Ha járkáltam vele az sem, ha lefeküdtem mellé úgy sem, sehogy.. végül kijöttem, hogy csinálok még egy kis kaját, hátha azzal elalszik, mire visszaértem egy eléggé kitekeredett kiskifli (de hátrafelé!) formában elaludt a nagy ágy közepén... :)) Szépen betettem a helyére a kiságyba, semmi gond nem volt reggelig. :)
Livike is elég jól aludt, az már csak az én lustaságom mostanában, hogy reggel 6:30-kor ma se volt kedvem felkelni úgy végleg, ezért csináltam Neki kaját és aludtunk még egy órát.
Nem lesz ez mindig így, mert ha mindig eszik "ébredés" előtt akkor nem fogok tudni normálisan súlyt mérni. Így is nem mértem őket 26-a óta..:(
Bár szerintem Livi nem igazán hízott, amennyit eszik mostanában! :(
Már eleve kevesebbet csinálok Neki, de általában még azt sem eszi meg.
Vagy lehet, hogy most a fogzás miatt jobban esik neki, ha többször eszik, de kevesebbet? Persze van, amikor simán bevágja a megszokott adagját, de az a ritkább. Na meg az elvileg ugyanakkora body*-k Levire épphogy jók, Livin meg lötyögnek. Na most lehet, hogy mosásnál ki is nyúltak, de az igencsak véletlen lenne, hogy csak a Livié nyúlik.. tehát Ő nem hízik olyan ütemben mint Levi. (Ezt eddig is tudtam, most ezt arra írtam, hogy mérés nélkül is tudható, hogy mostanában nem igazán gyarapszik a KicsiLány:( )

*body vagy bady a neve a kombidressznek? Mert hogy van annak magyar neve is. :) mégis mindenki a másikat használja. Kiejtésben 'badi' ez eddig OK, de mind a két féle leírást láttam már, fogalmam sincs melyik a helyes. Bár nem hiszem hogy nagyon sokszor le fogom írni ezt a szót a közeljövőben. :)

A szóelemzés után térjünk vissza. Ott tartottam, hogy időt nyertünk még egy kis pihenésre reggel, bár az már nem sokat ért, mert Livike miután megette a kajáját nem akart már aludni, Ő úgy gondolta, hogy reggel van, bárhogy is szeretném én késleltetni, elkezdett magyarázni, aztán már panaszkodni is.... Végül rájöttem, hogy lehet, hogy fázik, mert amikor kivettem a kiságyból és betettem magam mellé, jól betakargattam, egyáltalán nem tiltakozott, nem rúgta le a takarót, szépen elvolt.... Hiába akartam még mindig időt nyerni, Levike is kezdett ébredezni, úgyhogy nem volt tovább halogatás, fel kellett kelnem. Livike örömében, hogy mekkora helye lett az ágyon elkezdett ujjongani meg magyarázni, ezzel jól fel is ébresztette Apát is, dehát ez a sors már csak ilyen... Ha a gyerekek nem alszanak, akkor a szülők sem! Mondjuk Livi mellé kell is már a felügyelet, nem maradhat csak úgy az ágyon, mert nagyon hamar a földön kötne ki a nagy hancúrozásai közben. :)

Nap közben elég jók voltak, gyümölcs evés után irány a babakocsi és a terasz, következett egy másfél órás alvás, (elaludni azért nem sikerült rögtön.....)
Miután felébredtek kb fél óra múlva jött a főzelék evés. Most csak egyedül etettem Őket. Nem ez volt az első eset, de ma azt mondtam, hogy lehet, hogy az utolsó... valahogy oldjuk meg, hogy ne egyedül kelljen ezt nekem csinálni, mert képtelen vagyok. :(

Néhány gondolat csak úgy....

Csak telnek, és múlnak a napok...
Mivel említésre méltó dolgok nem történtek az elmúlt időszakban, így most megpróbálom leírni, hogyan is telik egy napunk. Függetlenül attól, hogy az hétköznap, vagy hétvége. Ez fura dolog számomra, mert ugye amíg iskolába jártam, alig vártam, hogy péntek délután legyen, jöjjön a hétvége, és utáltam a hétfőt, hogy megint kezdődik az iskola.
Amikor dolgoztam, akkor is alig vártam a hétvégéket, hogy végre nem kell korán kelni, szombat este bulik, vagy valami afféle a haverokkal, mikor párom megismertem persze utána Vele töltöttem a hétvégéket, amíg nem éltünk együtt vagy Ő utazott hozzám vagy én ültem vonatra péntek délután és jöttem vasárnap délután.. Szóval VOLTAK hétvégéink. Most nincsenek. Vagy csak az van? Nézőpont kérdése.
Nem kell dolgozni, legalábbis a szónak abban az értelmében.
Mégis, 24 órás szolgálat van. :)
Korán kelni, háát, azt kell. Na jó, van amikor 7 óra, fél 8 is van, hogy felkelünk, de mióta megvolt az óraátállítás inkább 6 óra fél 7 lett ez az időpont. Vagy még korábban. Mégis nem panaszkodni akarok, vagy visszasírni a "régi szép időket", az egy más élet volt, ez is más. Persze néha úgy érzem hogy most nekem milyen rossz, de amikor a gyerekek mosolyát látom, kacagását hallom, akkor azt gondolom, mégiscsak jó ez... :)

Megvagyunk! :)

Nem tűntem el, még ha úgy is tűnik, itt vagyok újra. :) Amikor elkezdtem írni, azt hittem, majd minden nap, de legalább hetente egyszer tudok jelentkezni.. hát sajnos jó esetben is egyelőre úgy néz ki, hogy havonta írok. :( Igazából nem sok minden történik, vannak fényképek is, de ugye azokat ki kell(ene) válogatni, sorba tenni, írni hozzá, szóval ez mind idő.. Időm pedig nem túl sok van. :( Amikor idejutok a gép elé, akkor kezdem a szokásos dolgokkal, mint emailek ellenőrzése, iwiw-en nézgelődés, blogok olvasása, stb... és mire a saját blogomhoz jutnék már késő van, és mehetek aludni. Vagy altatni, mint mostanában egyre többször. Hiába van elvileg nyugi már este 8 után (addigra vagyunk kész a fürdéssel, megkapják a kaját és alszanak), van, hogy még éjfél körül is altatgatás van.

Levike mostanában nem túl szerencsés..
Kezdődött azzal, hogy amikor augusztus 31-én voltunk a kora.ellenőrzésen, ott a doktornő megnézte többek között a kukiját is, hogy fel lehet-e már húzni.. Ő felhúzta kicsit Neki, mondta hogy nem lesz semmi gond, mostantól esténként húzogassuk óvatosan. Namost én nem igazán mertem a sima megmosáson kívül bármit is csinálni vele, Mama is csak egyszer és csak picit, Apa meg ugye ritkán van itthon fürdési időben. Kb 5 napra erre az esetre viszont itthon volt, és Ő megcsinálta amit kellett. Sajnos akkorra már be is volt gyulladva a kuki, úgyhogy fájt szegény Levikének rendesen a művelet.. :(
Ja, de az előtte való napokban azzal kezdődött a dolog, hogy piros lett a popsija. Eddig sose volt az, egyikőjüknek sem. Alapban Neogranormonnal kenjük, szép is volt eddig. Tehát jött a piros popsi, piros kuki, mostmilegyenhogyantovább.... Bújtam a fórumokat, ki milyen kencéket használ, mit tesz ilyenkor? A vélemények megoszlottak, Bepanthen, Sudocrem, sima kamillatea, tiszta víz-semmi kence, disznózsír és társai. Amiben mindenki egyetértett, az az volt, hogy sokat kell szabadon hagyni a popsit. Na igen, kell, ez egyértelmű volt fórumok olvasása nélkül is, de ez eléggé kivitelezhetetlen nálunk, ugyanis akkor 5 percen belül minden össze lesz pisilve. :) Nade azért próbálkoztunk ezzel is. A Neogranormon nem akart használni, gondolom azért mert egyébként is azt használjuk és megszokta a bőre (lehet, hogy ez hülyeség volt most...:) ) így elmentem a gyógyszertárba, előadtam a problémát, erre a gyógyszerésznő egyből a Sudocremet ajánlotta, hogy az jó, bár én arról 90%-ban rosszat hallottam, hogy még csúnyább lett tőle a gyerekek popsija mint előtte volt. Mindegy, megvettem, hátha nekünk bejön. Nem igazán vettem észre változást, vagycsak nem vártam eleget, nem tudom. Eközben a kuki se javult, sokat volt piros és duzzadt.. Felhívtam a védőnőt, elmondtam elejétől mindent, kértem, hogy adjon valami tanácsot. Ha lehet, orvoshoz nem akartam vinni amíg nem muszáj, nehogy valami betegséget összeszedjen a rendelőben. Ő Tetran kenőcsöt javasolt, hogy az gyulladáscsökkentő és antibiotikumos, majd az helyre hozza. Jó is volt! Igaz, hogy 3 nap alatt elfogyott az a kis 10 grammos kenőcs (ehhez képest kb 700 Ft.) de úgy voltam vele, hogy ha használ, hát legyen......) a kukit helyre hozta szépen, és szerintem a popsit is, mert oda is kentem vékonyan.. a pirosság elmúlt róla, már csak a tapintása nem olyan finom sima, hanem érdesebb, de hátha erre már jó lesz a Bepanthen is, mert most ott tartunk, hogy Tetran befejezve, Bepanthen folytatva a popsin, ja és persze SŰRŰ peleuscsere. Amúgy is cserélem elég gyakran, de ebben az időszakban szinte óránként, meg ha észrevettem, hogy bekakilt akkor azonnal cseréltem. Azóta is így van. Popsi-kuki dolog úgy tűnik rendeződőben van. Azt majdnem elfelejtettem, hogy 3 napig kamillateában fürdettük, és a popsiját is mindig azzal mosom le tisztába tevéskor is.....

Hogy ne legyen minden jó, 23-án reggelre lett az arcán és a szemhéján egy csípés, aminek akkor nem tulajdonítottam jelentőséget, hisz volt már, hogy megcsípte szúnyog vagy valami, meg összekarmolja magát, ha nagyobb a körme (ha nem nagy, akkor is..) Ezen a napon kellett mennünk az ortopédiára, mert 4 hónapos korban kaptuk a beutalót, viszont időpontot csak mostanra adtak. (ez a kötelező ortopédiai csípő-szűrő vizsgálat) El is mentünk Apával ketten eltoltuk a babakocsival Őket (10 percre van a MÁV kórház ahol a rendelés van), nem is volt semmi gond, hamar végeztünk, szerencsére minden rendben van mindkettőjük csípőjével. Még ott se látszott semmi Levin. Mikor hazajöttünk ettek és aludtak elég sokat, annyit talán még sosem napközben. :) Délutánra Levi karján lett még vagy 4 csípés, de nagy, piros, dudoros. Hát nem tudtuk mi lehetett, gondoltuk majd múlik. Másnapra még csúnyábbak lettek ezek a foltok, az is, ami az arcán volt... ja és a közepük fehér és mintha genny lett volna bennük, meg hólyag szerű valamik. Mint mikor himlősek voltak, olyan volt, de nem test szerte voltak, hanem "csak" az arcán 2 db, meg a bal karján az a 4 db.. Namost szokása Levinek úgy aludni a kiságyban, hogy a bal kezét beteszi a rácsvédő alá és ott matat egyfolytában. Megnéztük, nincs-e ott elbújva valami pók vag szúnyog, vagy valami állat, de nem találtuk.
Mivel nem javult a helyzet így szóltunk az orvosnak, hogy ha megy rendelni (15 órára ment) ugorjon már be hozzánk, (persze nem ingyen, mintha a magánrendelésére mennénk, annyit kért...) és nézzen rá Levire.. Be is jött. Szerinte is csípés.... Írt fel rázókeveréket, Fenistil cseppet és valami kenőcsöt, amit a gyógyszertárban kevertek ki*, hogy azzal reggel-este kenjük... Ja, és hogy szerinte lehet olyan, hogy később jön ki pár csípés, nem egyszerre. Hát nem tudom. Ez ugye tegnap volt, ma nem lett csúnyább (szebb sem:( ) nem jött újabb sem, remélem nem tévedett, és nem valami belső vírus vagy allergiás tünet vagy valami. :( Éjjel nem jól aludt, este 3szor kellett elaltatni, visított, sírt.. :( Éjjel nyugtalan volt, gondolom viszketett, vagy csupán csak zavarta hogy ott vannak a karján a csípések... Először arra gondoltunk, hogy most "igazi" sütőtökpürét kaptak (bár nem most először) és hátha az csapta ki, de akkor Livikének is kellett volna hogy baja legyen, Neki viszont szerencsére semmi baja nincs. Azon kívül, hogy Ő úgy általában nem akar enni az utóbbi kb 2 hétben... A gyümölcsöt is ímmel-ámmal eszi, de a tápszer se megy úgy, mint régebben, a főzelék se az igazi.. szóval valahogy nem eszik annyit, és nem is nagyon hízik, olyan kis soványkának tűnik. Ez lehet, hogy azért van, mert Levi elég jól fejlődik és mellette úgy tűnik mintha Livi lemaradna, lehet, hogy csak most nyúlik, mert centire meg szinte egyformák..... Lehet, hogy újra adni kellene Neki a vas-cseppet, hátha jobban lenne étvágya... Ezen kívül egyébként rendben van minden, megy a duma, sikongatás, hiszti, de a kacagás, vidámkodás is.. Észrevehetően többet igénylik a foglalkozást, hogy ott legyen mindig valaki velük... :) Valahol azt olvastam, hogy a gyermekkor minden perce csak egyszeri és megismételhetetlen, ha néha terhesnek érezzük is épp azt az időszakot amiben épp vagyunk, ott kell lenni, meg kell élni, mert gyorsan tovaszáll, elmúlik, mindig újabb és újabb dolgok jönnek, ne maradjunk le semmiről. Hát igen.. Mondjuk én már nagyon várom, hogy végre kijöjjön a foguk, legalább az első, mert azzal már kb 4 hónapja szenvednek. Szerintem már nem sok van hátra (mindig ezt gondolom..:) ) mert Levike az este is annyira szenvedett szerintem emiatt is, hogy amikor bekentem az ínyét fogzáskönnyítő zselével (már jobb híján ezt vettem elő, hogy hátha lenyugszik) csak úgy rágta az ínyével az ujjam...! Ha kivettem és a szájába tettem a cumit (a cumisüveget kajával) azt kiköpte, és csak az ujj volt a jó, nameg később a rágóka, amin el is aludt. (de ez csak az első altatás volt.. utána a másik kettőnél elég volt, ha a mellkasomra fektetem és ringatom, úgy is elaludt... olyankor néha nekem is sikerül pár percre elaludni:)) ) Ja és még szokása nagyon de nagyon nyűgösnek és hisztisnek lennie amikor nagyon álmos.... (ha álmos, miért nem alszik? kérdezem én mindig, miért nyűglődik?) Livikének is szokása lett ez mostanában. Ma délelőtt is pl - hónapok óta először - kézben kellett elaltatnom! (biztos neki is jön a foga! mindenre ezt mondom.. de a nyála az ömlik Neki is egyfolytában.) Na nem nyavalygok..

Mozgásilag ott tartunk, hogy Livike pár perc alatt hason van, ha háton teszem le akkor is, visszafordulni nem mindig, sőt inkább nem sikerül.. Levi lusta, pedig Ő fordult meg először négy hónaposan.. de ő inkább csak elfordul mindkét irányba, de hasra csak ritkán sikerül Neki fordulnia. Livike a pelenkázón is hason van, főleg ha meztelen, akkor szinte azonnal.. :)) nagyon figyelni kell mindig rájuk, hogy le ne pottyanjanak.. :) Levi néha szinte feláll, ha ölben van és megfogom a kezét, felrúgja magát állásba :))) Imádják a repülőzést, na akkor van igazán kacagás:) Meg amikor Mama játszik velük....! :) Elég, ha csak bejön, és meglátják, már megy az ujjongás! :) Nekem csak néha örülnek így..... nem tudom, hogy azért, mert mindig itt vagyok (bár Mama is sokat itt van! ) vagy mert az én türelmem sajnos hamar elfogy és megemelem a hangom, ha valamit nem úgy csinálnak ahogy kellene.... Azt szoktam gondolni, hogy lehet, hogy engem nem is szeretnek.... :( Próbálok én türelmes lenni, meg sajnálom is őket mert rájuk kiabálok, de nem mindig sikerül:( Ma is Livike nem akarta abbahagyni a nyekergést, nem tudtam mi baja van, pelus tiszta volt, evett is, reggel is volt még, én meg rákiabáltam, amitől még jobban sírt.. aztán én is sírtam vele és bocsánatot kértem tőle, bár ezt kétlem hogy értette.... :( Remélem, azért szeretnek engem is... még ha nem is érdemlem meg..... :( mert én szeretem őket, és megígértem már sokszor hogy nem kiabálok, próbálom is betartani, remélem sikerül!

Most hirtelen ennyi. Képeket majd teszek fel, még a múltkori adagból is van, remélem holnap rájutok, hisz megint hófordulónk lesz! :) A hetedik.

* UPDATE: Közben megtaláltam a gyógyszertári blokkot, amin rajta volt annak a bizonyos kenőcsnek a neve, ami ELOCOM. Ez - mint neten megtudtam, mert az orvos nem mondta mire való - elég komolynek tűnik, és csak 5 napig lehet alkalmazni. A betegtájékoztató szerint: "Az Elocom egy erős hatású kortikoszteroidot (mellékvesekéreg-hormon) tartalmazó, bőrgyógyászati alkalmazásra szánt gyógyszer. Gyulladással és/vagy viszketéssel járó bőrbetegségek pl. pszoriázis (pikkelysömör), irritáció és/vagy allergia okozta bőrgyulladás kezelésére szolgál. Gyermekeknek 6 hónapos kortól: bőrgyulladás, illetve kortikoszteroid-érzékeny, gyulladás nélküli bőrbetegség rövid időtartamú kezelésére alkalmazható." Remélem, használni fog. Most már talán szebbek a "csípések" (ma már szombat van..) de majd kiderül javul-e jelentősebben....