Koraszülött utógondozás - Utoljára! :)

Az idő gyorsan eltelt délelőtt... Összekészítettem mindent, átöltöztettem a gyerekeket, már majdnem 13 óra volt, mire elindultunk, de nem maradtunk le semmiről, mert elég sokan voltak szokás szerint.
A gyerekek jól viselték a várakozást, ami most nem is volt annyira sok, mint máskor. Bár 13:30 körül - az ebédidő... - kicsit kezdtek nyűglődni, de nem soká be is hívtak bennünket. :)
Azt hittem most nem fogják megvizsgálni a gyerekeket, ezért nem is vetkőztettük le Őket bodyra meg harisnyára mint máskor, akkor eleve úgy mentünk már be. Így most ott kellett a pulcsit és a nadrágot is levenni. :) Minden rendben volt. Megnézte a doktornő a neurológiai leletet is, kérdezte, hogy járunk-e tornára, mondtam, hogy voltunk még akkor amikor a vizsgálat volt, de a gyógytornász úgy látta, hogy nem szükséges járnunk és nem is adott otthonra se gyakorlatokat... Féltem, hogy mit szól, de semmi baj nem volt, mivel előtte már elmondtuk, hogy mindketten állnak, Levike már lépeget oldalra is kapaszkodva, Livike még nem, de áll Ő is... Mondta, hogy rendben van, tényleg nagyon beindultak mióta utoljára találkoztunk. :)
És hogy nem kell többet mennünk hozzá ellenőrzésre, hisz' akik ilyen ügyesen fejlődnek és már állnak is meg próbálkoznak a lépegetéssel, azok már visszafelé nem fognak fejlődni! :) (ha mégis látunk valami rendelleneset vagy túl nagy késést a fejlődésben, megvan a gyógytornász száma... de remélem nem fog kelleni)

Szóval most már csak a szemészetre kell járni, remélem, hogy oda se sokáig.. Legközelebb április 23-án megyünk, jó lenne, ha ott is utoljára járnánk. :)
Remélem egyéb betegség miatt sem kell orvosokat látni jóideig. :))

14 órakor már a kocsiban ültünk, a gyerekek is elég jól bírták, csak Papának volt egy kis dolga egy helyen ami útba esett, és ott eltelt fél óra aminek az utolsó 10 percég már igencsak nehezen viselték... Levike kezdett nyűglődni, persze Livike is csatlakozott szolidaritásból... melegük is volt, de levetkőztetni nem akartam Őket mert annyira viszont nem volt meleg a kocsiban. .. Adtam teát, meg énekeltem Nekik, próbáltam elterelni valahogy a figyelmüket, de csak akkor nyugodtak le, amikor végre elindultunk. :) Mondta is Papa, hogy miért nem indítottam be a kocsit, hogy járjon a motor.. Jahh.. hogy véletlen elinduljon. :) Bár be volt húzva a kézifék, de én akkor sem mernék hozzányúlni. :) Egyébként is Levinek a mozgásban levő autó hangja volt csak jó, mert ha pl piros lámpánál álltunk akkor egyből rázendített.. )

Mire hazaértünk, épp elaludtak mind a ketten, de még nem annyira mélyen, hogy le is tudjam vetkőztetni Őket anélkül, hogy felébrednének, így természetesen megint sírás lett a vége, de ez már a nagy álmosság miatt volt mert délelőtt sem aludtak csak kb fél órát...
Úgy gondoltam, hogy nem biztosan nem ennének most kanalas kaját, meg azt még fel is kellett javítani (zöldséges alap de se krumpli, se hús nem volt benne, utólag kellett bele tenni...) így csináltam tápszert, azzal elaludtak, de kb 5 percig tartott... :(
Elszaladtam a postára meg a boltba, addig Apa elkészítette a kajájukat, majd mikor visszajöttünk megetettük Őket. :)Csak jót tett, hogy legalább pihentek egy kicsit, mert elég jól ettek. :)

Ezután semmi alvás nem volt. Ma igazán nem vitték túlzásba. :( Egészen fürdésig ment a hiszti meg a nyekergés, már nem tudtam mit lehetne csinálni, hogy jobb legyen.
Mama megoldotta. Bejött. Mi pedig kimentünk. (átmentünk vacsorázni Papával, Mama azt mondta előtte evett meg majd utána is fog, marad a gyerekekkel...) Amíg nem voltunk itt semmi baj nem volt, jól eljátszogattak, hát ez érdekes. Akkor ezek szerint rám allergiásak a gyerekek.... :)
Miután újra mi kerültünk a látóterükbe már kezdték is a hisztit meg a sírást...
Gyorsan elkészítettem az esti tápszert, meg a fürdős cuccot és megfürdettem Őket egymás után... (Apa karja azért még annyira nem jött helyre, hogy biztonságosan tudjon fogni vele... Livike mondjuk okozott egy-két fájdalmas pillanatot délután, mert pl pont abba a karjába kapaszkodott belé, hogy felálljon, ami fájt. Hát, nem lehetett kellemes, az biztos.

20 óra óta alszanak, Levike már háromszor volt fent. Először még a film alatt ébredt visítva, akkor visszaaludt a kajájával. Utána 21:30 körül ébredt megint, akkor már elfogyott a kajája úgyhogy csináltam még egy kicsit, amit viszont nem volt hajlandó enni, talán azóta már eszi, mert az előbb is hallottam kicsit nyűglődni...
Ja a harmadik felébredés simogatással megoldódott. :)

Én is most úgy érzem, hogy el tudnék aludni, úgyhogy megyek is, azután majd meglátjuk, hogy a gyerekek hogy gondolják ezt. :)

Majdnem elfelejtettem - épp a címkéket kattintgattam ide a bejegyzés aljára - hogy ma mértem súlyt is reggel. Az adatok a következőek:
Levi: 8780 gramm, Livi: 8070 gramm volt.

Koraszülött utógondozás...

Ezen is túl vagyunk, és még csak most kezdődik igazán, mert mégis elküldtek bennünket tornára, vagyis egyelőre csak egy állapotfelmérésre, az, hogy kell-e járni majd tornára az majd 24-én derül ki.

Na de hogy hű maradjak a szokásomhoz, miszerint időrendben írok mindent, kezdjük az elején. Az eleje pedig még a tegnap este folytatása lesz. :)

Levike felébredt 23 órakor, de mire csináltam Neki egy kis kaját addigra vissza aludt. Előtte is, utána is aludtak szépen, nyugodtan.
Egészen reggel 7:20-ig nem is kellett hozzájuk felkelni! :)
Úgyhogy elmondható, hogy ez is egy jó éjszaka volt. Írom én azért a jót is, nehogy úgy tűnjön már, hogy csak panaszkodni meg nyávogni tudok! :))

Reggel igyekeztem a kajájukkal meg a rendbetétellel is, hogy időben legyünk az etetésekkel. Azért nem felejtettem el megmérni Őket, hisz tudtam, hogy úgyis kérdezni fogják a kórházban a súlyukat, hát íme:
Livi 7430 gramm, Levi 8440 gramm volt ma reggel. (nagydolgok aránya: 0:1) :)
Majdnem egy kiló a különbség....

A 10 órási tízóraiból 10:20 lett, mert közben én hajat is mostam és elment az idő a szárítással...
Livike két kanálnyit evett meg kb az alma-banán egyvelegből, nagyon-nagyon kevés. :(
Levike sem ette meg mindet, kb a háromnegyedét fogyasztotta el csak...
Lehet, hogy nem voltak éhesek?? :)
Kicsi tápszer és alvás.... Alvás? Hát ha 20 percet annak lehet nevezni, akkor az.

12:20-kor nekikezdtünk az ebédeltetésnek Apával. Az intenzitás fordított volt, Levi nem evett, csak kb 3 kanállal, Livike pedig megette mindet. Na persze nem olyan könnyen és vidáman, de megette.
Tápszert nem kaptak, csak egy kis teát, azt is a táskába tettem, hogy legyen azért nálunk valami ha kell...

Mama helyett Papa vitt ki bennünket a kórházba. Úgy volt, hogy Apa is jön, de így hogy Papa vitt, volt "erős férfi kéz" aki felvigye a gyerekeket, elvileg Apa is azért kellett volna, hogy jöjjön, amúgy Mamával elbírunk velük, csak ugye messze lehet megállni, meg odabent is hurcolni kell Őket, nem könnyűek.
Apa így ment is dolgozni ahogy mi elindultunk, örültek is neki, mert kevesen vannak most a munkahelyén... lebetegedett egy kollégája, így kellett a segítség.

13:20-ra értünk oda, papírok leadása, majd fel az első emeletre.... Lepakoltunk, levettük a nagyja téli cuccot és vártunk. És vártunk. És vártunk. 13:45-kor jött eleve le a főorvosnő.... Ketten mentek be előttünk, mi voltunk a harmadikok, meg utánunk volt még egy pár a gyerekével.. szóval elvileg nem is voltunk most sokan. :)

Levikével kezdtük, akkor még ráadásul a főorvosnő bent se volt, egy fiatal kis doktornő vizsgálta Levit meg kérdezgette a szokásos dolgokat, hogy miket csinál, mit eszik, kell-e valami gyógyszert szedni, stb....
Lemérte a fej- és mellkaskörfogatot, megnézte a kutacsát, ami szinte teljesen el van már csontosodva, - vagy hogy mondta... - magyarul már alig van, értelmezésem szerint. :)
Ezután Livike következett, ugyanez a rituálé lezajlott...
Kérdezte a főorvosnő, hogy, voltunk-e már a fejlődésneurológián a (hirtelennemtudom milyen) Éva doktornőnél gyógytornán... Mondom nem. Múltkor ugye kilátásba helyezte, ha mostanra nem ülnek, vagy nem állnak. És hát nem.... Pedig Levi már ma is felült reggel az ágyunkban, meg folyton feltérdel és kapaszkodik a kiságyba, meg mindenbe, de nem áll fel, és nem ül úgy fel ahogy kellene, hiába ül meg ha segítünk felülni. Ez kevés. Menjünk el a vizsgálatra, aztán majd kiderül, hogy kell-e majd tornára is járni.... Naja... és akkor járjunk egy évig?? Mert valami olyasmit mondott, hogy ha majd megállapítják hogy járni kell, akkor egy évig emelt családi pótlékot kapunk, amíg tart a kezelés. Pff... Én még akkor is azt mondom, hogy fognak Ők csinálni mindent, csak később. Na jó, vizsgálják ki, nézzék meg mi van, aztán mondják azt, hogy nem kell járni. :)))
Úgyhogy február 24-re gyorsan le is beszélt egy időpontot nekünk, hogy "megkésett fejlődés" címén sürgős lenne, szorítson már be bennünket, mert nem lett volna már időpont csak későbbre.
Hmm... Oda hozzá a korára pedig majd március 4-én kell megint menni azzal a papírral, amit majd ad a gyógytornász....

Sűrű két hét lesz, négy helyre kell majd menni... és közbe esik a szülinapjuk is, hogy valami jó is legyen. :)

15 órára értünk haza. Levike akkor se ette meg az ebédjét, pedig fel lett neki kínálva, kaptak egy kis tápszert és aludtak egészen 16:30-ig.

Mindjárt adok valami kis lightos uzsonnát, mert így most az is csúszott, bár elvileg 15-kor már uzsonnázhattak is volna, de akkor jött egy plusz tápszer, majd most még adok valamit, ha esznek egyáltalán, aztán majd csak fürdés után következőleg.

Amíg ezt írom jól eljátszogatnak, már a vasalódeszkát tettem oda barikádnak a konvektor elé, de Levike egyből ment is szerelni... :) Most úgy tűnik mással van elfoglalva....

Nem tudom jövök-e még ma, most egyedül vagyok Velük, nem ülhetek itt folyton....

Sikerült a teszveszen Levinek alvós "pizsirugit" licitálnom, remélem gyorsan meg is érkezik, nem kell rá egy hetet várnom, mint a popsitörlőkre...
Technikai kérdés: nem tudok belépni a teszveszre. A jelszavam jól tudom, mégsem enged be. Egyébként is meg van jegyeztetve a géppel, de beírtam külön is, mégse jó... Az a jó, hogy az aukció már lezárult és így emailben tudtam értekezni a csajjal aki a ruhát árulta... :) Jobb híján, hogy írni tudjak a teszveszeseknek segítség kérést, beléptem a Mama nevén, mert csak úgy simán bejelentkezés nélkül még írni se lehet nekik! :( Kíváncsi leszek, hogy mit reagálnak, egyáltalán fognak-e?
Na... ez aztán tényleg nem idevaló volt, megyek is inkább a gyerekekhez.... :)

Koraszülött utógondozás...

Így hívják pontosan. Sok értelme most se volt, de majd mindent a maga idejében.

Először kezdem azzal, hogy az esős vasárnap után jött egy kevésbé esős, sőt egyenesen tavaszias időjárású hétfő, amikor kétszer is voltak kint levegőzni.
Kihasználunk minden jó időt most már. :)
Elég jókat aludtak, de ennek ellenére este is hamar elaludtak, vagyis ez csak 50%-os eredmény. Livi elaludt, Levi viszont még 22 óra után is apát szórakoztatta a nagyágyon, nem sokáig volt kérdés, hogy ki aludt el előbb. :)) Így kb fél óra után, ahogy ideültem a gép elé, mehettem Levit altatni, mert hát az mostanában mégiscsak úgy a jó, ha rajtam alhat el. Pedig erről nagyon gyorsan le kellene szoktatni, mert ahogy nő a súlya egyre nehezebb lesz és teljesen el fog nyomni. Mármint a mellkasomat. Így is kb háromnegyed óra kellett, mire elaludt végre. Utána viszont reggel 7-ig fel se kellett kelni hozzájuk. :)

Ma 13:15-kor indultunk a kórházba, hiába adtam viszonylag korán a gyümölcsöt, nem etettük meg főzelékkel Őket, majd csak miután vissza jöttünk, akkor kapták meg. Felcseréltünk két étkezést, hát biztos nem csináltunk vele annyira rosszat. Főleg, hogy a védőnő szerint ebédre is meg délután is főzeléket kellene enniük. Mivel a délutáni evés elég összevissza van (alvástól és az ebéd idejétől függ) nem lenne jó, ha akkor is töményet ennének. Szerintem legalábbis.. mert mi van, ha pl du. 5-kor kerül sor az evésre.. akkor tuti nem fognak este normálisan tápszert enni.. így se mindig eszik meg este az adagot. Na mindegy, a lényeg az, hogy csináltam 210 tápszert, gondoltam ami megmarad elvisszük és majd megeszik ott, vagy ha végeztünk. Levinek nem maradt semmi, Livinek mg kb 30 ml. :))) Így vittünk helyette gyümölcslevet. Végülis nem kellett, de vittünk, mert valami mindig kell, hogy legyen, ha szükség lenne rá.
Szerencsére az eső épp nem esett, de eső nélkül is épp elég becipelni Őket hordozóstól együtt. Persze miután a szokásos helyen a földszinten közölték, hogy már az első emeleten van az a szoba, még az a maradék kedvem is elment az egésztől, ami volt. Zsúfolt folyosó, mivel ahova mentünk összesen 1 szoba volt, a folyosó többi részén egyéb részlegek voltak. Persze ide is vártak jó sokan, volt két szabad szék, oda letettük a hordozókat a gyerekekkel, aztán Livit kivettem mert nem maradt és leültem vele :) Persze volt olyan, hogy egy gyerekkel jöttek hárman, természetesen ültek. A másik ikres anyuka meg nagymama a két gyerekkel állt. Na mindegy, eddig se szerettünk járni, de most már mégúgyse.. pedig januárban menni kell megint. Hiába bíztam benne, hogy nem kell már többet menni, kell. Kérdeztem, hogy meddig, addig, amíg nem kezdenek el járni. Ugyanis ha addig látnak valami rendelleneset a fejlődésükben akkor tudják mondani, hogy kell valami torna, vagy valami kezelés. Januárra már vagy ülni, vagy állniuk kell. Remélem valamelyik meg lesz.