2010. február 4., csütörtök

Helyzetjelentés

Tegnap éjjel éjfél után kevéssel teljesen egyszerre ébredtek fel mind a ketten. Nem kellett enni adni, Levit visszasimogattam, Livit kivettem egy kicsit, utána letettem és simi után aludt Ő is. Utána én is.

Reggel 7:05-kor ébredés. Én elhiszem, hogy éhesek voltak, de azért alhattak volna még egy kicsit. :)
Ha már így alakult akkor indulhatott a nap.
Szokásos....
Apa 10-re ment ma is dolgozni, 10:20-kor Mamával etettünk, Livike alig evett, Levi ügyes volt, csak álmos. Pedig még reggel a reggeli tápszerével is elaludt egy 10 percre. Nem zavarta még az sem, hogy közben porszívóztam. :)

10:50-től alvás, Livike 11:55-kor ébredt, kihoztam a hordozóban a konyhába, itt hintázgatott, hogy legalább Levi hadd aludjon. Ez 12:15-ig sikerült is a Legénynek, utána már Livit is bevittem, a placcon játszottak.. Levi megint térdepelt vagy 10 percet a vasalódeszka előtt, mintha legalábbis büntetésben lenne, úgy nézett ki :)) Hát ha egyszer úgy jó Neki, csinálja. :)

13:30-kor ebéd. Mégiscsak sós lett az a múltkori hús, a fene vigye el:( Most már én is éreztem a mai kajájukon, hogy sós... és a zöldség keverékbe nem tettünk sót, akkor csak a lefagyasztott hús lehet a bűnös.. pedig én a múltkor nem éreztem sósnak amikor Mama mondta, hogy az.
Azért megették... Hát fogjuk rá, ketten egy adagot. Levi kicsit többet.
Viszont másfél túrórudit ettek. Livike a végén úgy nézte az üres kistányért, hogy bontottam még egyet... :) Eléggé sóvárgott a csoki után, ahogy szedtem le a rudiról (közben Livi a karomban volt..) egy picikét adtam is, túróval. Mondhattam volna úgy is, hogy véletlen rajta maradt egy kis csoki a túrón... :)))

Ebéd után megint nagyon álmosak voltak, 14:30-tól elvileg alvás van, de ez úgy néz ki, hogy csak most, kb fél órája művelik ezt a dolgot egyszerre. Először Levi el sem akart aludni, ott játszottam vele bent egy jódarabig. Utána elaludt, de felébredt, kivettem és kihoztam a konyhába a hordozóba, ahol elaludt most nem rég. Közben Livi is volt fent, levágott egy megahisztit, mert egyéb baját nem találtam, végül csak visszaaludt Ő is...
Ha felébrednek uzsonna, jajj, már megint az etetés.....

Nna.. egyelőre ennyi.

2010. február 3., szerda

Szerda

Megint este van, ami azt jelenti, hogy a mai napnak is majdnem vége van. Ideje volt már..
Délelőtt 10:20-kor Mamával etettünk, mert Apa főzött, bár elég nehezen, de megették a gyümölcsöt mind a ketten. Nem volt egyszerű, az biztos!
11 és 12:15 között aludtak. Kint nagyon hideg volt, nem tettük ki Őket, résnyire nyitottam az ablakot a szobában és betakartam a gyerekeket, úgy aludtak.
Mivel ébredés után volt még egy bő óra az ebédig, el kellett foglalni Őket valahogy, mert ha letettem Őket a placcra és kijöttem, pár percen belül vagy egymáson voltak, vagy Levi nyekergett, hogy megunta a térdelést. Új szokása a Legénynek, hogy mindenhová felkapaszkodik és térdel. Délelőtt pl a konvektor elé tett vasalódeszkánál támaszkodott vagy 10 percet, később a fióknál, majd az ágy előtt is.... olyan kis drága, mikor néz nagy szemekkel és kesereg, hogy valahogy pozíciót kellene váltani, mert felemelkedni még csak sikerült is, de onnan lejönni... az nem mindig sikerül :) Persze sokszor fogja magát és szépen eldől, vagy leül a sarkára, onnan meg oldalra fekszik, de messziről lehet tudni a hangjából, hogy most épp azért sír mert elfáradt és úgy maradt...

Ma főztünk le megint zöldséges keveréket, került 3 doboznyi a fagyóba, egy adagot megettek ma, meg még holnapra is maradt. :)
Elég jól megették, csak iszonyat sokat kell könyörögni, meg mindent bevetni, hogy hajlandóak legyenek enni. Levike a felénél fel akarta adni, nem is evett többet. Én mondtam, hogy akkor nem kap túrórudit, mert nem ette meg a főzeléket. (én a gonosz!:) )de persze Apa odaadta a megszokott adag túrórudit, amit persze már rögtön nyelt Levi, mint kacsa, a nokedlit. :)
Mondjuk elég tömény ez a kaja, az adagokat meg jó bőven mértem, úgyhogy végülis evett Ő elég jól, csak nyűgösen...

Ebéd után nem akartak aludni... igaz, hogy nem is csináltam tápszert, hátha elalszanak anélkül, vagy eljátszanak, vagy valami, de nem. Csak a nyekergés, a sírás, a hisztizés, ráadásul Livike úgy fejbevágta Levit egy műanyag tányérral, hogy szegénynek még kicsi pukli is lett a homlokán. :(( Jajj de nagyon sírt... én épp kint voltam, úgyhogy a kezem jéghideg volt (egyébként is sokszor hideg) úgyhogy gyorsan rányomtam a homlokára a kezem... hátha nem duzzad be. Végülis már alig látszik valami, de először nagyon csúnya volt. Na igen, mi vagyunk a hibásak, vagyis én, hogy nem szedtem össze kaja után azt a tányért. Nem, nem a mosatlant szoktam széthagyni, hanem az egy "játszós" tányér, az szokott az épp nyűgösebb kezében lenni evés közben, meg egy kiskanál és kop-kop van meg mittudomén, szóval elfoglalás céljából van elővéve. Csak ugye ott maradt a földön, és hát Livike meg természetesen véletlenül küldte úgy fejbe Levit, hogy csak úgy kongott a fejecskéje. :(

15:30-kor kaptak egy kis tápszert, mert már nagyon nem tűrtek sehogy, azzal aludtak 45 percet. Én addig elszaladtam a postára meg a kisboltba, tovább és messzebb nem is jutottam, mert jönni kellett uzsonnáztatni. Na meg szakadt a hó is, nem is igazán lett volna kedvem ilyen időben annyit gyalogolni.

Uzsonnára most a banános rizses tejpépet kapták, nem bánom már ha elfogy, még kb kétszer tudok belőle csinálni uzsonnát, mert annyira nem finom, meg szerintem a banántól szeles. Bár eddig még nem megy a "koncert" még ki tudja mi lesz később. :)
Ezután persze már nem volt alvás, pedig nagyon álmosak voltak mind a ketten!
18:50 körül Mama is átjött kicsit, legalább kifárasztottuk a gyerekeket fürdésre és alvás előtt. Gondoltuk mi, hogy kifárasztottuk.... :)
Egyébként Livike a tapsi-tapsi mondókára szépen csinálja is, tapsol! Ha nem mutatjuk hogy mit csináljon, akkor is üti össze a kis kezeit. :) Persze láthatta már eleget, de ezt a tapsolásos dolgot valahogy Levinek többet mutogattuk - attól Livi is látta, csak Ő nem szerette csinálni még úgy se, ha fogtuk a kezét... - mégis most Livi kezdte el hirtelen nagy örömmel és kacagásokkal kísérve mutatványát. :)
Levi is próbálkozik, de Ő inkább a lábával tapsol, főleg akkor szereti csinálni, ha már nincs rajta a harisnya sem, na akkor a lábak égnek állnak, és meg sem állnak. :)))

19:30-kor Apával megfürdettük Őket, a film kezdetére viszont úgy gondolták mind a ketten, hogy elég volt a kaja, jöhet a "buli"!
Viháncolás, kiabálás, majd sírás, mert Levike a kiságyban is feltérdel, és úgy marad... na még mindig jobb, ha én teszem le, mint ha hanyatt esik....
Végül kivettem Levit, Apa meg Livit mert természetesen Ő se maradt nyugton. Hogy mennyire utánozzák egymást, hihetetlen! Ugyanazt csinálják, van, hogy teljesen egyszerre, van, hogy egymás után.... A filmből volt amikor semmit nem hallottam, mert vagy sikongatás volt - örömükben - vagy sírás - fáradtságukban.
Livike az ágyában aludt el, miután a maradék kajáját elfogadta, Levike pedig rajtam, jóval a film vége után....

Hát itt tartunk most. tényleg le kellene már feküdnöm egyszer végre korábban, ha fel kell kelnem éjfélkor, hát felkelek...

Mára ennyi, még egy kicsit nézelődök a neten aztán tényleg megyek.... :)

Jó volt az éjszaka. :)

Az éjszaka jól telt, nem kellett felkelni a gyerekekhez egyszer sem.
Korán lefeküdni nem sikerült, mert találtam egy blogot amit még nem olvastam, és jól belemerültem.... éjfélkor feküdtem le. :( Korábban azért is nem nagyon szeretek aludni, mert akkor nagyon rossz, ha éjfél körül fel kell még kelni. Erre pont most nem kellett, hát így jártam. :)
Reggel már 6:20-kor fent voltak, semmivel nem tudtam rávenni Őket, hogy aludjanak még. Nem akartam kaját csinálni, mert akkor már rendbe is kellett volna tenni Őket, tisztába tevés nélkül nem szeretek reggel enni adni Nekik, mert az éjjeli teli pelusba már nem nagyon férne egy újabb adag....
7 óráig valahogy elvoltunk, de akkor már muszáj volt felkelni és kezdeni a napot.
Gyorsan kész lettünk, Apa megcsinálta a kaját én meg rendbetettem Őket. :)
A szoba még szalad, úgyhogy megyek is és beágyazok meg kiporszívózok, megcsinálom a placcot a társaságnak. :)
Apa ma úgy néz ki szabadnapot kapott, bár még semmi nem biztos....
Hátha eljutok a városba egy kicsit... :)
Bár nagyon hideg van.... de a kimozdulásért még azt is vállalom, hogy esetleg fázom. :)

2010. február 2., kedd

Az elmúlt 24 óra....

Nagyjából egy napja írtam utoljára.
(időközben 28 óra lett, mert félbe kellett hagynom az írást 18 óra után.) :)
Általánosságban a nyűgösség, a nem alvás, rosszul evés és a hiszti jellemzi ezt az időszakot. Tehát sok pozitív dolog nem lesz ebben a bejegyzésben...

Tegnap este még elég jók voltak, szépen meg is tudtam fürdetni Őket egymás után. Igaz, hogy amikor Livit kivettem, hogy majd megtörlöm, Levi már fel is térdelt a fürdőkádhoz (két hokedlin szokott lenni a kis kád... )azután meg majdnem beesett alá, úgyhogy villámgyorsan fel kellett kapnom, de közben Livit is figyelni, hogy le ne essen, szerencsére el volt foglalva a törölközővel, így Levit betettem hirtelen Livi ágyába... az volt a legközelebb.. :)
Levit is megfürdettem, Ő is mehetett a helyére a kajájával.
Néztem a filmet, hallottam én, hogy Levi jól elvan, meg nagyon "nagy munkában" van, de nem mentem oda megnézni mit csinál, majd csak reklám alatt. :) Ekkor láttam, hogy valahogy megszerezte a hálóingemet, és azt "ette" nagybuzgón. Csupa nyál volt már az eleje... :)) Nem tudom, hogy tudott annyira kinyúlni a rácson a mi ágyunkhoz, hogy el is érje a párnán lévő hálóinget, de mindenesetre sikerült Neki. :))
Miután elvettem Tőle, a kajájával szépen el is aludt.

22:30-kor még csináltam egy 90-es kaját, mert sírt, és üres volt az üvegje... megette és aludt is.
23:30-kor, persze amikor már én is aludni szerettem volna elkezdett nagyon sírni... visított, olyan "fájósan". Kivettem, magamra tettem, nem volt jó. Mellém tettem, ott se volt jó. Apa magára vette, masszírozta, na az hozott némi puki eredményt, de nem volt jó. Kaját már nem akartam adni Neki, mert így is azt gondoltam, hogy tele van, mivel 18 óra után elég sokat evett... Így maradt a simogatás, masszírozás, nyugtatgatás. Mondjuk úgy 1 óra körül talán engem már jobban kellett volna nyugtatgatni, mint Levit. :( Annyira álmos voltam már, fáztam is (biztos a fáradtságtól..) és ilyen sokáig nem igazán jó hallgatni a sírást... :(
Kentem az ínyét is, adtam Infacolt, hátha jobban megy a szél, a végén 1:30-kor csak csináltam még 60 ml kaját és azzal letettem a helyére, mert már olyan álmos volt, hogy szerintem már azért is nem tudott elaludni mert túlpörgött, már csak nyávogott szegénykém, úgy el volt fáradva. :( Biztosan jobb lett már ezután a közérzete, mert elaludt (a kaját azért megette:) ) és majd csak reggel 7:20-kor ébredt. (Hogy ráálltak mostanában erre a héthúszas ébredésre:)) )
Livike hősiesen tűrte, vagyis aludt egészen 1:30-ig, akkor azért már felébredt, és rázendített Ő is, de egy kis kajával vissza is aludt, ami Nála is 7:20-ig tartott. :))

A reggel úgy telt, mint máskor.
Apa ma is 10-re ment dolgozni, így Mamával etettünk ma a nap további részében.
10:20-kor tízórai, Levi jól megette, Livi már nem annyira jól, és amit megevett azt is úgy, hogy a habtapin hasalt, játszott, néha odajött egy-egy falatért, de nem ült meg a hordozóban vagy ölben, hogy meg tudjuk etetni. Azért a háromnegyedét megette a gyümölcsnek. :)

11-től 12:10-ig aludtak, az ebédet 13:40-kor adtuk ma oda, ami üveges kaja volt, hogy néha azt is egyenek. Na nem ez volt a cél, hanem a fagyóban most csak zöldséges keverék van, azt meg ettek az utóbbi napokban eleget.
Most egy új üvegeset ettek, Alma-mandarin pulykahússal, amiben voltak darabkák is, elvégre 11 hónapos kórtól ajánlják. Először már eleve össze akartam turmixolni, kiindulva abból, hogy eddig nem ették meg a darabos főzeléket. Mégis megpróbáltuk úgy adni ahogy van, és megették! Levike sem öklendezett. :) Livike hasonlóképpen ebédelt, mint ahogy tízóraizott... A túrórudit is megették természetesen. :)

15 órától egész estig összesen volt fél óra alvásuk. Livike aludt kb ennyit, de Levike nem akart, és felkiabálta Livit is. :( Így a hordozóban hintáztak, meg a szobában játszottak Mamával, amíg én elmentem a postára, a gyógyszertárba meg a Sparba. A kisboltba nem tudtam már elmenni, mert tele volt a kezem... :))

17 órakor megvolt az uzsonna is, a szokásos kekszes tejpép a maradék gyümölccsel, hasonló felállásban ettek, mint ma eddig. Levi a hordozóban, Livi a földön hasalva, hanyatt fekve, mikor hogy. :)

18 óra körül haza ért Apa is, így mégis eltudtam menni a kisboltba kenyérért...:)

Ezután már következett az esti rituálé, játszás, vetkőzés, játszás, kaja készítés, pakolás, fürdés, alvás.... Filmnézés, majd mi is vacsoráztunk, és most itt vagyok...

Remélem a mai éjszaka jobb lesz mint a tegnapi, jó lenne egy nagyot aludni végre!
Mondjuk ahhoz időben le kellene feküdnöm.. :))

2010. február 1., hétfő

Koraszülött utógondozás...

Ezen is túl vagyunk, és még csak most kezdődik igazán, mert mégis elküldtek bennünket tornára, vagyis egyelőre csak egy állapotfelmérésre, az, hogy kell-e járni majd tornára az majd 24-én derül ki.

Na de hogy hű maradjak a szokásomhoz, miszerint időrendben írok mindent, kezdjük az elején. Az eleje pedig még a tegnap este folytatása lesz. :)

Levike felébredt 23 órakor, de mire csináltam Neki egy kis kaját addigra vissza aludt. Előtte is, utána is aludtak szépen, nyugodtan.
Egészen reggel 7:20-ig nem is kellett hozzájuk felkelni! :)
Úgyhogy elmondható, hogy ez is egy jó éjszaka volt. Írom én azért a jót is, nehogy úgy tűnjön már, hogy csak panaszkodni meg nyávogni tudok! :))

Reggel igyekeztem a kajájukkal meg a rendbetétellel is, hogy időben legyünk az etetésekkel. Azért nem felejtettem el megmérni Őket, hisz tudtam, hogy úgyis kérdezni fogják a kórházban a súlyukat, hát íme:
Livi 7430 gramm, Levi 8440 gramm volt ma reggel. (nagydolgok aránya: 0:1) :)
Majdnem egy kiló a különbség....

A 10 órási tízóraiból 10:20 lett, mert közben én hajat is mostam és elment az idő a szárítással...
Livike két kanálnyit evett meg kb az alma-banán egyvelegből, nagyon-nagyon kevés. :(
Levike sem ette meg mindet, kb a háromnegyedét fogyasztotta el csak...
Lehet, hogy nem voltak éhesek?? :)
Kicsi tápszer és alvás.... Alvás? Hát ha 20 percet annak lehet nevezni, akkor az.

12:20-kor nekikezdtünk az ebédeltetésnek Apával. Az intenzitás fordított volt, Levi nem evett, csak kb 3 kanállal, Livike pedig megette mindet. Na persze nem olyan könnyen és vidáman, de megette.
Tápszert nem kaptak, csak egy kis teát, azt is a táskába tettem, hogy legyen azért nálunk valami ha kell...

Mama helyett Papa vitt ki bennünket a kórházba. Úgy volt, hogy Apa is jön, de így hogy Papa vitt, volt "erős férfi kéz" aki felvigye a gyerekeket, elvileg Apa is azért kellett volna, hogy jöjjön, amúgy Mamával elbírunk velük, csak ugye messze lehet megállni, meg odabent is hurcolni kell Őket, nem könnyűek.
Apa így ment is dolgozni ahogy mi elindultunk, örültek is neki, mert kevesen vannak most a munkahelyén... lebetegedett egy kollégája, így kellett a segítség.

13:20-ra értünk oda, papírok leadása, majd fel az első emeletre.... Lepakoltunk, levettük a nagyja téli cuccot és vártunk. És vártunk. És vártunk. 13:45-kor jött eleve le a főorvosnő.... Ketten mentek be előttünk, mi voltunk a harmadikok, meg utánunk volt még egy pár a gyerekével.. szóval elvileg nem is voltunk most sokan. :)

Levikével kezdtük, akkor még ráadásul a főorvosnő bent se volt, egy fiatal kis doktornő vizsgálta Levit meg kérdezgette a szokásos dolgokat, hogy miket csinál, mit eszik, kell-e valami gyógyszert szedni, stb....
Lemérte a fej- és mellkaskörfogatot, megnézte a kutacsát, ami szinte teljesen el van már csontosodva, - vagy hogy mondta... - magyarul már alig van, értelmezésem szerint. :)
Ezután Livike következett, ugyanez a rituálé lezajlott...
Kérdezte a főorvosnő, hogy, voltunk-e már a fejlődésneurológián a (hirtelennemtudom milyen) Éva doktornőnél gyógytornán... Mondom nem. Múltkor ugye kilátásba helyezte, ha mostanra nem ülnek, vagy nem állnak. És hát nem.... Pedig Levi már ma is felült reggel az ágyunkban, meg folyton feltérdel és kapaszkodik a kiságyba, meg mindenbe, de nem áll fel, és nem ül úgy fel ahogy kellene, hiába ül meg ha segítünk felülni. Ez kevés. Menjünk el a vizsgálatra, aztán majd kiderül, hogy kell-e majd tornára is járni.... Naja... és akkor járjunk egy évig?? Mert valami olyasmit mondott, hogy ha majd megállapítják hogy járni kell, akkor egy évig emelt családi pótlékot kapunk, amíg tart a kezelés. Pff... Én még akkor is azt mondom, hogy fognak Ők csinálni mindent, csak később. Na jó, vizsgálják ki, nézzék meg mi van, aztán mondják azt, hogy nem kell járni. :)))
Úgyhogy február 24-re gyorsan le is beszélt egy időpontot nekünk, hogy "megkésett fejlődés" címén sürgős lenne, szorítson már be bennünket, mert nem lett volna már időpont csak későbbre.
Hmm... Oda hozzá a korára pedig majd március 4-én kell megint menni azzal a papírral, amit majd ad a gyógytornász....

Sűrű két hét lesz, négy helyre kell majd menni... és közbe esik a szülinapjuk is, hogy valami jó is legyen. :)

15 órára értünk haza. Levike akkor se ette meg az ebédjét, pedig fel lett neki kínálva, kaptak egy kis tápszert és aludtak egészen 16:30-ig.

Mindjárt adok valami kis lightos uzsonnát, mert így most az is csúszott, bár elvileg 15-kor már uzsonnázhattak is volna, de akkor jött egy plusz tápszer, majd most még adok valamit, ha esznek egyáltalán, aztán majd csak fürdés után következőleg.

Amíg ezt írom jól eljátszogatnak, már a vasalódeszkát tettem oda barikádnak a konvektor elé, de Levike egyből ment is szerelni... :) Most úgy tűnik mással van elfoglalva....

Nem tudom jövök-e még ma, most egyedül vagyok Velük, nem ülhetek itt folyton....

Sikerült a teszveszen Levinek alvós "pizsirugit" licitálnom, remélem gyorsan meg is érkezik, nem kell rá egy hetet várnom, mint a popsitörlőkre...
Technikai kérdés: nem tudok belépni a teszveszre. A jelszavam jól tudom, mégsem enged be. Egyébként is meg van jegyeztetve a géppel, de beírtam külön is, mégse jó... Az a jó, hogy az aukció már lezárult és így emailben tudtam értekezni a csajjal aki a ruhát árulta... :) Jobb híján, hogy írni tudjak a teszveszeseknek segítség kérést, beléptem a Mama nevén, mert csak úgy simán bejelentkezés nélkül még írni se lehet nekik! :( Kíváncsi leszek, hogy mit reagálnak, egyáltalán fognak-e?
Na... ez aztán tényleg nem idevaló volt, megyek is inkább a gyerekekhez.... :)