Tegnap és ma voltak az Őt érintő versenyek. (Bowling)
Egyéniben 26 versenyző között egyetlen magyarként indult Mama az 50-59 évesek korcsoportjában.
Megnyerte! :)) Aranyérem! :)
Női párosban a már szintén egyéni aranyat nyert fiatalabb társával szintén Aranyérem! :)
Vegyes párosban egy idősebb férfi társával együtt ismét Aranyérem lett a gurítások jutalma!
Nagyon-nagyon büszkék vagyunk Rá! Mégiscsak megérte, a sok szenvedés, fájdalom ellenére ilyen jól teljesíteni azt hiszem hatalmas dolog. :)
A magyarok úgy általában eddig nagyon jól teljesítettek! Első két nap - szinte - mindenki, de mindenben elsők voltak. Ma is jól teljesítettek, már amiről tudunk, de itt azért már voltak 4. és 7. helyek is, ami persze nem rossz az induló létszámhoz képest! :))
A kommunikáció rettenetes, a versenyhelyszíneken nincs wifi, a szállodában van ugyan, de nagyon nehézkes, kínlódás az egész. Mamának pl be se jön, hiába az okostelefon, úgyhogy bármilyen drága is, eddig már háromszor beszéltünk telefonon, egyszer amikor megérkeztek, utána pedig akkor, amikor elmondta, hogy nyert. :)
Azért az pl jó, hogy két helyszínen folytak a bowling versenyek és a két helyszín nem tudott egymással kommunikálni. Mamáék tőlünk tudták meg, hogy a másik helyen lévő sporttárs második lett, mert ez a hír eljutott a Facebookra az egyik fiatal versenyző anyukáján keresztül, akit szintén a lánya hívott a jó hírrel, hogy nyert és elmondta a társa eredményét is..
Szóval hivatalos honlap van, de még most tartanak a keddi nap felénél, mármint eredmény közlésileg.
Szövetségi honlap van (Transzplantáltak), de ott is naponta egyszer, dél körül van egy előző napi összefoglaló, pedig van kint fizetett ujságírójuk. :(
Nap közben meg tűkön ülés van a face előtt, hogy hátha jön valami hír, ha már nem bírjuk akkor telefon....
Tévé, rádió, netes újságok: semmi. :(
Állítólag a durbani sport tévé sokat foglalkozik a versenyekkel, versenyzőkkel, de még nem sikerült megtalálni egy videót, vagy esetlegesen élő streamet sem. :(
Annyi sporthír van, - egyébként sosem olvasok ilyet, elég amit véletlen hallok:) - és nem képesek megírni, hogy tessék, itt van ez a világverseny és ilyen sikereket érnek el a magyar versenyzők, akiket nem mellesleg ki sem akartak engedni, merthogy nincs rá pénz! Szégyen! :(
Majd gondolom ha hazajöttek, akkor lesz egy összefoglaló a repülőtérről, hogy pl. "Hazatértek a magyar szervátültetett sportolók Durbanból", mint amit megcsináltak az elutazásnál is.
Kár ezen mérgelődnöm, számunkra az izgalmaknak vége, természetesen a többi magyar sportolóért is szorítunk, követjük a híreket, de azért nekünk itt belül mégiscsak az a legfontosabb, hogy Mama mit ért el.
Nagyon gratulálunk, büszkék vagyunk és szeretünk Mama! (és persze nekem Anya!) :)
2013. július 31., szerda
2013. július 28., vasárnap
Helyzetjelentés
Mama elutazott, pénteken délután 14:55-kor indult a gépük, sok várakozással, két átszállással végül szombaton 11 óra után érkeztek meg Durbanba. A flightradar24-nek köszönhetően végig tudtuk követni a repülők útját, persze nem folyamatosan, de az indulásokat és érkezéseket mindig figyelemmel kísértem, néha ránéztem közben is, hogy hol tart.
Szerencsésen bár nagyon fáradtan érkeztek meg, pár percet beszéltünk telefonon is, a wifit még nem sikerült eddig beállítania a telefonján, így a facebookon eddig még nem tudott jelentkezni. Mások már igen. Láttam képeket és pár megnyugtató szót, hogy jól vannak, rendben van minden.
Ma már állítólag van edzés is, az éles versenyeik pedig a versenynaptár szerint szerdán és csütörtökön, az egyik résztvevő szerint viszont kedden és szerdán lesznek, szóval valahogy így. :)
Augusztus 6-án, kedden érkeznek egy újabb 22 órás utazás után.
Itthon rendben van minden. A gyerekek nem alszanak délutánonként, cserébe este max fél óra és már alvás van. Az, hogy közben néha megőrülök, az más... Nem altatás közben, nap közben.. :)
Papára se nagyon hallgatnak, de azért még jobban, mint rám.
Most egyedül vagyok, nagy szó! :)
Papa elvitte a gyerekeket és Apát is a földvári Dédi Mamához, szerelik nála a Mindig TV-t, főznek, stb.. Szerintem nemsoká már jönni is fognak, Apa 17 órára megy dolgozni, gondolom nem az utolsó percben fognak előtte hazaérni.
Én nem mentem, legalább ki tudtam takarítani bent Mamáéknál, hajat mostam, stb...
Azon gondolkodom, hogy mit tudnék még megcsinálni, amit akkor nem tudok, ha itthon vannak a gyerekek, mert a közeljövőben biztos nem lesz ilyen, hogy egyedül legyek itthon. :)
Azért is nem mentem, hogy hátha jobban viselkednek, ha én nem vagyok jelen, mert ez így szokott lenni. :)
Most csak ennyit akartam, lényegében nem sok, csak életjel.. :)
Jövök, ahogy tudok.
Szerencsésen bár nagyon fáradtan érkeztek meg, pár percet beszéltünk telefonon is, a wifit még nem sikerült eddig beállítania a telefonján, így a facebookon eddig még nem tudott jelentkezni. Mások már igen. Láttam képeket és pár megnyugtató szót, hogy jól vannak, rendben van minden.
Ma már állítólag van edzés is, az éles versenyeik pedig a versenynaptár szerint szerdán és csütörtökön, az egyik résztvevő szerint viszont kedden és szerdán lesznek, szóval valahogy így. :)
Augusztus 6-án, kedden érkeznek egy újabb 22 órás utazás után.
Itthon rendben van minden. A gyerekek nem alszanak délutánonként, cserébe este max fél óra és már alvás van. Az, hogy közben néha megőrülök, az más... Nem altatás közben, nap közben.. :)
Papára se nagyon hallgatnak, de azért még jobban, mint rám.
Most egyedül vagyok, nagy szó! :)
Papa elvitte a gyerekeket és Apát is a földvári Dédi Mamához, szerelik nála a Mindig TV-t, főznek, stb.. Szerintem nemsoká már jönni is fognak, Apa 17 órára megy dolgozni, gondolom nem az utolsó percben fognak előtte hazaérni.
Én nem mentem, legalább ki tudtam takarítani bent Mamáéknál, hajat mostam, stb...
Azon gondolkodom, hogy mit tudnék még megcsinálni, amit akkor nem tudok, ha itthon vannak a gyerekek, mert a közeljövőben biztos nem lesz ilyen, hogy egyedül legyek itthon. :)
Azért is nem mentem, hogy hátha jobban viselkednek, ha én nem vagyok jelen, mert ez így szokott lenni. :)
Most csak ennyit akartam, lényegében nem sok, csak életjel.. :)
Jövök, ahogy tudok.
2013. július 25., csütörtök
Livike láztalan! :) + még ami eszembe jut ömlesztve.
Tegnap éjjel sem volt semmi gond, ma sem, a legtöbb, amit mértem 37,4 volt dél körül, egy fél óra múlva pedig már 37,2 volt Livike hője, utána pedig már nem is mértem, egyáltalán nem volt meleg. Reggel mondjuk 36,7 volt, azért is méregettem sűrűbben, mert sejtettem, hogy fel fog még menni a láza, de szerencsére nem ment. A kedve jó volt ma, evett is, a torka az piros, néha fájlalja is, de mást nem. Kapott kétszer is melegen mézet, sós vízzel is gargarizáltattam. Néha van egy-egy tüsszentés és köhécselés, de eddig szerencsére ennyi, remélem nem halad fokozatosan tovább a nyavalya a hörgőkre, tüdejére.
Levikének kutya baja szerencsére, azon kívül, hogy rém rossz... :( Bármit kérek, egyből "nem" a válasz, fintorog, arrébb megy, beszólogat, hogy "nem hallottam", "nem csinálom", stb....
Hiába mondja Mama, hogy mit hogy kellene, én hiába kérem szépen, már eleve úgy áll hozzám, ahogy Mamához soha! :( Livikét sem kell amúgy félteni, Ő is benne szokott lenni az ellenem szervezkedésben, de még mindig hamarabb szót fogad, mint Levike.
Délután nem aludtak, este mégis Levikének kb fél órát könyörögtem, hogy jöjjön már végre be vacsorázni, fürdeni... nem érdekelte, játszott tovább hátul a fóliasátor alatt a földdel... szépen nézett ki utána.. :)
Mama annyira bejött, hogy Levikét elaltassa megint itt a kis szobában, de ment is utána, még pakolnia kell, vasalni meg ilyenek.. Holnap Nagy utazás....
A legutóbbi írásomban elfelejtettem említeni, hogy múlt hét szombaton megcsináltam életem első sárgabarack dzsemjét. :) A szomszédból kaptunk barackot, úgy volt, hogy Apa csinálja majd meg, majd úgy volt, hogy ha én kimagozom és lehéjazom akkor majd Ő kifőzi, végül úgy lett, hogy egy az egyben én csináltam meg az egészet. 4 óra hosszámba tellett, de kész lett! Nem sok, mert "tisztán" 2,5 kg volt, lett belőle 5 kis üvegnyi dzsem, olyan Uncle Ben's-es méretűek, a kisebb fajtából. A család azt mondja finom, szerintem kissé édes, de nekem majdnem minden lekvár az, már amennyit én megeszek belőle.
Vasárnap Mamáék kicsit nagyobb tételben készítették a dzsemet, Papa leszedte a fáról a barackokat - a fájós derekával/gerincével ment fel a kihúzhatós létra tetejére.. Brrr.... Mama mosta, majd jött a magozás, forrázás, majd a főzés. Kint az udvaron, üstben főzték, így jóval hamarabb megfőtt, mint az enyém, viszont cukor is jóval kevesebb, pontosan annyi ment bele, mint amit én tettem, és mégis ugyanolyan édes lett! Biztos az "alap" volt édesebb. :)) Nem tudom pontosan mennyi, de olyan 8-10 befőttesüvegnyi lett belőle. :)
Mióta megcsináltam a dzsemet, Levike folyton azzal nyaggatott, - már aznap este is! - hogy csináljak kókuszos sütit (keksz tekercs), abba ugyanis szokott kelleni lekvár, és legutóbb azzal védekeztem, hogy ne kelljen csinálni, hogy nincs itthon lekvár.. :D Na persze csináltam, de nem aznap, hanem hétfőn, és nem a háziból, hanem boltiból.. sajnáltam rá... :)))
Ma egy kis ideig jól elvoltak kettesben a gyerekek, azt játszották, hogy mennek pizzát meg fagyit venni, Livike volt az anyuka, Levike a kisfia.. :)) Egyszercsak jön oda Levike hozzám, tartja - az üres - tenyerét, hogy nekem hozta, milyet szeretek? Mondom sonkás-sajtosat. Néz furán, értetlenül. Vagy mondom ez most mi, fagyi? :) Mert akkor csoki-vanília.. :) Erre rávágta, hogy igen, fagyi, majd faképnél hagyott. Ennyit az én képességeimről szerepjáték terén.. :D
Most nagyon gondolkodom az aranyköpéseiken, beszólásaikon, de persze nem jut semmi az eszembe, pedig néha jó lenne leírkálni a dolgaikat.. Na, majd máskor.
Megyek, majd jövök amikor sikerül.
Levikének kutya baja szerencsére, azon kívül, hogy rém rossz... :( Bármit kérek, egyből "nem" a válasz, fintorog, arrébb megy, beszólogat, hogy "nem hallottam", "nem csinálom", stb....
Hiába mondja Mama, hogy mit hogy kellene, én hiába kérem szépen, már eleve úgy áll hozzám, ahogy Mamához soha! :( Livikét sem kell amúgy félteni, Ő is benne szokott lenni az ellenem szervezkedésben, de még mindig hamarabb szót fogad, mint Levike.
Délután nem aludtak, este mégis Levikének kb fél órát könyörögtem, hogy jöjjön már végre be vacsorázni, fürdeni... nem érdekelte, játszott tovább hátul a fóliasátor alatt a földdel... szépen nézett ki utána.. :)
Mama annyira bejött, hogy Levikét elaltassa megint itt a kis szobában, de ment is utána, még pakolnia kell, vasalni meg ilyenek.. Holnap Nagy utazás....
A legutóbbi írásomban elfelejtettem említeni, hogy múlt hét szombaton megcsináltam életem első sárgabarack dzsemjét. :) A szomszédból kaptunk barackot, úgy volt, hogy Apa csinálja majd meg, majd úgy volt, hogy ha én kimagozom és lehéjazom akkor majd Ő kifőzi, végül úgy lett, hogy egy az egyben én csináltam meg az egészet. 4 óra hosszámba tellett, de kész lett! Nem sok, mert "tisztán" 2,5 kg volt, lett belőle 5 kis üvegnyi dzsem, olyan Uncle Ben's-es méretűek, a kisebb fajtából. A család azt mondja finom, szerintem kissé édes, de nekem majdnem minden lekvár az, már amennyit én megeszek belőle.
Vasárnap Mamáék kicsit nagyobb tételben készítették a dzsemet, Papa leszedte a fáról a barackokat - a fájós derekával/gerincével ment fel a kihúzhatós létra tetejére.. Brrr.... Mama mosta, majd jött a magozás, forrázás, majd a főzés. Kint az udvaron, üstben főzték, így jóval hamarabb megfőtt, mint az enyém, viszont cukor is jóval kevesebb, pontosan annyi ment bele, mint amit én tettem, és mégis ugyanolyan édes lett! Biztos az "alap" volt édesebb. :)) Nem tudom pontosan mennyi, de olyan 8-10 befőttesüvegnyi lett belőle. :)
Mióta megcsináltam a dzsemet, Levike folyton azzal nyaggatott, - már aznap este is! - hogy csináljak kókuszos sütit (keksz tekercs), abba ugyanis szokott kelleni lekvár, és legutóbb azzal védekeztem, hogy ne kelljen csinálni, hogy nincs itthon lekvár.. :D Na persze csináltam, de nem aznap, hanem hétfőn, és nem a háziból, hanem boltiból.. sajnáltam rá... :)))
Ma egy kis ideig jól elvoltak kettesben a gyerekek, azt játszották, hogy mennek pizzát meg fagyit venni, Livike volt az anyuka, Levike a kisfia.. :)) Egyszercsak jön oda Levike hozzám, tartja - az üres - tenyerét, hogy nekem hozta, milyet szeretek? Mondom sonkás-sajtosat. Néz furán, értetlenül. Vagy mondom ez most mi, fagyi? :) Mert akkor csoki-vanília.. :) Erre rávágta, hogy igen, fagyi, majd faképnél hagyott. Ennyit az én képességeimről szerepjáték terén.. :D
Most nagyon gondolkodom az aranyköpéseiken, beszólásaikon, de persze nem jut semmi az eszembe, pedig néha jó lenne leírkálni a dolgaikat.. Na, majd máskor.
Megyek, majd jövök amikor sikerül.
2013. július 24., szerda
Újra itt vagyok, lassan már egy hete - nyaralás és ami utána van..
Hol is kezdjem? Először is azzal, hogy Mamának nagyon szépen köszönöm a bejegyzéseket, valamint a gyerekekkel való törődést, foglalkozást, úgy mindenestől amit tett, tettek Papával értük, Velük!
Minden nap beszéltünk Mamával telefonon, mivel most nem kellett félnem, hogy lemerül a telefon, tudtam tölteni minden éjjel. Papa ugyanis csinált töltőt, egy kis akkumulátorra - ami egyébként jó nehéz volt - szerelt szivargyújtót, ebbe ment a töltő - kocsiba való persze - és arról tudtam tölteni a telefonom.
Apáét nem tudtuk róla, mert annak még más a csatlakozója, nem úgy, mint a mostani telefonoké, hogy szabvány. Nem volt gond az sem, egyrészt nem nagyon használta, így kibírt 6 napot, másrészt ott volt tartalékban három feltöltött telefon, mint eddig is, mert az akksiról én nem is tudtam, péntek délelőtt csinálta meg Papa. :)
Néhány szó a nyaralásról: Mint már említettem, most nem mentünk fel Tiszaroff-Tiszasülyig, mint tavaly, hanem csak itt Szolnokon a szabadstrand és a nudi között táboroztunk le. :)) Inkább a szabadstrand volt közel, ha jöttek le fürdőzők, őket simán láttuk, a nudisokat nem, bár nem is nagyon lettem volna rájuk kíváncsi. :)))
Mivel elég nagy forgalom volt horgászok szempontjából, így nem mindig tudtam fürdőruha felső nélkül lenni, mert általában a szembe partra is telepedett le horgász, de azért néha sikerült úgy napon lennem, nem maradt meg sok csík felül. :)
A sátornak jó helyet csinált Apa, nem lejtett, mert már napokkal előtte kiment és egyenesre faragta a talajt, bár még pénteken is kellett csinálni, mert keskeny lett az eredeti hely.
A napok kb ugyanúgy teltek, reggel korán keltünk, örültem, ha 6 óráig bent maradtam a sátorban, de már akkor se nagyon aludtam virradat után... első és utolsó nap aludtam 7:10-ig, több részletben persze, a többi napon korán kimentem én is, minek kínlódjak, ha nem tudok úgysem aludni. Bezzeg itthon, de jó lenne sokáig aludni! Ott nem ment, gondolom azért, mert egyrészt korán feküdtünk, - 21-22 óra volt a legtöbb - másrészt nem igazán volt miben elfáradni se fizikailag, se szellemileg. :)
Délelőtt napozás, fürdés, - jó volt a víz, sekély, most bele tudtam menni én is, nem úgy, mint tavaly, hogy csak alig... - utána főztünk valamit amit az adott alapanyagokból lehetett, majd pihi, bár javarészt Apa bevonult aludni kaja után én meg maradtam a botokat felügyelni, kb két alkalom volt, hogy kicsit aludtam én is. Főzés terén úgy nézett ki a dolog, hogy még pénteken csináltunk egy gulyáslevest bográcsban, mert vittünk ki fagyasztott húst, utána viszont tészta, mert a szokásos hagyma, szalonna, paprika, paradicsom, krumpli, tészta anyagokból kb csak az öregtarhonya, öreglebbencs jöhetett számításba, esetleg sült krumpli, de azt végül nem csináltunk. Volt sült hal is, még mindig nem a kedvencem, de azért ettem belőle, sőt még zacskós kínai csípős levest is csináltunk egyszer, azt itthon is szeretjük. :)
Bográcsban egyszer főztünk, inkább lábasban csináltam a kajákat, mivel annak van fedele, meg jobban lehet hozzá tartani, hogy ne legyen töménytelen mennyiség, így is volt, hogy még másnap délelőtt ettünk az előző napi ebédből. Hűvösön semmi baja nem lett addig. :)
Halfogás is volt, a legnagyobb egy 7,5 kg-os ponty lett, azt utolsó előtti nap haza is kellett Papával hozatni, mert megadta magát, meg kellett pucolni, hogy ne menjen tönkre muszáj volt érte jönni.
Én is fogtam halat, vagyis csak a horgászbotot, mert a halat azt ugyan meg nem fogtam! :)))
Volt lent több ismerős is, Apa kollégái, meg egy odajáró horgász is jött egy-két naponta, így ha boltból kellett valami, volt aki hozzon.
Az utolsó nap nehezen indult, neheze telt, pakolás, pakolás, pakolás.. Amúgyis kb félidőtől már visszafelé kellett számolni, hogy már kevesebb van hátra a kint töltött napokból, mint ami eltelt, az már rossz érzés volt, de az utolsó nap az meg főleg. Na nem baj, hazajutottunk, sokat kellett cipekedni, még jó, hogy az az ismerős horgász ember épp kint volt, mert így tudott segíteni felhordani a cuccot, van egy jó meredek lejáró, ahol én még cucc nélkül is csak négykézláb tudtam felmenni... az vezet fel az úthoz. Így a cuccokat Apa meg az az illető hordta fel, illetve egy kicsit Papa is, de Ő inkább nem eröltette, mert a gerince még mindig nagyon fáj, mint ahogy Mamának is, bár Ő nem volt ott..
Az időjárás kegyes volt hozzánk. Jó meleg volt majdnem mindig, kivéve a hétfőt, amikor egész nap borús, szeles idő volt, estére vihart jósoltak, narancs riasztás volt kiadva, stb... Szerencsére egy pár szem esőn kívül nem volt semmi, viszont szúnyog az sok! Általában nem volt sok a szúnyog, csak reggel meg este felé, de akkor nagyon. Még pénteken a hazajövetelkor csípkedtek meg nagyon, de már múlóban vannak a csípések.
Nem tudom mit írhatnék még, összességében jó volt, bírtam volna még.. :)) de ezt is nagyon szépen köszönjük Mamának és Papának, hogy lehetővé tették, hogy elmehessünk!
Azon a bizonyos hazajövős pénteken 14 óra körül érkeztünk meg. Mama sütött fasírtot, azt ettük, majd elkezdtünk kipakolni, nagyjából kész is lettünk mire menni kellett a gyerekekért az oviba.
Mamával mentünk, Livike nagyon várt, mondta, hogy mennyire nagyon hiányoztam, hogy mennyire nagyon szeret és puszilt, ölelt, fogta a kezem. :) Levike is odajött puszit adni és megölelt, de kb ennyi is volt, nem nagyon érdekelte a továbbiakban, hogy vagyok vagy nem, de ezt sejthettük Mama beszámolójából. :))
Ahogy hazaértünk Levike híres jósága odalett, nem fogadott szót - azóta sem! -, nem segítettek semmit pakolni, meg amiről Mama írt. Mama meg is jegyezte este, hogy miért lettek ilyen rosszak..? Miért..? Hát mert hazajöttünk..
Azóta volt pár eset, amikor ki akartam rohanni a világból, hogy ezt nem lehet bírni amit csinálnak, ha csak Levike, akkor is sok, de Livikét sem kell félteni, beszáll Ő is a buliba és akkor már ketten vannak ellenem... :(
Szegény Lány viszont tegnap estére belázasodott, 38,3 volt, kapott Nurofent, korán elaludt, azt gondoltuk, hogy csak azért álmos már 18 óra körül, mert nem aludtak délután, melegnek éreztem, de gondoltam az álmosságtól olyan... erre 21:15-kor felébredt, akkor fájlalta a fejét meg a lábát is, ekkor mértem hőt és kapta a gyógyszert... Éjjel rendben volt, nem melegedett tovább, majd reggel 5 órakor megint felment a láza, 38,5 volt, kapott gyógyszert, aludt még valamennyit.
Szinte egész nap bent volt a szobában, szédült, nem érezte jól magát. 11:15-kor megint gyógyszer kellett, 38,5 volt a láza. Sűrűn mértem, nem akartam megvárni a 40 fokot megint. Egy óra múlva megmértem, erre 38,7 volt. Most akkor mi van? Gyógyszer után egy órával nem lefelé megy, hanem fel? Érdekes.. Fél óra múlva rámértem: 37,8. Na mondom oké, akkor mégis elindult visszafelé.
15 óra körül kimentünk a hűvösbe, jobban is volt Livike, rajzolt, színezett, ha Levike hagyta....
17 órakor bejöttünk, kezdett melegedni ismét, 37,9, majd 38,3 volt 18:40-kor, nem vártam tovább, megkapta a mai harmadik adag gyógyszert... Fél óra sem kellett, már 37,5 volt, gyorsan lehúzta. Bízom benne, hogy most már jobb lesz, mivel alapban más baja nincsen, kicsit dugul az orra, de nem náthás, így remélem megússzuk orvos nélkül és nem fog a fülére sem rámenni!
Enni nem nagyon akart ma, délelőtt tésztát evett - tegnapi maradék pörkölttel, de hús nélkül - , azt kért.. mit csináljak?:D Később megivott egy joghurtot, kaja nem kellett, bármit kínáltam, délután megevett egy banánt és egy szelet vajas üreskalácsot, majd estére két db jóreggelt kekszet sikerült beleimádkoznom, hogy legyen már valami a gyomrában a gyógyszer mellett. Inni ivott, szamócaszörp, limonádé, kubu... itattam, ha kellett, ha nem, mert láz esetén ez a fontosabb, azt mondják, ha nem eszik az nem akkor baj, de ha nem iszik, az igen!
Levike még tartja magát, remélem nem ezután fog rajta kijönni a nyavalya. Livikének amúgy kicsit piros a torka is, talán valami vírusfertőzést nyelt be és az okozza a lázat. Ha holnap is többször lenne láza azért csak meg kellene mutatni a háziorvosnak, a kivitelezés még kérdéses, hogyan, mert délután van rendelés, nem biztos, hogy lesz aki vigyáz Levikére. Majd meglátjuk.
Mama este itt a kis szobában altatta el Levikét, nem nagyon mer Livike közelébe menni, nehogy itt az utolsó napokban összeszedjen Tőle valamit és ne tudjon kiutazni. Bár sajnos már meg van az esély, hogy elkapta tegnap is meg előtte is lappangási időben, de bízzunk benne, hogy nem.
Még a holnap van és pénteken utazik... viszont holnap is több helyre kell még mennie, úgyhogy sokat nem fog itthon lenni, pedig pakolni kell még meg még ki tudja mit kell csinálni a nagy utazás előtt.
Apa a héten végig dolgozik, jövő héten is fog, de az elején biztos itthon lesz vagy három napot, hogy az egész hetet kicsit kipihenje, pont a legnagyobb melegben kell bent lennie, ráadásul amikor kint nincs meleg, azon a konyhán akkor is meg lehet sülni.
Reggelente szerencsére a vásárlást el tudom intézni, ráadásul valószínű, hogy csökkentették az óraszámukat is, nem 11-re, hanem délre kell menni hétközben. Egyrészt jó, mert kevesebb ideig kell egyedül lennem a gyerekekkel, másrészt rossz, mert az úgyis alacsony órabér miatt még kevesebb pénz jön be. :(
Na jól van, azt hiszem be is fejezem, amíg tudom, soha nem tudhatom mikor ébred fel valamelyik gyerkőc.. Levikét már átvittem a helyére, amúgy nem is tudnék itt gépezni, tuti felébredne. Az ablak nyitva van, hátha nem kapja el Livikétől a betegséget.
Ennyi lenne hirtelen, nem tudom mikor jutok rá az írásra, péntektől egyedül altatok este is, nem lesz itt Mama, hogy segítsen, ki tudja mikorra alszanak el, délután úgysem alszanak, bármit csinálok is, úgyhogy sok időm nem lesz blogot írni.
Majd jövök, egyszercsak. :)
Minden nap beszéltünk Mamával telefonon, mivel most nem kellett félnem, hogy lemerül a telefon, tudtam tölteni minden éjjel. Papa ugyanis csinált töltőt, egy kis akkumulátorra - ami egyébként jó nehéz volt - szerelt szivargyújtót, ebbe ment a töltő - kocsiba való persze - és arról tudtam tölteni a telefonom.
Apáét nem tudtuk róla, mert annak még más a csatlakozója, nem úgy, mint a mostani telefonoké, hogy szabvány. Nem volt gond az sem, egyrészt nem nagyon használta, így kibírt 6 napot, másrészt ott volt tartalékban három feltöltött telefon, mint eddig is, mert az akksiról én nem is tudtam, péntek délelőtt csinálta meg Papa. :)
Néhány szó a nyaralásról: Mint már említettem, most nem mentünk fel Tiszaroff-Tiszasülyig, mint tavaly, hanem csak itt Szolnokon a szabadstrand és a nudi között táboroztunk le. :)) Inkább a szabadstrand volt közel, ha jöttek le fürdőzők, őket simán láttuk, a nudisokat nem, bár nem is nagyon lettem volna rájuk kíváncsi. :)))
Mivel elég nagy forgalom volt horgászok szempontjából, így nem mindig tudtam fürdőruha felső nélkül lenni, mert általában a szembe partra is telepedett le horgász, de azért néha sikerült úgy napon lennem, nem maradt meg sok csík felül. :)
A sátornak jó helyet csinált Apa, nem lejtett, mert már napokkal előtte kiment és egyenesre faragta a talajt, bár még pénteken is kellett csinálni, mert keskeny lett az eredeti hely.
A napok kb ugyanúgy teltek, reggel korán keltünk, örültem, ha 6 óráig bent maradtam a sátorban, de már akkor se nagyon aludtam virradat után... első és utolsó nap aludtam 7:10-ig, több részletben persze, a többi napon korán kimentem én is, minek kínlódjak, ha nem tudok úgysem aludni. Bezzeg itthon, de jó lenne sokáig aludni! Ott nem ment, gondolom azért, mert egyrészt korán feküdtünk, - 21-22 óra volt a legtöbb - másrészt nem igazán volt miben elfáradni se fizikailag, se szellemileg. :)
Délelőtt napozás, fürdés, - jó volt a víz, sekély, most bele tudtam menni én is, nem úgy, mint tavaly, hogy csak alig... - utána főztünk valamit amit az adott alapanyagokból lehetett, majd pihi, bár javarészt Apa bevonult aludni kaja után én meg maradtam a botokat felügyelni, kb két alkalom volt, hogy kicsit aludtam én is. Főzés terén úgy nézett ki a dolog, hogy még pénteken csináltunk egy gulyáslevest bográcsban, mert vittünk ki fagyasztott húst, utána viszont tészta, mert a szokásos hagyma, szalonna, paprika, paradicsom, krumpli, tészta anyagokból kb csak az öregtarhonya, öreglebbencs jöhetett számításba, esetleg sült krumpli, de azt végül nem csináltunk. Volt sült hal is, még mindig nem a kedvencem, de azért ettem belőle, sőt még zacskós kínai csípős levest is csináltunk egyszer, azt itthon is szeretjük. :)
Bográcsban egyszer főztünk, inkább lábasban csináltam a kajákat, mivel annak van fedele, meg jobban lehet hozzá tartani, hogy ne legyen töménytelen mennyiség, így is volt, hogy még másnap délelőtt ettünk az előző napi ebédből. Hűvösön semmi baja nem lett addig. :)
Halfogás is volt, a legnagyobb egy 7,5 kg-os ponty lett, azt utolsó előtti nap haza is kellett Papával hozatni, mert megadta magát, meg kellett pucolni, hogy ne menjen tönkre muszáj volt érte jönni.
Én is fogtam halat, vagyis csak a horgászbotot, mert a halat azt ugyan meg nem fogtam! :)))
Volt lent több ismerős is, Apa kollégái, meg egy odajáró horgász is jött egy-két naponta, így ha boltból kellett valami, volt aki hozzon.
Az utolsó nap nehezen indult, neheze telt, pakolás, pakolás, pakolás.. Amúgyis kb félidőtől már visszafelé kellett számolni, hogy már kevesebb van hátra a kint töltött napokból, mint ami eltelt, az már rossz érzés volt, de az utolsó nap az meg főleg. Na nem baj, hazajutottunk, sokat kellett cipekedni, még jó, hogy az az ismerős horgász ember épp kint volt, mert így tudott segíteni felhordani a cuccot, van egy jó meredek lejáró, ahol én még cucc nélkül is csak négykézláb tudtam felmenni... az vezet fel az úthoz. Így a cuccokat Apa meg az az illető hordta fel, illetve egy kicsit Papa is, de Ő inkább nem eröltette, mert a gerince még mindig nagyon fáj, mint ahogy Mamának is, bár Ő nem volt ott..
Az időjárás kegyes volt hozzánk. Jó meleg volt majdnem mindig, kivéve a hétfőt, amikor egész nap borús, szeles idő volt, estére vihart jósoltak, narancs riasztás volt kiadva, stb... Szerencsére egy pár szem esőn kívül nem volt semmi, viszont szúnyog az sok! Általában nem volt sok a szúnyog, csak reggel meg este felé, de akkor nagyon. Még pénteken a hazajövetelkor csípkedtek meg nagyon, de már múlóban vannak a csípések.
Nem tudom mit írhatnék még, összességében jó volt, bírtam volna még.. :)) de ezt is nagyon szépen köszönjük Mamának és Papának, hogy lehetővé tették, hogy elmehessünk!
Azon a bizonyos hazajövős pénteken 14 óra körül érkeztünk meg. Mama sütött fasírtot, azt ettük, majd elkezdtünk kipakolni, nagyjából kész is lettünk mire menni kellett a gyerekekért az oviba.
Mamával mentünk, Livike nagyon várt, mondta, hogy mennyire nagyon hiányoztam, hogy mennyire nagyon szeret és puszilt, ölelt, fogta a kezem. :) Levike is odajött puszit adni és megölelt, de kb ennyi is volt, nem nagyon érdekelte a továbbiakban, hogy vagyok vagy nem, de ezt sejthettük Mama beszámolójából. :))
Ahogy hazaértünk Levike híres jósága odalett, nem fogadott szót - azóta sem! -, nem segítettek semmit pakolni, meg amiről Mama írt. Mama meg is jegyezte este, hogy miért lettek ilyen rosszak..? Miért..? Hát mert hazajöttünk..
Azóta volt pár eset, amikor ki akartam rohanni a világból, hogy ezt nem lehet bírni amit csinálnak, ha csak Levike, akkor is sok, de Livikét sem kell félteni, beszáll Ő is a buliba és akkor már ketten vannak ellenem... :(
Szegény Lány viszont tegnap estére belázasodott, 38,3 volt, kapott Nurofent, korán elaludt, azt gondoltuk, hogy csak azért álmos már 18 óra körül, mert nem aludtak délután, melegnek éreztem, de gondoltam az álmosságtól olyan... erre 21:15-kor felébredt, akkor fájlalta a fejét meg a lábát is, ekkor mértem hőt és kapta a gyógyszert... Éjjel rendben volt, nem melegedett tovább, majd reggel 5 órakor megint felment a láza, 38,5 volt, kapott gyógyszert, aludt még valamennyit.
Szinte egész nap bent volt a szobában, szédült, nem érezte jól magát. 11:15-kor megint gyógyszer kellett, 38,5 volt a láza. Sűrűn mértem, nem akartam megvárni a 40 fokot megint. Egy óra múlva megmértem, erre 38,7 volt. Most akkor mi van? Gyógyszer után egy órával nem lefelé megy, hanem fel? Érdekes.. Fél óra múlva rámértem: 37,8. Na mondom oké, akkor mégis elindult visszafelé.
15 óra körül kimentünk a hűvösbe, jobban is volt Livike, rajzolt, színezett, ha Levike hagyta....
17 órakor bejöttünk, kezdett melegedni ismét, 37,9, majd 38,3 volt 18:40-kor, nem vártam tovább, megkapta a mai harmadik adag gyógyszert... Fél óra sem kellett, már 37,5 volt, gyorsan lehúzta. Bízom benne, hogy most már jobb lesz, mivel alapban más baja nincsen, kicsit dugul az orra, de nem náthás, így remélem megússzuk orvos nélkül és nem fog a fülére sem rámenni!
Enni nem nagyon akart ma, délelőtt tésztát evett - tegnapi maradék pörkölttel, de hús nélkül - , azt kért.. mit csináljak?:D Később megivott egy joghurtot, kaja nem kellett, bármit kínáltam, délután megevett egy banánt és egy szelet vajas üreskalácsot, majd estére két db jóreggelt kekszet sikerült beleimádkoznom, hogy legyen már valami a gyomrában a gyógyszer mellett. Inni ivott, szamócaszörp, limonádé, kubu... itattam, ha kellett, ha nem, mert láz esetén ez a fontosabb, azt mondják, ha nem eszik az nem akkor baj, de ha nem iszik, az igen!
Levike még tartja magát, remélem nem ezután fog rajta kijönni a nyavalya. Livikének amúgy kicsit piros a torka is, talán valami vírusfertőzést nyelt be és az okozza a lázat. Ha holnap is többször lenne láza azért csak meg kellene mutatni a háziorvosnak, a kivitelezés még kérdéses, hogyan, mert délután van rendelés, nem biztos, hogy lesz aki vigyáz Levikére. Majd meglátjuk.
Mama este itt a kis szobában altatta el Levikét, nem nagyon mer Livike közelébe menni, nehogy itt az utolsó napokban összeszedjen Tőle valamit és ne tudjon kiutazni. Bár sajnos már meg van az esély, hogy elkapta tegnap is meg előtte is lappangási időben, de bízzunk benne, hogy nem.
Még a holnap van és pénteken utazik... viszont holnap is több helyre kell még mennie, úgyhogy sokat nem fog itthon lenni, pedig pakolni kell még meg még ki tudja mit kell csinálni a nagy utazás előtt.
Apa a héten végig dolgozik, jövő héten is fog, de az elején biztos itthon lesz vagy három napot, hogy az egész hetet kicsit kipihenje, pont a legnagyobb melegben kell bent lennie, ráadásul amikor kint nincs meleg, azon a konyhán akkor is meg lehet sülni.
Reggelente szerencsére a vásárlást el tudom intézni, ráadásul valószínű, hogy csökkentették az óraszámukat is, nem 11-re, hanem délre kell menni hétközben. Egyrészt jó, mert kevesebb ideig kell egyedül lennem a gyerekekkel, másrészt rossz, mert az úgyis alacsony órabér miatt még kevesebb pénz jön be. :(
Na jól van, azt hiszem be is fejezem, amíg tudom, soha nem tudhatom mikor ébred fel valamelyik gyerkőc.. Levikét már átvittem a helyére, amúgy nem is tudnék itt gépezni, tuti felébredne. Az ablak nyitva van, hátha nem kapja el Livikétől a betegséget.
Ennyi lenne hirtelen, nem tudom mikor jutok rá az írásra, péntektől egyedül altatok este is, nem lesz itt Mama, hogy segítsen, ki tudja mikorra alszanak el, délután úgysem alszanak, bármit csinálok is, úgyhogy sok időm nem lesz blogot írni.
Majd jövök, egyszercsak. :)
2013. július 19., péntek
2013.07.18. Csütörtök
Reggel én nagyon korán indultam Budapestre, így Papára maradtak a gyerekek.
Ő rakta őket rendbe, vagyis, saját maguk és egymásnak segítve.Szívatták saját maguk orrát, segítettek egymásnak levetni a pólót, ami alvós, mert azt nehezen tudják és beágyaztak...és mindent elvégeztek maguk körül.
Levi ugyan nem húzott zoknit, mert azt mondta, hogy nem szoktunk....ami persze nem igaz, mert reggel mindig húzunk, az, hogy később az Oviban már levetik, az egy másik dolog... :)
Papát be lehetett csapni, mert Ő eddig csak vitte őket, és nem figyelte, hogy melyiken mi van.
Az Oviban minden rendben volt. Bár Lívia nem uzsonnázott, elvileg fájt a hasa.
Itthon bepótolta, tele ette magát...uzsonna és vacsora is volt.
Volt egy kis hancúrozás még, és lassan lehetett is fürdeni.
Fürdésnél is hagytam őket, hogy alaposan megmossák magukat,körmüket kisikálják, és még kicsit játszanak a vízben.Úgy is utolsó este fürödtek nálunk, pénteken este már otthon alszanak.
Levente ugyan erről hallani sem akar, de majd csak elfogadja valahogy.
Csütörtök éjszaka és Péntek....
Éjjel Levivel aludtam, kicsit többet, mint a Líviával előtte éjjel, de Ő is sokat nyűglődött most.
Reggel nagyon korán ébredt, még alig múlt 05.00-óra és kelni akart.
Mondtam, hogy még nagyon korán van, aludjunk még egy kicsit, mert este már nem velem alszik....és így még fordult egyet és 06.50-kor költöttem fel, nagyon nehezen, nem akart már menni Oviba. :) Elfáradt már azt mondta...és aludni szeretne egész nap.. :)
Persze...addig tartott volna...de hamar el is felejtette ezt a kijelentését és bementünk a fürdőszobába, pisilt és egy füst alatt rendbe is tette magát...kicsi segítséggel.
Lívia már mesét nézett amikor mi felébredtünk Levivel....és Ő sem akart menni, és készülődni...de előbb, utóbb csak rászánta magát.
Mondtam, hogy mire hazajönnek az Oviból, addigra már Anyáék is itthon lesznek...és így jobban kezdett öltözködni. Lívia már nagyon várja Anyáékat, de Levi sajnos továbbra sem. :(
Ő itt akar nálunk lakni, és Ő mindig itt akar velem aludni...mert Ő csak velem tud... :) Mondja Ő!
Remélem, hogy ezt hamarosan elfelejti, mert alig 1 hét múlva és elrepülök nagyon messzire és 12 napig nem leszek. Még csak az sem lesz, ami edzőtábor alatt, hogy telefonon beszéltünk.
Biztosan tudják már, de én Transzplantált vagyok és egy Sport Egyesületen belül sportolok, rehabilitációs szinten, hogy minél fittebb maradjak és a vese is hosszabb életű legyen. Így válogatott kerettagként kijutottam a XIX-ik Világjátékra Dél-Afrikába, Durbanba. :)
Nagyon hosszú út előtt állok, és sajnos lett közben egy porckorong sérvem is, amivel nagyon kínlódok.
Életemben nem repültem még, és most így elsőre 3x -i átszállásos 23 .00-órás útnak vágunk neki Magyarországról 50 sportoló. Persze nem mindenki Bowlingos, mint én is, hanem különböző sport ágakban vannak. Úszás, Tenisz, Asztali tenisz, Röplabda, Atlétika, Tollas és még nem tudom... :)
No, visszatérve a gyerekre...voltak jobb napok is és voltak kicsit erősebbek is.
Ha nekem is volt türelmem akkor nem volt semmi baj. ha kicsit ingerültebb voltam, mert fájtam, amiről Ők nem tehettek, de akkor bizony nekem is volt már most így az utolsó napokban, hogy néha kicsit erőteljesebben kellett rájuk szólni.
Megérzik nagyon ha az embernek rossz a kedve és akkor Ők is úgy állnak a dolgokhoz. Magyarul....nem olyan szót fogadók.
Amúgy összességében továbbra is azt tudom mondani, hogy nem volt velük olyan nagyon sok baj, ami volt az meg kellett is. Értelmesek, ügyesek, ha kérünk tőlük segítséget azt imádják, hasznosnak érzik magukat és lekötik addig is magukat.
Az én irományom ezzel befejeződött, már majd a lányom folytatja amikor gép közelébe kerül. :)
Mindenkinek további szép nyarat és nagyon jó egészséget kívánok! :)
Üdvözlettel: Edit Mama
Reggel én nagyon korán indultam Budapestre, így Papára maradtak a gyerekek.
Ő rakta őket rendbe, vagyis, saját maguk és egymásnak segítve.Szívatták saját maguk orrát, segítettek egymásnak levetni a pólót, ami alvós, mert azt nehezen tudják és beágyaztak...és mindent elvégeztek maguk körül.
Levi ugyan nem húzott zoknit, mert azt mondta, hogy nem szoktunk....ami persze nem igaz, mert reggel mindig húzunk, az, hogy később az Oviban már levetik, az egy másik dolog... :)
Papát be lehetett csapni, mert Ő eddig csak vitte őket, és nem figyelte, hogy melyiken mi van.
Az Oviban minden rendben volt. Bár Lívia nem uzsonnázott, elvileg fájt a hasa.
Itthon bepótolta, tele ette magát...uzsonna és vacsora is volt.
Volt egy kis hancúrozás még, és lassan lehetett is fürdeni.
Fürdésnél is hagytam őket, hogy alaposan megmossák magukat,körmüket kisikálják, és még kicsit játszanak a vízben.Úgy is utolsó este fürödtek nálunk, pénteken este már otthon alszanak.
Levente ugyan erről hallani sem akar, de majd csak elfogadja valahogy.
Csütörtök éjszaka és Péntek....
Éjjel Levivel aludtam, kicsit többet, mint a Líviával előtte éjjel, de Ő is sokat nyűglődött most.
Reggel nagyon korán ébredt, még alig múlt 05.00-óra és kelni akart.
Mondtam, hogy még nagyon korán van, aludjunk még egy kicsit, mert este már nem velem alszik....és így még fordult egyet és 06.50-kor költöttem fel, nagyon nehezen, nem akart már menni Oviba. :) Elfáradt már azt mondta...és aludni szeretne egész nap.. :)
Persze...addig tartott volna...de hamar el is felejtette ezt a kijelentését és bementünk a fürdőszobába, pisilt és egy füst alatt rendbe is tette magát...kicsi segítséggel.
Lívia már mesét nézett amikor mi felébredtünk Levivel....és Ő sem akart menni, és készülődni...de előbb, utóbb csak rászánta magát.
Mondtam, hogy mire hazajönnek az Oviból, addigra már Anyáék is itthon lesznek...és így jobban kezdett öltözködni. Lívia már nagyon várja Anyáékat, de Levi sajnos továbbra sem. :(
Ő itt akar nálunk lakni, és Ő mindig itt akar velem aludni...mert Ő csak velem tud... :) Mondja Ő!
Remélem, hogy ezt hamarosan elfelejti, mert alig 1 hét múlva és elrepülök nagyon messzire és 12 napig nem leszek. Még csak az sem lesz, ami edzőtábor alatt, hogy telefonon beszéltünk.
Biztosan tudják már, de én Transzplantált vagyok és egy Sport Egyesületen belül sportolok, rehabilitációs szinten, hogy minél fittebb maradjak és a vese is hosszabb életű legyen. Így válogatott kerettagként kijutottam a XIX-ik Világjátékra Dél-Afrikába, Durbanba. :)
Nagyon hosszú út előtt állok, és sajnos lett közben egy porckorong sérvem is, amivel nagyon kínlódok.
Életemben nem repültem még, és most így elsőre 3x -i átszállásos 23 .00-órás útnak vágunk neki Magyarországról 50 sportoló. Persze nem mindenki Bowlingos, mint én is, hanem különböző sport ágakban vannak. Úszás, Tenisz, Asztali tenisz, Röplabda, Atlétika, Tollas és még nem tudom... :)
No, visszatérve a gyerekre...voltak jobb napok is és voltak kicsit erősebbek is.
Ha nekem is volt türelmem akkor nem volt semmi baj. ha kicsit ingerültebb voltam, mert fájtam, amiről Ők nem tehettek, de akkor bizony nekem is volt már most így az utolsó napokban, hogy néha kicsit erőteljesebben kellett rájuk szólni.
Megérzik nagyon ha az embernek rossz a kedve és akkor Ők is úgy állnak a dolgokhoz. Magyarul....nem olyan szót fogadók.
Amúgy összességében továbbra is azt tudom mondani, hogy nem volt velük olyan nagyon sok baj, ami volt az meg kellett is. Értelmesek, ügyesek, ha kérünk tőlük segítséget azt imádják, hasznosnak érzik magukat és lekötik addig is magukat.
Az én irományom ezzel befejeződött, már majd a lányom folytatja amikor gép közelébe kerül. :)
Mindenkinek további szép nyarat és nagyon jó egészséget kívánok! :)
Üdvözlettel: Edit Mama
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)