Péntek - eddig

Az este Livikének csináltam még 90 ml kaját, sejtettem én, hogy éhes lesz, hiszen elaludt szinte rögtön lefekvés után.
Ezután 1:45-kor megint felsírt, először hagytam, de már fel is állt az ágyában, akkor már csak odamentem... :) Lefektettem, betakargattam, el is aludt szinte rögtön.

Reggel a telefonjelzésre is felébredt, de vissza aludt...
Következőleg már 7:45-kor ébredt, akkor már nem tudtam rávenni, hogy aludjunk még egy kicsit, így felkeltem, készülődtem, stb.

8 órakor már majdnem kész volt a Lány, amikor Levike is felébredt, kissé kótyagos volt még amikor kivettem az ágyából. :)) Pedig jobban szeretem, ha már fent van egy ideje, mert ugye mint általában mindenki, ébredés után pisil, és azt szeretem megvárni, ne a tiszta pelusba menjen. Vagy rosszabb esetben rám, tisztába tevés közben. :))

Ezután tettem a szokásos dolgokat, a tízóraira ma 10:45-kor került sor, kint a teraszon, mert ma is jó idő volt. Most már el van borulva, valószínűleg esni fog, a szele már itt van. :(

A gyümölcsöt mind megették, persze kellett Mama segítsége, de kivételesen pár kanállal még nálam is megevett Livike is, igaz, sok könyörgésre.

12:15-ig hintáztak, levegőn voltak... ekkor hoztam be Őket, és tettem le aludni egy kis tápszerrel.

Livike 13:00-kor ébredt, kivettem, sőt ki is hoztam, mert képtelenség lett volna most bent hagyni a szobában, annyira zokon vette, hogy le akartam tenni, Kiültünk, néztük Papát ahogy füvet vág, jön-megy, tevékenykedik. :)

13:30-kor bejöttünk, játszottunk a szobában. Levike 14 óra előtt pár perccel ébredt, de nem is volt baj, Mama is épp haza ért, meg tudta legalább etetni Őket a főzelékkel, amit én közben megcsináltam, amíg mindketten aludtak. :)
Ügyesen ettek, Livike is magához képest sokat...
Idebent volt az ebéd, mert már akkor is nagyon esőre állt, de utána mégis kisütött a nap, úgyhogy hintáztak még egy keveset... csak legyenek levegőn, hátha az minden esti balhé okozója! Mármint a levegő hiánya. Na meg a fogak, de az más kérdés... :)

16:15-kor tettem le Őket aludni egy kis tápszerrel, addig játszottunk, majd kettesben is játszottak... de a végén már minden baj volt, álmosak voltak nagyon.
Jelenleg alszanak, meglátjuk meddig.

Nincs okom panaszra...:)

...a gyerekek mai viselkedésére, tényleg elég jól eltelt a mai nap. :)
Persze nem végig móka és kacagás volt, de legalább az esti "műsor" rövidebb, jobb és csak egyszemélyes volt. (Jelzem, most 23:20 van, Livike nyöszörgött kettőt, remélem ez nem azt akarja jelenteni, hogy Neki most jut eszébe balhézni...:) )

16:20-kor tettem le a gyerekeket aludni. Levike viszonylag hamar elaludt, annak ellenére, hogy Livike nem volt hajlandó aludni, de még csendben lenni sem. Kb negyed órát elhancúroztak, nevetgéltek egymással, majd Levike hangját nem hallottam egy idő után: elaludt a Legény. :) Livike továbbra is magyarázott, dünnyögött, nevetgélt:jól elvolt. Én közben vasaltam. :)
16:50-kor ért haza Apa, épp végeztem a vasalással. Livike még akkor sem aludt, és akárhogy ragozom, utána sem volt egy perc szunya sem, csak este. De akkor legalább szinte rögtön, ahogy letettem. :) (ez csak azért nem annyira jó, mert nem ette meg a kajáját sem, csak kb a háromnegyedét... nehogy azért ébredjen fel, mert éhes...)

Mivel Livike egyre jobban erősített a hangerején és kezdett hisztiskislány lenni, úgy gondoltam, hogy jobb, ha kiveszem a placcra. Úgy is volt. Persze kijönni nem tudtam olyan gyorsan, mint ahogy szerettem volna... de azért csak sikerült lefoglalnom valamivel, hogy kijöhessek, mivel a boltba akartam menni.
Ja, hát igen: Livike először csak sikítozott Levi ágya mellett, az nem számított. De amikor benyúlt a rácson és kivette Levi kajáját, na arra már felébredt a Legény! :)) Így mindketten a placcon találták magukat és így elvoltak, kb 5 percig, mert utána már ettek. :)

Végül 17:45-kor indultam el, persze épp akkor kezdett el esni az eső. :( Volt nálam ernyő....
Gyorsan végeztem is, ahogy ideértem a kapuba, vettem volna elő kulcscsomót a zsebemből, de nem találtam sehol. Gyorsan átnéztem a táskámat is - oda ritkán teszem - gondolkodtam, hol és mikor hagyhattam el, de semmi nem rémlett ezügyben. :( Ha kiesik, csak meghallottam volna. Annyira nem esett az eső, hogy az esernyőn akkora "zajt" csináljon, hogy attól ne halljam. Meg azt érezni is lehet, ha kiesik. Ki nem lophatták - minek is egy kulcscsomó valakinek, aki azt se tudja hova tartoznak a rajta lévő kulcsok? - nem volt tömeg a boltban. Meg egyébként se megyek olyan közel senkihez, hogy belenyúljon a zsebembe. (és ebbe a kabátomba még én is alig tudok belenyúlni, olyan idétlen zsebe van...:) ) Nincs mese, elindultam visszafelé, hátha meglátom valahol az úton... Ja és épp most, kb mióta mobilom van harmadjára nem volt nálam a telefon, mert töltőn volt... még szólni se tudtam, hogy engedjen be Papa vagy Apa (Ők voltak csak itthon...a csengő nem hallatszik az udvaron, márpedig Ők kint tevékenykedtek) Szóval irány vissza a Sparhoz, be is mentem, kérdeztem a pénztárost, hogy esetleg nem találtak-e egy kulcscsomót, de nem... de el nem tudtam képzelni, hogy ott esett volna ki, csak jobb ötletem nem volt. Irány haza, újra néztem a földet ezerrel, hátha... de nem volt sehol.
Ideérek a kapuba, Papa épp szedte össze a füvet, amit előtte lekaszált. (van fűnyírónk is, de ez akkora volt már, hogy a kasza jobb volt "ellene":) ) Kérdezi, hogy "na mi lett a kulcsoddal?" Lesek.... Nem az, hogy rákérdeznék, hogy ugyan Ő honnan tudja, hogy nincs meg, mikor nem is beszéltünk...:) Csak annyit mondtam hirtelen, hogy "nincs meg..." És hogy ne szaporítsam a szót tovább, mert ez igazán unalmas sztori a lényeg: Benne hagytam a kapuban kívülről!! Én, aki még akkor is kiveszem, ha csak pl a pénztárcámért szaladok vissza, de előtte már kimentem a kapun.... Jó, hogy Papa járkált a kaszálás miatt, és észrevette, kivette, behozta. Ő azt hitte, - azért kérdezte, hogy mi lett a kulccsal - hogy nem tudtam bezárni, vagy beszorult, mert valami lett a kapuval most, nehezen záródik.. Mondtam, hogy ha nem tudom bezárni, akkor se hagyom benne, akkor visszajövök és szólok Neki. De azért gondolta, hogy előállt a se-ki,se-be helyzet, és nem tudtam szólni, mert nem volt nálam telefon. :) Na mindegy... úgy tűnt telepátia, hogy "megérezte" hogy elhagytam a kulcsom, közben dehogy! :) A lényeg, hogy megvan, nem kell se zárat cserélni, se kulcsot másoltatni. :))

A kulcskereső akciómnak - és a saját hülyeségemnek - köszönhetően 19 óra volt amikor hazaértem. :( Persze a gyerekek már uzsonnáztak, mondtam Apának, hogy adjon Nekik enni, mert ha még azt is én adom oda, akkor sose indulok el....

Játszottunk egy hatalmasat, viháncolás, vigyorgás, Livike persze párszor bevágta a durcás-hisztis figurát, mert épp az kellett volna Neki is, ami Levinél volt.

A fürdést 20 órakor kezdtük. Fölösleges lett volna korábban, mert úgysem aludtak volna el... Így is félsiker volt, mert Livike egyből elaludt szinte, de Levike nem. A filmet legalább hagyta végignézni! :) Elmagyarázgatott az ágyában, de 21:30-kor mégis ki kellett vegyem, ha nem akartam, hogy felébressze Livikét is.
Nem sírt, vidám volt, nevetett, sőt: odabújt hozzám és bájosan mosolygott, ilyenkor imádom... :)) Nem fáradt el eléggé ezek szerint. Utána ugyanis beindult, pörgött forgott, járkált, viháncolt.... ha lefogtam, hogy feküdjön már inkább, akkor persze sírt.... 22 óráig csináltuk ezt, utána letettem a helyére, odaadtam a Livi maradékát is és azóta alszik...
És igen... Livike felébredt, éppen most...

Csütörtök - eddig jó :)

... De még hátra van a késő délután és az este. Remélem ma nem lesz akkora műsor, mint tegnap. :(

Reggel Apa már fent volt 5 óra előtt, én épp arra ébredtem, hogy felült, és a telefonjából próbálja kikapcsolni az ébresztőt. Inkább gyorsan kivettem én, mielőtt még jelezne: 1 perc volt hátra. (Neki lassabban mennek az ilyen műveletek, én este is beállítom kb 5 mp alatt, Ő meg nyomkodja egy ideig, pedig már mutattam, hogy kell csinálni kb 3 gombnyomással. :))
Ebből kifolyólag - mármint hogy csend volt - a gyerekek még csak meg sem mozdultak, mikor kijöttünk. :)
Én is visszafeküdtem, pedig vasalni akartam, hogy ne a Dédi Mamának maradjon a sok vasalni való, volt elég odabent Mamánál is... (a mi cuccaink közül csak egy adag gyerekruha, de Mamának sok vasalni valója volt. ) Szóval ki akartam vasalni, de inkább vissza feküdtem. (Mellesleg az a kupac ruha még mindig itt van, nem tartana sokáig, csak rá kellene szánnom magam, hogy hozzá fogjak...)

8:05-kor ébredtünk, Livike volt az ébresztőm... még 10 percig tudtam egy kicsit henyélni, de utána muszáj volt kelnem.
Levike csak akkor ébredt fel, amikor már a kész kajákkal mentem be, hogy öltöztetem a Lányt.
Levike egyébként szinte úgy kelt fel, ahogy letettem este. Még a takarója is rajta volt! :))
Jó kedvük volt, szépen tűrték a pelenkázást, öltözést... :)

A szokásos dolgok után 10:45-kor kapták ma az uzsonnát, végre kint a teraszon, mert elég enyhe idő van ma szerencsére. Kellett már a levegő nagyon!
Gyümölcs evés Mamával, hintázás, kicsi sétálás - felavattuk az új szandálokat itthon is. :) - majd 11:45-kor kicsi tápszerrel irány az ágy.

Livike 12:30-kor ébredt, kivettem a placcra, elég jól elvolt, bár nem csendben, azért Levikét hagyta aludni 13:30-ig. :)
Én közben megcsináltam az ebédjüket, amit Mama még épp meg tudott etetni Velük edzés előtt. Ügyesen ettek és sokat. Livike is! :) (magához képest sokat...)
Utána adtam még Nekik túrórudit, golyót, ücsörögtek még kicsit a levegőn, majd 15 órakor behoztam Őket teát inni, játszani.
Hamarosan megkapják a kis tápszert aludni....

Most ennyi lenne hirtelen, hozzá kellene fognom vasalni. Ha Apa haza ér, akkor viszont a boltba is el kell mennem, úgyhogy meglátjuk mit fut ki az idő.
Tudom, most is inkább vasaltam volna blogolás helyett. Na igen.... de nincs kedvem! :)) (Egyébként szeretek vasalni, nem tudom miért megy most ilyen nehezen. Port törölni nem szeretek, de azt is muszáj néha... a porszívózást is szeretem, meg a mosogatást is, csak ne zsíros tepsi vagy marha nagy öntött lábas legyen. (elmosom én azt is,csak utálom) A többi jöhet. :) Milyen házimunka van még... ja igen, főzés. Na, azt nem szeretek, mert nem tudok. Vagy fordítva? Persze alap kajákat tudok, de kísérletezgetni nem szeretek.... )

Hosszú volt...

...a mai nap. :(
Kb 10 perce, 23 órakor sikerült végre Levit is letenni úgy, hogy ne ordítson, hanem (remélhetőleg!) aludjon is.
De haladjunk sorban:

Éjjel nem volt semmi, Livike volt fent 6 órakor, de csak egy plüssállatka beadása erejéig, utána aludt.
Én 7:15-kor ébredtem, felkeltem, mert gondoltam hamarosan a gyerekek is ébrednek, Apa meg már korábban felkelt.
Megint "kitoltak" velem, - bár ez lenne a legnagyobb baj!:) - mert csak 8:45-kor ébredtek! Amikor én is alszom még, akkor nem gond, ha ők is.. :))
Persze aggódtam, hogy esetleg lázuk van vagy valami, de azt olvastam, hogy akkor felébrednek a gyerekek, ha magas lázuk van.
Nem volt. :) Vidáman ébredtek. Livikénél nem mértünk hőmérsékletet, (Apa öltöztette, és azt mondta egyáltalán nem érzi melegnek, mondjuk én sem éreztem annak), Levikének 36,8°C volt, levonás nélkül. Ja igen, levonás: a tegnap esti mérésnél nekem teljesen kiment a fejemből, hogy ha végbélben mérünk akkor le kell vonni 5 tizedet, úgyhogy eredetileg nem is volt indokolt a kúp adása. Bár mindenképp azt gondoltam, hogy az oltás utáni eső este kapnak, ha van láz, ha nincs.

Csináltam a szokásos dolgokat, és mivel a reggeli tápszert is 9 óra körül kapták meg, a tízórait is később, 11:10-kor adtuk. Előtte mértem mindkettőjüknek hőmérsékletet: Livinek 37,1°C, Levinek 37°C volt a hője, levonás után. Most már ezt fogom írni mindig. :) (ha el nem felejtem...) Aggódtam, hogy a Levi reggeli eredményéhez képest is emelkedett, akkor majd biztos nem soká fel is fog szaladni, de nem adtam kúpot, várjuk ki a következő mérést. Meg úgy gondolom, egy kis hőemelkedés nem árt, hisz' így védekezik a szervezetük a betegség ellen, csak felmenni nem szabad hagyni.

A tízórai vegyes sikerekkel zárult: Levike megette szinte az összes gyümölcsöt, Livike alig evett belőle, kapott tört krumplit, mert Apa gyors volt és már korán reggel hozzáfogott az ebédünk készítéséhez, magyarul kész volt a hagymás tört krumpli és a sült hús is addigra. :) A krumpliból vettem ki és törtem össze (hagyma nélkül) és azt jóízűen megette a Lány. :) Piskótatallért is evett, meg kölesgolyót, bár az utóbbi minden, csak nem kaja. :) Csak ugye a gyümölcs is nagyon kellene!

11:50-kor tettem le Őket aludni egy kis tápszerrel, el is aludtak kb 10 perc alatt. Gyorsan elszaladtam a kisboltba kenyérért, jöttem viszonylag gyorsan.
Az alvás 13:20-ig tartott kb. Livike ébredt először, de Levike is ébredt hamarosan, mert hiába volt Livi kézben, és követtünk el mindent, hogy csendben legyen, nem volt. :(
Jó kedvük volt, néha nyűgösködtek, de alapjában nem volt semmi gond Velük.

Az ebédre 14:30-kor került sor. Szintén krumplit törtem össze apróra vágott sült husi darabkákkal. Sejtettem, hogy Levinek nem fog ez a kaja bejönni, mert hiába válogattam ki a krumplit, csak érződött a hagyma íze rajta, és azt Levike valamiért nem nagyon szereti. (mint ahogy a zöldborsót és a paradicsomot sem) Livike nagyon ügyesen ette, pedig kanállal adtam, meg kézzel is néha, hiszen nem volt híg, még elég fojtósnak is találtam... Viszonylag sokat megevett belőle, akkor fejeztük be, amikor a két tenyere közé tette a kaját, szétmorzsolta majd ahogy csak lehetett szétszórta a földre.....
Valamennyit Levi is megevett azért, a legváratlanabb pillanatokban fogadta el. :) De jól biztos nem lakott vele.... az egyéb dolgok, mint piskótatallér, túrórudi, pogácsa darabkák nem hiszem hogy eléggé jóllakatták.
Kaptak teát, majd játszottunk egy csomót.
16 órakor tettem le Őket aludni egy kis tápszerrel, amit mondjuk nem is ettek meg!, tehát annyira nem maradhattak éhesek..
Sajnos ez a délutáni alvás csak fél órásra sikerült, 16:30-kor Livike sírva ébredt, nem annyira keservesen, mint tegnap, de azért elég volt ahhoz, hogy Levit is felébressze...
Jól elvoltak, a hangulatuk is elég jó volt.

17 óra után nem sokkal látogatóink voltak: Papáék egyik ismerőse és a felesége jöttek hogy megnézzék a gyerekeket, mert Ők még nem látták... :)
A kezdeti tartózkodás után mind a két gyerkőc szívesen ment a vendégek karjába, de a hangjukat nem nagyon mutatták meg. :) Livike is csak a végén kezdett miamiázni, volt egykét tátá, meg ilyenek, de a sok halandzsa duma most elmaradt. :)
Gyorsan eltelt egy óra, következhetett az uzsonna, így Mamáék és a vendégek ki tudtak menni anélkül, hogy ordítás lett volna a távozásuk miatt. :)

18 órakor kezdtük az uzsonnát, sokat ettek szokás szerint. :) A joghurt is csúszott, de most csak egy dobozzal ettek meg ketten. Azt is alig akarták már a végén, de csak meggondolta Levike végül magát, és megette még a neki szánt pár kanálnyit, ami maradt. (Livike ette meg nagy részét a joghurtnak)

18:45-kor vittem be Őket a szobába, kaptak teát majd játszottunk. (Miután ma már negyedszer is kiporszívóztam a konyhát. :) (reggel, tízórai, ebéd és uzsonna után:) Mindig volt valami olyan kaja amit szét lehetett szórni)

19:40-kor átjöttek egy kicsit Mamáék, nem fürdettünk még, mert nem tűntek álmosnak...

A fürdésre 20:10-kor került sor. Rendben ment minden. Livinek nagynehezen mértem hőmérsékletet, de nem nagyon akarta engedni. :( Folyton kicsúszott a hőmérő... nyűgös volt és kapkodott. 36,4 °C-ot mértem.. Levike érintésre is "hidegebb" volt, így meg se mértem. Ma nem kaptak kúpot.

A film előtt pár perccel már kezdődött a mostanában szokásos műsor, bár Livike volt a hangadó, Levike is csatlakozott: végigkiabálták, álltak, Livike sírt is, nem tudtam rájönni mi kellene Neki, hogy jó legyen. :(
Valahogy végigszenvedtük a filmet, majd jött a harc....
21:20-körül jártunk ekkor. Mivel Livike egyre jobban sírt, semmire nem nyugodott meg, kivettem a nagy ágyra. Bekentem az ínyét, bár nem nagyon hagyta, előtte meg a kiságy szélét rágta de nagyon... Kint se lett jobb a helyzet. Nagyon sírt, feszengett, dobálta magát, erősen kellett fognom, mert nem tudtam mikor ránt magán egy akkorát, hogy kiesik a kezemből.... Ha meghintáztattam a lábamon akkor nevetett, a következő pillanatban újra keservesen sírt. Ez így váltakozott, pár másodperc alatt képes volt átváltani sírásból nevetésbe, és vissza....
Levit is ki kellett venni természetesen, nehogy már unalmas legyen, hogy csak az egyikőjük balhézik... :( Felváltva, de inkább egyszerre ordítottak, nem kellett a kaja, a rágóka, semmi, kézben sem, fekve sem, sehogy nem volt jó. :( Livike a végén jól elvolt, majdnem elaludt a nagyágyon, így letettem a helyére, el is fogadta a kajáját.... Ez 22 órakor volt. Utána Levit vettem magamhoz, dajkáltam kicsit, mert előtte biztos azért is sírt és kiabált annyira, mert látta, hogy Livi kézben van. Persze Livike nem bírta sokáig, 1 perc múlva ordított ahogy csak tudott! :( Megint ki kellett vennem... kezdhettem elölről az altatást, nyugtatást.....
Levit le tudtam tenni a helyére, persze nem végleg mára..
Kinyitottam az ablakot, hátha a levegőhiány a baj... Livike egyből csendben maradt, nézte a "hideget", örült a levegőnek. :) Miután kellőképpen kiszellőzött és lehűlt a szoba, becsuktam az ablakot, abban a pillanatban újra rákezdtek mind a ketten. :(
Livikét letettem az ágyába, álmos volt már nagyon, végre el is aludt hamarosan. Levikét viszont kivettem megint, nem akartam, hogy felébressze Livit, ha már egyszer sikerült végre letenni....
Hamarosan le is tettem, ekkor volt 23 óra.... Azóta nyugi van.
Meddig?

Ennyi a mai nap.... azt hittem sose lesz vége. :( Az óra szerint mindjárt vége, megyek is aludni mert holnap is nap lesz, ki tudja milyen... azon kívül, hogy csütörtök.. :)

Nem az igazi....

Jó lenne tudni, hogy az oltások miatt ennyire nyűgösek a gyerekek, vagy csak úgy simán, mint máskor is. Most mindent az oltásra fogok úgyis.

17 órakor tudtam elszaladni a gyógyszertárba, jöttem is hamar, nem húztam az időt még boltba menéssel is, valamiért sejtettem, hogy nem sokáig lesz alvás.
Úgy is volt. Arra értem vissza, hogy Livike szörnyű keservesen sír, de úgy, hogy vigasztalhatatlan. :( Apa azt mondta, hogy eleve így ébredt, hiába vette ki, próbálta nyugtatni, nem használt. Csak sírt, folytak a könnyei, hüppögött, alig kapott levegőt. Néha verte magát a földhöz is, mármint úgy, mint amikor hisztizik, de azért látszott, hogy ennek nagy része nem hiszti... Nálam sem nyugodott meg, annyira rossz érzés volt, hogy csak fogom, csinálhatok bármit, nem használ.... a tehetetlenség szörnyű. :( Láza nem volt, bár lehet, hogy már a hőemelkedést érezte akkor is, mert estére azért csak lett....
Eddig kb kétszer sírt ennyire nagyon, egyik alkalommal a foga készült kibújni, a másik esetben pedig éhes volt. Mondjuk az éhséget nem nagyon értettem, hiszen nem sokkal előtte ette meg a tápszert, de hát legyen, úgyis uzsonna idő is volt, azért is siettem. Megfőztem gyorsan 3 virslit, kaptak sajtot is meg kenyeret, egyből nyugodtabb lett a hangulat. Livike attól függetlenül, hogy megnyugodott - valamennyire - nem igazán evett jól... A joghurtért viszont mindketten versenyeztek, messziről lehetett tudni, hogy épp kinek a szájában van a kanál: aki csendben volt. Az épp várakozó fél éktelen visítással jelezte, hogy Ő is kér... Nem tudom mit hittek, hogy nem jut, vagy nem akarok adni? :) Most nem tudta volna egyikőjük sem kivárni azt, hogy egy teljes dobozzal megegyen a másik.
Uzsonna után jött a szokásos esti program, sok játék, egyre kevesebb ruhával. :) Leveszem a nadrágot, a pulcsit, nem sokkal fürdés előtt a harisnyát is, a bodyt csak a legeslegvégén. :)
Itt már nem volt hiszti meg nyűglődés sem, max azon, ha ugyanazt a játékot szerették volna, és persze egyik sem enged. Na nem ám!

20 óráig vártam, utána szépen lassan hozzáfogtam a fürdetéshez.
Apa itthon volt, de Ő sincs jól, a válla miatt egyébként se tudna segíteni most, meg úgy érezte mintha láza lenne, úgyhogy tévénézés közben el is aludt, én meg hagytam. Ha a gyerekek kiabálására nem ébredt fel, akkor jólvan... Egyébként 37 °C volt a hője, mégis szinte fájt a bőre, meg már a 36,7°C-ot is érezte...
Livikével kezdtem a fürdetést, jó kedve volt, nem is ellenkezett, még a törölközésnél is jól elvolt. Mindenképp mértem volna lefekvés előtt hőmérsékletet, és jól tettem! 37,9°C volt! :( Na akkor gyorsan elő a frissen kiváltott Germicid kúp, és életemben először beadtam a Lánynak. Eddig megúsztam, mert mindig - szerencsére nem sokszor kellett - Mama vagy Apa adta be. Azt hittem nehezebb :)) Nála nem volt gond, bár kétszer kinyomta, de visszatettem, utána bent maradt. :) Vigyorogva tűrte az egészet. :)))
Ezután jött Levike. Ő is ügyes volt. :)
A mérés eredménye Nála 37,5°C volt. Ő is kapott kúpot. Itt már kellett a segítség. Szerencsére Apa felébredt, és beadta, miután nekem kb ötször kinyomta Levi, sehogy nem tudtam bent tartani a kúpot. :( Csak erős fiú, kifogott rajtam.:(
Miután letettem mindkettőjüket aludni, gyorsan rendbe raktam a szobát és reménykedtem, hogy nyugalom lesz. Bár igazán nem hittem benne, mert amikor nincs oltás meg semmi nehezítő körülmény, akkor sem egyszerű mostanában az elalvás...

Livike kezdte ma is, felállt, nyöszörgött. Lefektettem, kaját vissza adtam. Hisztizett. Újra ugyanez vagy kétszer. Kivettem a nagy ágyra, ott meg folyton le akart tolatni valamelyik szélén. Feküdni nem akart. Volt, hogy percekig szépen elüldögélt, vigyorgott is, majd belefúrta az arcát az ágyneműbe és nyüszített.... Újra felült, vigyorgott, fetrengett, szóval nem lehetett eligazodni a kisasszonyon, hogy mit is szeretne igazán.... Levike a kiságy végében állva nézte mindezt végig, néha hangot is adott nemtetszésének, miszerint Ő az ágyban van, Livike meg nem. :) Nem tudtam Rá is vigyázni..... :( Ha nagyon balhézott volna, biztos kiveszem és valahogy elvagyunk, de így hagytam inkább. A filmet valahogy végignéztük, majd letettem Livit, megkapta a kajáját, szépen el is volt vele. Levike is lefeküdt, hurrá, nyugi lesz! :) Persze. :) Mindketten felálltak, Levike azzal játszott, hogy a cumisüvegét hogy tudja megállítani a kiságy szélén, azután persze ahogy beleesett Livi ágyába, ment a nyekergés.. :) Livike pedig folyton kidobálta a saját üvegjét, én elértem az ágyról, kb ötször visszaadtam, Ő meg hangosan kacagva dobta ki újra és újra. Utoljára nem adtam vissza. Annyira látszott, hogy várja! Elkeseredett, hogy nem adtam oda.... Lefektettem, odaadtam Cseppecskét. (ez egy sárga csepp alakú plüss figura, aminek vannak kezei és lábai is.:) Tulajdonképpen a Junkers cég adta még régen valami szervizoktatáson, vagy nem tudom hol... mindkét gyerkőc nagyon szereti.) :)) Ezzel Livike szépen el is aludt. Jelenleg legalábbis alszik....

Jött a következő felvonás, Levike részéről. Már itt írtam egy ideje ezt a bejegyzést, amikor sírni kezdett, picit szoktam hagyni, mert van, hogy elnyekergi magát, de most nem... egyre jobban belejött, úgyhogy bementem. Cumisüveg üres... Gyorsan nyúltam a Livi üvegjéért, néha jól jön, ha van benne, de az is üres volt. Így gyorsan kiszaladtam és csináltam még 90 ml-t Levinek, közben azon imádkoztam, hogy nehogy felsírja Livikét is, mert akkor Vele is kezdhetem elölről az egész hercehurcát. Szerencsére nem ébredt fel, Levike is megnyugodott miután megkapta a kajáját és még simogattam is pár percig, nem jöttem ki rögtön.

Mégiscsak megviseli Őket szerintem ez az oltás... mi lesz még ezután?
Egyébként Livikét ahogy fürdettem, láttam, hogy a karján az oltás helye nem egy kis piros pont, hanem egy kb fél centi hosszú, vékony csík. Azt hittem ez direkt ilyen, bár azt tudtam, hogy a karcolásos oltást már beszüntették rég... Levikéé viszont csak egy pici pont. A combjukon ugyanúgy pici pont. Szóval nem tudom Livinek miért olyan, amilyen. Lehet, hogy tényleg eret találtak el, és azért ilyen? Eléggé vérzett, le is ragasztotta a védőnő. Most este vettem le a vattát meg a ragtapaszt, volt rajta bőven vér. A combja is vérzett a szúrás után egy picit (nem ragasztották le), de ott érdekes módon még az összekenődés is eltűnt a bőréről. Pedig nem töröltem le tisztába tevésekkor, mert nem hagyta, hogy hozzá érjek. :)

Lassan megyek én is aludni, csak eszek még valamit meg letusolok, szerintem megint ott lesz kb éjfél, mire ágyba kerülök.