Vasárnap délelőtt Mama elindult Székesfehérvárra két másik társával együtt. A gyerekek a nap nagy részét azzal töltötték, hogy Papához szaladgáltak be, jöttek-mentek, ha kint voltak mindketten, akkor csak a rosszaság ment, ha bent voltak mindketten, akkor is... Ha csak úgy voltak, hogy egyik itt, másik odabent, akkor jók voltak. :)) Este szerencsére korán elaludtak, mivel délután egy percet sem sikerült.
Hétfőn reggel ovi, én takarítottam, pakolásztam... Délután ahogy hazajöttek készültünk is és 16:30-ra mentünk a csontkovácshoz. Várni kellett, kb negyed óra volt az egész, de már annyira nem tudott Levike a fenekén megülni, hogy ha még 5 percet várakozni kell, már nem tudom mi lett volna. :( Papával mentünk egyébként, de Rá se nagyon hallgatott Levike. :(
A gyerekek kezelése kb 2 perc volt/fő. Amit láttunk kb annyi, hogy fogta a fejüket, biztos valami energia átadás volt vagy nem tudom, majd párszor hirtelen mozdulattal megütögette oldalt a fejüket, vagy inkább nyomta, és ennyi.. Azt mondja, hogy le van tapadva a fülben az üllő és a kalapács, de javítható, két hét múlva menjünk megint, meg majd még utána is, és szinte
biztos, hogy nem kell műteni Levike fülét és Livikének se lesz nagyon gondja, mert Neki is le van tapadva, attól hogy most épp nem fáj.
A baj az, hogy a két hét, az 15-én telik le, de közben egy hét múlva, 8-án kell visszamenni a kórházba, hogy újabb hallásvizsgálat és sima vizsgálat alapján eldöntse a főorvos, hogy kell-e műtét, kell-e cső a bal fülébe is. Szerintem ez az egy kezelés nem fog addig észlelhető eredményt mutatni.. :( Mama szerint nem kell engedni semmiképp a műtétet, várjunk vele, aztán meg majd meglátja az orvos is, ha következőleg már jó eredményt lát. Elmondani persze nem szabad, hogy hova járunk, sajnos a doktornőből kiindulva, aki annakidején majd' levette a fejem a kövirőzsa miatt, már félő elmondani bármiféle alternatív módszert az orvosoknak. :(
A gyerekek után én kövezkeztem egy teljes átgyúrás, nyomkodás erejéig, nem fájt, volt pár pont ami mondjuk határeset volt, de jobban féltem, mint kellett. Azért féltem, mert mondta még múltkor a csontkovács, hogy volt olyan meglett férfi ember, aki zokogott a fájdalomtól és nem tudta végigcsinálni a kezelést, na mondom akkor mi lesz majd velem? Gondolom annak sok baja volt azért fájt annyira. Nekem is van, sok letapadás, gerincferdülés meg ilyenek, én is menjek két hét múlva és megkezel megint. Amúgy tök jól esett az egész meg még most is, egyetlen egy pont fáj azóta is, de az sem folyamatosan, csak ha hozzáérek, a jobb lapockám környékén, ahol be is szokott csípődni néha a hátam, na azt amikor eltalálta, akkor majdnem visítottam.. :)) Olyan rövid volt az egész dolog, hogy mire Papa a gyerekekkel beült a kocsiba meg kikalézoltak, mert kocsival kerülni kell csomót, hogy meg lehessen állni, gyalog meg az épület másik oldalán kijövök és kész, addigra épp összetalálkoztunk, jöhettem én is kocsival. :) (eredetileg az volt a terv, hogy Ők hazajönnek én meg majd gyalog, nincs messze...)
A délután további részében ment a kergülés, kint is bent is, este nem akartak fürdeni és aludni, 22 óra elmúlt, mire Levike is elaludt, Livikének persze nem kellett sok.
Livike reggel nyávogós volt, be volt dugulva az orra... nem akart bemenni az oviba, nyekergett, stb. Remélem nem lesz beteg! Nem jön sok váladék az orrából, remélem nem most fog épp begyulladni a füle.. Kérdeztem Levikétől, hogy mit érzett, amikor kezelte a csontkovács. Azt mondta semmit, a végén picit fájt, de utána nem. Esténként mondja, hogy kalapácsolnak a fülében, tehát dübög.. csak este, máskor nem. Kérdeztem az este, hogy most hallja-e, azt mondta igen. Pedig abban bíztam, hogy talán egy kezeéssel legalább ez elmúlik, mint Mamaának a csengés, és akkor jobb lesz majd a hallásgörbe jövő héten. Na majd meglátjuk.
Megyek, mert már rég a piacon kellene lennem, csak ide ültem Apa telefonjára pénzt tölteni aztán meg gondoltam megírom már mik vannak..
(tudom, piacra korán szokás menni, de csak krumplit akarok venni meg hagymát, az biztos van még ilyenkor is, a húsboltok meg nyitva vannak egész nap, nem úgy van már mint régen, hogy ha 10-ig nem mentünk a piacra már semmi nincs.. :))
Jövök amikor tudok.
