Nyár végi helyzetjelentés. :)

Itt van az ősz, itt van újra... na nem fogok itt verseket írogatni, úgyis azzal van most tele a Facebook a kihívásos játéknak köszönhetően. Bár inkább ez legyen, mint a sok (ál)celeb "érdekes" dolgai meg a világ rossz hírei, stb..
A lényeg, hogy megint itt lennék, hogy megírjam a valamivel több, mint egy hónap fontosabb eseményeit.
(vagy ha nem is fontos, de épp eszembe jut, hogy mi volt, már az is valami.:D )

Próbálom időrendben.
A naptárban egyből az első gyerekekkel kapcsolatos bejegyzésem az, hogy augusztus 3-án Livike megszúrta a szájpadlását egy nyalókával és nagyon vérzett. Komolyan gondolkodtunk, hogy most akkor ügyelet, vagy mi legyen, Mamáék nem voltak itthon, kocsi nincs, nem egyszerű. Vártunk, a vérzés elállt, óráról-órára javult, összehúzódott a seb, estére már egész jó volt. Harmadik napra nyoma sem volt. Érdekes dolog ez, hogy a szájban ennyire gyorsan gyógyulnak a sebek. Egyébként betiltanám az ilyen nyalókát... jó, nem kell az evése közben egymással játszani meg egymást lökdösni, de pl egy kerek nyalóka esetében biztos nem jár így. Ez háromszög alakú volt, dinnye szeletet formázott maga a nyalóka rész, ahogy egyre fogyott, úgy lett hegyesebb. El is volt vele Livike, amíg egyedül volt kint az udvaron, majd kiment Levike is, elkezdtek lökdösődni, a nyalóka persze beszaladt a Lány szájába és bal oldalon a szájpadlás alsó részén ejtett egy szép lyukat! Pff.. volt nagy ijedelem, sírás-rívás, majd megnyugvás - amennyire lehetett - , 5 percenként nézegettük, de utána abban maradtunk, hogy nem kell orvos.

Augusztus 4-én jelezte először Livike, hogy mozog a jobb alsó egyes foga. :)
Három nappal előtte mértünk súlyt, szoktunk máskor is, csak nem írom mindig fel, ide meg aztán főleg nem. Szóval az adatok:
Lívia 17,3 kg, Levente 15,3 kg. Pont két kg a különbség közöttünk, elég régen így van már. :)

Augusztus 16-án kiesett Livike első tejfoga! :) (jobb alsó egyes)
Persze a Fogtündérnek jönnie kellett! Ovis társak, mese hatására nem kerülhettük el, pedig én nagyon nem vagyok a híve. Annak idején nem volt ilyen, mégis lecserélődtek a fogaink. Ráadásul Livikénél nincs is meg az, amiért eredetileg a Fogtündért kitalálták, miszerint azért kell, hogy a gyerek ne féljen elengedni a fogát, ne legyen stresszben, hanem várakozással legyen, hogy ugyan mit talál reggel a párnája alatt a fog helyén.
Hát, mivel nem készültem rá időben, nem volt itthon semmi olyan ajándék, ami tényleg emlék lehetne, és pl ne édesség vagy pénz legyen, ebből kifolyólag az előbb említett dolgokat kapta: egy kétszázas és egy ötös csomag Mam rágó....- pedig én a rágónak is ellene vagyok, de nem volt más.. és tudom, hogy szereti-  meg egy kis levélke, hogy milyen ügyes kislány, hogy szép egészségesek a fogai, vigyázott rájuk, stb.. meg vigyázzon is, és hogy legyen jó, meg hogy majd este újra eljövök (mármint a Fogtündér nevében írtam persze, szigorúan nyomtatott betűkkel, hogy nem ismerje meg az írásom:D )és hozok valami maradandót.. Vasárnap gyorsan elszaladtam a városba és vettem egy kiszínezhető táskát, tollak is vannak hozzá, láttam már régen is de nem vettem.. na ez kapóra jött. Szerintem sokáig megmarad, ha vigyáz rá. Amúgy totál elhitte az egész sztorit a Lány, reggel még Mama olvasta fel Neki a levelet, amikor 6 órakor indultak Krakkóba, Livike meghallotta az autó hangját, kiszaladt és boldogan újságolta, hogy itt járt a Fogtündér és ezt hozta, stb... :))) Persze fent voltam már én is, úgy hallgattam végig az ajtó mögül ahogy Mama elolvassa a levelet.. :))) A táskát szinte már hétfő hajnalban tettem az ágya mellé, mert este elfelejtettem, még jó, hogy felébredtem olyan 4 óra felé és gyorsan odacsempésztem. :)
Egyébként már mozog a bal alsó egyes is... azt hiszem két napja.. akkor olyan szeptember 12-13 körül várható újra a Fogtündér? :D ha ugyanannyi ideig fog mozogni, mint az első... )

Az előbb írtam, hogy Mamáék Krakkóba utaztak 17-én vasárnap hajnalban. A korábbi tervekkel ellentétben Papa is ment, meg még vittek két másik illetőt, akik szintén versenyeztek.
Azt hiszem említettem már, hogy Mama kijutott az Európa bajnokságra, aminek a hivatalos neve az volt, hogy: VIII. Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa Bajnoksága.
A bowling verseny 20-án volt, egyéniben bronzérmet szerzett a korosztályában, másnap délután tartották meg a vegyes páros versenyt, (szervezési hiba miatt), amiben ezüst érmet szereztek társával, de az első helyet is magyarok szerezték! Itt már nem volt korcsoportokra osztva a mezőny, többen nem várták meg ezt a versenyt, kevesebben indultak, mint egyéniben, de akkor is, szerintem szép eredményt értek el! :)
Úgy általában a magyarok nagyon jól teljesítettek minden sportágban, a 22 országból összesítésben elsők lettek a magyarok! :) Anyagi vonzata sajnos nincs ennek a versenynek, mint ahogy a tavalyi világversenynek sem volt... mármint plusz.. mert az utazást meg a kint tartózkodást két éjjelen kívül mindenkinek magának kellett állnia! Az állam ilyenre nem áldoz, a Szövetség meg nem tudta mindenkinek végig kifizetni a szállást és egyéb költségeket.
Augusztus 22-én, pénteken hajnalban érkeztek haza Mamáék.

Oviba majdnem végig jártak a gyerekek, egy-két nap nem mentek, jellemzően pénteki napokon. Elvileg úgy terveztem, hogy augusztus 20 után már nem mennének, de mivel Mamáék nem voltak itthon, én dolgoztam, Apa is dolgozott, menniük kellett.
Az utolsó hétvége elég sűrűre sikerült.
Augusztus 30-án szombaton Mama és én Pestre mentünk vonattal, mert a Trapis (transzplantált) röplabda csapat barátságos meccset játszott, menni kellett szurkolni, meg utána játékos vetélkedő is volt, kérték, hogy minél többen vegyenek már részt rajta...  jó volt... :)
A gyerekek itthon maradtak apjukkal és papájukkal. Volt esemény itthon is, mert szeptember 1-je Szolnok napja, ennek keretében már előző csütörtöktől programok voltak város-szerte. Szombaton is volt nagy kavalkád, volt mit nézni, jól eltelt a napjuk.

Augusztus 31-én vasárnap Papa és Apa maradt itthon, mi pedig a gyerekekkel és Mamával kocsiba ültünk és elmentünk Cserkébe kipróbálni az autós ügyességi parkot. Nagyon jó volt! Komolyan, ha 12 éven aluli lennék, ki nem lehetett volna az autóból szedni..:D :)))
Elektromos kisautókkal közlekedtek, rendesen kiépített, méretarányos utak, körforgalom, lámpák, táblák, minden ami kell. :) Előtte KRESZ oktatás is volt, néhány tábla jelentését magyarázták el. Kaptak elvileg jogosítványt is, de postán fogjuk megkapni mert nem volt jó a nyomtató. :)
Készítettem videót is telefonnal, itthon Papa megvágta és tett alá hangeffekteket is.. Eredetileg nem ilyen az elektromos autók hangja és a fékezés sem... :)))

Eljött az szeptember elseje, és bár eddig is jártak oviba, ez mégis más, hiszen már nem összevont csoportok vannak, nem 10-15 gyerek van összesen, hanem rendesen megvan a három csoport, némi átszervezéssel, új gyerekekkel. Ezennel hivatalosan is nagycsoportosok lettek a gyermekeink! :)
Sajnos az óvodavezetés (nem intézményi, városi szinten!) szakított az elmúlt két év rendjével, hogy kb egykorú gyerekekből álltak a csoportok, most vegyesen vannak. van 7 éves is és 3 éves is.. szóval egész kicsik, beszoktatósok is kerültek a mieinkhez.. Nem baj az, csak fura. Egyelőre tetszik nekik az új felállás, folyamatában meg majd kialakul.
Lesz végre logopédiai szűrés, ezt várom már mióta. Biztos, hogy járni kell majd nekik fejlesztésre. Levike ha odafigyel akkor már nagyon szépen beszél, csak az "r" betűvel van baj, az még mindig "j", de a többi már szépen megy. Livikénél még több a baj, de remélem lesz megoldás, tudni fognak szépen beszélni.
Nem értem miért nem volt eddig korábban szűrés, miért nem vihettük el korábban Őket, a háziorvos azt mondta, majd az ovi küldi, az ovi azt mondta, nem tudják mikor jönnek felmérni a gyerekeket.. pff.. csak várunk, várunk míg a végén késő lesz. :(((

A gyerekekről egyébként nem tudok sok újat mondani, a viselkedésük változatlan, ha akarnak valamit akkor jók, amúgy velünk nem igazán.. Mamáékkal jók, vagy jobbak... de már belefáradtam mindig erről írni. :(
Napi minimum háromszori rimánkodás megy, ha oviba mennek, ha itthon vannak akkor csak kettő.. Reggel a mosakodás, öltözés, délután ha hazajönnek átöltözés és mosakodás, este fürdés előtt szintén könyörögni kell egy sort, meg noszogatni, veszekedni, mert mindig minden fontosabb, mint az amit csinálni kellene. :((
Az esti elalvás megint úgy megy, hogy bent kell lenni velük, elég vagyok már én is, csak odafekszem a saját ágyamra, leveszem a telefonon a fényerőt, mire átnézem a facebookot vagy játszok kicsit már el is aludtak. :) Ha Mama itthon van persze csak Ő jó altatni, amikor Apa dolgozik csak akkor jön be.. amúgy én altatok. De ha egyedül vagyunk mert a nyáron sok ilyen volt, hogy Mamáék több napig nem voltak itthon Apa meg dolgozott, akkor simán elalszanak velem is. 
Olyan jó lenne, ha normálisan el lehetne velük lenni, mármint ha szót fogadnának és nem röhögnének körbe.. :( nem tudom jobb lesz-e ez a helyzet valaha is. Mert amúgy meg ha bajuk van rögtön rohannak, olyankor jó vagyok, meg ha kell valami, meg sokszor mondják ám, hogy mennyire szeretnek, bújnak stb.. ami persze nagyon jó, és én se folyton csak kiabálok velük.... olyan jó lenne, ha nem kellene soha, vagy csak ritkán...!:(

Már nyomaszt az iskola kérdés is, pedig még most kezdték az ovi utolsó évét, de nagyon gyorsan el fog ez szaladni úgy érzem.. meg ugye februártól vége a gyesnek is, valami olyan munkát kell találnom, amivel legalább ugyanennyit kapok mint most a gyes meg a családi két gyerekre. Nem lesz egyszerű. :(( Eddig is nézegettem, de sehol semmi értelmes munka, amit meg is tudnék csinálni. Olyan meg ugye nincsen, ami igazán jó lenne, hogy vagy itthonról dolgozni (normális bérért!), vagy valami olyan munka, ami a közelben lenne, és pl 9-15-ig kellene lenni... hogy reggel tudjam vinni a gyerekeket oviba meg értük is tudjak menni, no meg ha betegek és menni kell értük azt értsék meg, ha itthon kell maradni velük betegség miatt, akkor azt is értsék meg és még fizessék is meg..! Álmodozni jó, ugye? :) :( Már azt se tudom sírjak-e vagy nevessek... :(( Esetleg egy lottó-ötös? Mindjárt meg lenne oldva jópár évre minden...  de mivel ennek kicsi az esélye, főleg mivel nagyon ritkán veszek lottót, mert ugye az a pénz is kell másra, mégis marad a munka. De hol, mikor és mennyiért? :( Nyavalyoghatnék tovább, hogy de akkor hogy és mikor végzem el az itthoni dolgokat, mint takarítás, vasalás, pakolás, főzés..?  Ha dolgozom akkor nincs idő rá... Tudom, mindenki aki dolgozik és családja, gyereke van, így csinálja. Csak nekem még eddig nem kellett. Nem tudom hogy fogom bírni. Nézzem a jobb oldalát? Eddig szerencsés voltam. :( Nna.. most jól kinyavalyogtam magam.
Megyek a Sparba, bár tegnap főztem zöldség levest.. (mindent bele levesnek hívom, sok zöldségféle, borsó, kis pirított tészta, jó sűrűn.. szeretjük..) :) és tojásos krumplit sütöttem, szóval leves még van, reggel csináltam melegszendvics krémet (főtt tojás, sonka, reszelt sajt apróra van minden vágva, olvasztott margarin, kicsi mustár, só, pici bors.. jól összekeverve, nagyon szeretjük!:) ), az jó lesz vacsorára, de valamit még ki kell találni, mert a gyerekek mindig éhesen jönnek haza az oviból...
... viszont ide is írni akartam már, mert ideje volt. Hogy volt-e értelme, azt döntse el az olvasó. :)

Itt vagyunk újra! :)

Már csütörtökön hazajöttünk, csak eddig nem jutottam oda, hogy írjak is.
Először is köszönjük szépen Anya, hogy a sok dolgod és a gyerekek mellett mégis tudtál időt szakítani a blog írására is. :) Valamint azt is köszönjük, hogy idén is volt lehetőségünk egy pár napra kettesben lenni, kicsit pihenni. Már el is felejtettem, milyen az, hogy kint ülök és nem csinálok semmit, vagy épp olvasok, és a legnagyobb feladatom a nap folyamán az, hogy közösen főzünk valamit párommal és utána el kell mosogatni.. :D
Ahogy az már lenni szokott a nyaralásaink alkalmával, most sem tudtam reggel sokáig aludni. De még addig sem, mint amit itthon a gyerekek engedélyeznek! :( Biztos azért, mert nincs miben kifáradni egész nap, vagy nem tudom.. A legtöbb, ameddig aludtam az 6:30 volt, egyszer 7 óra, de legtöbbször már előbb felébredtem, csak nem keltem fel, mert minek...

A hely amúgy tűrhető volt, bár ezt mondjuk Mama szerintem másképp fogalmazná, de mondjuk azt, hogy volt fedél a fejünk felett, egy huszon-x éve épült nyaralót kell elképzelni, ami a Tisza árterén van, sok a vas benne, ráadásul a "vezetékes" víz se olyan, mint máshol, vert kút van, amiből eléggé vasas víz jön, rozsdás tőle minden, de még a szaga is valami borzalom... mosakodni elég necces volt, de azért persze kellett.
Áram, tévé, hűtő, palackos gáztűzhely az volt, a tisztaság alső határ, de szerencsére vittem Domestost, mosogatószert, Cifet, mert ezek egyike sem volt egyébként.. Majdnem úgy készültünk, mint a sátras nyaralásra, ahova tényleg mindent vinni kell. Itt azt mondták, hogy minden van, csak kaját vigyünk.. vagyis annak valót. Na ehhez képest semmi fűszer, talán csak só volt, ezer éves lábasok, tányérok, evőeszközök.. amit használni akartunk előbb el kellett súrolni. Jó, hogy vittük a saját kedvenc lábasunkat, fakanalunkat, serpenyőnket. :))) Egyfelől érthető, mindenfajta vendég megy oda, ha modern cuccok lennének, biztos nem maradna meg minden... Fűszereket is vittünk. Sokat jelentett a hűtő, így volt nálunk tojás is, na meg a többi cuccot is tudtuk hűteni, nem romlott meg a paradicsom, paprika, kolbász, szalonna... húst is vittünk, elvolt a kis mélyhűtőben. :))
Szinte a mellettünk lévő portán van a tulajok kis házikója, most ők is épp lent voltak, elég sokat voltunk velük, mindig jöttek, hogy mi kell a boltból, ha bementek a faluba kocsival. Vittük a bicikliket is, én kétszer mentem be.. az út ha eső van valami borzalom sáros, két-három nap alatt kiszikkadt annyira, hogy el lehetett rajta menni biciklivel is. 1200 m a köves út, onnan még kb 300 a bolt, de az már simán megy, végig köves út van. Fura volt a falusi nyitvatartása a boltnak, rég tapasztaltam már ilyet, talán még nyaranta nagymamámnál.. :) Hétközben 16:30-ig, szombaton délig, vasárnap 11-ig van nyitva. Haladnak, mert régen vasárnap egyáltalán nem volt nyitva semmi, ha jól emlékszem. :) Nem kellett amúgy sok dolog, majdnem mindenünk volt, néha friss kenyér kellett, ásványvíz meg sör.. Ilyenkor az is mehet, ha nem is durván. :) Cigi ugyebár már 9 hónapja nincs egyikőnknek sem, arra legalább nem kellett költeni. Tényleg, a 26-a Pistinek, a 27-e meg nekem a "hónapforduló" napunk... 2013. október.  :)
Pisti eljutott addig, hogy amikor a szállásadók mellettünk cigiztek, akkor elviselte ugyan, de másnap fojtotta, szorította a torkát, mint régen, ha nagyon sokat cigizett... (én nem tudom ezt az érzést, soha nem volt ilyen, pedig volt mikor nálam is megszaladt a mennyiség, ha ritkán is... valószínű a kevesebb év a kulcs, Ő mégis csak 28 évig szívta, én meg kb 7-8, vagy nem tudom.. de azt sem folyamatosan, meg néha előtte is volt már, hogy elszívtam egy-egy szálat.. na mindegy, vége van, remélem örökre. )

A Tiszába és a medencébe - mert az is volt, teleszivattyűzták Tisza-vízzel... ) - első nap még bele tudtam menni, megkegyelmezett a Mikulás.. :D Pisti rendszeresen úszott is a Tiszában, természetesen horgászott, én is próbálkoztam, de csak fárasztani és botot kivenni - üresen is - , bedobni csak kb kétszer próbáltam, de speciális hely volt, nem volt mindegy, hogy hova dobjuk. Fogott sok halat, egyszer sütött is, a többit odaadta a gazdának, nem volt kedve vele kínlódni, én ugye nem szeretem a halat... ott meg elvitték a gyerekei, meg megették ők. :)

Esténként és esős időben - két nap volt a végén ilyen - nem maradt más csak a tévé nézés. Mivel a mobil internet ugyan elég volt, de lassú telefonon, így a Jóban rosszbant is kényetelen voltam a tévében nézni. :) A reklámok miatt utáltam eddig úgy, de most csak egy van benne. Utána még néztük a Magánnyomozókat is, azt eddig is szerettem, csak ritkán láttam, viszont amin elcsodálkoztam és soha nem gondoltam hogy nézni fogom... az az Édes élet volt.. :D Tudom, hogy a pénz az úr, mesterkélt szituációk, stb... de pl tegnap itthon is megnéztem, mert érdekelt. Hát.. ez van. :)))

Pisti pénteken már dolgozott, ma is, holnap is, és valószínűleg a jövő héten is fog péntekig legalább. Kell a váltótársának is pihenés, ugye ketten vannak, az előző hetet Ő vitte egyedül, most vissza kell adni. Na igen.. fárasztó lesz, főleg kánikulában. (plusz 20 fok a konyhán, mint a kinti hőmérséklet... )

Mamáék ahogy írta el is mentek tegnap Orosházára veterános túrára, egyelőre nem veterán járművel, mert az javítás alatt van, csak amikor lebeszélték, még nem lehetett tudni, hogy nem lesz készen.
Utána ilyen lesz már az egész nyár, hogy mennek, jönnek, mindig van valami... :)

Ja és a lényeg... A gyerekek sejtésem szerint tényleg úgy gondolják, hogy minden a régi.... Hiába állok én jobban hozzá a dolgokhoz, feszegetik a határaikat, de nagyon.... :( Már a hazajövetelünk estéjén sírtam, hogy minek jöttünk haza, ha ilyenek... :(( Pedig nem kiabáltam, próbáltam úgy csinálni, ahogy Mama is szokta, de nem.. mert velem meg LEHET csinálni azt, amit vele nem! :((( Az Apjukkal sem különbek..
Sokat ígérnek, hogy jók lesznek, stb... Pénteken pl ovi után egyből mentünk a postára EGYÜTT a gyerekekkel... (valahol kényszermegoldás volt, előtte nem jutottam el, utána meg ugye nem hagyhattam itthon őket egyedül) Ehhez is úgy álltam, hogy jó lesz, ügyesek már, nagyok, szót fogadnak. Hát.. mondjuk volt jövés-menés, dumálás, jó, hogy csak egy valaki állt előttünk és üres volt a posta.. :D Nem állnak meg mellettem, azt sejtettem, de hogy mindent végig kell fogdosni és kommentálni, azt nem gondoltam.. :)))
Nem baj, a postás "néninek" nagyon tetszett Levike, ahogy precizen visszapakolgatta a "rugós madzagos" tollakat a tartóba... :))

Jajj, a mai beszólásán behaltam: Ugye a zene a minden, hát hallgassuk, ha már kint dögmeleg van... ment épp valami, erre odamutat az egyik kis képre a YouTube-on hogy "Azt ismerem, az a Szállj el kismadár!". Lesek... a képen egyetlen sor szerepelt szöveggel, a dal címe. Mondom honnan tudod, hogy az, nem kép van.... Erre Ő: "hát elolvastam! felismertem az írást!" :))) Pedig azt nem szokta olyan sokat hallgatni, mint pl a Hooliganstól a Játszomot, azt is felismeri már...
Most a kedvenc, amivel már kikergetnek a világból a Majka-Belehalok számának Irigy Hónaljmirigyes paródiája.. :) Megy még most az Ocho macho - Jó nekem, a Vad Fruttik - Lehetek én is és a Honey Beast - A legnagyobb hős című számai, - hogy csak a javát említsem - de szeretik a Republikot, Hooliganst, de még némelyik Tankcsapda számot is.. :))) Ezeket nem mindet úgy szerették meg, hogy megmutattuk, hanem rátaláltak.. ugya a YouTube olyan, hogy ha hallgatunk valamit, beajánl csomó másik zenét... Egyébként többségüket én is szeretem.. :) Tudom, ezek nem kifejezetten gyerekeknek szóló számok, sőt, egyáltalán nem, de nem lehet mindig Halász Juditot meg Gyerekdalok és mondókákat hallgatni, bár utóbbit szeretik... :)))

Na jólvan, megyek, mert jönne Levike ide megint zenét hallgatni...
Jövök amikor tudok.. :)

Sírás után megbékülés.. :)

Reggel miután eljöttem az oviból, akkor még azt fontolgattam, hogy ebéd után elmegyek értük és hazahozom Őket. Majd később annyi munkám lett, hogy ez el is felejtődött, így maradtak.

Már alig vártam, hogy 15:00 óra legyen, hogy mehessek értük, hogy, mi is volt, miután eljöttem.

Hamarább is értem, mint 15:00 óra, így vártam még vagy 15 percet, mire felébredtek.

Majd egyszer csak kinyílt a csoport szoba ajtó és jöttek ki. Nagy örömmel, szaladtak hozzám. Első volt persze Levente. Kérdeztem az Óvó nénit, hogy meddig volt szomorú a Levi és mondta, ahogy én eljöttem, azután megérkezett a kis barátja a Gáborka és azután minden nagyon jól ment. El is felejtette, hogy rossz kedve volt. :) Megkönnyebbültem és mondta a Levi is, hogy holnap már nem fogok sírni, mert, tudom, hogy jön a Gáborka is. :) Mondtam, hogy ne is csináljon ilyeneket, mert nekem is nagyon rossz volt Őt úgy ott hagyni.

Játszottak egész fél nap, majd alvás után meg már mentem értük. Az uzsonnát elhoztuk, és itthon ették meg. Nagyon szófogadóak most, nem tudom, hogy ez meddig fog tartani, de eddig még egyszer sem kellett rájuk szólni semmiért. Ügyesen mosakodtak miután hazaértünk, átöltöztek és orrszívást is megcsinálták. Neked Mama nem kell már csinálni velünk semmit, mert mi már nagyok vagyunk, hangzott ez el a Levi szájából... :) De jó nekem! :)

Közben megkérdezte, hogy mikor kell ágyazni, kihúzni a kanapét, mert azt majd Ő fogja megcsinálni egyedül... :) Mondtam, hogy majd szólok..  :) Ok, mondta, és nézték tovább a mesét. :)

Közben mesenézés, puzzle kirakás, beszélgetés.

Délután, amikor már megunták a mesét, kimentek az udvarra kicsit játszani. Most az a sláger, hogy biciklivel húzzák egymást gumi pókkal. :) Ezzel el is voltak egy jó órát, majd jött egy viharos szél és bejöttek. Pont időben, mert már vacsorázni is kellett.

Kérték, hogy kapcsoljak zenét és úgy vacsorázzunk. Ezen ne múljon, hiszen én szerettettem meg velük a zenét, hallgattattam velük már pici korukban is sokat, de szeretik is nagyon. :) Pörkölt volt a menüben orsó tésztával, amit kimondottan nekik rendeltem, mert tudom, hogy nagyon szeretik a tésztát. Nagyon jó ízűen el is fogyasztották és még volt egy kis édesség is, de csak nagyon minimális.

Eddig otthon fürödtek meg és úgy jöttünk át, de ma valahogy nem volt kedvem átjárkálni, így gyorsan áthoztuk, amire szükség volt. Itt nagyobb a kád és egyszerre meg tudnak fürdeni, és haladós is volt. Gyorsan túl voltak rajta, mert kezdődött az én sorozatom, a Jóban- Rosszban és azt persze Ők is nézik, ha én altatok. Most nézhették, mert nagyon jól viselkedtek. :)

Egyébként már nem kell Őket altatni, mert nagyon ügyesen elalszanak egyedül is, csak akkor kicsit határozottabbnak kell lenni. Ahhoz ma nem volt kedvem, mert annyira édesek voltak. :)

Ma csak jót tudok róluk írni, tényleg nem volt velük semmi baj, leszámítva a reggeli kis "cirkuszát" Levikének.

Szófogadók voltak, de nem is akartak rosszalkodni, le voltak nyugodva. Biztosan elfáradtak az Oviban. Bár, ami fura volt, hogy aludtak is, és még a Levi is. Pedig Ő már nem igazán szokott. :)

Itthon egyáltalán, de az oviban sem jellemző. Most viszont Ő kelt fel utoljára, annyira elaludt.

Ráadásul még itthon is elaludtak 20:00-körül, pedig ha délután van alvás, akkor este későn szoktak aludni. Most valami front is van, valószínű, hogy az is nyomta Őket. Lívia sűrűn felugrál, ül és látszik, hogy nem tud magáról, csak nézett rám és ült tovább, hiába mondtam, hogy feküdjön le. Odamentem és lefektettem és alszik.

Be is fejezem, mert zavarom Őket a fénnyel, Tv-is szól, bár halkan, de csak többet forgolódnak így.

Reggel nem tudom, hogy ébrednek, mert nekem laborba kell mennem, és ha úgy végzünk, mint ma is, akkor el tudom Őket vinni, ha nem, akkor Papa lesz, aki elviszi Őket.

Majd csak kibírjuk már ezt a 3 napot, és azután minden visszaáll a régi kerékvágásba.

Félő lesz, hogy majd nem is akarnak otthon aludni.. :) Bár, kénytelenek lesznek, mert péntektől mi megyünk el pár napra pihenni.

Lépek, mert álmos vagyok én is. :)

Jó éjszakát kívánok minden kedves olvasónak…! :)

Edit Mama

Bénázás... :)

Szerettem volna feltölteni mind a két gyerekről amit készítettem kis videó felvételt, de úgy látszik, hogy ez meghaladja az én képességeimet. :)
Hiába akarom én, de át kell valószínű alakítani valamivé és feltenni valahová és onnan ide...de ez nekem már magas... :)
No, majd utólag pótoljuk, ha lesz segítségem! :)

Üdv. Edit Mama.

Update: Igen, át kell konvertálni, fel kell tenni YouTube-ra, majd onnan beágyazni... :) Megcsináljuk, igérem! :)  (ezt már én írtam.. mármint Betty.:)  )

Helyzetjelentés...

A ma reggel egyrészről nagyon jól indult, az Oviba menetnél már eltörött a mécses. :(

Reggel, 05.45-kor arra ébredtünk Papával, hogy valami szöszmötölés van a másik szobában, ahol a gyerekek alszanak.

Nem jöttem át, hagytam, hogy mi történik. Hallom, bár tényleg nagyon csendben voltak, hogy te erről fogd meg, én oda hajtom... :) Majd a következő mondat, együtt összehajtjuk, és azután betoljuk az ágyat. :) Akkor már tudtam, hogy rendet raknak a "szobájukban". Szép csendben jönnek át, és az Ő ágyneműiket hozták a m i szobánkba és szép csendben letették a szőnyegre. :) Alig bírtam ki, hogy ne nézzem Őket, de erős voltam! :)

A kanapé következett, még azt is összetolták. Kihordták a puffokat, amivel ki van támasztva nekik a régi kiságyból lévő matrac, hogy ne essenek le a kanapéról. Minden a helyére került, még az alvós kiskutya volt hátra, amit szép csendben áthozott a Levike nekem, hogy vigyázzon rám, amíg még alszom. :) Ahogy szép csendben lopózott oda, elkaptam... :) Nagyon meglepődött, és elkezdte újságolni, hatalmasra nyíló szemekkel, hogy amíg mi aludtunk, addig Ők már mennyit dolgoztak. :)

Meglepetéssel készültek nekünk, hogy ne csak mi adjunk állandóan meglepit, most Ők is adnak, mondták ezt úgy kórusban. :) Nagyon nagy öröm volt, és még addig is, amíg megreggeliztek és felöltöztek, ami szintén zökkenőmentes volt.

Nagyon korán készen voltunk, nem volt még 7-óra sem. Hogy elteljen az idő, először elmentünk a kisboltba, hogy nagyobb kedvük legyen Oviba menni, mert azt viszont már tegnap többször mondta Levi, hogy Ő ugyan nem akar menni és nem is megy. Sajnos menni kellett, bár, nagyon gondolkodtam rajta, hogy nem viszem Őket. Oda értünk a vásárlás után a Boltba és már lett volna kedve bemenni, amikor meglátták a kertész bácsit, (Tibi bácsit,) akkor jókedve lett mind a kettőnek.

Amikor viszont Tibi bácsi közölte, hogy másik csoportba vannak, és az a kiscsoport, akkor eltörött a mécses a Levinél, hogy Ő nem akar kiscsoportos lenni! Mondtam, hogy ettől még nem leszel az, csak kevesen vagytok az Oviban és oda kell bemenni és együtt játszotok majd. De nem!!  Ő nem megy oda be. Sírt nagyon, kérlelt, hogy hozzam haza, Ő nem marad ott.

Livikével nem volt probléma, Ő ment örömmel. Egy kis idő után próbálta rávenni a tesóját, hogy ne sírjon, itt is jó lesz nekünk, mert ugyan úgy az udvaron lesznek, csak nem a megszokott szobájukban reggeliznek. A Levi hajthatatlan volt, Ő nem marad ott. Ígértem én már neki mindent, csak maradjon, és ne sírjon, de hiába. Az után mondtam egy olyan szót, hogy strand, amire odafigyelt rám, és mondtam tovább, hogy ha most nem sír, akkor majd hétvégén, ha jó idő lesz, akkor elmegyünk a strandra. Inkább a Tiszára, mondta Ő, mert tavaly ott voltak és az tetszett neki. :) Mondtam, hogy oké, akkor oda megyünk. Így kitörölgette a könnyeit, és nagy nehezen, jó 10 perces próbálkozás után bementek a csoport szobába. Nem volt könnyű a lelkemnek sem, sajnos potyogó könnyekkel jöttem el. Mondtam, ha úgy alakul, akkor elhozom Őket ebéd után, de ezt azért ne vegye teljes ígéretnek, csak ha nem lesz annyi munkám. Remélem, hogy megnyugszik és nem fog egész nap sírdogálni.

Így telt a reggelünk!

Most viszont felteszem a tegnap este ígért mosogatós képet, ha sikerül.

További szép napot és jó pihenést kívánok mindenkinek.

Üdvözlettel: Edit Mama.

Lívia első mosogatása... :)                                            

 

Nagyon nagy átéléssel mosogat Livike! :)

Eljött az idő, és lám, rajta sem fogott ki a mosogatás.
Nagyon ügyesek! :)