Repülés képekben :)

Ahogy megígértem, mutatom a sétarepüléskor készült néhány képet. :)
Utólag sajnálom, hogy nem fényképeztem többet... hátha lesz még rá alkalom. :)

Sétarepülés (2014. június 9.)

Helyzetjelentés

Itt vagyok már, tudom, megint régen írtam, pedig párszor megnyitottam a blogot, hogy na, most majd írok, de mindig mást csináltam helyette. (olvasgattam a többieket és mivel azzal is le vagyok maradva, az írásra sosem maradt idő.) Nah.. megfogadtam már párszor, hogy nem rinyálok, hogy miért nem írtam eddig, ha egyszer itt vagyok, hogy írjak, akkor azzal foglalkozzak! :))

Naptár elő, április 23 nem most volt már, az agyam meg ugye szita, ezt rég tudjuk. :)
Az ovival rendben van minden, június 23. és július 21. között lesz a szokásos nyári zárás, de már most június elejétől is és ha visszamennek akkor is összevont csoportok vannak/lesznek. Bár most még nem nagyon lehet észreveni, amíg iskola idő van addig szinte mindenki jár oviba.

Május első hetében volt egy pár napos hiányzásuk torokfájás, láz miatt, két napot nem mentek oviba, de ez hétfő-kedd volt, a betegség meg kijött még csütörtökön, ami történetesen május elseje volt. Nem volt vészes, adtam a Nurofent, gargarizáltak sós vagy szódabikarbónás vízzel, ették a mézet, stb... hamar helyre jöttek szerencsére és nem ment se a fülükre, se a mandulájukra vagy másra.

Az oviban nem vitték túlzásba az Anyák napi műsort, annyira, hogy nem is volt semmi. Szerdán az akkori utolsó napon a héten (továbbra is május 1. miatt) kaptunk egy szép borítékot, mármint a levélke volt szépen megcsinálva óvónők által.. :) benne egy nagyon szép verssel, amit az anyukák nem láthattak/olvashattak az igazi ünnep előtt. Igazából egy mentőöv volt, hogy biztos el tudják mondani a gyerekek a verset, tudjon apuka/papa segíteni, ha kell. Nem nagyon kellett, talán egyszer, ügyesen elmondták, megható volt!
Nálunk egy nappal előrébb lett hozva az Anyák napja, mert Papa szülinapja a következő hét elején volt, Apa vasárnap dolgozott, így a szombatot választottuk ünneplésre, közös evészetre, hogy mindenki itt tudjon lenni. A két Dédi Mama is itt volt. :)

Május 8-án a gyerekek színházban voltak az ovival, a Csizmás kandórt nézték meg, nagyon tetszett Nekik. :)
A következő időszakban sűrű volt a program az oviban: hangverseny a Zeneiskolában, papírgyűjtés két napig, volt még valami másik komoly zenei program is, az egyik esemény viszont elmaradt a rossz idő miatt, akkor volt az a rengeteg eső és vihar... arcfestés, ugrálóvár, elektromos járművek és fényképzezkedés lett volna, tavaly is volt ilyen, most elmaradt.

A gyermeknap előtti hétvégén Mamáékkal Mezőtúron voltak a gyerekek a Túri vásárban, jól érezték magukat, majd hozok képeket, tudom, nem mindenki a facebookról jön ide olvasni...:/
Következő hétvégén Kecskemét mellé mentek veterán autó kiállításra és börzére, persze volt ott is szórakozás is, szintén képekkel az igazi, mivel én egyiken sem voltam, nem nagyon tudnám elmondani, hogy milyen volt azon túl, hogy "jó". :)

Május utolsó hetében, 29-én megvolt az oviban az iskolába menő gyerekek búcsúztatása, nem nevezték ballagásnak érdekes módon, és részt sem vehettünk rajta, csak azok, akik szerepeltek. (csoportonként 5 fő mondott verset.)
Másnap viszont már ott kellett lenni, akkor volt a hivatalos évzáró. Szintén volt műsor, néptánc, meg egy meghívott előadó, aki gitározott és énekelt, interaktív módon próbálta bevonni a gyerekeket (és a szülőket) a műsorába több-kevesebb sikerrel... :)))

Szintn május utolsó hétvégéjén volt a szokásos éves Veterán jármú találkozó és túra, amit Mamáék szerveztek, és mint mindig, az utolsó két hét nagyon durva szokott lenni, hogy minden meglegyen, jó legyen, kész legyen. Szerencsére rendben volt minden, a vasárnapi záró kiállításra Papa hazaszaladt a gyerekekért, hogy Ők is megnézhessék a sok szép járművet (Tiszai Hajósok Terén), szerencsére most nem esett az eső (éppen!) mint tavaly, amikoris totál szétáztunk. :) (Akkor négyesben mentünk be gyalog, mert ugye gyereknap is meg minden... hát, nem volt szerencsénk az időjárással.)

Elérkeztünk június első hetéhez, az oviban már a fű se nől, azért mennek ide-oda, csak nem olyan kötött már a program, mint rendesen.
Június 6-án pénteken nem volt ovi, így megbeszéltük az egyik ovis társ anyukájával, hogy eljönnek hozzánk, jóideje volt már tervben, így most meg is történt végre. :) Hát, én sejtettem, hogy a két gyönyörűség kivetkőzik magából, ha hárman lesznek, de hogy ennyire elinduljanak, azt azért nem gondoltam. :( Még Mamára sem hallgatott Levike..! Tomboltak, rohangáltak, ordítottak ,jajj... mindez kánikulában. :( Egyszerűen nem tudtunk mit csinálni. Biztos, hogy fordított helyzetben is ez lett volna, bár hogy ezt a randalírozást a harmadik emeleten hogy tűrnék el a szomszédok, nem tudom.. :D Mármint ha mi mennénk el hozzájuk. Egyébként jó volt, ettünk is, hamar elszállt az idő, menni kellett... Megbeszéltük, hogy mindezek ellenére nem adjuk fel és fogunk még találkozni így ovin kívül, úgyis lesz a szünet is... :))

Most hétvégén repülőnapok voltak itt a Szandai sportreptéren. Minden repülőt ujjongva néztek a gyerekek, amikor elszálltak felettünk... menni akartak, de a nagy meleg miatt mégiscsak mára, az utolsó napra maradt a kilátogatás. Először csak Papa vitte ki a két gyerkőcöt kalappal, esernyővel (nap ellen) és ásványvízzel felszerelkezve, (ez mind azon módon kint is maradt a kocsiban, de vettek innivalót és árnyékban voltak főként.:D ) majd Mamával utánunk mentünk, mert kiderült hogy repülni is szeretnének. Ez viszont anyagilag úgy érte meg jobban (már ha egyáltalán megérte, nagyon drága, és szerintem korai is volt még, Livike konkrétan maga elé nézve volt végig, félt és hányingere is volt, de hősiesen kibírta!) szólva úgy volt jobb, hogy ha mindketten egy-egy felnőtt ölébe ülnek, mert ha pl Papa megy fel és az egyik ülésen csak az egyik gyerek ül akkor is két jegyet kell venni, meg akkor is, ha én is felülök a másik gyerekkel az ölemben. Így mentem én is. Nekem nem az első volt már, bár évek óta nem voltam, összesen 3-4 alkalommal volt eddig szerencsém ilyen sétarepülésen részt venni, semmi gond nem volt soha. Akkor régen első alkalommal egy kisbusszal mentünk, mármint az a fajta repülő, amiből az ejtőernyősök is ugrálnak, azt hiszem AN-2 volt a jele.. majd egy három személyes motoros géppel, utána kétszer pedig vitorlázóval, az két személyes összesen. :) Ez a mostani egy Cessna volt, azt hiszem 7 személyes, ilyen vagy pont ez, nem tudom. :)
A pilótával együtt 8-an voltunk, elöl ült egy másik családból a nagymama, mögöttük mi négyen (Papa, ölében Levike valamint én az ölemben Livikével... na nem mind Papa ölében voltunk..:D de nem tudom normálisan megfogalmazni most:)) ), mögöttünk pedig az elöl ülő nagymamához tartozó unoka és anyukája.
Szerintem rövidebb volt a kör, mint máskor, bár így is azon imádkoztam, hogy kibírja Livike, nem készültem nejlonzacskóval.. :/
Én is vettem párszor nagyobb levegőt, amikor széllökés volt meg emelkedés/süllyedés... mivel lent a földön sem tudok anélkül lehajolni, vagy épp lefeküdni hanyatt (párna nélkül) hogy el ne szédülnék, jó, hogy épp nem én lettem rosszul.. :D De nem... ha a gyerekek nincsenek ott, vagy épp élvezik a dolgot akkor talán én is jobban tudtam volna a tájra koncentrálni.. :( Fényképet se csináltam sokat, egyrészt csak a telefon volt nálam, másrészt nem fértem, kicsi volt a hely... Na nem baj, azért ez is élmény volt, elmondhatják a gyerekek ,hogy repültek.. :) Itthon utána folyamatosan integettek, amikor látták vagy látni vélték ugyanazt a gépet, hogy "ott a mi repülőnk!") :))))

Ha lesz most még időm gyorsan felteszem Picasára a képeket, legalább ezeket... de a többit is szeretném megmutatni, lenne mit! :)
Ezt be is fejezem, hozom a képeket!... :) ... és próbálok gyakrabban jelentkezni, bár az ovi szünetben szerintem még kevesebb az esély rá... így se jut idő semmire. :(

Húsvét, 5 éves státuszvizsgálat befejezve, Livike 2 keréken biciklizik. :-)

Húsvét vasárnap készülődtünk, még piros tojást is festettünk.:-)
Hétfőn Papa elvitte Levikét locsolkodni 2 rokon családhoz valamint a szomszédba.
Mi (Livike, Mama és én) itthon vártuk a locsolkodókat, hiába.
Persze csak Livike miatt sajnáljuk, hogy senki nem jött.:-( 

Az utóbbi években egyre jobban megfogyatkozott a locsolkodók száma, a gyerekek felnőttek, nem éri már meg locsolkodni csak a hagyomány, a találkozás kedvéért. Mama annakidején azt találta ki, hogy csak 14 éves korig jár locsolópénz, utána már nem. Na, hát kb addig is jártak a rokon és ismerős gyerekek locsolkodni. :( No comment... 

A rokonok idősek, betegek, az ismerősök elmaradoztak. A lényeg, hogy mi egyáltalán nem bántuk, ki szeret kölnifellegben úszni... de itt van ez a csöpp lány, aki már érti, már várja, hogy meglocsolják erre nem jön senki. :( Persze Papa, Apa és persze Levike is meglocsolta. :))

11:30-ig vártunk, és bár délig van hivatalosan locsolkodás, aki addig nem jött, már ne jöjjön... :) így kocsiba ültünk és meglátogattuk a Dédiket. Először ez volt a terv, később kicsit bővült a sor, de még így sem lett teljes sajnos. Annyi helyre és irányba képtelenség egy nap alatt eljutni. :(

Először a cibaki Dédihez mentünk, locsolkodás, süti, üdítő, majd a földvári Dédi következett, ott is kb ugyanez, plusz még Papa megjavította a vízmelegítőt is, mert közben az is rossz volt, csak nem szólt a Mama.. (vagyis a Dédi...)

Itt jött a hirtelen ötlet, hogy akkor menjünk már át Öcsödre is, Levike keresztanyukájáékhoz (Andi), meg az én keresztfiamhoz, (Petike) és persze a Szilvi és Danika a további gyermekek is legyenek már meglátogatva, máskor úgysem nagyon jutunk el, Ők sem kocsi híján....

A végén hazafelé Martfűn pedig meglátogattuk Mama barátnőjét Éva nénit, aki mostanában költözött új házba, ott is volt locsolkodás, csoki-süti-üdítő, mint mindenhol... :))) 

Már attól féltem, hogy baj lesz a sok édességből a gyerekeknek, hát még amit azóta művelnek itthon a kapott csokikkal..! :( El nem vehetem, bár megegyeztünk, hogy a javát (jobb minőségűeket) megehetik, de nem egyszerre, beosztva, a maradékból meg majd lesz muffin. Szerintem ha szétnéznék még Mikuláscsokit is találnék... :) Levike meg is érti amúgy a lényeget, Ő szépen be is oszt mindig mindent, amit kap, de Livike annyira habzsol, hogy az már fáj. :( Én nem tudom, hogy miért, talán fél, hogy nem marad?:( Persze amikor elfogyott, akkor megy Levihez kunyerálni.. :))

Mivel a Húsvét alapvetően fiús ünnep, (csoki terén) így Livikének most alapból kevesebb jutott. Persze ahova együtt mentünk, mindenhol egyformán kaptak, csak a délelőtti locsolkodásnál volt olyan, ahol Ő kevesebbet kapott, mint Levike, aminek persze ez a rendje, csak a kisasszony nehezen emészti meg a szörnyű tényt. :D

 

Kedden reggel Levikével elmentem a védőnőhöz, ugyebár függőben volt még az 5 éves státuszvizsgálatuk. Meg kellett ismételni a hallásvizsgálatot, mivel múltkor rossz volt a gép, utána javították, majd én halogattam, hogy mikor menjünk, ne kelljen amiatt hiányozni az oviból, márpedig ha az orvosi részét is meg akartuk végre ejteni a dolognak, akkor az egy nap mínusz ovi, mivel nem egy időben van a rendelése a védőnőével.

Ez a kedd viszont kapóra jött, mivel még nem volt ovi, csak szerdától. :)

A hallásvizsgálat TÖKÉLETES lett, mindkét fülével jól hall eszerint. :) Nagyon örültem, főleg mivel most is náthás kicsit Levike, attól féltem, hogy megint nem lesz jó az eredmény. 

Most már csak a kórházban kellene túl lenni egy hallásvizsgálaton és kontrollon a főorvos úrnál, jó lenne már tudni valamit a csőről, benne van-e még egyáltalán a fülében, ha igen, meddig lesz ott, kiveszi-e nyár előtt, stb... sok kérdés.

10 órára visszamentünk a rendelőbe, akkor már Livikét is vittük. Sokan voltak, persze sok kicsi, babakocsival közlekedő gyerekkel (és anyukájukkal) volt tele a váró, de szerencsére másodiknak bemehettünk, úgy, hogy voltak előttünk vagy hatan.. :) De ugye ez csak pár perc státusz, gyorsan ment.

Rendben van minden, megkaptuk a papírt, amire nagyon vigyázni kell, mert majd kell a beiskolázáshoz is. Mondtam, hogy Levike az utóbbi napokban köhög is, meg jobban náthás, mint Livike, meghallgatta, nincs semmi gond. Egyébént nem volt beteg annyira, mielőtt bárki megszólna, hogy miért vittem egészséges rendelésre. Itthon köhög általában este meg reggel párat, de ma már azt sem, amúgy meg semmi baja, néha kiszívatjuk az orrát és ennyi. Nem akkor kezdődött és nem volt vészes. 

Délután amikor már Papa is itthon volt, Levike kérte, hogy menjenek ki biciklizni. Előző napokban már voltak úgy, hogy Levike, Apa és Papa biciklivel mentek, Livike pedig ült Papa csomagtartóján, Ő még nem tudott két keréken biciklizni. Próbálgatta, félt, nem tudott egyensúlyozni... sokat tanítgattuk pedig már. 

Ez alkalommal viszont a Lány is kimerészkedett a fiúkkal az utcára, majd egy óra múlva boldogan jöttek be, hogy már tud egyedül menni és jajj de boldog volt mindenki. :)

Persze az új tudományt gyakorolni kellett, mentek még egy jó nagy kört, de még ez sem volt elég, az udvaron rohangáltak utána, alig lehetett beimádkozni Őket 19 óra körül, hogy most már ideje lenne vacsorázni, fürdeni, hajat mosni, holnap ovi, stb. :)

Ma reggel nem nagyon akartak készülődni, de azért csak odaértünk 8 órár az oviba. Máskor nem gond, ha ekkor érünk oda, kivéve a keddet, mert akkor torna van reggel, de most kirándulni mentek és sietni kellett volna. Én az egészről semmit nem tudtam! Elvielg ki volt írva múlt héten a faliújságra, amit én minden alkalommal meg is nézek, de nem emlékszem.. Egyébként majdnem mindenki úgy jött vissza később a kis hátizsákkal, innivalóval, esőkabáttal felszerelkezve, mert aki esetleg tudta, hogy mennek, az is elfelejtette. :(

Ez egyébként lehet, hogy ki volt írva, de a 9-i kaja befizetés tuti nem, vagyis biztos hogy nem, mert elismerte az óvónő, hogy elfelejtette kíírni, azért is kapta majdnem mindeki az értesítő lapot, hogy fizesse be az Intézményszolgálatnál vagy május 7-én az oviban a következő havival együtt. Ezt egy másik anyuka mondta ma, hogy neki elmondtam az óvónő, hogy Ő nem írta ki. A másik óvónő, amikor nekem odaadta a papírt, azt mondta, hogy ki volt írva és csak azért van nála olyan sok értesítő, mert sokan voltak betegek. Pff.. 

Na nem baj, az nem az én hibám volt, a kirándulásos az igen, ezentúl még tüzetesebben kell majd néznem a faliújságot. Viszont szerencse, hogy ilyen közel lakunk, mert úgy gyorsan tudtam pótolni a kirándulós cuccot.

Egyébként ma Rákóczifalvára a Macimúzeumba mentek járatos busszal, úgyhogy még a buszpályára be is kellett gyalogolni, azért kellett sietni, hogy időben meg tudjanak tízóraizni indulás előtt.

Holnap és pénteken pedig erdei ovi lesz, nagyon "örülök" neki. :( Én, aki mindig parázok a kullancsoktól, most talán nem alaptalanul, nagyon ijesztgetik a jónépet, hogy most mennyire sok van/lesz, erre beviszik Őket az erdőbe meg a Zagyva partra a füves-bokros részre bogarakat nézni meg ilyenek... (mint ősszel a gurulós story volt... azt is utáltam:) ) Na reméljük a legjobbakat. :)

Ennyi volt mára az irományom, az elejét még telefonról írtam, utána meguntam és inkább idejöttem a géphez... 

Jövök, ahogy sikerül. :)

Életjel és Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk! :)

Mentegetőzés és a szokásos körök futása helyett inkább írom, amit tudok, bár most még a naptáram se segít túl sokat.
A lényeg, hogy többé-kevésbé egészségesek a gyerekek, bár enyhe nátha majdnem mindig van, időnként, mint pl most is, nem enyhe, hanem bővebb verzióban van jelen. Levikének jön több váladék az orrából és néha köhög is, de egyelőre nem vészes. Az oviban sokkal betegebb gyereket is láttam. :(
Csodálkoztam volna, ha nem lesznek náthásabbak, mivel múlt hét pénteken gyalog (!) mentek ki a Tisza-ligetbe sorversenyezni, majd ugyanígy vissza, máskor, amikor ovi focira járnak akkor busszal viszik Őket. Én most meg nem mondom, hogy hány km a távolság, nem lenne annyira messze, de az már bőven sok, hogy át kell menni a hídon is, ahol akkor is fúj a szél, ha máshol nem, márpedig akkor alapban hideg, szeles idő volt. :( Tudom, szokniuk kell...
Viszonylag sokat mennek az ovival, ami nagyon jó, mert tapasztalatokat szereznek. Sokszor járnak a Művésztelepre, Művelődési Házba kiállításokat, szobrokat, festményeket nézni, de voltak már a Plázában Macikiállításon is. Jó, hogy Szolnok viszonylag kicsi, be lehet járni a főbb helyeket gyalog is.
Az ovi egyik fő irányelve a művészetekre nevelés, a természet szeretete, ilyesmi. :)
Az ovi focit is nagyon szeretik, nem csak foci van, torna, "irányított" mozgás is, élvezik, pedig kötött része is van. :) Ügyesek a fociban is mind a ketten! Elvileg csak a nagycsoportosok jártak eddig, de pár hete a nagy lebetegedések idején amikor a mieink még talpon voltak, azt mondta az óvó néni - aki hordja Őket - hogy a kevés létszám miatt kell még pár fő a középsősök közül is, így lett beválasztva Levike, majd persze Livike is, hiába lány.. :))) Azóta viszik Őket, úgy látszik annyira nem mehet rosszul a dolog. :)

Összességében okosak, ügyesek, és ez tényeg igaz, csak a velünk (apjuk és én) való "bánás" még mindig nem az igazi. :( Mamára hallgatnak, ha én szólok akkor semmi. Persze, ha akarnak, tudnak nekünk is teljesíteni, csak az a baj, hogy ritkán akarnak. :( Levike mostanában alkudozik, eddig simán zsarolt, nem is tudom melyik a jobb.. :)) Livike hisztizik, ha valami nem úgy alakul, ahogy Ő szeretné, vagy éppen nem azonnal!
Tudnak nagyon aranyosak és komolyan felnőttesek is lenni, ha akarnak! :)
Néha túlzottan önállóak, még mindig inkább megcsinálnék mindent helyettük/nekik, csak hogy magamat kíméljem a plusz munkáktól, persze hagyni kell, ha nehéz is.... hadd csinálják, de résen vagyok, ami olyan, azt akkor is megcsinálom inkább én.. :)))

Azt hiszem ma sem vittem túlzásba a blog írást. Igazából csak azért jöttem, hogy legyen valami, mert régen írtam, mégis így belegondolva nem törént túl sok dolog... egyébként tuti voltak jó helyzetek, események, csak ugye nem mindig van dokumentálva, anélküé pedig jó eséllyel elfejeljtem.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy mindenkinek nagyon kellemese húsvéti ünnepeket kívánjak! :)
A fiúknak sok piros tojást, a lányoknak sok/kevés (kihogyszereti) locsolkodót! (.. vagy csak a kölnit hagyják otthon.) :)

Jövök amikor tudok, remélem előbb, mint most. :)

Az 5. születésnap képekben. :)

Az 5. születésnap.:) (2014.02.26.)