Életjel...

Ez egyre rosszabb... :( Mármint az, hogy január óta nem írtam.. ennyi idő talán még soha nem telt el két bejegyzés között. Mindig megfogadom, hogy majd ezentúl gyakrabban írok, ha csak kicsit is, ha csak telefonról is, de aktivizálom magam, mert mi lesz így x év múlva, ha vissza szeretném olvasni, mi is volt velünk annakidején..? :( Nem beszélve arról, hogy talán van még néhány olvasó, aki néha erre téved és talán kíváncsi még ránk...
A rövid bejegyzések általában azért maradnak el, mert előtte egy hosszúúúúút kellene írni, hogy napra kész legyek, így marad az egész "majd később"-re.

Azt hiszem három hónapot nehéz lenne pótolni, főleg úgy, ahogy még a kezdet-kezdetén írtam... Napi minimum egy, de néha több bejegyzésem volt mikor kicsik voltak a gyerekek... :) Na, azt hiszem ilyen nem lesz újra, de talán összejön a ...... (nemígéreksemmitmertcsak).. Szóval szeretnék többször jönni. (ki tart visza?:D senki.. lustaság, időhiány, meg most speciel gép hiány is van... )
A laptopom 8 év után úgy gondolta hogy befejezi pályafutását és meghalt.. se kép, se hang. Azt mondják, hogy típushiba és örüljek, hogy ennyit is bírt, ha újat veszek az 1-2 évnél többet nem fog bírni. Jó kilátások..!:(  Kb. 120.000 Ft. egy valamire való laptop, ami mondjuk nem fagy meg a tv2-s videók (igen, még mindig neten nézem a Jóban Rosszbant..:)  ), meg az online filmek nézése, és a facebookos golyós játék közben (Bubble Island). Egy hasonló tulajdonságú asztali gép kijön kb 100.000 Ft ból monitorral együtt... Szóval nem tudom hogy lesz, meg ugye össze kell kuporgatni a rávalót,  Karácsonyi, szülinapi, névnapi ajándékra kapott pénzek, amit persze spórolós lévén nem költöttem magamra, hanem hagytam tartalékba, gyerekekre, iskolára készülésre, stb.. Szóval egy ideje nincs gépem, vagyis egy kis laptop van kölcsönbe Apukámtól, de azon meg nem tudok írni 10 ujjal, annyira kicsi... :)) Amit épp muszáj meg lehet nézni, javarészt telefonról szoktam facebookot, emaileket, de még weboldalakat is böngészni.

Nahh... ahhoz képest, hogy a gyerekekről kellene írnom, jól elkalandoztam... :)

A legfontosabb, hogy viszonylag jól van mindenki, az általános, kicsit náthás állapotot már nem veszem betegségnek. :)

Naptár nélkül írok, bent vagyok az irodában Anyukáméknál, csomagost várok, de csak nem akar jönni..  telefont ügyelek közben, de annyira menni kellene már!
A gyerekekért ebéd után megyek, mert megyünk a logopédushoz 15 órára, de a kapu csak 12:45 és 13:15 között van nyitva, egyébként csengetni kell, azt meg nem szeretek, mert biztos gondolják, hogy miért nem tudok időben jönni?
Az oviban már nem alszanak, hiszen iskolába készülők, foglalkozások vannak egy kis alvás nélküli pihenő után.

A logopédus szerint nincs nagy vész egyikőjükkel sem, az s, cs, zs hangokat kell javítani, plusz Levikénél az r még egyáltalán nincs meg. Hetente járunk, nekem nagyon fárasztó, hogy folyton javítani kell Őket itthon, mert ha odafigyelnek akkor szépen megvan az s, de ha nem, akkor még sziszeg... és annyira bosszantó, hogy én töröm magam, gyakoroltatom (-nám, mert nem nagyon akarják) őket és akkor arra nem veszik a fáradtságot, hogy odafigyeljenek, amíg rögzülnek helyesen a hangok. :(( Remélem nem kell egész nyáron járni, bár amilyen tempóban haladunk szerintem még szeptemberre sem fognak tisztán beszélni.... Na de ne legyek ennyire negatív, tudom... :(

Februárban megvoltak a szokásos ünneplések, az elején én voltam 35., majd egy Livike névnap, végül a gyerekek 6. születésnapja is eljött. :)
Igazán nagy ajándékokat kaptak, nem is tudom, a következő mi lehet már, ha mindig felül kell múlni önmagunkat? :(
Mamáéktól fényképező gépeket kaptak, igen, mindketten, kis Canon, de elég komoly gépek... Pár napig folyamatosan nyüstölték, nem győztem tölteni az akksikat.. :)) Azóta persze a lelkesedés alábbhagyott, de legalább nem a telefonjainkat nyúzzák, ha fényképezni akarnak, hanem van saját gépük és azért remélhetőleg jópár évig gépek lesznek még, nem avulnak el, és főleg épek maradnak, mert ugye a gyerekek azok gyerekek... vigyázni még mindig nem nagyon szeretnek semmire...
Tőlünk bicikliket kaptak, le kellett már cserélni a kis 12-eseket, kaptak helyette 20-ast! Igaz, hogy használtan vettük, de nagyon jó állapotú mindkét bicikli. Itt ragadom meg az alkalmat, ha jár még erre valaki, hogy van két eladó 12-es biciklink, ha érdekel valakit képet tudok küldeni. :)

Megkaptuk az értesítést a körzetes iskolától, hogy mehetünk beiratkozni április 16-17-én.
Bár az igényfelmérő lapon utolsónak írtam be a körzetest, miután leadtam már megbántuk az elsőnek beírtat, meg is akartam változtatni, de azt mondta az óvodavezető, hogy ez csak igényfelmérő, nincs sok jelentősége, meg amúgy gondolom sejtette, hogy úgysem vennék fel a gyerekeket nem körzetesbe, vagy kicsi eséllyel. Így marad ez, szerintem mindenhol megtanítják a gyerekeket írni, olvasni, számolni, stb.., persze nagyon remélem, hogy kedves, és igazán szakmáját értő/szerető tanítónéniket fognak kapni....

Egyébként felvetődött az is, hogy nem mennének még iskolába, de végül bízunk abban, hogy szeptemberig még fejlődnek, hiszen már 7,5 évesek lennének, ha halasztanának... meg érdekli minden Őket, az ovi már unalmas lenne, úgy gondolom. Csak ugye a figyelem... hogy pl Livike a logopédusnál is mindennel foglalkozik, nézelődik, kutat, feláll, persze megcsinálja, amit kell, de akkoris! Végig kellene ülni, figyelni, mint eleinte, csak most már szerintem unja az egészet és azért csinálja. A logopédus vetette fel, hogy mi lenne, ha még maradnának, (nem a beszéd miatt!) Ő is az első gyerekét időben engedte és sok baja volt a tanulással a gyereknek, míg a másik kettőt már halasztással, és milyen jó.. Pff.. ez is egy olyan helyzet, amiről mindenkinek van véleménye, hogy miért így, vagy úgy jobb..
Van egy (volt) ovis társ anyukája, aki azt mondta arra a kérdésemre, hogy miért nem engedte a gyerekét iskolába, hogy "mert nem akartam, hogy 6 évesen menjen és kész." Hmm... ez azért fura, meg azt mondta, hogy nincs semmi baj a gyerekkel, bár a Pedagógiai Szakszolgálatnál találkoztunk, ahol ugye nem csak logopédia van, hanem egyéb fejlesztések is, valami miatt csak úgy látták, hogy ne menjen még, na mindegy, ez az Ő dolguk, csak nekem fura volt a kijelentése.
Én bízom annyira a gyerekekben, hogy ha igazán akarják, ha összeszedik magukat akkor nem lesz gond a figyelem összpontosítással és a kitartással.
Ha érdekli őket valami, akkor tudnak figyelni, nyugton maradni. (..csak nehogy az iskola se legyen érdekes... )  Remélem nem tévedek... nem tévedünk!

Nahh.. most ennyi lenne, megjött a csomagos is közben megyek és eszem valamit meg a gyerekekért is mehetek nemsokára... logopédushoz most először hármasban megyünk... "jajjdejó" :( Igen, még mindig nem fogadnak nekem szót, de nem panaszkodom még itt is... próbálok pozitívabban hozzá állni a dolgokhoz, szokni kell, hogy csak én megyek velük, mert az iskola is messzebb lesz, nem két percre az otthonunktól... oda is el kell menni, sőt haza is kell jönni, és gondolom a hazaút lesz akkor is az én "kiváltságom", magyarul egyedül kell mennem értük. De ez még odébb van, .... pedig mennyire nem is olyan soká! :( Többeknél olvastam, hogy valamiféle szomorúság töltötte el Őket, amikor ténnyé vált, hogy iskolás lesz a gyermekük... igen, ezt én is éreztem, és fogom is még, vége az ovis éveknek, de jó is lenne még később, ha "csak" ennyi bajunk lenne, hogy oviba kell járni. :((( Most jön a java!... :)

Nahh... most kb naprakész lettem, persze sok minden kimaradt, pl rengeteg kép is várat még magára, de ahhoz tényleg sok idő kell, hogy válogassak, albumot csináljak, stb.. de majd meglesz az is... :)
Hátha összejön a telefonos rövid bejegyzéses módszerem, meglátjuk! :)

Jövök, amikor... :)

Helyzetjelentés

Először is boldog új évet kívánok minden kedves ide látogatónak így január közepén. :)
Mondhatom nagyjából rendben van minden, volt téli szünet, karácsony, szilveszter és újra ovi. Még csak január van de már olyanokat kérdeznek az óvónők, hogy tudjuk-e már melyik iskolába mennek a gyerekek? Pff... mert, már tudni kellene? Kérdeztem én. Mondták, hogy nem, de van aki már biztosan tudja, azt felírja. Hát jó, majd megnézünk párat, úgyis lesznek nyílt napok, bár elképzelésünk már van, ami természetesen nem a körzetes iskola. Az ovit mondjuk nem bántam meg, pedig ez volt az utolsó, ahova szerettem volna, hogy kerüljenek a gyerekek, de végül egész jó ez, kicsit már fáj, hogy itt kell hagynunk és jön az ismeretlen, az új, a nehéz, a messzi iskola. (még ha nem is lesz olyan messze, de ennél közelebb aligha lehetne, mint az ovi...  nekem két perc gyalog, gyerekekkel 5 és 10 között..:D  )
Egyébként pont beszéltük a kedvenc ovis barátjuk anyukájával, hogy náluk is és nálunk is az a téma, hogy oda mennek iskolába ahova a másik. Szóval mindenképp egy helyre szeretnének menni. (Nekik is az a körzetes ami nekünk, de szintén nem szeretnék..:)   ) Majd megyünk együtt a nyílt napokra is.
Na jó, az iskolát egyelőre hagyjuk, van még idő. Neten még sehol nincs infó nyílt napokról, jelentkezés menetéről, az ovis jelentkezésnél levelet is kaptunk és infók is voltak bőven a neten.. Szerintem még később lesznek.

Január 10-én megvolt végre az első logopédiai foglalkozás is. Régen vártam már, hogy mikor kezdenek végre foglalkozni a gyerekekkel, ez most jött el. A logopédus egy nagyon kedves, türelmes fiatal hölgy.
Ahogy telt az idő és beszélgetett a gyerekekkel, gyakoroltatta a hangokat, felmérte a helyzetet, mondta, hogy nincs nagy baj, szerinte gyorsan fogunk haladni és menni fog a szép, tiszta beszéd. Levikénél is hallja már perdülni az r-t néha, Livikét dicsérte, hogy mióta az oviban felmérte mennyit fejlődött, (akkor még nem ment az r hang, most meg már igen), ki tudnak mindent mondani, ha magát a hangot kell, csak a szavakban még nem megy, de azért vagyunk ott, hogy megtanítsa Nekik. Elsőre rögtön elkezdte az s hangot tanítani, ami náluk ugye gyakran még sz-ként hangzik, itthon is mondogatom, meg próbálom felidézni a gyakorlatokat, amiket csináltak, hogy ne felejtsék el 21-ig, akkor kell megint menni. A "sziszegős hangok"-at kell gyakorolni, erre való könyvet kért megvenni, a héten azt hiszem lesz is, megrendeltem még másnap. Abból már fogunk tudni gyakorolni a következő alkalomig itthon is.

Egészségileg viszonylag rendben vannak a gyerekek, karácsony környékén ment a köhögés, orrdugulás rendesen, de nagyjából kilábaltak, orrszívásnál mondjuk jön Levikének rendesen, Livikének nem, de Ő nagyon ki tudja már fújni, néha túlságosan erősen is, félek, hogy megszakad valami ér, olyat fúj...
Mama is és én is kb 3 hete benne vagyunk valami köhögős nyavalyában, Ő ma volt orvosnál, mellkas röntgent is csináltak, de szerencsére nincs tüdőgyulladása, fáj a háta, mellkasa, meg csúnyán köhög, de elvileg el kell már múlnia, szedjen be egy kis adag antibiotikumot és majd az helyre teszi. Na igen, csak ugye neki transzplantáltként kétszer is meg kell gondolnia az antibigyókat, bár a homeós cuccok sem értek semmit. Remélem hamarosan helyre jön.
Nekem is a köhögés ami már az agyamra megy, múlt éjjel pl fél12 és 2:30 között konkrétan be nem állt a szám, nem tudtam abbahagyni a köhögést, már feladtam, vártam a reggelt, mert úgysem tudok aludni, aztán mégis csak sikerült valahogy, mert következőleg 6 órakor ébredtem... Az volt a baj, hogy a végén már nem jött fel semmi, csak az erőltetett, száraz, ingerlő köhögés volt. Csoda, hogy a gyerekek tudtak aludni, bár jöttem-mentem, de azért amikor aludni próbáltam - akár ülve is - mégis a szobában voltam.
Nagyon régen kellett egyáltalán köhögnöm is, még egyet sem, tavaly egész télen nem kellett, erre most itt van. :( Remélem minél előbb elmúlik, már nagyon unom.... Étvágyam sincs, szörnyű, hogy amit nagy nehezen felszedtem pár kilót mióta nem cigizek (1 év és 3 hónapja), rohamosan megy lefelé... és megint küzdhetek, hogy visszajöjjenek. :( Tudom, a legtöbb ember épp fordítva szeretné, de én nem... 5 kg jött fel, ott megálltam, 47 kg-nál nem mentem fentebb, de másfél már oda van belőle, mióta nem eszek annyit, mert egyszerűen nem kívánom. :( Gondolom ha elmúlik ez a köhögős nyavalya akkor visszatér az étvágyam is.

Nézzük mi is van még.. ja igen, a Karácsony. A várva várt, eljött hát. :) (és el is múlt már szerencsére. untam már a napok számolását, az ajándékok találgatását, hogy ugyan mit kapnak, az egész hercehurcát, stb... )
Elég sok mindent kaptak, mint mindig, minden alkalomra, volt aminek jobban örültek, volt aminek nem annyira, de azért azt veszem észre, hogy még mos is napi szinten elő szoktak kerülni a karácsonyi ajándékok, foglalkoznak velük.

Szilveszterkor természetesen itthon voltunk, volt szoba feldíszítés, trombita fújás, gyerekpezsgő, stb.
Már nem tudom, de azt hiszem 22 órakor jöttek Mamáék, hogy koccintsunk, ne maradjanak ki a gyerekek akkor sem, ha esetleg nem bírnák ki éjfélig. Livike el is aludt hamar, Levike majdnem kivárta az éjfélt, pedig Mama altatta el, csak 23:30-kor jött Levike, hogy ő nem álmos, nem is aludt amikor Mama kiment, csak úgy csinált.. pff.. :) 23:50-re mégis elaludt, mert aludt és álmos volt Ő, csak valamire felriadt... gondolom az ész nélküli petárdázásra, amit kora este óta megállás nélkül hallgatnunk kellett. :(
Az éjfélt Mamáékkal köszöntöttük, mert természetesen az "igazi" koccintást is együtt vittük véghez, igazi pezsgővel. :)
Egy darabig még tévéztünk Pistivel kettesben, majd olyan fél2 felé mentünk aludni mi is.

Most nagyjából ennyi jutott eszembe, nem ígérek semmit, hogy mikor jövök, mert úgyse tudom betartani, de azért igyekszem.. :)

Fényképezés az oviban

Mivel a képekkel még jobban le vagyok maradva, mint az írással, így mutatom azt, amit könnyebb volt megkeresni. :)
Novemberben volt az oviban a szokásos, karácsonyi témájú fényképezés, az erről készült fotókat lehet megtekinteni az alábbi albumban. :)

Fényképezés az oviban (2014. november)

Életjel....

Meg sem próbálok magyarázkodni, erre nincs mentség. Nem egy hónap telt el, lassan négy!:( Abba is hagyhatnám ezt a blogot, de ezt már írtam korábban, sajnálnám. Inkább vegyük úgy, hogy szüneteltettem, csak nem szóltam előre.  Lehet, hogy már csak saját magamnak írogatok itt, mert mindenki itt hagyott aki eddig olvasott. Ha így van, magamnak köszönhetem, nem kellett volna hanyagolnom az írást. :(

Nna...! Az gondolom sejthető, hogy nem fogom szeptember elejétől leírni az életünket még naptár szerint sem. Sok lenne, bár ha azt nézzük, annyira mégsem sok.
Jól vagyunk, hiányzás talán 2 nap volt eddig az oviból, az is valami expressz vírus miatt, ez eddig rekord. (lekopogtam..! )

Vészesen közeleg a karácsony, ajándékok 50%-ban vannak még meg.. többi előkészület is kb ilyen.. Minden évben így járunk, én egyszerűen nem tudok nyáron, de még ősszel, vagy novemberben sem a karácsonyra gondolni, ajándékokat venni, stb. Pedig mennyire jót tenne a pénztárcánknak és az idegeinknek is!:D

A gyerekek ügyesek, okosak, feleselősek, elevenek (nem rosszak, ugye...), és még mindig nem fogadnak szót, harcolunk, de ha akarnak akkor tudnak tündérek is lenni. Kár, hogy ritkán akarnak, de én még hiszek a csodákban.... :)

Most ennyi, nem ígérek, de próbálok jönni tényleg sűrűbben.

Békés, boldog Karácsonyt Kívánunk Mindenkinek előre is!
(ki tudja jövök-e akkor, bár szándékozom!)

A Boldog Új Évet még nem akarom letudni... :) De ha mégsem jönnék, mert ugye téli szünet, stb, akkor legyen itt nyoma és mindenki vegye úgy, hogy a megfelelő időben írtam ki. :)

Nyár végi helyzetjelentés. :)

Itt van az ősz, itt van újra... na nem fogok itt verseket írogatni, úgyis azzal van most tele a Facebook a kihívásos játéknak köszönhetően. Bár inkább ez legyen, mint a sok (ál)celeb "érdekes" dolgai meg a világ rossz hírei, stb..
A lényeg, hogy megint itt lennék, hogy megírjam a valamivel több, mint egy hónap fontosabb eseményeit.
(vagy ha nem is fontos, de épp eszembe jut, hogy mi volt, már az is valami.:D )

Próbálom időrendben.
A naptárban egyből az első gyerekekkel kapcsolatos bejegyzésem az, hogy augusztus 3-án Livike megszúrta a szájpadlását egy nyalókával és nagyon vérzett. Komolyan gondolkodtunk, hogy most akkor ügyelet, vagy mi legyen, Mamáék nem voltak itthon, kocsi nincs, nem egyszerű. Vártunk, a vérzés elállt, óráról-órára javult, összehúzódott a seb, estére már egész jó volt. Harmadik napra nyoma sem volt. Érdekes dolog ez, hogy a szájban ennyire gyorsan gyógyulnak a sebek. Egyébként betiltanám az ilyen nyalókát... jó, nem kell az evése közben egymással játszani meg egymást lökdösni, de pl egy kerek nyalóka esetében biztos nem jár így. Ez háromszög alakú volt, dinnye szeletet formázott maga a nyalóka rész, ahogy egyre fogyott, úgy lett hegyesebb. El is volt vele Livike, amíg egyedül volt kint az udvaron, majd kiment Levike is, elkezdtek lökdösődni, a nyalóka persze beszaladt a Lány szájába és bal oldalon a szájpadlás alsó részén ejtett egy szép lyukat! Pff.. volt nagy ijedelem, sírás-rívás, majd megnyugvás - amennyire lehetett - , 5 percenként nézegettük, de utána abban maradtunk, hogy nem kell orvos.

Augusztus 4-én jelezte először Livike, hogy mozog a jobb alsó egyes foga. :)
Három nappal előtte mértünk súlyt, szoktunk máskor is, csak nem írom mindig fel, ide meg aztán főleg nem. Szóval az adatok:
Lívia 17,3 kg, Levente 15,3 kg. Pont két kg a különbség közöttünk, elég régen így van már. :)

Augusztus 16-án kiesett Livike első tejfoga! :) (jobb alsó egyes)
Persze a Fogtündérnek jönnie kellett! Ovis társak, mese hatására nem kerülhettük el, pedig én nagyon nem vagyok a híve. Annak idején nem volt ilyen, mégis lecserélődtek a fogaink. Ráadásul Livikénél nincs is meg az, amiért eredetileg a Fogtündért kitalálták, miszerint azért kell, hogy a gyerek ne féljen elengedni a fogát, ne legyen stresszben, hanem várakozással legyen, hogy ugyan mit talál reggel a párnája alatt a fog helyén.
Hát, mivel nem készültem rá időben, nem volt itthon semmi olyan ajándék, ami tényleg emlék lehetne, és pl ne édesség vagy pénz legyen, ebből kifolyólag az előbb említett dolgokat kapta: egy kétszázas és egy ötös csomag Mam rágó....- pedig én a rágónak is ellene vagyok, de nem volt más.. és tudom, hogy szereti-  meg egy kis levélke, hogy milyen ügyes kislány, hogy szép egészségesek a fogai, vigyázott rájuk, stb.. meg vigyázzon is, és hogy legyen jó, meg hogy majd este újra eljövök (mármint a Fogtündér nevében írtam persze, szigorúan nyomtatott betűkkel, hogy nem ismerje meg az írásom:D )és hozok valami maradandót.. Vasárnap gyorsan elszaladtam a városba és vettem egy kiszínezhető táskát, tollak is vannak hozzá, láttam már régen is de nem vettem.. na ez kapóra jött. Szerintem sokáig megmarad, ha vigyáz rá. Amúgy totál elhitte az egész sztorit a Lány, reggel még Mama olvasta fel Neki a levelet, amikor 6 órakor indultak Krakkóba, Livike meghallotta az autó hangját, kiszaladt és boldogan újságolta, hogy itt járt a Fogtündér és ezt hozta, stb... :))) Persze fent voltam már én is, úgy hallgattam végig az ajtó mögül ahogy Mama elolvassa a levelet.. :))) A táskát szinte már hétfő hajnalban tettem az ágya mellé, mert este elfelejtettem, még jó, hogy felébredtem olyan 4 óra felé és gyorsan odacsempésztem. :)
Egyébként már mozog a bal alsó egyes is... azt hiszem két napja.. akkor olyan szeptember 12-13 körül várható újra a Fogtündér? :D ha ugyanannyi ideig fog mozogni, mint az első... )

Az előbb írtam, hogy Mamáék Krakkóba utaztak 17-én vasárnap hajnalban. A korábbi tervekkel ellentétben Papa is ment, meg még vittek két másik illetőt, akik szintén versenyeztek.
Azt hiszem említettem már, hogy Mama kijutott az Európa bajnokságra, aminek a hivatalos neve az volt, hogy: VIII. Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa Bajnoksága.
A bowling verseny 20-án volt, egyéniben bronzérmet szerzett a korosztályában, másnap délután tartották meg a vegyes páros versenyt, (szervezési hiba miatt), amiben ezüst érmet szereztek társával, de az első helyet is magyarok szerezték! Itt már nem volt korcsoportokra osztva a mezőny, többen nem várták meg ezt a versenyt, kevesebben indultak, mint egyéniben, de akkor is, szerintem szép eredményt értek el! :)
Úgy általában a magyarok nagyon jól teljesítettek minden sportágban, a 22 országból összesítésben elsők lettek a magyarok! :) Anyagi vonzata sajnos nincs ennek a versenynek, mint ahogy a tavalyi világversenynek sem volt... mármint plusz.. mert az utazást meg a kint tartózkodást két éjjelen kívül mindenkinek magának kellett állnia! Az állam ilyenre nem áldoz, a Szövetség meg nem tudta mindenkinek végig kifizetni a szállást és egyéb költségeket.
Augusztus 22-én, pénteken hajnalban érkeztek haza Mamáék.

Oviba majdnem végig jártak a gyerekek, egy-két nap nem mentek, jellemzően pénteki napokon. Elvileg úgy terveztem, hogy augusztus 20 után már nem mennének, de mivel Mamáék nem voltak itthon, én dolgoztam, Apa is dolgozott, menniük kellett.
Az utolsó hétvége elég sűrűre sikerült.
Augusztus 30-án szombaton Mama és én Pestre mentünk vonattal, mert a Trapis (transzplantált) röplabda csapat barátságos meccset játszott, menni kellett szurkolni, meg utána játékos vetélkedő is volt, kérték, hogy minél többen vegyenek már részt rajta...  jó volt... :)
A gyerekek itthon maradtak apjukkal és papájukkal. Volt esemény itthon is, mert szeptember 1-je Szolnok napja, ennek keretében már előző csütörtöktől programok voltak város-szerte. Szombaton is volt nagy kavalkád, volt mit nézni, jól eltelt a napjuk.

Augusztus 31-én vasárnap Papa és Apa maradt itthon, mi pedig a gyerekekkel és Mamával kocsiba ültünk és elmentünk Cserkébe kipróbálni az autós ügyességi parkot. Nagyon jó volt! Komolyan, ha 12 éven aluli lennék, ki nem lehetett volna az autóból szedni..:D :)))
Elektromos kisautókkal közlekedtek, rendesen kiépített, méretarányos utak, körforgalom, lámpák, táblák, minden ami kell. :) Előtte KRESZ oktatás is volt, néhány tábla jelentését magyarázták el. Kaptak elvileg jogosítványt is, de postán fogjuk megkapni mert nem volt jó a nyomtató. :)
Készítettem videót is telefonnal, itthon Papa megvágta és tett alá hangeffekteket is.. Eredetileg nem ilyen az elektromos autók hangja és a fékezés sem... :)))

Eljött az szeptember elseje, és bár eddig is jártak oviba, ez mégis más, hiszen már nem összevont csoportok vannak, nem 10-15 gyerek van összesen, hanem rendesen megvan a három csoport, némi átszervezéssel, új gyerekekkel. Ezennel hivatalosan is nagycsoportosok lettek a gyermekeink! :)
Sajnos az óvodavezetés (nem intézményi, városi szinten!) szakított az elmúlt két év rendjével, hogy kb egykorú gyerekekből álltak a csoportok, most vegyesen vannak. van 7 éves is és 3 éves is.. szóval egész kicsik, beszoktatósok is kerültek a mieinkhez.. Nem baj az, csak fura. Egyelőre tetszik nekik az új felállás, folyamatában meg majd kialakul.
Lesz végre logopédiai szűrés, ezt várom már mióta. Biztos, hogy járni kell majd nekik fejlesztésre. Levike ha odafigyel akkor már nagyon szépen beszél, csak az "r" betűvel van baj, az még mindig "j", de a többi már szépen megy. Livikénél még több a baj, de remélem lesz megoldás, tudni fognak szépen beszélni.
Nem értem miért nem volt eddig korábban szűrés, miért nem vihettük el korábban Őket, a háziorvos azt mondta, majd az ovi küldi, az ovi azt mondta, nem tudják mikor jönnek felmérni a gyerekeket.. pff.. csak várunk, várunk míg a végén késő lesz. :(((

A gyerekekről egyébként nem tudok sok újat mondani, a viselkedésük változatlan, ha akarnak valamit akkor jók, amúgy velünk nem igazán.. Mamáékkal jók, vagy jobbak... de már belefáradtam mindig erről írni. :(
Napi minimum háromszori rimánkodás megy, ha oviba mennek, ha itthon vannak akkor csak kettő.. Reggel a mosakodás, öltözés, délután ha hazajönnek átöltözés és mosakodás, este fürdés előtt szintén könyörögni kell egy sort, meg noszogatni, veszekedni, mert mindig minden fontosabb, mint az amit csinálni kellene. :((
Az esti elalvás megint úgy megy, hogy bent kell lenni velük, elég vagyok már én is, csak odafekszem a saját ágyamra, leveszem a telefonon a fényerőt, mire átnézem a facebookot vagy játszok kicsit már el is aludtak. :) Ha Mama itthon van persze csak Ő jó altatni, amikor Apa dolgozik csak akkor jön be.. amúgy én altatok. De ha egyedül vagyunk mert a nyáron sok ilyen volt, hogy Mamáék több napig nem voltak itthon Apa meg dolgozott, akkor simán elalszanak velem is. 
Olyan jó lenne, ha normálisan el lehetne velük lenni, mármint ha szót fogadnának és nem röhögnének körbe.. :( nem tudom jobb lesz-e ez a helyzet valaha is. Mert amúgy meg ha bajuk van rögtön rohannak, olyankor jó vagyok, meg ha kell valami, meg sokszor mondják ám, hogy mennyire szeretnek, bújnak stb.. ami persze nagyon jó, és én se folyton csak kiabálok velük.... olyan jó lenne, ha nem kellene soha, vagy csak ritkán...!:(

Már nyomaszt az iskola kérdés is, pedig még most kezdték az ovi utolsó évét, de nagyon gyorsan el fog ez szaladni úgy érzem.. meg ugye februártól vége a gyesnek is, valami olyan munkát kell találnom, amivel legalább ugyanennyit kapok mint most a gyes meg a családi két gyerekre. Nem lesz egyszerű. :(( Eddig is nézegettem, de sehol semmi értelmes munka, amit meg is tudnék csinálni. Olyan meg ugye nincsen, ami igazán jó lenne, hogy vagy itthonról dolgozni (normális bérért!), vagy valami olyan munka, ami a közelben lenne, és pl 9-15-ig kellene lenni... hogy reggel tudjam vinni a gyerekeket oviba meg értük is tudjak menni, no meg ha betegek és menni kell értük azt értsék meg, ha itthon kell maradni velük betegség miatt, akkor azt is értsék meg és még fizessék is meg..! Álmodozni jó, ugye? :) :( Már azt se tudom sírjak-e vagy nevessek... :(( Esetleg egy lottó-ötös? Mindjárt meg lenne oldva jópár évre minden...  de mivel ennek kicsi az esélye, főleg mivel nagyon ritkán veszek lottót, mert ugye az a pénz is kell másra, mégis marad a munka. De hol, mikor és mennyiért? :( Nyavalyoghatnék tovább, hogy de akkor hogy és mikor végzem el az itthoni dolgokat, mint takarítás, vasalás, pakolás, főzés..?  Ha dolgozom akkor nincs idő rá... Tudom, mindenki aki dolgozik és családja, gyereke van, így csinálja. Csak nekem még eddig nem kellett. Nem tudom hogy fogom bírni. Nézzem a jobb oldalát? Eddig szerencsés voltam. :( Nna.. most jól kinyavalyogtam magam.
Megyek a Sparba, bár tegnap főztem zöldség levest.. (mindent bele levesnek hívom, sok zöldségféle, borsó, kis pirított tészta, jó sűrűn.. szeretjük..) :) és tojásos krumplit sütöttem, szóval leves még van, reggel csináltam melegszendvics krémet (főtt tojás, sonka, reszelt sajt apróra van minden vágva, olvasztott margarin, kicsi mustár, só, pici bors.. jól összekeverve, nagyon szeretjük!:) ), az jó lesz vacsorára, de valamit még ki kell találni, mert a gyerekek mindig éhesen jönnek haza az oviból...
... viszont ide is írni akartam már, mert ideje volt. Hogy volt-e értelme, azt döntse el az olvasó. :)