Helyzetjelentés...

A ma reggel egyrészről nagyon jól indult, az Oviba menetnél már eltörött a mécses. :(

Reggel, 05.45-kor arra ébredtünk Papával, hogy valami szöszmötölés van a másik szobában, ahol a gyerekek alszanak.

Nem jöttem át, hagytam, hogy mi történik. Hallom, bár tényleg nagyon csendben voltak, hogy te erről fogd meg, én oda hajtom... :) Majd a következő mondat, együtt összehajtjuk, és azután betoljuk az ágyat. :) Akkor már tudtam, hogy rendet raknak a "szobájukban". Szép csendben jönnek át, és az Ő ágyneműiket hozták a m i szobánkba és szép csendben letették a szőnyegre. :) Alig bírtam ki, hogy ne nézzem Őket, de erős voltam! :)

A kanapé következett, még azt is összetolták. Kihordták a puffokat, amivel ki van támasztva nekik a régi kiságyból lévő matrac, hogy ne essenek le a kanapéról. Minden a helyére került, még az alvós kiskutya volt hátra, amit szép csendben áthozott a Levike nekem, hogy vigyázzon rám, amíg még alszom. :) Ahogy szép csendben lopózott oda, elkaptam... :) Nagyon meglepődött, és elkezdte újságolni, hatalmasra nyíló szemekkel, hogy amíg mi aludtunk, addig Ők már mennyit dolgoztak. :)

Meglepetéssel készültek nekünk, hogy ne csak mi adjunk állandóan meglepit, most Ők is adnak, mondták ezt úgy kórusban. :) Nagyon nagy öröm volt, és még addig is, amíg megreggeliztek és felöltöztek, ami szintén zökkenőmentes volt.

Nagyon korán készen voltunk, nem volt még 7-óra sem. Hogy elteljen az idő, először elmentünk a kisboltba, hogy nagyobb kedvük legyen Oviba menni, mert azt viszont már tegnap többször mondta Levi, hogy Ő ugyan nem akar menni és nem is megy. Sajnos menni kellett, bár, nagyon gondolkodtam rajta, hogy nem viszem Őket. Oda értünk a vásárlás után a Boltba és már lett volna kedve bemenni, amikor meglátták a kertész bácsit, (Tibi bácsit,) akkor jókedve lett mind a kettőnek.

Amikor viszont Tibi bácsi közölte, hogy másik csoportba vannak, és az a kiscsoport, akkor eltörött a mécses a Levinél, hogy Ő nem akar kiscsoportos lenni! Mondtam, hogy ettől még nem leszel az, csak kevesen vagytok az Oviban és oda kell bemenni és együtt játszotok majd. De nem!!  Ő nem megy oda be. Sírt nagyon, kérlelt, hogy hozzam haza, Ő nem marad ott.

Livikével nem volt probléma, Ő ment örömmel. Egy kis idő után próbálta rávenni a tesóját, hogy ne sírjon, itt is jó lesz nekünk, mert ugyan úgy az udvaron lesznek, csak nem a megszokott szobájukban reggeliznek. A Levi hajthatatlan volt, Ő nem marad ott. Ígértem én már neki mindent, csak maradjon, és ne sírjon, de hiába. Az után mondtam egy olyan szót, hogy strand, amire odafigyelt rám, és mondtam tovább, hogy ha most nem sír, akkor majd hétvégén, ha jó idő lesz, akkor elmegyünk a strandra. Inkább a Tiszára, mondta Ő, mert tavaly ott voltak és az tetszett neki. :) Mondtam, hogy oké, akkor oda megyünk. Így kitörölgette a könnyeit, és nagy nehezen, jó 10 perces próbálkozás után bementek a csoport szobába. Nem volt könnyű a lelkemnek sem, sajnos potyogó könnyekkel jöttem el. Mondtam, ha úgy alakul, akkor elhozom Őket ebéd után, de ezt azért ne vegye teljes ígéretnek, csak ha nem lesz annyi munkám. Remélem, hogy megnyugszik és nem fog egész nap sírdogálni.

Így telt a reggelünk!

Most viszont felteszem a tegnap este ígért mosogatós képet, ha sikerül.

További szép napot és jó pihenést kívánok mindenkinek.

Üdvözlettel: Edit Mama.

Lívia első mosogatása... :)                                            

 

Nagyon nagy átéléssel mosogat Livike! :)

Eljött az idő, és lám, rajta sem fogott ki a mosogatás.
Nagyon ügyesek! :)

2014.07.20. vasárnapig ami történt 17-e csütörtöktől.

Lánykám, ahogy azt írta, nyaralnak. Mi is, csak mi itthon négyesben.. :)

A gyerkőcökkel igazából nincs sok baj, ami van, az meg természetes. Örökké nem lehet jónak lenni, szót fogadni, néha ki kell engedni a gőzt nekik is, mint ahogyan a felnőtteknek is. :) Mi felnőttek vagyunk ingerültek, és türelmetlenek. Ezt már párszor írtam, de csak ismételni tudom továbbra is magam, hogy a gyerekek nem rosszak, csak mi felnőttek vagyunk türelmetlenek és nagyok az elvárásaink egy, adott esetben 2 gyerekkel szemben. Én, amit csak lehet, elkövetek, de ha Ők rendetlenkedni akarnak, akkor, ha fene-fenét eszik, Ők akkor is rendetlenkedni fognak! :) Ha csak nem vagyok náluk rafináltabb..! Az én módszerem szinte még mindig bevált eddig, most pénteken nem annyira, de akkor sajnos munkaidőben voltam és telefonáltam épp, és akkor hiába ígértek fűt-fát, hogy csendben lesznek, amíg én beszélek, sajnos ezt nem tartották be, de még másodjára sem, meg harmadjára sem. Majd a negyedik telefonnál már kezdtek elég jól alkalmazkodni. Szóval, én azt szoktam tenni, ha nagyon elszabadul a pokol, hogy hangosan hallgatok zenét, vagy olyat csinálok, amit tudok, hogy őket is érdekelni fogja, persze, ezt feltűnően, hogy észrevegyék..! :) Az már azonnal nyert ügy. Jönnek oda és vége a hancúrnak. Vagy ha nem zene, akkor leülök velük, és kártyázunk, vagy Ki nevet a végén-t játszunk, vagy Papa és Livike sakkoznak. Nagyon ügyesen és érti is a Lívia. Én nem, Levi sem teljesen, de próbálkozik Ő is. :)

Most amit bevetettem még trükk, hogy mindenki elpakol maga után, úgy evésnél, és minden téren. Ez eddig úgy, ahogy meg is volt, de otthon nem és sajnos gyanítom, hogy nem is lesz meg, mert Anya (lányom) nem várja ki, hanem megcsinálja helyettük. Mondták csütörtökön este is, mert otthon fürdünk, öltözünk és nálunk eszünk és minden más itt zajlik, hogy fürdés előtti vetkőzésnél Lívía például széthagyott mindenét és én összeszedettem vele, mire Ő: Anya mindig összeszedi, mert én lassú vagyok és direkt is csinálom, hogy Ő szedje össze! Mondtam, de én nem Anya vagyok, hanem a Mama és én kérem összeszedni a ruháid és tedd a helyére, ahová szoktad. Amit kaptam: Szedd Te össze, én itthon vagyok, nem Nálatok és itt szétdobálhatom…!!  No, itt nem lettünk barátnők ezen az estén, de végül is a célom-elértem, összepakolt, majd a Levi mondta neki, hogy kérjen bocsánatot… és Ő kért, de nem volt igazi szánom-bánom. :) Mondtam, hogy ezen túl ezt mindig így kell csinálni, de a válasz nem volt nagyon bíztató a Lívia részéről, mert igazából csak Ő a lustább, a Levi elpakolgat, meg Ő szívesen segítene, ha hagyná Anya! :) (Lányom)

Most viszont olyat csinálhattak, amit eddig még nem, hogy mosogatnak is evések után. Bár rég mondogatom a lányomnak, hogy fogja be Őket, mert Ő is mosogatott már 5-évesen, és nagyon élvezte. Bejött a tervem, néha még össze is vesznek, hogy ki mosogasson. :) Azt csináltuk, hogy reggeli után Livike, ebéd után Levi és én, majd uzsonnakor Lívia és vacsoránál ismét Levi és én. :) Ez nagyon tetszik most még és nagyon ügyesek is.  A végén majd lesz róla bizonyíték is... :) Próbálkozom mindennel, csak, hogy lekössék magukat. Egyébként meg nagyon szívesen dolgoznak bár mit, csak be kell Őket fogni. Főleg azt persze, ami nem az Ő dolguk lenne, hanem a felnőtteké.

No, nem is húzom, nyúzom tovább a kis regényem. Röviden: okosak, ügyesek, és rengeteg türelem kell hozzájuk! Ha mi idegesek vagyunk és veszekedéssel próbáljuk megoldani a problémát, attól soha nem oldódik meg, sőt, sokkal rosszabb lesz, mert Ők is ingerültek, idegesek lesznek, és csak azért sem csinálják! A szép szó mindennél többet ér!

Nem mondom, hogy én soha nem szóltam, szólok rájuk hangosan, mert de, csak akkor már nagyon fáradt vagyok, vagy épp összegyűlnek a bajok a fejem fölött, amiről persze nem ők tehetnek, de próbálkozom olyankor bocsánatot kérni tőlük és ugyan megbocsájtanak, de cserébe kérnek ők is valamit, mint apró kis játék, vagy valami kis meglepi. Tőlem megszokták kapni! :)

Búcsúzom, mert mindjárt elalszom és a gépem is lemerül.

Minden Édesanyának és Nagyszülőnek kívánok sok türelmet és jó egészséget, és csemetéiknek is!

Ha időm engedni, majd írok még, bár nem valószínű, mert zsúfolt jövő hét elé nézek. Erre a mostani írásra is nehezen szántam rá magam, mert tudtam, hogy nem 5perces lesz. :)

A mosogatásról az ígért bizonyitékot már csak holnap teszem fel, mert nem bírja ki a gépem akkumulátora.

Üdvözlettel: Edit Mama. :)

Helyzetjelentés: ovi szünet, fülészeti ellenőrzés szuper eredménnyel!:) meg még ami eszembe jut...

Ismét eltelt közel egy hónap mióta utoljára írtam. Nem is mondok (írok) már semmit magamra ezzel kapcsolatban, így alakult.
Az oviból volt még két hét kb a szünetig, összevont csoportokkal ment a dolog, ahogy közeledett az idő és főleg amikor már vége lett az iskolának is, egyre kevesebben jártak, unták is már a gyerekek, hogy egyre több kis barát maradt otthon.

Június 21-én szombaton volt Papa névnapja, ekkor tartottuk Levike névnapját is. Én úgy gondolom, hogy a 28-i Levente, Irén az igazi és nem a 18-i Arnold, Levente névnap. Lényegében mindegy, mindkettőt fő névnapként említik, nagy korában majd eldönti melyiken ünnepel, mi maradunk a 28-ban, vagyis általában az előre hozott Papa névnappal egybekötött időpontban, ami általában 21-e és 28-a közé szokott esni. :)
Mivel Mamáék épp egy három napos szervizes eseményen voltak, így vasárnap délután ahogy haza értek ettük meg a kis ünnepi ebédünket, ami amúgy semmiben nem különbözött egy sima ebédnél, csak kineveztük.. :) Főleg este... :D Ja, és nem is 21-e volt ekkor, hanem 22. Nem baj. :)

Ezzel el is kezdődött a négy hetes ovi szünet, felénél (meg egy kicsit már több) tartunk. Hol könnyebb, hol nehezebb. Nagyrészt, ha Mama itthon van akkor Levike át szokott menni, ha nem is egész napra, de elég sokat, így már Livikével könnyebb nekem. Ma pl fordítva volt egy ideig, hogy ne legyen az, hogy mindig csak a Levi van odaát. Persze van, hogy mindketten átmennek, attól függ, hogy alakul és hogy bírok Velük. Vagy Ők egymással, mert valami mindig van, amin össze lehet veszniük, nyávogni, vernyogni, nem egyezni. Mikor milyenük van. Ha a gép elé ülhetnek, nincs is gond, persze mindketten másik elé.... amúgy veszekszenek azon is.. :D Azon vagyunk, hogy ne sokáig nézzék a monitort, inkább kint legyenek a levegőn, de amikor ilyen idő van, mint ma meg tegnap is, inkább jobb, ha csak este felé mennek ki, amikor már nincs az az őrült forróság. Ma sem volt ettől függetlenül sok gépezés, inkább zenét hallgattak rajta. :)

Június 26-án voltunk fülészeti ellenőrzésen. Közel egy éve voltunk utoljára, nem is gondoltam, hogy ki fogjuk bírni eddig a főorvos úr nélkül.. :D Szerintem a csontkovács kezelései segítettek, hogy ne gyulladjon be a fülük... ott sem voltunk november óta, azt hiszem lassan ideje meglátogatni, megelőzésre is jó! :)
A fülészetre ráparáztam természetesen, nem is én lennék, ha nem így lett volna. Attól féltem, hogy mi van, ha azt mondja, hogy ki kell venni a csövet, műtét, stb, mert magától nem fog kijönni. Vagy hogy kicsit náthás és emiatt majd nem lesz jó a hallásvizsgálat és akkor a másik fülébe is csövet akar majd tenni, mint már egy éve is emlegette. Erre mit hallunk? NINCS CSŐ a fülében! Magától kiesett! :))) A dobhártyája szépen összeforrt, a hallása szinte tökéletes, kicsit van csak eltolódva a hallásgörbe, de az majd javul idővel, azt mondta az orvos. Lent a hallásvizsgálaton az asszisztens, aki végezte a vizsgálatot, azt mondta, hogy Levike felnőtteket lepipál, olyan ügyesen jelzett végig, hibátlanul a süketszobában, ahol egyedül volt bent, önként. :) Eddig mindig beültem vele én is, de most nem kérte. A műszeres vizsgálatnál is ügyes volt. :)
Kérdeztem az orvost, hogy akkor most már mehet vízbe is? Azt mondta igen, bár a papíron rajta maradt a füldugó használata javasolt rész, hogy véletlen, vagy direkt, ki tudja.. Én mondjuk azon a véleményen vagyok, hogy továbbra is vigyázni kell, hajmosásnál igenis dugjuk be a fülét és továbbra se menjen víz alá, szóval ha nem is annyira szigorúan, de vigyázzunk. Eddig is azért úszhatta meg a gyulladást, mert vigyáztunk.
A kórházból hazafelé kettesben buszoztunk, nem volt vészes, pedig én még mindig tartok egyedül közlekedni a gyerekekkel, még akkor is, ha csak az egyikőjük jön. (odafelé Papa vitt kocsival, majdnem végig ott is volt, de utána mennie kellett dolgozni.)

Közben eltelt 2 nap, hétfőn kezdtem írni ezt a bejegyzést, most szerda van. Remélem most be is tudom fejezni, ha nem, akkor majd megint folytatom. :)
Ott tartottam, hogy nekem még mindig nem egyszerű a gyerekekkel közlekedni. Úgy sem, ha Apa és én megyünk Velük, akkor sem hallgatnak ránk, pl. amikor cipőt mentünk venni, nagyon nehéz volt, hogy mindketten elszaladgáltak az üzletben, nem fogadtak szót, stb. Mamáékkal nincs gond, bár ha én is ott vagyok, akkor már rosszabbak. Nem értem miért... :(
Valamelyik nap Mama elvitte Levikét a piacra magával, hogy ne háborúzzanak már a Livivel folyton.. Erre persze a Lány totál besértődött, így muszáj volt elvinnem magammal a kisboltba, hogy megnyugodjon. Biciklivel akart menni, nem ám gyalog! :) Nem irigylem, úgy hajtja a kis biciklijét és mégis alig halad, én a sajátommal mentem utána, de olyan lassan, amilyen tempóval már elég nehéz menni, ha értitek mire gondolok... A boltban nagyjából betartotta amit megbeszéltünk, hogy azon felül amiért mentünk egy valamit választhat, bár azért nem bármit, gumicukrot pl nem... lett helyette Danette puding, Levikének is kellett, nehogy baj legyen, bár Livikének kivételesen nem jutott eszébe, de a Papa igen, aki itthon szerelte a Fordot épp, hogy hozzunk Neki is valamit... :) Olyan örömmel adta át a - segítségemmel - kiválasztott csokit..! :) (mégse olyat vegyünk már, amit nem is szeret a Papa... :)  )

Mivel Mamáéknak elég sűrű a nyár, nehezen találtunk egy hetet, amikor el tudunk menni Apával ketten a szokásos nyári pihenésünkre. Most nem a Tisza partra a kietlenbe, bár kétségkívül költséghatékonyabb megoldás, mint bármi más, de a mostani időjárási viszonyok miatt nem mertem volna bevállalni a vadkempinget. Ez csak az egyik ok. A fő az, hogy sajnos épp abban az egy hétben lesz meg a menzeszem is, sajnos más időszak nem jöhet számításba, ez a szabad és kész. Fürdeni így nem tudok sajnos. mármint a pancsolós fürdésre gondoltam... na meg ugye csak fontosabb ilyenkor a higiénia, nem fürödhetek a Tisza vizében csak úgy..... A harmadik ok, hogy a sátrat meg kellett volna csináltatni, vagy másikat venni, mert tavaly amikor itt az udvaron fel volt állítva, hogy rendesen kiszáradjon, kitörölgettem, stb.. a gyerekek játszottak benne, felcsimpaszkodtak a tartórúdra, ami persze a sokadik próbálkozást már nem bírta... eltört az egyik rúd és kiszúrta a sátor anyagát is. :( Szóval nem lesz egyszerű... A szállás árából mondjuk vehettünk volna egy szuper sátrat is, de ugye akkor még mindig ott a higiénia kérdése.... Így jártunk, nagyon nem hiányzott most a plusz kiadás még.. kuporgatás, mindent félretevés, bár jóideje ez megy sajnos egyéb okok miatt is, csak a fizetnivalók jönnek, legtöbbről nem nagyon tehetünk... (párom régi házának költségei, bár senki nem lakik benne, azért fizessen ki hét évnyi kommunális adót!, másfél éve nem használt bankkártyájának havi díjaiból felszaporodott tartozás, mert miért szólna a bank akkor, amikor még nem kell sokat fizetni? :(, a legnagyobb érvágás, ami nem biztos, hogy lesz, de jobb felkészülni: két évig nem fizették utána az eü.hozzájárulást, mert úgy volt bejelentve, azt meg nem mondták, hogy maga után kellene fizetni... szóval amikor jóhiszeműen el akarta kezdeni fizetni magán úton, akkor közölték a Navnál, hogy visszamenőlegesen ki kell fizetni plusz késedelmi kamat. Ennek két hónapja, határozat még sehol... Létezik, hogy eltekintettek felőle? A dátumot beírták, amikortól kellett, 2012. május.... Jó lenne tudni, mert ez a bizonytalanság elég rossz, nehogy egyszer kijöjjön a többszöröse, ha eszükbe jut.. :( Szóval nem egyszerű ilyen helyzetben még nyaralásra is költeni, de próbáltuk a legolcsóbbat megtalálni.
Nagykörűben a Tisza parton van egy kis házikó, még csak képen láttuk, hétvégén tudjuk majd megnézni, akkor dől el, hogy tényleg megyünk-e. Ha igen, akkor július 17. csütörtöktől megyünk egy hétre.
Lehet, hogy az utolsó két napra a gyerekek is ott lesznek, bár én félek, de ugye Nekik is kell a szülőkkel is nyaralni, hiába vallom én azt, hogy egész évben itt vagyunk Velük.... Na majd meglátjuk. Ha ez nem jön össze, akkor helybetopi.... :(

Na majd kiderül, próbálok még írni addig, ha nem, akkor majd Mama biztos ír, vagy nem. :)
A blog legjobb bejegyzései azok, amiket Ő ír a mi nyaralásunk idején az itthoni dolgokról.. :)
Csak az éjszakák lennének jobbak! Az még mindig nem megy, hogy  Mama is aludjon, annyira éberen alszik, nem úgy mint én, hogy bár felébredek én is mindenre, de addig tart.. alszom is tovább.
Reggel persze érzem egy-egy betegséges éjszaka után, hogy darabosan aludtam, de a "sima" éjjelek egész jók, most kezdenek amúgy 7 óra, fél 8-ig aludni mióta ovi szünet van, majd ha menni kell megint akkor aludnának biztos! Eddig korán keltek...
Július 21-től ovi, mi elvileg 24-ig lennénk nyaralni, úgyhogy ha ki akarnak jönni hozzánk akkor lehet, hogy még nem is kellene menniük, vagy csak hétfőn-kedden. Majd még kialakul.

Ha mi visszajöttünk Mamáék mennek Veterán túrára (nem az ittenire, az már lezajlott), majd nyaralni, ha az idő engedi, azután meg Mama megy Krakkóba, Európa Bajnokság lesz, ismét bekerült a keretbe, ahogy tavaly is a dél-Afrikai VB-n. :)

Na jól van, egyelőre ennyi. Ritkán írok, de akkor sokat. Hiába ígérem mindig meg, hogy sűrűn, kevesebbet... :) Mindenkinek nagyon kellemes nyarat kívánok még a hátralévő időszakra! :)
Jövök ahogy tudok.

Repülés képekben :)

Ahogy megígértem, mutatom a sétarepüléskor készült néhány képet. :)
Utólag sajnálom, hogy nem fényképeztem többet... hátha lesz még rá alkalom. :)

Sétarepülés (2014. június 9.)

Helyzetjelentés

Itt vagyok már, tudom, megint régen írtam, pedig párszor megnyitottam a blogot, hogy na, most majd írok, de mindig mást csináltam helyette. (olvasgattam a többieket és mivel azzal is le vagyok maradva, az írásra sosem maradt idő.) Nah.. megfogadtam már párszor, hogy nem rinyálok, hogy miért nem írtam eddig, ha egyszer itt vagyok, hogy írjak, akkor azzal foglalkozzak! :))

Naptár elő, április 23 nem most volt már, az agyam meg ugye szita, ezt rég tudjuk. :)
Az ovival rendben van minden, június 23. és július 21. között lesz a szokásos nyári zárás, de már most június elejétől is és ha visszamennek akkor is összevont csoportok vannak/lesznek. Bár most még nem nagyon lehet észreveni, amíg iskola idő van addig szinte mindenki jár oviba.

Május első hetében volt egy pár napos hiányzásuk torokfájás, láz miatt, két napot nem mentek oviba, de ez hétfő-kedd volt, a betegség meg kijött még csütörtökön, ami történetesen május elseje volt. Nem volt vészes, adtam a Nurofent, gargarizáltak sós vagy szódabikarbónás vízzel, ették a mézet, stb... hamar helyre jöttek szerencsére és nem ment se a fülükre, se a mandulájukra vagy másra.

Az oviban nem vitték túlzásba az Anyák napi műsort, annyira, hogy nem is volt semmi. Szerdán az akkori utolsó napon a héten (továbbra is május 1. miatt) kaptunk egy szép borítékot, mármint a levélke volt szépen megcsinálva óvónők által.. :) benne egy nagyon szép verssel, amit az anyukák nem láthattak/olvashattak az igazi ünnep előtt. Igazából egy mentőöv volt, hogy biztos el tudják mondani a gyerekek a verset, tudjon apuka/papa segíteni, ha kell. Nem nagyon kellett, talán egyszer, ügyesen elmondták, megható volt!
Nálunk egy nappal előrébb lett hozva az Anyák napja, mert Papa szülinapja a következő hét elején volt, Apa vasárnap dolgozott, így a szombatot választottuk ünneplésre, közös evészetre, hogy mindenki itt tudjon lenni. A két Dédi Mama is itt volt. :)

Május 8-án a gyerekek színházban voltak az ovival, a Csizmás kandórt nézték meg, nagyon tetszett Nekik. :)
A következő időszakban sűrű volt a program az oviban: hangverseny a Zeneiskolában, papírgyűjtés két napig, volt még valami másik komoly zenei program is, az egyik esemény viszont elmaradt a rossz idő miatt, akkor volt az a rengeteg eső és vihar... arcfestés, ugrálóvár, elektromos járművek és fényképzezkedés lett volna, tavaly is volt ilyen, most elmaradt.

A gyermeknap előtti hétvégén Mamáékkal Mezőtúron voltak a gyerekek a Túri vásárban, jól érezték magukat, majd hozok képeket, tudom, nem mindenki a facebookról jön ide olvasni...:/
Következő hétvégén Kecskemét mellé mentek veterán autó kiállításra és börzére, persze volt ott is szórakozás is, szintén képekkel az igazi, mivel én egyiken sem voltam, nem nagyon tudnám elmondani, hogy milyen volt azon túl, hogy "jó". :)

Május utolsó hetében, 29-én megvolt az oviban az iskolába menő gyerekek búcsúztatása, nem nevezték ballagásnak érdekes módon, és részt sem vehettünk rajta, csak azok, akik szerepeltek. (csoportonként 5 fő mondott verset.)
Másnap viszont már ott kellett lenni, akkor volt a hivatalos évzáró. Szintén volt műsor, néptánc, meg egy meghívott előadó, aki gitározott és énekelt, interaktív módon próbálta bevonni a gyerekeket (és a szülőket) a műsorába több-kevesebb sikerrel... :)))

Szintn május utolsó hétvégéjén volt a szokásos éves Veterán jármú találkozó és túra, amit Mamáék szerveztek, és mint mindig, az utolsó két hét nagyon durva szokott lenni, hogy minden meglegyen, jó legyen, kész legyen. Szerencsére rendben volt minden, a vasárnapi záró kiállításra Papa hazaszaladt a gyerekekért, hogy Ők is megnézhessék a sok szép járművet (Tiszai Hajósok Terén), szerencsére most nem esett az eső (éppen!) mint tavaly, amikoris totál szétáztunk. :) (Akkor négyesben mentünk be gyalog, mert ugye gyereknap is meg minden... hát, nem volt szerencsénk az időjárással.)

Elérkeztünk június első hetéhez, az oviban már a fű se nől, azért mennek ide-oda, csak nem olyan kötött már a program, mint rendesen.
Június 6-án pénteken nem volt ovi, így megbeszéltük az egyik ovis társ anyukájával, hogy eljönnek hozzánk, jóideje volt már tervben, így most meg is történt végre. :) Hát, én sejtettem, hogy a két gyönyörűség kivetkőzik magából, ha hárman lesznek, de hogy ennyire elinduljanak, azt azért nem gondoltam. :( Még Mamára sem hallgatott Levike..! Tomboltak, rohangáltak, ordítottak ,jajj... mindez kánikulában. :( Egyszerűen nem tudtunk mit csinálni. Biztos, hogy fordított helyzetben is ez lett volna, bár hogy ezt a randalírozást a harmadik emeleten hogy tűrnék el a szomszédok, nem tudom.. :D Mármint ha mi mennénk el hozzájuk. Egyébként jó volt, ettünk is, hamar elszállt az idő, menni kellett... Megbeszéltük, hogy mindezek ellenére nem adjuk fel és fogunk még találkozni így ovin kívül, úgyis lesz a szünet is... :))

Most hétvégén repülőnapok voltak itt a Szandai sportreptéren. Minden repülőt ujjongva néztek a gyerekek, amikor elszálltak felettünk... menni akartak, de a nagy meleg miatt mégiscsak mára, az utolsó napra maradt a kilátogatás. Először csak Papa vitte ki a két gyerkőcöt kalappal, esernyővel (nap ellen) és ásványvízzel felszerelkezve, (ez mind azon módon kint is maradt a kocsiban, de vettek innivalót és árnyékban voltak főként.:D ) majd Mamával utánunk mentünk, mert kiderült hogy repülni is szeretnének. Ez viszont anyagilag úgy érte meg jobban (már ha egyáltalán megérte, nagyon drága, és szerintem korai is volt még, Livike konkrétan maga elé nézve volt végig, félt és hányingere is volt, de hősiesen kibírta!) szólva úgy volt jobb, hogy ha mindketten egy-egy felnőtt ölébe ülnek, mert ha pl Papa megy fel és az egyik ülésen csak az egyik gyerek ül akkor is két jegyet kell venni, meg akkor is, ha én is felülök a másik gyerekkel az ölemben. Így mentem én is. Nekem nem az első volt már, bár évek óta nem voltam, összesen 3-4 alkalommal volt eddig szerencsém ilyen sétarepülésen részt venni, semmi gond nem volt soha. Akkor régen első alkalommal egy kisbusszal mentünk, mármint az a fajta repülő, amiből az ejtőernyősök is ugrálnak, azt hiszem AN-2 volt a jele.. majd egy három személyes motoros géppel, utána kétszer pedig vitorlázóval, az két személyes összesen. :) Ez a mostani egy Cessna volt, azt hiszem 7 személyes, ilyen vagy pont ez, nem tudom. :)
A pilótával együtt 8-an voltunk, elöl ült egy másik családból a nagymama, mögöttük mi négyen (Papa, ölében Levike valamint én az ölemben Livikével... na nem mind Papa ölében voltunk..:D de nem tudom normálisan megfogalmazni most:)) ), mögöttünk pedig az elöl ülő nagymamához tartozó unoka és anyukája.
Szerintem rövidebb volt a kör, mint máskor, bár így is azon imádkoztam, hogy kibírja Livike, nem készültem nejlonzacskóval.. :/
Én is vettem párszor nagyobb levegőt, amikor széllökés volt meg emelkedés/süllyedés... mivel lent a földön sem tudok anélkül lehajolni, vagy épp lefeküdni hanyatt (párna nélkül) hogy el ne szédülnék, jó, hogy épp nem én lettem rosszul.. :D De nem... ha a gyerekek nincsenek ott, vagy épp élvezik a dolgot akkor talán én is jobban tudtam volna a tájra koncentrálni.. :( Fényképet se csináltam sokat, egyrészt csak a telefon volt nálam, másrészt nem fértem, kicsi volt a hely... Na nem baj, azért ez is élmény volt, elmondhatják a gyerekek ,hogy repültek.. :) Itthon utána folyamatosan integettek, amikor látták vagy látni vélték ugyanazt a gépet, hogy "ott a mi repülőnk!") :))))

Ha lesz most még időm gyorsan felteszem Picasára a képeket, legalább ezeket... de a többit is szeretném megmutatni, lenne mit! :)
Ezt be is fejezem, hozom a képeket!... :) ... és próbálok gyakrabban jelentkezni, bár az ovi szünetben szerintem még kevesebb az esély rá... így se jut idő semmire. :(