Lassan úgy tűnhet, hogy milyen unalmas az életünk, mindig ugyanazt írom kb, hogy felkelünk, rendbe- és rendet teszünk, tízórait csinálunk, játszunk/hintázunk/sétálunk, eszünk, alszunk/nemalszunk, ebédelünk, játszunk/hintázunk/járkálunk, alszunk/nem alszunk, uzsonnázunk, játszunk, fürdünk, alszunk. :)
Mindezt nem feltétlenül ebben a sorrendben, de azért nagyjából így csináljuk mostanában minden nap. Lehet, hogy elég lenne ezt leírnom mondjuk a fejlécbe, és akkor nem is kellene blogolni. :)))
De én nem ilyen vagyok, én leírok mindig mindent... mert hiába egyforma, mégis mindig más minden nap, és annak minden része.
Gondolom ezzel nem mondtam újat, szerintem nagyjából így van ezzel mindenki, akinek pici gyereke(i) van(nak). :)
Az éjszaka jól telt, reggel 7:30-kor ébredtünk.
Tízórai előtt sikerült kiszabadulni megint a karámból, most a hagyományos módon, a kisajtón át. :) Rájöttek, hogy a kis kallantyút szépen ki lehet nyitni a kicsi kezükkel, onnantól pedig már nagyon egyszerű kinyitni, mert általában kicsit laza az egész ajtó, nem szorul felül be, könnyen nyílik. Egy anyacsavarral is kevesebb van, az ajtó elemet rögzítő csavart rendszeresen kitekerik, pedig már nagyon erősen rá lett húzva többször, de gondolom a rángatstól, mozgatástól kilazul, ezután meg már a pici ujjaikkal nem nehéz lecsavarni. Eddig mindig megtaláltam, de ma nem.... Nagyon remélem, hogy nem nyelték le, a nagyobb esélye Livinek van rá, Ő szokta kitekerni is legtöbbször, de az nagyon nem lenne jó, ha lenyelte volna. Ahhoz szerintem túl nagy... mi baja lehet tőle? Remélem semmi.... Nem éles, ha mégis úgy esett a dolog... Mindenesetre figyeljük a pelust, bár azért azt kikakilni....szegénykém, szerintem ahhoz túl nagy. :( Még majd jobban szétnézek, hátha csak nem találtam, mert elgurult.... Ahhoz meg túl kicsi, hogy könnyen meglegyen....
Szóval ott tartottam, hogy jöttünk be, erre Levike a konyhaszekrény felé mászott épp ezerrel, Livike meg már az ajtóban volt, alig tudtam tőle bejönni, hogy ne csukjam oda a kezét... Mivel a hangok alapján sejtettük, hogy már a konyhában vannak, lassan nyitottam az ajtót, de még jó! :)
10:15-kor megvolt a tízórai is, Livike kevesebbet evett, de hát Istenem... mi sem vagyunk mindig egyformán éhesek, nem igaz?
11:40-ig kb hintázás, sétálás, benti lakás bejárása volt a program. :) Levike mégis mit talált meg az egész irodában először? Hát a számítógéphez való fülhallgató zsinórját! :)) Szerencsére van ott elég érdekesség, gyorsan el tudtam terelni onnan a Legényt. :)
12 óra körül tettem le őket aludni egy kis tápszerrel. El is aludtak, de Livike 12:30-kor felébredt, azóta sem alszik, eddig mondjuk bent voltam Vele, feküdtünk az ágyon, de most odaadtam egy viszonylag régen látott játékot és azzal elvan... Jó lenne, ha legalább Levit hagyná nyugodtan aludni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Bárki írhat, aki úgy érzi van mondanivalója, észrevétele, esetleg jó tanácsa.:)
Előre is köszönöm. :)
Privát emailt az lbetty.80 előtagú gmail-es címre lehet küldeni, valamint erre a célra használható a kapcsolat űrlap is, ami a jobb oldali hasábban található. :)