A mai nap elég jól telt. :)

A magatartásukkal sem volt sok gond. Na, magatartás... mint az iskolában. :))) Mindig mondják nekem (Mama és Apa), ha bizonyos dolgokat "elvárok", hogy dehát mégis csak 13 hónapos gyerekek.. Na igen, de azért nem kellene szétszedni folyamatosan a habtapit meg a karámot, meg hisztizni, sikítozni, csakazértis mást csinálni, mint amit kellene. Gyerekek. Én azt szeretném, ha "jó" gyerekek lennének. Mivel ketten vannak, erre szerintem kicsi az esély, mert ha valamelyikőjük esetleg mégis jó lenne, a másik biztos beleviszi valami csínybe.... Na majd kiderül mi lesz, egyelőre fogalmam sincs, hogy kellene nekem is hozzáállni, hogy mindenkinek jó legyen... Mindent megtiltani sem lehet, meg egyelőre ha tiltom, azzal sem érek el semmit.. :(

Éjjel jól aludtak, de reggel már 5:45-kor Levike fent volt és rendületlenül rótta a "köröket" a kiságyban, néha lefeküdt kis időre, de úgy 6:30-tól már elég hangosan végezte a tevékenységét, ami nekem nem esett igazán jól. Főleg, hogy az első ébredése óta én se nagyon tudtam aludni. Lehet, hogy csinálnom kellett volna egy kis kaját Neki és simán vissza aludt volna, de ez már így alakult.
Livikét is felébresztette 6:45-kor, úgyhogy fel kellett mostmár nekünk is kelnünk.
Hamar rendbetettük Őket Apával, viszonylag korán kész voltunk a gyümölccsel és a szoba rendezéssel is, úgyhogy ki is lettek téve a placcra, miután megették a reggeli tápszert...
Mivel korábban keltek és ettek, valamint többet mozogtak, hamarabb lettek fáradtak és éhesek. Mégis 10 óra volt mikor megkezdtük a tízóraiztatást Mamával.
Megették ügyesen, de én inkább most is kimaradtam a konkrét etetésből....

Miután kész lettünk, már mehettek is ki a babakocsiba aludni/levegőzni.
Levike el is aludt, de Livike most sem tudott kint elaludni. Ki tudja miért... jóideje nem alszik el a babakocsiban, vagy csak ritkán és rövid időre. Így Őt kivettem hintázni egy kicsit, majd mikor eléggé álmosnak tűnt és unta is, behoztam, hogy aludjon a szobában. Levike ágyába tettem le, hátha ott másabb, érdekesebb, mint a sajátjában. :) 11:30 volt kb mikor sikerült elaludnia.. nem sokáig tartott ez az állapot, mert 12:00-kor már újra fent volt. Most is csendben ébredt, és ha nem nézek be talán észre sem veszem, hogy nem alszik.... Benéztem a szobaajtó ablakán, és láttam, hogy ott áll az ágyban szomorúan néz... Majdnem elsírtam magam. :( Kivettem, megszeretgettem, nem tudom miért ilyen szomorú az arca elég gyakran. Remélem nem miattam. Sokat mérgelődök és kiabálok, Livikére nem annyit, dehát Ő is ott van, ha Levire veszekszem... hallja, néha meg is ijed. Én meg utálom magam a türelmetlenségemért, hogy nem bírom megállni, hogy mindig szépen, kedvesen szóljak hozzá(juk). :(( Lehet, hogy nem is szomorú, csak ilyen a "kinézete" amikor nem vigyorog? Most áltassam magam ezzel? Nem tudom. Nem tudja még elmondani, hogy bántja-e esetleg valami.... :( Mivel Levi igencsak gyakran van kézben, mert ő mindig is jobban igényelte, picinek is folyton őt kellett altatni, Ő volt a hisztis meg a nyűgösebb, Livike meg sokszor csak nézte az ágyából, hogy "már megint a Levit vették fel" vagy nem tudom mit gondolt, de nem panaszkodott a KicsiLány... Most már nehezményezi, ha letesszük, kifeszíti magát, sír, de ez hiszti, rájött, (elég régen már) hogy ezzel többet el tud érni, mint a türelemmel. Persze mindig is volt vele is foglalkozva, Őt is felvettük, de az tény, hogy Levit többször... Nem tudom ezekre emlékszik-e amikor szomorú... Ha viszont belejön a kacagásba, jókedvbe, akkor aztán teljesen más az egész Lány... annyira ezekszerint mégsem érzi magát rosszul "nálunk". Remélem legalábbis. Sokszor megígértem már itt is, magamnak meg számtalanszor és folyamatosan mondogatom, hogy türelmesebb leszek, nem kiabálok,stb... Ma egyébként nem is a gyerekek, nem is valaki más, hanem egy tárgy, a porszívó idegesített fel annyira, hogy már kínomban csak sírtam..... szerintem tényleg nem vagyok már normális teljesen. :( Az volt ugyanis, hogy Levinek ki akartam szívatni az orrát ebéd előtt. Ahogy megfogtam a porszívót hogy leteszem (mert függőlegesben állt a szekrénynél) szétnyílt a porzsák tartója. Tudni kell, hogy nem egyszerű összecsukni, mert nem teljesen belevaló a porzsák sem, meg amúgy is elég nehéz.... Az addig OK, hogy Levit le kellett tegyem a karámba, aki emiatt ordított, de csak nem sikerült összecsukni a porszívót. Gondoltam, ha már úgyis szétjött kicserélem a zsákot. Na akkor azt nem tudtam beletenni. (nem belevaló, és valószínűleg legutóbb se jól volt benne a zsák, mert úgy egyáltalán nem ment bele, ahogy az előző volt... fordítottam rajta egyet, úgy már jó volt. De ez eltartott kb 10 percig, és a végén már bőgtem az idegtől, hogy még a porszívó is kifog rajtam, közben meg már rég a gyerekek kajáját kellett volna csinálnom, meg ilyenek....
Végül megvolt az orrszívás is, ebédelés is, most Levikének tudtam adni pár kanálnyi főzeléket, de inkább átadtam Mamának, én meg adtam Livikének a túrórudit és a teát.



14 órára kész voltunk az ebédeltetéssel, annyira álmosnak tűntek, hogy gyorsan kaptak is egy kis tápszert, hátha el is alszanak. Úgy is lett. Livike kicsit később, 14:40 körül aludt el.
15 órakor gyorsan elmentem a boltba meg a gyógyszertárba is, siettem, mégis 40 perc kellett.... Addig Mama vigyázott rájuk, bár csak kintről a teraszról hallgatta, hogy alszanak-e... Addig napozott egy kicsit, jól meg szokott itt szorulni a meleg. Kellemesen. (Ilyenkor még kellemes, nyáron nem annyira:) )
Hiába jöttem csendben, ki se pakoltam a szatyrot csak amit muszáj volt mert hűtőbe való, mégis azt láttam, hogy Levike fent van... De jól eljátszogatott magában, elvette Livike cumisüvegjét is, gondolom még ébren voltak mikor átdobta Livi...:) és azt ette, majd csak játszott.... mindenesetre 16:40-ig jól elvolt, majd Livike is felébredt.... Valószínűleg a pelenkában lévő dolgok zavarták mindkettőjüket, mert igencsak volt termés. :) Ja, Levike nem tudom mit csinált, de jó erőben volt, mert Livike kiságya kb 20 cm-rel kintebb volt mint a helye van, ezért is volt az, hogy alig tudtam bejönni az ajtón, mert a karám vége is oda van kötözve az ágy végéhez, és így a kiságy vége jól kinyomta a karámot.... :)
Közben Mama is átjött, játszottunk, kacarásztak, jó kedvük volt. Én összekészítettem az uzsonnát: párizsidarabok (4 szelet), trappista sajt darabok (kis darab...) és kenyérdarabok (egy szelet, héja nélkül. Valamint kaptak még egy barackos joghurtot is, amiből Livike evett többet kivételesen. Úgy tátotta a száját, hogy öröm volt nézni! :) És én etettem! Akkor most az lenne a baj, hogy a főzeléket meg a gyümölcsöt annyira nem szeretik? Vagy nem éhesek? Mert tudnak enni, ha akarnak! :))

Közben Apa is haza ért, kb 17:40 volt már az idő....
Uzsonna után fürdésig játék volt a placcon. :) Ügyesen elvoltak, nem volt hiszti meg ilyenek, mondhatom, hogy egész nap jók voltak, leszámítva az evéseket, de Mamának köszönhetően megoldódott az evés dolog ma is.

Olyan jól elvoltak és nem tűntek fáradtnak, hogy 20 óra is elmúlt, mire nekikezdtünk a fürdetésnek. :)
Most meg tudtam fürdetni Livikét, nem menekült előlem. :)) Levike viszont megint nem akart jönni hozzám Apától, hogy letegyem a helyére. Persze a kaját látta nálam, utána már "repült" hozzám, de gondolom ez az öröm a kajának, és nem nekem szólt.
Gyorsan elaludtak, én is álmos vagyok úgyhogy megyek is.....