Tegnap és ma...

Tegnap nem sokkal az után hogy ide írtam felébredt mind a két gyerkőc.
Behoztam Őket, Mamával megvolt az ebédeltetés is. 16 óra körül még aludtak is egy keveset, utána is jól elvoltak... 19 óra körül kezdtek nyűglődni, elálmosodni.
A fürdés azért időben volt. :)
Majdnem úgy volt, hogy Levit altatni kell, mert kb fél óra alvás után elaludt ugyan, de utána sírva ébredt, bármit csináltam nem volt jó. Ha járkáltam vele az sem, ha lefeküdtem mellé úgy sem, sehogy.. végül kijöttem, hogy csinálok még egy kis kaját, hátha azzal elalszik, mire visszaértem egy eléggé kitekeredett kiskifli (de hátrafelé!) formában elaludt a nagy ágy közepén... :)) Szépen betettem a helyére a kiságyba, semmi gond nem volt reggelig. :)
Livike is elég jól aludt, az már csak az én lustaságom mostanában, hogy reggel 6:30-kor ma se volt kedvem felkelni úgy végleg, ezért csináltam Neki kaját és aludtunk még egy órát.
Nem lesz ez mindig így, mert ha mindig eszik "ébredés" előtt akkor nem fogok tudni normálisan súlyt mérni. Így is nem mértem őket 26-a óta..:(
Bár szerintem Livi nem igazán hízott, amennyit eszik mostanában! :(
Már eleve kevesebbet csinálok Neki, de általában még azt sem eszi meg.
Vagy lehet, hogy most a fogzás miatt jobban esik neki, ha többször eszik, de kevesebbet? Persze van, amikor simán bevágja a megszokott adagját, de az a ritkább. Na meg az elvileg ugyanakkora body*-k Levire épphogy jók, Livin meg lötyögnek. Na most lehet, hogy mosásnál ki is nyúltak, de az igencsak véletlen lenne, hogy csak a Livié nyúlik.. tehát Ő nem hízik olyan ütemben mint Levi. (Ezt eddig is tudtam, most ezt arra írtam, hogy mérés nélkül is tudható, hogy mostanában nem igazán gyarapszik a KicsiLány:( )

*body vagy bady a neve a kombidressznek? Mert hogy van annak magyar neve is. :) mégis mindenki a másikat használja. Kiejtésben 'badi' ez eddig OK, de mind a két féle leírást láttam már, fogalmam sincs melyik a helyes. Bár nem hiszem hogy nagyon sokszor le fogom írni ezt a szót a közeljövőben. :)

A szóelemzés után térjünk vissza. Ott tartottam, hogy időt nyertünk még egy kis pihenésre reggel, bár az már nem sokat ért, mert Livike miután megette a kajáját nem akart már aludni, Ő úgy gondolta, hogy reggel van, bárhogy is szeretném én késleltetni, elkezdett magyarázni, aztán már panaszkodni is.... Végül rájöttem, hogy lehet, hogy fázik, mert amikor kivettem a kiságyból és betettem magam mellé, jól betakargattam, egyáltalán nem tiltakozott, nem rúgta le a takarót, szépen elvolt.... Hiába akartam még mindig időt nyerni, Levike is kezdett ébredezni, úgyhogy nem volt tovább halogatás, fel kellett kelnem. Livike örömében, hogy mekkora helye lett az ágyon elkezdett ujjongani meg magyarázni, ezzel jól fel is ébresztette Apát is, dehát ez a sors már csak ilyen... Ha a gyerekek nem alszanak, akkor a szülők sem! Mondjuk Livi mellé kell is már a felügyelet, nem maradhat csak úgy az ágyon, mert nagyon hamar a földön kötne ki a nagy hancúrozásai közben. :)

Nap közben elég jók voltak, gyümölcs evés után irány a babakocsi és a terasz, következett egy másfél órás alvás, (elaludni azért nem sikerült rögtön.....)
Miután felébredtek kb fél óra múlva jött a főzelék evés. Most csak egyedül etettem Őket. Nem ez volt az első eset, de ma azt mondtam, hogy lehet, hogy az utolsó... valahogy oldjuk meg, hogy ne egyedül kelljen ezt nekem csinálni, mert képtelen vagyok. :(



Livivel kezdtem, mert Ő volt a nyűgösebb. Kezdetben ette is szépen, néha fújt, de nem volt vészes... énekeltem Neki meg próbáltam elterelni a figyelmét a köpködésről meg fújásról, amikor kb még 5 kiskanálnyi főzelék volt hátra, először is totál arcon fújt meg tüsszentett is egyben, utána elkezdte magát tekergetni, hisztizni, onnantól nem volt jó sehogy, ha kivettem és próbáltam úgy ölben etetni, az se tetszett. Persze az én türelmem nagyon hamar elfogy, még sokáig is bírtam, nagyon felidegesített ezzel... nem csináltam én semmit, csak éreztem, hogy szétrobbanok! Addig fáztam, de hirtelen lett olyan melegem, hogy a rajtam lévő plusz két pulcsit le kellett vegyem.... Mérges voltam, hogy miért nem képes nálam szépen megenni a kaját, de főleg magamra voltam nagyon dühös, hogy miért nem tudok türelmes és higgadt maradni, miért kell egyből idegbetegnek lennem ilyenek miatt....
Utána következett Levi, gondoltam Ő olyan szépen eszik mindig. (egyébként ha ketten etetünk Mamával vagy Apával, mindegy, akkor bármelyik gyerekem megeszi nálam a kaját.. na jó, van amikor felénél át kell adjam, de inkább az a jellemző, hogy meg tudom etetni Őket..) Ette is nagyon ügyesen, de kb a felénél úgy gondolta, hogy Ő most inkább bohóckodik, vigyorgott, rázta a fejét, emelgette a fenekét... Nem hisztizett, csak látszott, hogy egyáltalán nem akar enni.
Na itt jött a második rész, próbáltam még esélyt adni, hogy megmelegítem újra a kaját és akkor hátha megeszi, nem ette. Kész, befejeztem. Betettem Őket a kiságyba, nem csináltam tápszert se semmit, mintha ezzel büntetném Őket, hogy ha nem eszik meg a főzeléket nem kapnak mást sem... otthagytam Őket és jól kibőgtem magam.... :( Én tényleg nem vagyok normális.....
Közben persze a szívem szakadt meg, nem is bírtam sokáig, bementem és jól megölelgettem Livikémet hogy ne haragudjon rám, olyan keservesen nézett rám... :(
Csináltam kaját, meg is ette.
Levinek újra megmelegítettem a főzeléket, szépen megette, még a Livi maradékát is. Ő később kapott egy kis tápszert, gondoltam jól lakhatott már ennyivel.

Szóval nem értem én mi van velem. De azt tudom hogy ez így nem mehet tovább, mert a gyerekek isszák meg a levét. Ha már én idegbeteg vagyok a gyerekeket nem kellene azzá tennem. :( Nem tudom, hogy Ők ebből mit fognak fel, de ahogy nőnek valószínűleg egyre többet megértenek a körülöttük zajló dolgokból, és ha így folytatom a végén még azt érem el hogy nem fognak szeretni, meg nem fognak hallgatni rám, hisz' semmi következetesség nincs bennem ilyenkor.. először leszidom hogy nem eszik azután meg vigasztalgatom meg kaját adok... :(
Valaki adjon nekem sok sok türelmet!!! Én nagyon szeretem ezt a két csöppséget, de úgy érzem néha túl sok a nyomás rajtam... a megfelelni akarás, hogy mindent jól csináljak, hogy fogom bírni..
Valahogy muszáj lesz, változnom kell de gyorsan.... én szeretnék jó anya lenni, de egyelőre egyáltalán nem érzem magam annak. :((
A jövőben is biztos hogy nehezen fogom elviselni, ha valamit nem úgy fognak csinálni ahogy azt "kell" Mert a gyerekek nem arról híresek. A gyerekek általában pont az ellenkezőjét csinálják, "csak azért is". Lesz még nekem bajom, azt hiszem, hacsak véletlen nem áldott meg a sors két, nagyon "jó" gyerekkel, aminek kicsi az esélye, mivel ketten vannak, és az egyik biztos hogy beleviszi majd a másikat a "rosszba" :) Na de majd ráérek ezen akkor aggódni, ha ott lesz az ideje. Azzal tisztában vagyok, hogy ennél csak nehezebb lesz, azért is kell felkészülnöm időben. És lehetőleg addigra változnom, még nem tudom hogyan, de igyekezni fogok.

Na most hogy kellőképpen kinyavalyogtam magam, lassan be is fejezhetem mára az írást.
A délután további része egyébkét viszonylag eseménytelen volt, legalábbis nem idegeskedtem. :) Nekem ez már elég... Nem aludtak már el, pedig jó lett volna, mert így19 órakor meg kellett fürdetnünk Őket...
21 óra körül Levi felébredt, lehet, hogy megint a hasa fájt, legalábbis nagyon tekergette magát... de sikerült elaltatnom egész hamar, egyelőre nyugi van.
Remélem így is marad.
Most be is fejezem, majd jövök.