Már megint esik...

Mégha csak esne, de szakad! Igen, a hó. Tudom, az hullik. Nekem mindegy, a legjobb az lenne, ha ott maradna ahonnan jön. :)
Az előbb söpörtem végig az udvart, de már lehetne elölről kezdeni.
Mamáék Dunakeszin vannak (alkatrészért ügyfélnek, mert igen, miért is ne ilyenkor állna le a kazán, és hát ezekben a mínuszokban igencsak megfagynának fűtés nélkül... és miért is lenne itt helyben hozzá alkatrész. Postázás hosszú idő, így autóba ültek délután 3kor és irány a messzeség... ) Remélem mindenféle baj és baleset nélkül megússzák, mert hiába vezet Papa jól, ha egy másik autós megcsúszik vagy épp nem figyel, stb... és mint általában mindig a vétlen jár rosszabbul. Na de nem ezt akartam én most írni...)
Fürdetésre kicsi az esélye, hogy haza érnek, úgyhogy egyedül veselkedek neki a dolognak. :)
Nem vészes, csak a gyerekek is legyenek már partner a dologban, jó lenne, ha nem hisztiznének, nyűglődnének, mint még ma szinte egész nap... Most nyugi van, de még van kb másfél óra fürdésig, valahogy el kell őket szórakoztatnom addig úgy, hogy közben a vége felé majd elő is tudjak készülni kajával, vízzel, pakolással, stb. :)
Erre mondaná Mama, hogy ...és mi lenne, ha nem itt laknánk?... és igaza van!
Nem lenne segítség, vagy csak ritkán, ha Apa úgy dolgozik, hogy hazaér fürdetésre, vagy szabadnapos. És hát az a ritkább.

Ma délután volt egy kb egy órás alvásuk, nem valami sok, de több, mint tegnap.
Livike magához képest nagyon sírós ma. Lehet, hogy megint jön a foga, mert nagyon tűrte ahogy kentem az ínyét, pedig nem szokta szeretni. Tátotta is a száját hozzá.

Az ebédet szépen megtték, Livi a házi kaját, Levi pedig felesben. A tegnapit. El is fogyott.
Holnap nem tudom még mit kellene főzni.... de majd kitalálok valamit.

Na megyek, mert vége a nyugalomnak.