A hétfői nap befejezése

Sok érdemleges dolog nem történt már tegnap, de azért pár sorban leírom. :)

Szépen eljátszogattunk, Livike a szokásosnál nyűgösebb volt, de azért lehetett bírni Vele. :)
Szokás szerint álmosak voltak már 18 óra után, de valahogy ki kellett bírni még fürdésig.
Csináltunk pár képet is, mert most tényleg nagyon hasonlítottak egymásra a gyerekek, mivel Livikén Levi egyik pulcsija volt - miután a sajátját sikeresen leöntötte kajával, a többi meg ki lett mosva - így elég viccesen nézett ki a jóval nagyobb pulcsiban :) Ilyenkor látszik, hogy Livi mennyivel kisebb.... lóg rajta minden. Mondjuk ezek a pulcsik még Levire is nagyok, de valahogy rajta mégis jobban állnak. :)
A délutáni alvásból amikor felébredtek, ahogy megláttam Livit elkezdtem nevetni, mert elfelejtettem, hogy milyen cucc van rajta, és olyan viccesen nézett ki. :) Mini Levi lett. :))

A fényképekből majd válogatok, természetesen kellett valami amivel le tudjuk foglalni Őket amíg fényképezünk, erre tökéletesnek bizonyult a két mobiltelefon. :)

Fürdés után szépen el is aludtak, ekkor kb 20 óra volt, mi pedig bementünk végre vacsorázni, ami ebéd is volt egyben. A telefonomat itt hagytam, az szokott lenne a bébiőr, Mamáéról felhívom, enyém marad, övét bevisszük, így halljuk, ha valami van idekint. :)
(egymás között ingyen beszélünk, azért luxus lenne fél órákra úgy hagyni a telefont, hogy számláz:)  ) Épp befejeztem a kaját, 15 percnél járt a telefon, minden rendben volt... egyszer valami horkolás-röfögés féle hangot hallottam, mondom ez meg mi, ennyire nem szokott torzítani a telefonom. :)) Mondta Mama, hogy jöjjek már, nézzem meg mi van.
Jövök lefele, benézek, totál csend van, nem sír egyik sem. Erre Apa kiugrott a fürdőszobából, amivel jól meijesztett, egyáltalán eszembe se jutott, hogy Ő esetleg már itthon lehet! :)) Korábban jött, látta, hogy bent vagyunk, gondolta megviccel. Hát sikerült :) Természetesen a fura hangokat Ő adta a telefonba. :))
Gyorsan bementem, visszavittem Mama telefonját, elmondtam mi volt, jót nevettek Ők is aztán jöttem is vissza. :)

Megint majdnem éjfél volt mire lefeküdtünk, ideges voltam, mert már gyanús, ha nem kelnek fel mostanában a gyerekek este, gondoltam biztos akkor fog valamelyikőjük felébredni amikor épp elaludnék....

De minden rendben volt. Livike ébredt fel 3:40-kor, hiába mondogattam Neki, hogy aludjon már, nem akart, természetesen kajával sikerült is, de mire megcsináltam Levi is felébredt, persze, hogy nem egyszerre, hanem egymás után kellett a kajákat megcsinálnom.
Nem esett túl jól felkelni, mert olyankor mindig fázom..... nincs bent hideg, a gyerekek miatt fűteni kell rendesen, de én mégis mindig meg akarok fagyni ha kibújok az ágyból. Biztos azért mert nyakig be szoktam takarózni, úgy esik jól aludni. Na nem baj, 4 órától alhattunk reggel 7-ig, mert a Lány akkor megint úgy gondolta, hogy Neki elég volt, reggel van, mi az, hogy mi még aludnánk! :)
Így felkeltem, szokásos reggeli szöszmötölés, készülődés, és már itt is tartunk, hogy 9 óra van.
Fél órája elindultam a porszívóért, de közben bekapcsoltam a gépet és itt ragadtam.. pedig addig nem tudom lepakolni a gyerekeknek a játszós placcot, amíg nem porszívózok ki, nincs sok szemét, hogy is lenne egy nap alatt, de kis szöszök vannak, amiket a közlekedéseik során könnyen a szájukba szednek, így muszáj minden nap takarítani.

Ha ezzel megvagyok csinálhatom a gyümölcsöt is, utána az ebédet, még nem tudom mit,de szerintem sárgarépa lesz krumplival meg hússal, jobb ötletem nincs, meg alapanyag se hozzá.

Éjjel esett valami ónos eső féle dolog, sőt most is esik, csúszik kint a terasz meg a járda.... Meg a külső ajtót fújja a szél, hol becsukja, hol kinyitja, a frász jön rám olyankor.... Hiába van kitámasztója, azt most csúszik a jeges járólapon...

Na megyek mert valamelyikőjük biztos megtette a dolgát a pelusba, mert kiabálnak. :) Ha bemegyek szagról tudni fogom rögtön, hogy ki volt az:))
(a reggeli tisztába tevés teljesen peluspocséklás, mert max 1 óra múlva tuti betojnak... de az éjjeli pelusba már nem férne, így muszáj tisztát adni rájuk.)

Na megyek, majd jövök. :)