Livike új és kedvenc szava: Papa :)

Nem is tudnám hirtelen összeszedni, hogy milyen szavakat is mond már Livike úgy "igazán", nem csak megszokásból, tetszésből, halandzsából.
Van a "tátá" és a "pápá" amit integetéssel is kísér.
Mondja a "kukk" szót és kukucskál is közben, valamint a "kop-kopp"-ot is, kopogás mutatása vagy tényleges kopogás közben.
Van ugye az örök kedvenc a "vavava", már variálja is, egész mély hangon is képes utánozni a kutyaugatást, vagy elég ha csak kimondjuk a kutya szót bármilyen formában és szövegkörnyezetben, már utánozza is. :)
Szintén helyesen használja - általában - a Mama szót is, bár néha én is mama vagyok. :) de pár napja meglett a Papa is! :) De még mennyire... ha meglátja Papát, egyből mondja... :) (van, hogy nem is kell meglátnia, akkor is mondja) :)

Valamelyik nap is amikor Papa itt volt délután egy ideig játszani a gyerekekkel, Livike folyton kidobált valami műanyag kirakós játékot a konvektor elé a karámon kívülre. Utána persze nyekergett meg hisztizett, hogy neki az kell. Én ugye vissza szoktam adni - jó esetben - van amikor felveszem, de nem adom vissza, mert úgyis kidobja... :) Papa viszont elmagyarázta, hogy Livike, nem így kell, azt kell mondani, hogy Papa, kérem! :) Livike tovább nyekergett. Papa újra mondta, hogy mondd, hogy Papa, kérem azt! és akkor majd odaadja... Livike felállt, megállt a szoba közepén és megszólalt cérnavékony hanggal, hogy: Papa!
Persze olvadtunk..... Papa mondta, hogy na jó, ezzel is megelégszem... - és visszaadta a játékot. :)

A ma délutáni eset:
Kezdjük azzal, hogy Papa nem is volt itthon, én voltam bent a gyerekekkel játszani, Apa kint pakolászott, majd bejött, erre Livike határozottan megszólalt, hogy "Papa". :) Előtte is mondogatta már vagy két perce... :) Kb a következő "párbeszéd" zajlott le Livike és köztem:
Én: - Livike, nem Papa, Apa.
Livike: - Papa!
Én: Nem Papa, Apa! Azt mondd, hogy Apa!
Livike: - Papa!
...ez kb ötször egymás után így ment...
Én: Nem Papa, Apa!
Livike: - Mama!
:)))))))
Innentől kezdve még elmondogatta párszor, hogy mama meg papa, közben végig vigyorgott és kacagott is néha. :)) Ja, és a papázást mamázást azt valami végtelenül aranyos cérna hangon adja elő.. :)))

Este fürdéshez készülődtünk. Mama még bent volt, mert előtte játszott a gyerekekkel egy kicsit, persze nem tudott "megszökni", hiába fogtam meg Livit, hogy viszem fürdeni... Ő csak Mamával hajlandó ilyenkor pancsolni, ha bent van. :)
Na jó, Mama épp levette Liviről a pelust, amikor a Lány kifelé nézve az ablakon megint elkezdett papázni, de nagyon sokszor, tisztán, érthetően. :)
Hát legyen, felhívtam Papát, persze a telefonba már nem mondogatta Livike, akkor már inkább meg szerette volna szerezni a telefonom. :) Papa persze kijött, már az ablakból látta Livike, azt se tudta hogy tekeredjen ki, hogy minél jobban lássa Papát. :)
Ezt akár cselként is használhattuk volna, mármint hogy bejött Papa, ugyanis így Mama ki tudott menni anélkül, hogy nyávogás lett volna a vége. :) Papa megvárta míg Livikével elkészülünk, meglógásról szó sem lehetett, végig Papán volt a szeme a Lánynak :D Miután már csak a kiságyba letevés volt hátra és a kaja is a kezében volt már "elengedte" Papát és szépen elkezdett enni. :))

Most ennyi "papás történet" jutott eszembe, később még biztos lesz más is, ahogy egyre több szót tudnak majd! :)