A többi időt majdnem végig visítással töltötték, persze főleg Livike részéről volt ez a jellemző, mint mostanában mindig, ha valami nem pontosan úgy van, ahogy azt a kisasszony elképzeli.
Sajnos nem lehet mindig úgy.... van amit meg kell tiltani.
Van amikor pl Papának nem hozzá vezet az első útja, de látja, van amikor ki kell menni (Mamának és Papának) a szobából, és Ő ezt nem szeretné, van, amikor ki kell vennem a kezéből az épp megszerzett kazettákat, van, hogy Livikét kell kivennem a hifitorony elől mert mindent szétpakolt, van, hogy főzeléket kellene enni, de Ő nem akar, van, hogy aludni kellene de Ő inkább kidobál mindent, időközönként tisztába is kell tennem, az se mindig egyszerű eset.. Visít, és visít és visít végeláthatatlanul, vigasztalhatatlanul. Hisztizik. :((
Levike visít mert megijed Livitől, vagy mert épp ugyanaz a dolog kell Neki is, vagy mert nem engedem az ágyon ész nélkül rohangálni, esetleg a hifit ütögetni a légycsapóval és lekotorni mindent amit elér vele, van, hogy enni kell de Ő inkább sétálna, folyton a sárba akar belegyalogolni, elengedett kézzel rohanni, lába elé nem nézni.. kutya vizébe nyúlni, autó kerekét fogdosni, és mindkettőjükre jellemzően utálnak bejönni és bent lenni a szobába(n). Nagyjából ezek miatt volt ma és van általában visítás, sírás, nyekergés, hiszti.... Ezért esik jól most a csend, mert végre alszanak....
Ennyi bevezető után nagyjából a következőképpen alakult a napunk:
Éjjel minden rendben volt. Livike ébredt fel 3:15-kor, nem sikerült megnyugtatnom, a 90 ml tápszernek sikerült.. :)
Az 5 órási telefonjelzéssel sem volt gond, aludtak szépen reggel 7:25-ig. Én is. :)
7:45-ig sikerült még valahogy elpihengetnem, a gyerekek se balhéztak, ennyi időt még jól elszoktak tudni játszani, de azért nem várom ki sosem, hogy begerjedjenek, mert az nekem sem jó, ha úgy kell kezdeni a napot, hogy egyből balhé van....
Szépen elkészültünk, öltözés, kaja, stb....
A tízórai gyümölcsöt majdnem 10 órakor kezdtem volna el készíteni, addig elég jól elvoltak a gyerekek is, de amint kikerültek a placcra (porszívózás után) beindult a dili.
Livikének megtudtam végre a taktikáját, hogyan is jut Ő be a karám és a szekrénysor közé. Szépen, ügyesen. :) Feláll az ágyunk végénél, megkapaszkodik a támlában, átteszi az egyik lábát, majd lassan ereszkedik le, másik lába is átkerül, lecsúszik és már ott is van! Először csak csendben néztem, mit csinál... rég látni szerettem volna már, bár azt eddig is sejtettem, hogy nem fejjel esik be, mert akkor nem ilyen csendben csinálná. Már rutinos a drága, ahogy leért rámnézett és vigyorgott, mint aki jól végezte dolgát. :) Kivettem. Elmondtam, hogy oda nem szabad bemászni... stb. Újra bement. Kivettem, elmondtam újra... tényleg sokszor. Lefoglaltam mással, de addig tartott, ahogy kijöttem már újra ment is befelé és irány a hifi melletti polcrész, ahol a kazetták vannak... 5 perc alatt kipakolta. Ment tovább a tévé felé, onnan is kiszedett mindent, amit ért... Sajnos egy régi ékszeres dobozt is, amiben ezüstlánc, meg karkötő, gyűrűk, ilyesmik voltak... Sértődés lett a vége, amikor már erőszakkal vettem ki a kezéből a láncot, mert nem adta ide.. :( Miután ezredszer is visszament és pakolt betettem az ágyába.. persze hisztizett egy sort, majd láttam, hogy rág valami cérnát... elvettem. Tű is volt rajta! Azt hittem ott kapok szívinfarktust. Biztos még az ékszeres dobozban, vagy a polcon lehetett egy befűzött tű.... Ha az beleállt volna a testébe, netán lenyeli! Belegondolni is rossz! :(( Gyorsan átnéztem, nem láttam semmi sérülésnyomot rajta... Mindenesetre most a hifi melletti polcrészről elpakoltam a kazettákat, holnap rendet rakok a felette lévő polcon is, mert hirtelen oda hajigáltam fel mindent, de idő kérdése, hogy azt is mikor érik fel valamilyen úton-módon, pl a hordozóba beleállva.....
Mondjuk ott a DVD-k, meg könyvek vannak, de ki tudja nem rejtőzik-e ott is valami veszélyes dolog, mint pl az a kis tű is volt....
Levike egyébként nem mászott be, Ő kintről asszisztált, Livi adogatta ki a dolgokat. :) Aranyosak voltak, amikor Livi nyomkodta a hifit, elkapcsolta a rádiót, Levi egyből reklamált és mutogatott, hogy hát zene kellene, erre Livike visszakapcsolta, Levike meg egyből riszálta a popóját a zenére :D
Szóval a tízóraiból 11:15-ös kaja lett, mert addigra tudtam megcsinálni Nekik a gyümölcsöt.... volt persze reklamálás, hogy az ágyaikban voltak, de most mit tudtam csinálni? Levike is beindult, elkezdett az ágyunkon rohangálni, és még élvezte is, hogy levettem, rohant vissza, úgyhogy Ő is a kiságyában kötött ki, amíg kész lett a gyümölcs.
Ma egyedül etettem, mert Mamáéknak dolga volt mindkét kanalas etetés idején...
A gyümölcsöt elég jól megették, bár kellett könyörögni meg figyelmet elterelni, de összességében jól ettek.
Egy ideig még kint voltunk, majd délben bejöttünk és letettem Őket aludni egy kis tápszerrel.
Ez az alvás 13:30-ig tartott, egyszerre ébredtek. :)
Játszottunk, persze megint bent kellett végig lennem, egyszerűen most nem lehet Őket kettesben hagyni mert az egy dolog, hogy mindketten szépen és biztonságosan le tudnak már jönni a kanapéról, ha akarnak, de amikor rohangálnak rajta az veszélyes... mert a lábuk elé nem néznek. :( Na meg ugye a karám mögé mászkálás....
Az ebédet 14:00-kor kezdtük. Végülis jól eltelt az idő előtte, meg ugye legyenek jó éhesek... :)
Most kivételesen Livike evett jobban! :) Nem volt egyszerű menet, de elfogyott az adag, ettek utána piskótatallért is meg perec darabkákat is. :)
Hintáztak is vagy fél órát, közben cseresznyét is kellett szednem pár szemet (amit elértem a fán:) ) mert Levike elég érthetően kifejezte cseresznye evési szándékát: mutogatott a földön lévő széttaposott cseresznyére, majd felnézett a fára és mondta, hogy nyaminyami. :))))
Pár szemet kimagoztam, lehúztam a héját is és kb negyedszemnyi nagyságokban adogattam Nekik. :)))
16 órakor jöttünk be, pár kört sétáltunk is előtte, de mivel egyszerre nem tudom mindkettőjüket sétáltatni így ezek elég rövid időszakok szoktak lenni, mert aki épp nem sétál az visít...
Kb 17 óráig játszottunk, majd amikor volt egy kis nyugalom (=mindketten a placcon játszottak valamivel) gyorsan csináltam egy kis tápszert és letettem őket aludni, vagy legalább pihenni, ha nem is alszanak...
Persze nem aludtak. :) Na akkor előhoztam a babakocsit, hogy megyünk sétálni az utcára... Mamáék is haza értek már addigra. Bár itt a környéken azt hiszem már egyedül is bevállalom, hogy kiviszem Őket. :)
Nem indult jól a dolog, mert Levike azt is alig tűrte, hogy másik nadrágot adjak rá... Utána lenyugodott, elég sokat mentünk Mamával, 17:40-től 18:45-ig voltunk kint. Fel sem tűnt, hogy így elszaladt az idő. Jól viselték a gyerekek a kocsikázást. :) Livike majdnem el is aludt a végére... de ha eddig nem tette, már ne aludjon! (gonoszanya....)
Bejöttünk, majd uzsonnáztak, amit jól megettek és a joghurt is bement szépen. :)
19 órakor irány a szoba, közben Apa is haza ért, úgyhogy hirtelen "sokan" voltunk a szobában, tetszett is a dolog a gyerekeknek, hogy bárhova néznek van ott valaki. :))) (mi négyen meg ők ketten...:) )
Mama és Papa szépen kiosont, bár így is volt egy kis sírás, nem lehet észrevétlenül kimenni... Szemük a pályán:))
Livike ma is ügyesen járkált, már úgy is elindult, hogy megállt az ágynál, nem fogta meg senki és úgy sétált oda valamelyikőnkhöz. :)
Levike pedig megtalált egy sapkát, feltettem rá, úgy pózolt és sátálgatott, mint a topmodellek, még forgott is és úgy indult visszafelé, közben vigyorgott. :)) Biztos, hogy ha bevittem volna a kamerát, akkor abbahagyja, pedig ezt tényleg fel lehetett volna venni.... Livike közben sétálgatott Apa meg köztem... kellemes időszaka volt ez az estének. :) Persze Levike megint beindult az ágyra fel - leveszem - visszarohan játékába, de egyszerűen rossz nézni ahogy rohan fent... :(
19:45-kor lenyugodtak annyira, hogy ki tudtam jönni megcsinálni a kaját meg a fürdős cuccot, majd a pakolásnál irány az ágy és a falvédő evés. Apa ma is megfegyelmezte Levit, mint tegnap, elmagyarázta, hogy nem szabad enni a szálakat, a kezére is ütött, de úgy tűnik nem tanulta meg még mindig, mert továbbra is ette. :(
A fürdés elég simán ment, Levike volt már nagyon nyűgöske a végén, sehogy nem akarta hagyni az öltöztetést, de végül csak sikerült és mehetett Ő is az ágyikóba a kajájával....
Azóta nyugi van, kétszer már volt egy-egy felnyöszörgés, de hátha nem ébrednek már fel, max egy kis kajáért és alhatunk reggelig nyugodtan.
Lassan megyek én is....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Bárki írhat, aki úgy érzi van mondanivalója, észrevétele, esetleg jó tanácsa.:)
Előre is köszönöm. :)
Privát emailt az lbetty.80 előtagú gmail-es címre lehet küldeni, valamint erre a célra használható a kapcsolat űrlap is, ami a jobb oldali hasábban található. :)