Apa reggel 5:30-kor kelt, 6:30-kor indultak Szegedre, de még pakolt előtte, kellett az idő. :)
Kétszer bejött közben, mindig felébredtem, de vissza is tudtam aludni. :)
8:35-kor keltünk, jó kedvvel ébredtek a gyerekek is. Nem kapkodtam, szépen megcsináltam minden szokásos dolgot.
A tízórait 10:45-kor adtam oda, nem kockáztattam, hogy nem esznek kanalasat, így most almát kaptak felkockázva, hozzá piskótatallért eszegettek. Gondolom nem dől össze a világ, ha egy nap kimarad a turmixos gyümölcs, bár tény, hogy az sokkal táplálóbb, mert több és többféle gyümölcsből áll.
Ezzel eltelt több, mint fél óra, addig is levegőn voltak, mert a teraszon ettek. :)
Már az este gondolkodtam, hogy miként oldjam meg a friss kenyér problémáját mára. Ugyanis tegnapról egy negyed kiló maradt, abból ettem is, magyarul alig maradt valami, aminek holnapra is elégnek kell lennie, mert vasárnap nincs nyitva a kis bolt, másféle kenyér meg nem jó. Ja, bocsánat, nekem nem ízlik. (Papa mondta régen, mikor valamire azt mondtam, hogy rossz, nem jó, hogy ezt nem így kell mondani, mert az attól lehet jó és finom, hogy én nem szeretem. :)) )
Első körben arra gondoltam, hogy majd elmegyünk babakocsival, de ha sokan lesznek, hova teszem a gyerekeket, bár kicsi a bolt, ki lehet látni, de akkor is....
Másodiknak az jutott eszembe, hogy majd amikor alszanak biciklivel elszaladok, úgy max 10-15 perc, de nem mertem volna mégsem itt hagyni őket...
Így maradt az első variáció.
Dél körül beültettem a gyerekeket a babakocsiba, felém fordítva volt a tolókar, mégis jobb úgy, ha látnak, meg a szél sem fújt az arcukba...
Eltoltam Őket a kisboltig, először benéztem, hogy mennyien vannak, majd mikor már senki nem volt (kb 2 perc) akkor bementem, de az ajtót nyitva hagytam, még a pénztáros csaj is látta a gyerekeket, gyorsan kértem fél kiló kenyeret meg egy két literes kólát is levettem a polcról, és jöttem is ki. :) 1 perc volt kb, közben végig láttam a gyerekeket a pénztárossal együtt, sőt kint időközben társaság is lett, egy szintén két gyermekes anyuka személyében. (egyik babakocsiban, másik kézben) :)) A pénztáros csaj is kijött és megnézte az enyémeket, mert Ő még nem látta Őket.. Egyébként nagyon aranyos ez a csaj, örülök, mikor Ő van a boltban. :) Olyan kis kedves, jó hallgatni a hangját... Az egyik nővérke volt ilyen hangú a korán, Ő mondta egyszer azt, amikor Levikét haza akarta vinni :D Hogy "Anyukának kettő is van, Ritának meg egy sem.." :)) Mondta Levikének, hogy egyen jó sokat, mert messze van Jászladány.. vagy már nem tudom hova való volt a nővérke...:) Ezt már írtam korábban is, hogy Levike már a kórházban is levett mindenkit a lábáról, a fertőző osztályon is kedvenc volt, ott is volt olyan nővérke, aki szívesen hazavitte volna magának. :)))
Naszóval... kisbolt letudva, hazakocsikáztunk, Livike már itt a kapuban kezdett kiabálni, addig egy hangja nem volt. Levike persze hozta a "formáját" a pénztáros csaj előtt is, nézett rá olyan csúnyán, de a következő pillanatban már szélesen vigyorgott... :))))
Gyorsan csináltam egy kis tápszert és letettem Őket aludni, ez volt 12:25-kor. Meglátjuk meddig alszanak, az ebéd még hátra van, azt nem úszom meg, meg kell valahogy etetni Őket. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Bárki írhat, aki úgy érzi van mondanivalója, észrevétele, esetleg jó tanácsa.:)
Előre is köszönöm. :)
Privát emailt az lbetty.80 előtagú gmail-es címre lehet küldeni, valamint erre a célra használható a kapcsolat űrlap is, ami a jobb oldali hasábban található. :)