Itt vagyunk újra! :)

Már csütörtökön hazajöttünk, csak eddig nem jutottam oda, hogy írjak is.
Először is köszönjük szépen Anya, hogy a sok dolgod és a gyerekek mellett mégis tudtál időt szakítani a blog írására is. :) Valamint azt is köszönjük, hogy idén is volt lehetőségünk egy pár napra kettesben lenni, kicsit pihenni. Már el is felejtettem, milyen az, hogy kint ülök és nem csinálok semmit, vagy épp olvasok, és a legnagyobb feladatom a nap folyamán az, hogy közösen főzünk valamit párommal és utána el kell mosogatni.. :D
Ahogy az már lenni szokott a nyaralásaink alkalmával, most sem tudtam reggel sokáig aludni. De még addig sem, mint amit itthon a gyerekek engedélyeznek! :( Biztos azért, mert nincs miben kifáradni egész nap, vagy nem tudom.. A legtöbb, ameddig aludtam az 6:30 volt, egyszer 7 óra, de legtöbbször már előbb felébredtem, csak nem keltem fel, mert minek...

A hely amúgy tűrhető volt, bár ezt mondjuk Mama szerintem másképp fogalmazná, de mondjuk azt, hogy volt fedél a fejünk felett, egy huszon-x éve épült nyaralót kell elképzelni, ami a Tisza árterén van, sok a vas benne, ráadásul a "vezetékes" víz se olyan, mint máshol, vert kút van, amiből eléggé vasas víz jön, rozsdás tőle minden, de még a szaga is valami borzalom... mosakodni elég necces volt, de azért persze kellett.
Áram, tévé, hűtő, palackos gáztűzhely az volt, a tisztaság alső határ, de szerencsére vittem Domestost, mosogatószert, Cifet, mert ezek egyike sem volt egyébként.. Majdnem úgy készültünk, mint a sátras nyaralásra, ahova tényleg mindent vinni kell. Itt azt mondták, hogy minden van, csak kaját vigyünk.. vagyis annak valót. Na ehhez képest semmi fűszer, talán csak só volt, ezer éves lábasok, tányérok, evőeszközök.. amit használni akartunk előbb el kellett súrolni. Jó, hogy vittük a saját kedvenc lábasunkat, fakanalunkat, serpenyőnket. :))) Egyfelől érthető, mindenfajta vendég megy oda, ha modern cuccok lennének, biztos nem maradna meg minden... Fűszereket is vittünk. Sokat jelentett a hűtő, így volt nálunk tojás is, na meg a többi cuccot is tudtuk hűteni, nem romlott meg a paradicsom, paprika, kolbász, szalonna... húst is vittünk, elvolt a kis mélyhűtőben. :))
Szinte a mellettünk lévő portán van a tulajok kis házikója, most ők is épp lent voltak, elég sokat voltunk velük, mindig jöttek, hogy mi kell a boltból, ha bementek a faluba kocsival. Vittük a bicikliket is, én kétszer mentem be.. az út ha eső van valami borzalom sáros, két-három nap alatt kiszikkadt annyira, hogy el lehetett rajta menni biciklivel is. 1200 m a köves út, onnan még kb 300 a bolt, de az már simán megy, végig köves út van. Fura volt a falusi nyitvatartása a boltnak, rég tapasztaltam már ilyet, talán még nyaranta nagymamámnál.. :) Hétközben 16:30-ig, szombaton délig, vasárnap 11-ig van nyitva. Haladnak, mert régen vasárnap egyáltalán nem volt nyitva semmi, ha jól emlékszem. :) Nem kellett amúgy sok dolog, majdnem mindenünk volt, néha friss kenyér kellett, ásványvíz meg sör.. Ilyenkor az is mehet, ha nem is durván. :) Cigi ugyebár már 9 hónapja nincs egyikőnknek sem, arra legalább nem kellett költeni. Tényleg, a 26-a Pistinek, a 27-e meg nekem a "hónapforduló" napunk... 2013. október.  :)
Pisti eljutott addig, hogy amikor a szállásadók mellettünk cigiztek, akkor elviselte ugyan, de másnap fojtotta, szorította a torkát, mint régen, ha nagyon sokat cigizett... (én nem tudom ezt az érzést, soha nem volt ilyen, pedig volt mikor nálam is megszaladt a mennyiség, ha ritkán is... valószínű a kevesebb év a kulcs, Ő mégis csak 28 évig szívta, én meg kb 7-8, vagy nem tudom.. de azt sem folyamatosan, meg néha előtte is volt már, hogy elszívtam egy-egy szálat.. na mindegy, vége van, remélem örökre. )

A Tiszába és a medencébe - mert az is volt, teleszivattyűzták Tisza-vízzel... ) - első nap még bele tudtam menni, megkegyelmezett a Mikulás.. :D Pisti rendszeresen úszott is a Tiszában, természetesen horgászott, én is próbálkoztam, de csak fárasztani és botot kivenni - üresen is - , bedobni csak kb kétszer próbáltam, de speciális hely volt, nem volt mindegy, hogy hova dobjuk. Fogott sok halat, egyszer sütött is, a többit odaadta a gazdának, nem volt kedve vele kínlódni, én ugye nem szeretem a halat... ott meg elvitték a gyerekei, meg megették ők. :)

Esténként és esős időben - két nap volt a végén ilyen - nem maradt más csak a tévé nézés. Mivel a mobil internet ugyan elég volt, de lassú telefonon, így a Jóban rosszbant is kényetelen voltam a tévében nézni. :) A reklámok miatt utáltam eddig úgy, de most csak egy van benne. Utána még néztük a Magánnyomozókat is, azt eddig is szerettem, csak ritkán láttam, viszont amin elcsodálkoztam és soha nem gondoltam hogy nézni fogom... az az Édes élet volt.. :D Tudom, hogy a pénz az úr, mesterkélt szituációk, stb... de pl tegnap itthon is megnéztem, mert érdekelt. Hát.. ez van. :)))

Pisti pénteken már dolgozott, ma is, holnap is, és valószínűleg a jövő héten is fog péntekig legalább. Kell a váltótársának is pihenés, ugye ketten vannak, az előző hetet Ő vitte egyedül, most vissza kell adni. Na igen.. fárasztó lesz, főleg kánikulában. (plusz 20 fok a konyhán, mint a kinti hőmérséklet... )

Mamáék ahogy írta el is mentek tegnap Orosházára veterános túrára, egyelőre nem veterán járművel, mert az javítás alatt van, csak amikor lebeszélték, még nem lehetett tudni, hogy nem lesz készen.
Utána ilyen lesz már az egész nyár, hogy mennek, jönnek, mindig van valami... :)

Ja és a lényeg... A gyerekek sejtésem szerint tényleg úgy gondolják, hogy minden a régi.... Hiába állok én jobban hozzá a dolgokhoz, feszegetik a határaikat, de nagyon.... :( Már a hazajövetelünk estéjén sírtam, hogy minek jöttünk haza, ha ilyenek... :(( Pedig nem kiabáltam, próbáltam úgy csinálni, ahogy Mama is szokta, de nem.. mert velem meg LEHET csinálni azt, amit vele nem! :((( Az Apjukkal sem különbek..
Sokat ígérnek, hogy jók lesznek, stb... Pénteken pl ovi után egyből mentünk a postára EGYÜTT a gyerekekkel... (valahol kényszermegoldás volt, előtte nem jutottam el, utána meg ugye nem hagyhattam itthon őket egyedül) Ehhez is úgy álltam, hogy jó lesz, ügyesek már, nagyok, szót fogadnak. Hát.. mondjuk volt jövés-menés, dumálás, jó, hogy csak egy valaki állt előttünk és üres volt a posta.. :D Nem állnak meg mellettem, azt sejtettem, de hogy mindent végig kell fogdosni és kommentálni, azt nem gondoltam.. :)))
Nem baj, a postás "néninek" nagyon tetszett Levike, ahogy precizen visszapakolgatta a "rugós madzagos" tollakat a tartóba... :))

Jajj, a mai beszólásán behaltam: Ugye a zene a minden, hát hallgassuk, ha már kint dögmeleg van... ment épp valami, erre odamutat az egyik kis képre a YouTube-on hogy "Azt ismerem, az a Szállj el kismadár!". Lesek... a képen egyetlen sor szerepelt szöveggel, a dal címe. Mondom honnan tudod, hogy az, nem kép van.... Erre Ő: "hát elolvastam! felismertem az írást!" :))) Pedig azt nem szokta olyan sokat hallgatni, mint pl a Hooliganstól a Játszomot, azt is felismeri már...
Most a kedvenc, amivel már kikergetnek a világból a Majka-Belehalok számának Irigy Hónaljmirigyes paródiája.. :) Megy még most az Ocho macho - Jó nekem, a Vad Fruttik - Lehetek én is és a Honey Beast - A legnagyobb hős című számai, - hogy csak a javát említsem - de szeretik a Republikot, Hooliganst, de még némelyik Tankcsapda számot is.. :))) Ezeket nem mindet úgy szerették meg, hogy megmutattuk, hanem rátaláltak.. ugya a YouTube olyan, hogy ha hallgatunk valamit, beajánl csomó másik zenét... Egyébként többségüket én is szeretem.. :) Tudom, ezek nem kifejezetten gyerekeknek szóló számok, sőt, egyáltalán nem, de nem lehet mindig Halász Juditot meg Gyerekdalok és mondókákat hallgatni, bár utóbbit szeretik... :)))

Na jólvan, megyek, mert jönne Levike ide megint zenét hallgatni...
Jövök amikor tudok.. :)