2014.07.20. vasárnapig ami történt 17-e csütörtöktől.

Lánykám, ahogy azt írta, nyaralnak. Mi is, csak mi itthon négyesben.. :)

A gyerkőcökkel igazából nincs sok baj, ami van, az meg természetes. Örökké nem lehet jónak lenni, szót fogadni, néha ki kell engedni a gőzt nekik is, mint ahogyan a felnőtteknek is. :) Mi felnőttek vagyunk ingerültek, és türelmetlenek. Ezt már párszor írtam, de csak ismételni tudom továbbra is magam, hogy a gyerekek nem rosszak, csak mi felnőttek vagyunk türelmetlenek és nagyok az elvárásaink egy, adott esetben 2 gyerekkel szemben. Én, amit csak lehet, elkövetek, de ha Ők rendetlenkedni akarnak, akkor, ha fene-fenét eszik, Ők akkor is rendetlenkedni fognak! :) Ha csak nem vagyok náluk rafináltabb..! Az én módszerem szinte még mindig bevált eddig, most pénteken nem annyira, de akkor sajnos munkaidőben voltam és telefonáltam épp, és akkor hiába ígértek fűt-fát, hogy csendben lesznek, amíg én beszélek, sajnos ezt nem tartották be, de még másodjára sem, meg harmadjára sem. Majd a negyedik telefonnál már kezdtek elég jól alkalmazkodni. Szóval, én azt szoktam tenni, ha nagyon elszabadul a pokol, hogy hangosan hallgatok zenét, vagy olyat csinálok, amit tudok, hogy őket is érdekelni fogja, persze, ezt feltűnően, hogy észrevegyék..! :) Az már azonnal nyert ügy. Jönnek oda és vége a hancúrnak. Vagy ha nem zene, akkor leülök velük, és kártyázunk, vagy Ki nevet a végén-t játszunk, vagy Papa és Livike sakkoznak. Nagyon ügyesen és érti is a Lívia. Én nem, Levi sem teljesen, de próbálkozik Ő is. :)

Most amit bevetettem még trükk, hogy mindenki elpakol maga után, úgy evésnél, és minden téren. Ez eddig úgy, ahogy meg is volt, de otthon nem és sajnos gyanítom, hogy nem is lesz meg, mert Anya (lányom) nem várja ki, hanem megcsinálja helyettük. Mondták csütörtökön este is, mert otthon fürdünk, öltözünk és nálunk eszünk és minden más itt zajlik, hogy fürdés előtti vetkőzésnél Lívía például széthagyott mindenét és én összeszedettem vele, mire Ő: Anya mindig összeszedi, mert én lassú vagyok és direkt is csinálom, hogy Ő szedje össze! Mondtam, de én nem Anya vagyok, hanem a Mama és én kérem összeszedni a ruháid és tedd a helyére, ahová szoktad. Amit kaptam: Szedd Te össze, én itthon vagyok, nem Nálatok és itt szétdobálhatom…!!  No, itt nem lettünk barátnők ezen az estén, de végül is a célom-elértem, összepakolt, majd a Levi mondta neki, hogy kérjen bocsánatot… és Ő kért, de nem volt igazi szánom-bánom. :) Mondtam, hogy ezen túl ezt mindig így kell csinálni, de a válasz nem volt nagyon bíztató a Lívia részéről, mert igazából csak Ő a lustább, a Levi elpakolgat, meg Ő szívesen segítene, ha hagyná Anya! :) (Lányom)

Most viszont olyat csinálhattak, amit eddig még nem, hogy mosogatnak is evések után. Bár rég mondogatom a lányomnak, hogy fogja be Őket, mert Ő is mosogatott már 5-évesen, és nagyon élvezte. Bejött a tervem, néha még össze is vesznek, hogy ki mosogasson. :) Azt csináltuk, hogy reggeli után Livike, ebéd után Levi és én, majd uzsonnakor Lívia és vacsoránál ismét Levi és én. :) Ez nagyon tetszik most még és nagyon ügyesek is.  A végén majd lesz róla bizonyíték is... :) Próbálkozom mindennel, csak, hogy lekössék magukat. Egyébként meg nagyon szívesen dolgoznak bár mit, csak be kell Őket fogni. Főleg azt persze, ami nem az Ő dolguk lenne, hanem a felnőtteké.

No, nem is húzom, nyúzom tovább a kis regényem. Röviden: okosak, ügyesek, és rengeteg türelem kell hozzájuk! Ha mi idegesek vagyunk és veszekedéssel próbáljuk megoldani a problémát, attól soha nem oldódik meg, sőt, sokkal rosszabb lesz, mert Ők is ingerültek, idegesek lesznek, és csak azért sem csinálják! A szép szó mindennél többet ér!

Nem mondom, hogy én soha nem szóltam, szólok rájuk hangosan, mert de, csak akkor már nagyon fáradt vagyok, vagy épp összegyűlnek a bajok a fejem fölött, amiről persze nem ők tehetnek, de próbálkozom olyankor bocsánatot kérni tőlük és ugyan megbocsájtanak, de cserébe kérnek ők is valamit, mint apró kis játék, vagy valami kis meglepi. Tőlem megszokták kapni! :)

Búcsúzom, mert mindjárt elalszom és a gépem is lemerül.

Minden Édesanyának és Nagyszülőnek kívánok sok türelmet és jó egészséget, és csemetéiknek is!

Ha időm engedni, majd írok még, bár nem valószínű, mert zsúfolt jövő hét elé nézek. Erre a mostani írásra is nehezen szántam rá magam, mert tudtam, hogy nem 5perces lesz. :)

A mosogatásról az ígért bizonyitékot már csak holnap teszem fel, mert nem bírja ki a gépem akkumulátora.

Üdvözlettel: Edit Mama. :)