Helyzetjelentés...

A ma reggel egyrészről nagyon jól indult, az Oviba menetnél már eltörött a mécses. :(

Reggel, 05.45-kor arra ébredtünk Papával, hogy valami szöszmötölés van a másik szobában, ahol a gyerekek alszanak.

Nem jöttem át, hagytam, hogy mi történik. Hallom, bár tényleg nagyon csendben voltak, hogy te erről fogd meg, én oda hajtom... :) Majd a következő mondat, együtt összehajtjuk, és azután betoljuk az ágyat. :) Akkor már tudtam, hogy rendet raknak a "szobájukban". Szép csendben jönnek át, és az Ő ágyneműiket hozták a m i szobánkba és szép csendben letették a szőnyegre. :) Alig bírtam ki, hogy ne nézzem Őket, de erős voltam! :)

A kanapé következett, még azt is összetolták. Kihordták a puffokat, amivel ki van támasztva nekik a régi kiságyból lévő matrac, hogy ne essenek le a kanapéról. Minden a helyére került, még az alvós kiskutya volt hátra, amit szép csendben áthozott a Levike nekem, hogy vigyázzon rám, amíg még alszom. :) Ahogy szép csendben lopózott oda, elkaptam... :) Nagyon meglepődött, és elkezdte újságolni, hatalmasra nyíló szemekkel, hogy amíg mi aludtunk, addig Ők már mennyit dolgoztak. :)

Meglepetéssel készültek nekünk, hogy ne csak mi adjunk állandóan meglepit, most Ők is adnak, mondták ezt úgy kórusban. :) Nagyon nagy öröm volt, és még addig is, amíg megreggeliztek és felöltöztek, ami szintén zökkenőmentes volt.

Nagyon korán készen voltunk, nem volt még 7-óra sem. Hogy elteljen az idő, először elmentünk a kisboltba, hogy nagyobb kedvük legyen Oviba menni, mert azt viszont már tegnap többször mondta Levi, hogy Ő ugyan nem akar menni és nem is megy. Sajnos menni kellett, bár, nagyon gondolkodtam rajta, hogy nem viszem Őket. Oda értünk a vásárlás után a Boltba és már lett volna kedve bemenni, amikor meglátták a kertész bácsit, (Tibi bácsit,) akkor jókedve lett mind a kettőnek.

Amikor viszont Tibi bácsi közölte, hogy másik csoportba vannak, és az a kiscsoport, akkor eltörött a mécses a Levinél, hogy Ő nem akar kiscsoportos lenni! Mondtam, hogy ettől még nem leszel az, csak kevesen vagytok az Oviban és oda kell bemenni és együtt játszotok majd. De nem!!  Ő nem megy oda be. Sírt nagyon, kérlelt, hogy hozzam haza, Ő nem marad ott.

Livikével nem volt probléma, Ő ment örömmel. Egy kis idő után próbálta rávenni a tesóját, hogy ne sírjon, itt is jó lesz nekünk, mert ugyan úgy az udvaron lesznek, csak nem a megszokott szobájukban reggeliznek. A Levi hajthatatlan volt, Ő nem marad ott. Ígértem én már neki mindent, csak maradjon, és ne sírjon, de hiába. Az után mondtam egy olyan szót, hogy strand, amire odafigyelt rám, és mondtam tovább, hogy ha most nem sír, akkor majd hétvégén, ha jó idő lesz, akkor elmegyünk a strandra. Inkább a Tiszára, mondta Ő, mert tavaly ott voltak és az tetszett neki. :) Mondtam, hogy oké, akkor oda megyünk. Így kitörölgette a könnyeit, és nagy nehezen, jó 10 perces próbálkozás után bementek a csoport szobába. Nem volt könnyű a lelkemnek sem, sajnos potyogó könnyekkel jöttem el. Mondtam, ha úgy alakul, akkor elhozom Őket ebéd után, de ezt azért ne vegye teljes ígéretnek, csak ha nem lesz annyi munkám. Remélem, hogy megnyugszik és nem fog egész nap sírdogálni.

Így telt a reggelünk!

Most viszont felteszem a tegnap este ígért mosogatós képet, ha sikerül.

További szép napot és jó pihenést kívánok mindenkinek.

Üdvözlettel: Edit Mama.

Lívia első mosogatása... :)                                            

 

Nagyon nagy átéléssel mosogat Livike! :)

Eljött az idő, és lám, rajta sem fogott ki a mosogatás.
Nagyon ügyesek! :)