Végül is, Nekik sem, mert eddig ugye ott volt a rács, nem tudtak kijönni a szobából. Most ki tudnak, mert este 8-kor szétszedtem, fölösleges volt már, hiszen simán átmásztak rajta délután is, nem kell már maci vagy Livi ágya, simán a földről állva ment már a mutatvány! Le is videóztam, alkalomadtán felteszem, jó lenne minél előbb, mert később már nincs jelentősége, de hogy mikor fogok odáig jutni, fogalmam sincs.
Azt hiszem megszűnik a napi jelentkezésem, netezésem. :( Hacsak nem áll most is a minden csoda három napig tart mondás, és majd megnyugszanak, elmúlik az újdonság varázsa, addig viszont ezt az időszakot valahogy túl kell élnem. :( Nem az a legnagyobb baj, hogy nem tudok a géphez jönni, a többi.. az állandó készenlét, pakolás, elpakolás.. a fegyelmezés, ami süket fülekre talál... Tudom, én vagyok túlérzékeny, más ezt fel sem venné, de én a fél napot végigbőgtem az idegtől. :(
Ráadásul egyedül voltam a gyerekekkel, mert Mamáéknak veterános gyűlés volt délután és onnan 21 óra után jöttek haza. Előtte lettünk kész a fürdéssel. :)
Az elalvás nagyon nehezen és sokára ment.
Livike 23:45 körül aludt el, Levike pedig 0:30 körül, amin egyrészt nem csodálkozom, mert sokat aludt délután, (17 órakor ébredt), másrészt kifáradhatott volna a sok új inger hatására. Hát..., nem fáradt. :(
Livike már utána felébredt, ahogy itt befejeztem az előző bejegyzést.
Szépen elvoltunk, miután Levike is felkelt ettek sonkát, sajtot és fasírtot is, és pont ekkor, evés közben jöttek rá a nagy mutatványra, hogy Ők bizony kimásznak újfent, csak már egyszerűbben, mint délelőtt.
Amit felvettem a videóra, még elég nehézkesen ment, de utána már kb 5 mp alatt kint voltak, ahogy betettem Őket. A rácsot azért szedtem le, mert ha egyszer kijöttek, visszamenni nem tudtak, - vagy inkább nem akartak -, és csak a konvektor előtt meg a konyhában rohangáltak. :(
A rács szétszedésében is segítettek, amikor pedig összeszedtem az elemeket, hogy kiviszem a garázsba, mert csak folyton szétpakolták és járkáltak rajtuk a gyerekek, nem voltam elég gyors a kimenetellel, mindketten kiszöktek!
Mindezt benti ruhában, papucsban, este 8-kor!
Na mondom itt a vég, hogy hozom Őket vissza? Ha az egyikőjüket sikerül is, úgyis újra kijön..
Kulccsal a zsebemben járkáltam, ha bent voltunk akkor magunkra zártam az ajtót, ha kint akkor pedig azért zártam be, hogy a nyakig sáros lábukkal véletlen be ne szaladjanak. Mondjuk nem nagyon akartak...:)
Persze folyton ki akartak menni, ami abból a szempontból érthető, hogy ma nem tudtunk az eső miatt levegőzni, azt viszont nem értem, miért nem volt elég hirtelen a konyha szabadsága?
Kint szaladtak pár kört, sajnos a fűbe is, ami csupa sár volt, majd megláttak egy kutyakakát, egyből mindketten vitték a két új seprűt.. :D Alig tudtam elvenni, hogy azokat azért nem kellene erre befogni. :)
Utána túrták a sarat, Livikét szerencsére azzal az indokkal, hogy mossuk meg a kezét, be tudtam hozni. Az már nem tetszett Neki, hogy utána rázártam az ajtót, hogy ne jöjjön újra ki, főleg, hogy a papucsát is levettük, hogy meg kell mosni.
Levike eközben motorozni kezdett. :) Pár kör után Őt is behoztam, de azért nem adta olyan könnyen magát, hisztizett.
A fürdést 20:50-kor tudtuk elkezdeni, nem is ment a megszokott rendben.
Először is, a kádat a hokedlikről le kellett tegyem a földre, mert Levike majdnem magára borította az egészet. Elképzelni nem tudtam, mi lesz addig, amíg Livikét törlöm és öltöztetem! Az lett, hogy belenyúlkált a kádba és szétpancsolta a vizet. Utána feltörölte nagyjából, mert mondtam Neki, azzal is telt az idő legalább. :)
Ahogy Levikét is levetkőztettem, már egyből szaladt is és ment bele a kádba, élvezte a fürdést, ki se nagyon akart jönni, de mégis könnyebben ment ez a része mindkettőjüknél, mint egyébként szokott nálam.
Miután kész lettünk, mindketten hálózsákban rótták a köröket a konyhában és bent is...
Mint a kiskutyák, jöttek utánam. Befeküdtem az ágyunkra, Livikét egy idő után letettem a helyére, mert Levi megint piszkálta. :( Szokásos menet: Levike is odajött a macira, mert ugye nekem ott kellett feküdnöm. Livikének nem jó úgy, hogy én a nagy ágyon fekszem, Ő meg a kiságyban. :(
A lényeg, hogy 22 óra után, amikor Apa hazaért, még egyikőjük sem aludt. Utána is nagyon nehezen. :(
Levike megint levágott egy fél órás hisztit, nem tudom miért... álmos volt már, mégsem volt hajlandó lefeküdni.
Most már nyugi van, így megyek én is még letusolok, talán eszek is még, majd megyek aludni....
Nagyon remélem, hogy holnap már jobb lesz a helyzet, mert én úgy érzem, ezt így nehezen vagy egyáltalán nem fogom bírni, ha kiabálok az meg senkinek nem jó. :( Én is utálom magam érte, de a türelmem nagyon hamar elfogy. :( Az este azért itt a konyhában szépen elmagyaráztam, hogy az addig oké, hogy szabadság van meg minden, de azért bizonyos határokat be kell tartani, pl nem nyitogatjuk a szekrényajtókat, nem túrunk a kukában, nem tekergetjük a tűzhely gombját, nem állunk fel a hokedlire, hogy lepakoljunk minden elérhetőt, stb. A földről hirtelen elpakoltam ami olyan, mert ott volt a szódagép patronja, a termosz, az almák egy dobozban, kóla, meg még ki tudja mik... Mindig találtak új felfedezni valót, pl a táskáimat a fürdőszoba ajtó kilincsén.. tudom, nem ott a helye, de eddig ugye nem zavart senkit. :( Jelenleg a legnagyobb problémának azt tartom, hogy kinyitják az ajtót és kimennek, ha kell, ha nem, a másik meg a szobaajtó csapkodása. :( Az ék eltávolítása természetesen másodpercek kérdése volt!
Ja és a konyhaszekrény.... a napokban akartam magam rászánni a selejtezésre, elpakolásra, hát bánhatom, hogy eddig nem csináltam meg. :( Most már nagyon nehéz lesz, ha a gyerekek is "segítenek". :(
Ahogy néztem, mágnest sem lehet rá szerelni, mert keskeny a hely...
Na és a pelenkázó szekrény két fiókjára meg a ruhás szekrény ajtajára is kell majd még mágnes, mert ma a pelenkákat a legfelső fiókból módszeresen kipakolták! Holnap szerintem a ruhás jön, ha nem leszünk elég gyorsak és Papa fel nem szereli a mágneseket időben. :(
Annyira jó lenne elhinni, hogy max egyszer-kétszer pakolnak szét a gyerekek ilyenkor és utána nem is érdekli Őket, de én ezt nem hiszem! A mai napig, ha nyitva marad a kétajtós szekrény - nem kötözöm be -, már mennek is és rámolnak. :((
Na nem is nyavalygok tovább... már nekem is elegem van saját magamból is. :((
Jövök, ahogy tudok. Már nem ígérek semmit, hogy mikor. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Bárki írhat, aki úgy érzi van mondanivalója, észrevétele, esetleg jó tanácsa.:)
Előre is köszönöm. :)
Privát emailt az lbetty.80 előtagú gmail-es címre lehet küldeni, valamint erre a célra használható a kapcsolat űrlap is, ami a jobb oldali hasábban található. :)