Már reggel úgy ébredtem, hogy bárcsak már este lenne.. elég nehezen jött el. :(
A gyerekekkel úgy igazán semmi baj nem volt, mindent én túlzok el, én vagyok az érzékeny, a türelmetlen, a hisztis, a rossz, mindenki más tökéletes! :(((
Az nem baj, hogy már az egész asztalt lerámolták, a szódagépet a lerántás után még külön földhöz is vágta Levike, a laptopom is a földön volt, és ez már délután történt, előtte már kitudja hányszor pakoltam utánuk el mindent. :((
Már a tűzhelyről is leszedték az égőrózsa fedeleket egy kisvödörre állva, azzal verték az ajtó üveg részét! A mindig láb alatt lét és hogy egy percre nincs nyugtom, az már csak mellékes.... de Ők JÓK! Én ma annyit bőgtem, hogy már fáj a fejem, már nem tudom mit csináljak. :( Ezt így nem lehet kibírni... :( Persze máshol is volt/van kisgyerek, máshol is pakolnak, máshol is rosszak, de ott gondolom a szülők is türelmesebbek, jobban bírják minden téren. :(( Én nem... és akkor persze jönnek Mamáék, hogy így nem lehet dolgozni, hogy én folyton kiabálok, de most mit csináljak? Hagyjak mindent rájuk? Akkor majd jól itthagyom Őket, kimegyek és azt csinálnak amit akarnak, én nem nézem végig, ahogy romhalmazt csinálnak ebből a kis lakásból, ami már mindenre hasonlít csak arra nem, ami. :( Mindig minden legyen készenlétben, semmit véletlenül se merjek letenni mondjuk az asztalra, mert az 10 mp múlva már nem lesz ott, elviszik, szétszedik, szétverik, stb!
Kint se volt jobb a helyzet, virágoskertben túrás, szőlő ágak letépkedése, éretlen szamóca leszedése, az összes létező műanyag játék szétdobálása, stb. Rohanás ezerrel, Livike térdén mind közül most jött le legjobban a bőr, erre már ragtapasz is kellett, úgy sikerült elesnie. :(
Legszívesebben nem is írnék semmit, már ehhez sincs kedvem. :( Mutathatnék persze édes pancsolós képeket, mert az is volt ma, a kagyló homokozó sárga felében fürödtek, de idő és türelem kell a képek kiválogatásához, felrakásához.
A sok nyavalygás után, mert úgyis mindenki azt mondja, hogy én viszem túlzásba... nézzük a mai napot kb időrendben:
Éjjel minden rendben volt, a reggel viszont már 7:45-kor eljött, mindketten felébredtek. Én nem csak azért szeretem, ha később kelnek mert tovább lehet aludni, hanem azért is, mert akkor rövidebb a nap, hamarabb eljön az este. Tudom, ez is hülyeség, de én most túlélni szeretném a napokat, teljen az idő, legyen már jobb!
10:30-kor már vittem is ki Őket, addig mondjuk elég jók voltak, egy-két dolgot leszámítva, de az a többihez képest tényleg semmi, lassan megszokom, hogy a kisebbeket már fel sem veszem.
9 órakor elszaladtam a kisboltba, hogy legyen a gyerekeknek is friss pékáru, Apa egyébként 11-re ment dolgozni, most ezt vezetik be, hogy nem 10-re járnak, hogy egy hónapban így két napot nyerjenek. A cég, nem a dolgozók. Kevesebb szabadnapot kell így fizetni, az órákból összejön a két nap. Ez persze csak a főnökségnek jó.
Kint egész jól elvoltak a gyerekek, mivel nagyon meleg volt már 11 órakor is, félárnyékban pancsoltak a sárga homokozóban, először két vödör vizet vittem, majd még kellett egy, mert kipancsolták. :) Levike nagyon elemében volt, folyton fröcskölte Livikét, aki ugye ezt nem nagyon szereti, szegényke csak ott kuporgott a sarokban, de azért Ő is élvezte, csak azt nem szerette, ha vizes lesz az arca.
12 órakor bejöttünk, álmosak voltak, azt hittem elalszanak a tejjel, mert kint ettek-ittak délelőtt, de aztán mégis megkapták az ebédet, mert nem aludtak el. Apa csinált sonkás tésztát, azt ették. Nem túl sokat, de azért a semmitől több volt. :)
Aludni továbbra sem akartak...
Nem volt még 16 óra, amikor újra kimentünk, bár előtte úgy nézett ki, hogy eső lesz... végül csak 19 óra után szemelt egy kicsit, de akkor már egyébként is jöttünk befelé.
Kb egy órát egyedül maradtam a gyerekekkel, hát amit akkor is műveltek kint...! Kertben túrás, szőlő leverés, stb.... A teát is kiöntötték, álmosak voltak, hisztiztek, stb.
Mamáék rendeltek pizzát, meg is érkezett addig, amíg Ők még nem.. :)) Pár perc múlva jöttek Mamáék is és kint a kerti asztalnál ettünk. A gyerekek is ettek valamennyit belőle, de a vége felé érdekesebb volt a feltámadt szél és az eső közeledte.. Livike félt. :(( Mostanában megint fél elég sokmindentől....
Ahogy be akartam hozni Őket, hirtelen beszaladtak Mamáékhoz, egyenesen a hálószobába, fel az ágyra. :)
Levikét kihoztam, rázártam az ajtót... Mentem Livikéért, közben Mama majdnem megijedt, ahogy ment el a szoba ajtó előtt, hogy megmozdult valami az ágyon.. :D Na igen, Livike volt még ott, csak Mama azt nem látta, hogy bement... :)))
19:20 körül ettek joghurtot, két dobozzal is lement, ittak előtte még kubut, bár Levike úgy gondolta a pólóján jobban fog mutatni, mert módszeresen, szépen lassan odacsurgatta az innivalót....
20:10-re készen is voltunk a fürdéssel.
Livike szinte rögtön el is aludt a helyén, Levike pedig 21 óra körül aludt el a mi ágyunkon.
Megyek én is hamarosan, nagyon fáj a fejem is, már vettem be rá gyógyszert is, pedig nagyon ritkán szokott eleve fájni. :( Hogy most ez az időváltozás, az idegeskedés, vagy a havi "ünnep" napok miatt van-e, ki tudja... mindenesetre nem kellemes.
Remélem a holnapi nap jobb lesz...!
Jaj, Betty, semmit nem túlzol el, néha én is ezt érzem, pedig Nekem csak egy gyerek van és nem is pakol ennyit. Szerintem Nekik ez most nagyon új, hogy kint a konyhában is "garázdálkodhatnak". Szerintem előbb-utóbb minden helyre jön, megunják a pakolászást! Kitartás!
VálaszTörlésSzia Betty! Szerintem se túlzol el semmit. Most még minden új számukra, de el fog múlni az újdonság varázsa. Kitartás! Puszi.
VálaszTörlés