Szombat

Nemrég jutottam a gép elé. Nem volt semmi baj, csak néztem a Megasztárt. Rég volt már ilyen, hogy egyszerre ennyit tévézzek. :) Apa már nagyon várta, hogy vége legyen, és elkapcsolhassa másik csatornára a készüléket. 5 perc múlva aludt is. :))) Tudnám, minek szenvedte végig a zenés műsort, miért nem aludt, ha utána rögtön tudott :)) Na ez legyen az Ő baja.. :)
Többször írtam már itt, hogy jobban szeretem az olyan napokat, amikor többször tudok bejegyzést írni, mert akkor nem egyszerre kell az egész napot, hanem több részletben írhatom, így mindig elfelejtem, összekavarom a dolgokat.. Bár olyan eget rengető dolgok úgysem történnek, ami igazán fontos (lehet) azt meg úgyis tudom. :)
Szóval... kezdjük az elején, ami még tegnap, vagyis már ma, de éjjel.
Én 0:20-kor feküdtem le. (olvasgattam még a neten, tusoltam, telt az idő, lényegtelen...)
0:45-kor Levike elkezdett sírni. Csak úgy kicsit, csak úgy lightosan, de utána egyre jobban, egyre keservesebben, már fel is állt, nem tudtam mi lelhette hirtelen, olyan kis gyámoltalannak tűnt. :( Be volt takarva (mindketten), fázni biztosan nem fázott... Én viszont nagyon, pedig én is nyakig be voltam takarózva.... Persze azért kimásztam az ágyból, megsimogattam, megnéztem a pelust, nyugtatgattam, stb...
1 órakor még mindig nem akart aludni, így csináltam még 90 ml kaját, ez így a "rendes" esti és a későbbi repetával együtt is már 360 ml... megette, elaludt. :( Egyszerűen nem értem amúgy, hogy mi baja volt. Ha éhes, akkor nem így szokott sírni... meg egy árva "nyammnyamm" sem hangzott el, ez amúgyis olyan fájós sírás volt, mégis megnyugodott ahogy megkapta a tápszert.
Utána már alhattunk egészen reggel 8:25-ig.

A szokásos délelőtti dolgok után 10:05-kor Apával kivittük a gyerekeket az udvarra, hadd szaladgáljanak egy jót tízórai előtt. :)
A gyümölcsöt 10:55-kor kezdtük adni, majdnem mind elfogyott, jól ettek. :)
11:25-kor hoztam be Őket, kaptak teát, majd játszottunk, nem tűntek nagyon álmosnak, de azért 12:25-kor mégis csináltam egy kis tápszert és letettem Őket aludni...
Ezt az időt kihasználva elmentem a Sparba, sokan voltak - most is - 13:10-re értem haza...
A gyerekek 13:20-kor ébredtek. Livike kezdte, sírt, bár ez nem is jó szó rá, visított! Nagyon. :( Pedig kivetem, felvettem, letettem, simogattam... bármit csináltam, visított. :( Levike természetesen felébredt, sírt Ő is, kivettem, simogattam, magamra tettem, de nem aludt vissza, viszont önszántából és jókedvvel fogott hozzá a játékhoz, hamarosan Livike is megnyugodott, miután bekentem az ínyét és ezáltal "szét is nézhettem" a szájában, mert kivételesen engedte. Úgy tűnik érzésre, és estére már látható is lett, hogy a jobb alsó szemfog csücske is kibújt! :) Ez kínozhatta annyira már egy ideje... Tegnap is és ma is megnyugodott a Dologéles kenegetés után, pedig elvileg nem sokat ér... szerintem amit az ujjammal csinálok közben, a masszírozás, nyomkodás jobban használ mint a kenőcs, mert erre azt mondják talán 1-2 perc amíg valamit zsibbaszt, utána kimegy a hatása. Na nem baj, a lényeg, hogy jobb kedve lett a Lánynak is, már csak akkor visított, ha összevesztek Levivel valami játékon, vagy lufin, vagy ha bármi nem épp úgy sikerült, ahogy azt a kisasszony elképzelte: tehát szinte folyamatosan.... de már legalább nem fájdalmában csinálta. :((

14:20-kor kezdtünk etetni. Levike a tegnapi pépesített kaját ette, Livike pedig húslevest, mármint répa, krumpli, csigatészta apróra vágva és egy kis leves, valamint kis sült husi darabkákat is kapott. A végén ketten megettek egy üres palacsintát (tettem félre tegnap, hűtőben volt, de megmelegítettem a mikróban:) )

14:30 körül jött Papa, hogy majd megyünk ki a gyerekekkel a Kossuth térre, ahol ma egész napos rendezvény volt, vagyis több minden, mert ma volt/van Szolnok Napja, volt sok kézműves sátor, meg régi játékok, hagyományőrző dolgok, nem nagyon tudom mik, mert én jobban a gyerekeket néztem, meg engem valahogy soha nem igazán érdekelt az ilyesmi. :(
Mama és Papa már délelőtt kimentek, mert a Veterán Autós-Motoros Klub "színeit" képviselték, magyarul voltak kiállítva járművek, mert kérték a szervezők, főleg emiatt mentek, de lehet, ahogy amúgyis mentek volna. :))
Papa hazajött értünk, 15 órára össze is készültünk, átöltözés, stb... indulhattunk is.
Levike majdnem végigsírta az utat, valamiért fél a kocsiban egy ideje.. még így konkrétan nem mentünk sehova azóta, hogy fél, de az udvaron sem szeret beleülni a kocsiba, vagyis ha jár a motor akkor nem... amúgy meg odáig van a "brümmért" tapogatja, nyitogatja, keresi, nézi, mégis... valamiért nem tetszett az a rövid utazás sem.. hogy mernénk így hosszabb útra elindulni? :(
Livikét kétszer is meg kellett nézni, hogy egyáltalán ott van-e velünk, olyan szépen csendben nézelődött... :)
Mikor megérkeztünk és elindultunk gyalog, saját lábon, nem ám hordozóban, mint régen :D , megtapasztalhattuk Papával, hogy nem is olyan egyszerű ám kicsi gyerekkel - hát még kettővel - utcán, emberek, biciklik, sürgés-forgás közepette egyszerűen MENNI. Mert a gyerekek megállnak, másfelé akarnak haladni, vagy egyáltalán nem akarnak haladni, érdekesebb a szemét, a bicikli, a nagy autók, a sok ember, a kutyák... Na végül megtaláltuk Mamát és a többieket, majd Papával folytattuk utunkat, elvileg ülni itthon is tudnak a gyerekek, lássanak világot, így bejártuk az egész teret, megnéztünk mindent, bár semmi játékba nem tudtak még beszállni, azok nagyobbaknak valók még.. :( Azért kb egy és egy negyed órát hősiesen végiggyalogoltak a gyerekek, a másik negyed órát kézben töltötték felváltva, hol az egyikőjük, hol a másikuk, hol mindketten kézben voltak, de csak percekig. Vagy a nagy tömeg miatt, vagy azért mert nem akartak lábon jönni, könnyebnek találtuk, ha felvesszük Őket kézbe.
Mivel ez egy tér, így természetesen vannak szép színes virágok, nem is kevés. :) Nem is kellett több a gyerekeknek, amit elértek végigtapogatták - jó esetben - szagolgatták, és kb 3 db-ot le is szedtek, vagy csak félig, hiába mondtam, hogy nem szabad... :) Livike egy szembe jövő nőnek oda is adta a kis virágszirmát, az meg nem tudta mire vélni, csak mosolygott. :))
Amúgy sokan megnézték a gyerekeket, pedig volt sok kisgyerek még, a hasonló korúakkal - vagy csak méretre hasonlóak, nem tudom - néha kicsit nézték egymást, de semmiféle kommunikáció nem történt. Na jó, mi sem állunk szóba idegenekkel, mégis azt hittem a kisgyerekeknél ez másképp van. Livike mondjuk próbálkozott egy nálánál fiatalabb, babakocsiban ülő kisgyereknél, de ez abban merült ki, hogy el szerette volna venni a lufiját. :D
Lufiban most amúgy nincs hiányunk itthon, mert a múltkoriból még van egy kék, aztán ma délután Mama már hozott két Aktív Rádiósat (pirosat, vagy narancssárgát, én már nem is tudom milyen...), majd még mielőtt haza jöttünk is kaptunk kettőt, szintén olyan pirosasat meg egy fehéret. :)
16:30 körül elindultunk hazafelé, most Mama hozott bennünket kocsival, Papa még maradt pakolni meg a veterán motorokat segített hazavinni a gazdájának, ilyesmi...
A hazafelé úton is elég álmosak voltak a gyerekek, Levike ezt is majdnem végig sírta, nyöszörögte...
Úgy volt, hogy leteszem Őket aludni, de úgy eljátszottak a lufikkal meg ittak teát is, hogy 17 óra is elmúlt már mikor következőleg az órára néztem, akkor már nem tettem le Őket..
Közben vasaltam, pakolásztam, majd 17:50-kor elkezdtem adni az uzsonnát a két porontynak. :)

Elég jól megették a mai uzsonnát, volt még fasírt, sült kacsahusi, kaptak hozzá sajtot és kenyeret, szóval szerintem nem baj, ha nem ették meg mindet, amit gondoltam, eléggé jól lakhattak így is. :) A joghurtot már a szobában ették meg, Livike többet, Levike kevesebbet evett.
Kaja után játszottunk, az a baj, hogy van időszak, amikor nem kelhetek fel az ágyunkról, mert akkor biztos mindketten egyből azon rohangálnak. :( Most is ilyen fél óránk volt.... Onnan dobáltam a lufikat, meg amit épp találtam, vagy odahoztak. Levike 10 mp-enként jött oda bújni hozzám, majd ment is tovább, Livike fél percenként talált valami visítani valót, de egyszer jól elkaptam és agyoncsikiztem:D Úgy kacagott, de úgy... :)) Mennyivel jobb lenne ezt hallgatni egész nap a visítás és sikítozás helyett...!
Egyébként kis cseles és ravasz a Lány, mert pl rendesen félek már Tőle, ha közel van, mert szépen néz, mosolyog, simogat, a következő pillanatban meg mar egy hatalmasat belém ahol épp ér. Általában arcon, szemen, orron, állon.. ahol fáj. :( Miért csinálja ezt, nem tudom. :( Levit is üti néha. Mondjuk Levit se kell félteni, de Levi előbb odaad bármit, kaját, játékot, mint Livi.. és bújósabb is. Livike is tud bújni, csak nem akar általában.. ha mégis, az ritka, és megjegyzendő esemény. :))

A fürdést 19:45-kor kezdtük, Livike szokás szerint nem nagyon akart együttműködni, de fürdeni KELL, hajat mosni KELL - még ha nem is minden nap - törölközni és öltözni KELL. Magyarul nincs kecmec, muszáj megcsinálni, valamivel elterelni a figyelmét, és akkor már kész is vagyunk. :)
Levikével nem volt gond, hamar kész lettem Vele...

Elég hamar és hang nélkül ment az elalvás, mivel nem hagytuk ott Őket, bár azóta mindketten voltak már fent. 21 óra körül Levike sírt fel, de megnyugodott kis simogatással, majd most már kétszer Livike sírt, betakargattam, simogattam, de lehet, hogy kell még kaját csinálnom.. talán a foga kínozza, vagy még mindig fázik, megtűri magán a takarót, az biztos! Hiába volt nap közben jó idő, most estére csak lehűlt megint a levegő.... ha ez így folytatódik hamarosan be kell éjjelre gyújtani a konvektort. :(

Azt hiszem ennyi, menni kellene nekem is aludni, feltéve hogy hagynak és nem ébrednek sírva felváltva. :( Én elhiszem hogy fáj a fognövesztés, de eddig se volt éjjel gond, ezután se legyen már...!

Holnap jövök.