Éjszakai műszak

Sajnos van mit írni az éjszakáról. 1:45-ig tartott a nemalvásunk, bár ilyenkor repül az idő és nem nagyon tudom, hogy x dolog hány órakor is volt, azért megpróbálom nagyjából összeszedni mi is történt ezen időszak alatt.

Ott hagytam abba, hogy Levike nem aludt el, a sok álldogálás és üldögélés után nyekeregni kezdett. Akkor még azt hittem hamar elalszik, talán már elfáradt annyira a délutáni/kora esti nagy alvása után, hogy képes lesz most már aludni.
Nem így történt. :(
Volt még kajája, nem is kérte, csak sírt és egyre jobban, mintha direkt hergelné be magát ahelyett hogy megnyugodna attól, hogy ott vagyok mellette és próbálom nyugtatni. Mondjuk úgy nehéz nyugalmat sugározni, hogy közben majd felrobbanok, mert másképp is el tudtam volna képzelni az esténket. :(
Ömlött a nyála, de szó szerint, rágta a rácsot, a kezét, és csak sírt...
Kivettem, járkált, pakolt, akkor kicsit lenyugodott, de valahányszor vissza akartam tenni az ágyába újra sírni kezdett. :( 23 órakor kapott még egy kis kaját, de hozzá se nyúlt szinte.
Livike is felébredt hamarosan, úgyhogy utána már ketten ordítottak szinkronban. :(
Livike is kapott kaját, Ő ette is, de nem aludt vissza.
Éjfél körül mindketten kaptak Fenistil cseppeket, amit később Levinél megbántam, mert inkább Nurofent kellett volna adni, mert az legalább fájdalomcsillapító is. Akkor már egyértelmű volt, hogy sírása és nemalvása legfőbb oka a fogfájás. :( Volt egy időszak, amikor komolyan aggódni kezdtem, hogy valami baja lesz, mert előadott egy olyan produkciót, amit még soha eddig: járkált a szobában rácstól-rácsig, rágta, közben toporzékolva rohant, meg nem állt egy pillanatra sem, és üvöltött! Nem nyugodott meg semmire. Felvenni sem lehetett, mert lökött el magától. :( Hoztam egy jól bevizezett papírtörlőt, hogy áttöröljem az arcát. Ez hatott pár mp-ig, már azt hittem "kijött" ebből az állapotából, de utána újra kezdte. Livike persze szintén sírt, mert félt már Levikétől.
Meg ugye nem tetszett a Lánynak, hogy Ő az ágyában van, Levi meg kint. Kivettem Livikét is. Járkálgattak, pakoltak, ágyra másztak, Livike majdnem el is aludt már szépen a mi ágyunkon, de Levitől nem tudott, mert Ő majdnem folyamatosan csak sírt és sírt. :( Nagynehezen megengedte, hogy bekenjem az ínyét, akkor éreztem, hogy az a bizonyos negyedik alsó szemfog is érezhető már, valószínűleg az kínozta leginkább, ott volt a keze mindig, de a többinek is csak a csücske van még kint, úgyhogy azok is fájhattak. :(

1 óra után elkezdte enni a kajáját, amiben már nem is volt túl sok, meg már majdnem le is járt az ideje. Kapott újat. Nem csináltam csak 60 ml-eket, tudtam, hogy ha végre lefekszenek vele, úgyis elalszanak hamar. Csak már ott tartottunk volna!
Ráadásul nap közben bejöhetett valami nagy bogár, vagy mittudomén mi volt az, de épp lent voltak a gyerekek a szőnyegen, amikor elszaladt a tévé előtt a földön az a nagy valami... Apa gyorsan el is kapta és kivitte.... Én bepánikoltam, felugrottam az ágyra és a gyerekeket is azonnal felvittem, utána egy ideig én le se mertem menni. Irtózom minden ilyen állattól... :( Attól tartottam, hogy ha egy volt akkor biztos van több is. :( Levike is félt, hogy most a bogártól ijedt meg vagy már tőlem, hogy félek, nem tudom, de látszott, hogy fél. Gondoltam már arra, hogy talán máskor is betéved valami állat és az piszkálja, azért nem alszik? Nem csíp, nem bánt, de azért ha mondjuk végigrohan az emberen...... brrrrr :( Jól szétnéztünk, nem láttunk többet... remélem ennyi volt. :( Ma még az ágyunkat is kihúztam a helyéből, amúgysincs betolva teljesen a falhoz, meg ki szoktam pár naponta húzni és kiporszívózok ott is, meg mindenütt, a szőnyeg alatt is, a kiságyak alatt is, mindenhol, mert a gyerekek mindenhova bemásznak, úgyhogy nem nagyon van "zavartalan" pontja a szobában, ahol békésen megbújhatna bármi állat. :( Ezért gondoljuk, hogy nap közben jött be kintről, este a sötétben meg előjött.
Érdekes, hogy ezidő alatt, amíg a bogársztori friss volt nem is sírt annyira Levike. Livike meg egyáltalán. :) Ő csak feküdt szegénykém az ágyunkon és már majd' elaludt... azért Levike gondoskodott róla, hogy ne sikerüljön, mert időközönként sírni kezdett.

1:25-kor Livike önként kívánkozott be az ágyába a kajájához és a kis plüssnyuszihoz, Levike is tűrte, hogy letegyem és ette a kajáját. Apa odafeküdt a macira, majd én a saját helyemre, utána már Apa is mehetett a saját helyére. A tévét beprogramoztuk, hogy ne rögtön legyen sötét és végre sikerült elaludnunk. Szerintem volt már 2 óra is.

Ezek történtek velünk az elmúlt éjszakán. Remélem a mai nem ilyen lesz!