A mai nap már jobban telt, az elalvás is könnyen ment, de....

... ezt gyorsan le is kopogom, mert még Livike a mi ágyunkon alszik, a helyére ezután fog kerülni, amit ki tudja hogy fog viselni, felébred-e, visít-e...? Bízzunk benne, hogy nem, és akkor elmondhatom, hogy jópár nap után ez az első csendes és könnyű esténk! (kop-kop-kop)
(most 22:09 van)

Kezdjük a nap elején, a gép be sem volt egész nap kapcsolva, bár nem is tudtam volna leülni elé, hogy írjak, mert annyi időm azért nem volt.
Az éjszakánk jól telt, aludtak a gyerekek is, mi is.
Reggel Apa már 7:45-kor felkelt, én most úgy voltam vele, hogy alszom, amíg lehet, amíg hagynak.
8:25-kor ébredt elsőként Levike, majd Livike is felébredt, amit úgy vettem észre, hogy kidobta a teás üvegét, annak a koppanását hallottam a konyhából. :)
Jó kedvük volt, nem akartam elrontani, úgyhogy igyekeztem a rendbe tételükkel, hogy ehessenek. :)

Szépen elvoltak, 9:20-kor ahogy Apa elindult dolgozni, hozzá is fogtam a gyümölcs készítéshez, takarításhoz, na meg a gyerekeket is kitettem az utazóágyba, bár nem vették valami jó néven ezt a dolgot, eléggé visított Livike és Levikének is volt hangja, Mama nem is nagyon tudott telefonálni az ügyfelekkel, szóval nem kicsit volt zavaró a dolog. :(

A tízórai gyümölcsöt 10:15-kor kezdtem adni, de nem igazán ettek nálam. :( Hiába a mostanában szokásos dolog, hogy kapnak a gyerekek is kiskanalat és abba teszünk kaját, bekapják, közben adjuk mi is.. Livike még csak-csak ette is, de Levike folyton belecsapott a kanállal a tálba, szétkente mindenhova a gyümölcsöt, enni viszont nem akart.
Végül Mama etette meg mindkettőjüket, kb 3 kiskanálnyi maradt, ez elég jó eredmény. :) Kaptak még kölesgolyót is, majd aknamentesítés (=kutyagumi összeszedés) után irány a fű, lehetett rohangálni, labdázni, fáradni. :)
Írtam már korábban, hogy a frász kerülget, amikor a járdán szaladnak, hogy elesnek. Mama azt mondta ma, hogy próbáljam ki, - Neki már bejött - hogy nem megyek utána... akkor ezt észreveszi, nem rohan és rövidesen vissza is jön. Ez most főképp Levikére vonatkozik, mert Livike nem rohan, Ő megfontoltabb, bár láttam már Őt is rohanni. :D
Hát.. így sem volt kellemesebb érzésem gyomortájékon, de tényleg nem esett el, és visszajött. :)
Inkább azért a fűre tereltük mindkettőjüket, ott csak kevésbé ütik meg magukat, mint a betonon, ami mégcsak nem is sima, hanem gödrös, törött, hepe-hupás, nem egyszintű sík beton.... (kint az út mondjuk sima, ott is el tudnak esni, ha másnem a saját lábukban...) Szóval ez van, de meg kell tanulnom engedni Őket, hogy tapasztaljanak, ha esés árán akkor úgy... csak annyira félek, féltem Őket a sérülésektől. :(
Miután jól kiszaladgálták magukat, bejöttünk kezet mosni, elég könnyen ment a dolog, mármint bejönni. :)
11:30 volt ekkor, kicsi tápszerrel irány az ágy.
Készültem a legrosszabbra....
Livike persze feszített, visított, felállt, szóval kezdte a szokásos előadását.
Nem tartott két percig, még úgy jöttem ki, hogy viszek be teát, de nem kellett visszamennem, mert abbahagyta...
Innentől kezdve kb fél órát még hallottam, hogy dumálnak, jól elvannak, majd elcsendesedtek. Elaludtak!
Kiteregettem, tettem-vettem, de kb ennyi is volt amit csinálni tudtam, mert 12:30-kor Livike már fent is volt.
Gyorsan kivettem, tisztába tettem, majd bementünk Mamáékhoz a nappaliba, hogy majd ott játszunk, esetleg még alszik az utazóágyban. Meg ahogy én azt elképzelem, visított, ahogy bele akartam tenni. Na akkor nem kell benne lenni, lehet a szobában játszani. Jól elvolt, de kijönni nem lehetett - nekem - , mert rögtön visított. Ez nekem fura, mert engem eddig mindig simán kiengedtek, Mamát meg Papát nem, de engem igen. Mi ez a hirtelen ragaszkodás? Délután is volt ilyen, hogy Mama bent volt (!) én meg kijöttem, erre visítani kezdtek... Érdekes. :) Vagy most jött el a szeparációs szorongás ideje (is)?
Így a szobafogság ( :) ) elég hosszúra sikeredett, mert Levike csak 14:30-kor ébredt fel, legalábbis akkor jöttem ki ránézni, - a bébiőr ellenére is - hogy mi van, és akkor már állt az ágyában és nézelődött. :)
Addig ugye Livikével bent voltam, játszottunk, járkált, pakolászott, majd kb 15 percet még a tévét is néztük, odakuporodott mellém a kanapéra, rágta a rágókáját és néztük a Szomszédokat. :) (épp azt ismételték...) Ez fura dolog volt, mert nem igazán szokott ennyi ideig nyugton lenni, talán tovább is maradt volna még, ha nem mennek el az ablak alatt az utcán nagy hanggal emberek, mert arra odafigyelt, ezután már újra nem nagyon volt megállása a Lánynak. :)
Még Levike ébredése előtt majdnem egy órán át kicsit nagyobb teret kapott Livike, ki lett nyitva a nappali és az előszobába vezető ajtó is, így szabadon járkálhatott 4 helyiségen át :) Nem is nagyon pakolt, az biztos, jól elvolt. Majd miután a főzés miatt le lett korlátozva a mozgástere a konyhára és az előszobára, már egyből érdekes volt minden - tiltott - dolog, ami addig nem.

Ahogy Levike is felébredt kezdhettük az ebédeltetést.
Már előtte Livike megevett kb 2 db üres palacsintát, természetesen kikönyörögte, így várható volt, hogy főzeléket nem sokat fog enni.
Ennek ellenére evett, bár csak Mamától, Levike is Tőle fogadta el a kaját, nekem megint nem sikerült megetetem egyikőjüket sem rendesen. :(
Túrórudi, tea, szobában játék, elég jól elvoltak...

16:30-kor gondoltuk eléggé álmosak már, hátha alszanak egy kicsit uzsonna előtt.
Levike talán el is aludt volna, de Livike nem hagyta. Visított, visított és visított, kb fél órán át hagytuk, utána már nem lehetett tovább bírni.
Én közben még a kisboltot is megjártam gyorsan, hatalmas vihar közeledett, el kellett minden olyat pakolni az udvaron, amit elvihetett vagy felboríthatott a szél, mert nagyon erősen fújt, csúnya felhők gyülekeztek az égen.
Végül a nagy szélen kívül semmi nem volt, az is hamar elvonult.
A gyerekek persze nem aludtak, újra játék következett jobb híján.
A placcon már Livikének se volt semmi baja, bár nyűglődött, Mama meg is próbálta elringatni, elaltatni, de nem sikerült. Végülis 17:30 volt ekkor már, mondtam is, hogy nem baj, ha már nem alszanak, úgyis nemsokára uzsonnázni kell.

18:15 körül kapták meg az uzsonnát, de nem a székeikben, hanem bent, falatonként, hol odaszaladgálva, hol pedig szépen leülve az ágyra sorban és úgy fogyott el a kaja. :)
Ezalatt én gyorsan csináltam egy általam csak sonkástésztának nevezett spagetti carbonarát, hát nem lett az igazi, elbírt volna kicsit több fűszert, de majd legközelebb talán jobban eltalálom. :) Apa csak egy kis sóval és tejföllel javította fel, amúgy azt mondta nem lett ez rossz. :) (tejföl amúgy nem kell bele, csak a tészta nagyon felszívta a mártást...)
Amikor kész lettem már 19 óra volt, de szándékosan nem fürdettünk ma 19:30-kor, hadd fáradjanak jól le. Mindent a gyors elalvás érdekében. :))

Ma este már volt Jóban rosszban is újra, 20:45-kor kezdődött, de azt nem mertük megcsinálni, hogy majd csak utána fürdetünk, azt nem bírták volna ki szerintem a gyerekek. Így végül 20:15-kor kezdtük, rendben ment minden, csak a kádba beleülni nem akart egyik gyerkőc sem, nem tudom miért...
Jött Papa is segíteni Levinél, én közben ágyaztam, Livike el is kezdett hancúrozni az ágyunkon, gondoltam itt se lesz egyhamar alvás.
Mivel már az öltöztetésnél kezdte a visítást - látta az ágyat - egyből kapta a Nurofent, és ezt nem elsősorban a saját kényelmünk miatt adjuk most ebben a pár napban, hanem Livike miatt, hogy hátha nem fáj annyira a foga/ínye... nem hiszem, hogy Neki is jó az, amikor órákig képtelen elaludni mert visít, még ha jóadag hiszti is van benne. :(
Levike szépen lefeküdt és evett, hamarosan aludt is. :)
Livike egy ideig még próbálkozott mászkálni, enni nem nagyon akart, de ekkor mégis sikerült rávennem, hogy mellém feküdjön és egyen. Az volt a csel, hogy úgy csináltam, mintha enném a kajáját, nyammnyammoltam, hú de finom, megeszem, stb... Na ezt nézte egy ideig, majd odafeküdt, kikapta a kezemből az üveget és elkezdte enni. :D
Hamarosan kezdődött a film is, amikor meghallotta a zenéjét egyből járt a keze-lába. :)) Bíztam benne, hogy Levi már alszik és nem áll fel táncikálni, szerencsére nyugton volt. :)
Livike pár percen belül szépen elaludt, tudtam én is enni tésztát, végig nézhettem a filmet, majd kijöttem, anélkül hogy felébredt volna. :)
21:20 körül volt az idő ekkor.
Apa épp haza ért, majd ahogy bement tévézni elkezdtem ide írni.
Nemsokára kijött, vacsoráztunk, azért telt el ennyi idő, nem írok ilyen lassan. :))

Mára azt hiszem ennyi, legalábbis most ennyit tudok írni.
Ha lesz még valami - remélem, hogy nem! - akkor azt holnap megírom úgyis.
Ja, amúgy talán megvan az egyik "bűnös" fogacska, a bal felső hármas, azaz a szemfog, már látszik, nem csak kézzel érezhető. Az törhetett át a napokban.. de van még belőle 3 ami készülődik, nincs még ennek vége! Levikénél meg még nem is lehet ennyire érezni egyiket sem. :( Hosszú időszak áll előttünk fogzás terén, jól tudom, de nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Most végülis ez két dolog, a fogzás az egyik, a hiszti a másik, két külön dolog, mégis összefügg(het) egymással.
Csak tudnám, mi mért van, igazán megtanulhatnának már beszélni, hogy elmondhassák mikor mi fáj, mi a baj, jobban tudnék segíteni.. így csak a találgatás megy.
Nna... ennyi voltam mára. :)