A folytatás sem volt egyszerűbb.... de 22 órakor végre nyugalom lett!

Megint elszöszmötöltem az időt, persze csak úgy kb 23 órától ülök a gép előtt, mégis most jutottam el addig, hogy írjak, így ez a bejegyzés megint átcsúszik a holnapba.
Na nem baj.. úgyis lassan összefolynak a napok, hát ennek már sose lesz vége? :(
Vagy még csak most kezdődik igazán?

Na szóval... ott tartottam, hogy 16 órakor, amikor írtam ide, épp jött Mama, hogy Livike nem rég aludt el nagyon nehezen, már annyira álmos volt, hogy a szemét alig tudta nyitva tartani, de küzdött az elalvás ellen.. végül csak sikerült elaludnia a nappaliban, az utazóágyban, Mama simogatása közben. Mármint Mama simogatta Livikét.
Gondoltam végre egy kis nyugi, de nem örülhettem sokáig! Mama még nagyon el se tudta mondani az előbbi dolgokat, amikor Levike felsírt...
Egy órát aludt kb...
Először az ágyában simogattam, majd kivettem, lefeküdtem vele a kanapéra, csak tovább sírt, végül kb negyed óra alatt befészkelte magát, fejét a vállamra hajtotta, fogta a kezem és elaludt....
Mivel nekem elég kényelmetlen volt úgy feküdni, gondoltam visszateszem a helyére. Hiba volt! Inkább zsibbadtam volna el ott fekve, csak aludt volna még Levike! :(
Természetesen felébredt és már nem is aludt vissza, amikor le akartam tenni. Pedig tényleg óvatosan csináltam... :(
Mivel aludni már nem akart, viszont visított - most már Ő is - így sétálgattunk egy jó nagyot az udvaron - Mamával együtt persze - hátha lefárad.
Nem soká elkezdett nyammnyammolni, gondoltam megkóstoltatom Vele az épp magamnak kent vajas bagettet. :) Hát... nem igazán volt nyerő a dolog, kb 5 percig volt a szájában az a kis falat, majd már nem tudom, vagy megette, vagy kiköpte. Magyarul annyira éhes mégsem lehetett, mint ahogy "mondta".

Telt az idő, egyszercsak Livike is "jelentkezett", biztos felijedt valamire és nem tudta hol van, mindenesetre sírt, Mama úgy ment gyorsan érte. Egyébként Levike mintha nem találta volna a helyét... Mama szerint Livikét kereste, hiányolta, talán azért is nem tudott már visszaaludni a szobában. Nem tudom, lehet hogy van benne valami. :)
Livikének hamarosan jobb kedve lett, főleg hogy sétálhatott Ő is. :)
17:20 körül jöttünk be, játszottunk, majd 17:40-kor elkezdtem adni a teraszon az uzsonnát, jól ettek, 3 virsli ment be, bár egyenként adogatva, mert egyébként Levike betömte a szájába ami előtte volt, és természetesen eldobálták a kutyának.

Apa 18 óra körül ért haza, épp akkor hoztam be a gyerekeket a szobába, ami persze nem tetszett Nekik... kezdődött a Megahiszti2, de most mindketten csatlakoztak! :(
Semmi, sehogy nem volt jó. Összevesztek mindenen, kilépni nem lehetett a szobából, már nekem sem, pedig ilyen még nem volt. Engem mindig simán kiengedtek eddig...
Visítás, nyűglődés, sírás, visítás, visítás.......
Livike persze még álmos volt, de nagyon. Gondoltam, jó, ha 19 óráig kihúzzuk, fürdés és gyors alvás. (Ezt szerintem én se gondoltam komolyan:D)
Végül 19:25-kor kezdtünk fürdetni, a kedvük és a hangulatuk is javult valamennyit, de nem volt az igazi...
Livikét én fürdettem, de annyira forgolódott, fetrengett, mindent csinált a hajmosás lemosásánál, hogy szóltam Apának, hogy jöjjön és mossa le Ő, mert én nem tudom. Félek, hogy kiesik Livi a kádból, annyira ficergett...
Lemosta, megtöröltem, ott már nem volt semmi gond.
Levivel is simán és gond nélkül zajlott a fürdetés.

Apa kitalálta, hogy próbáljuk meg ma este azt, hogy ahogy kész vagyunk a fürdéssel, nem tesszük be Livit az ágyába, csak a kajáját, és ha kell Neki, akkor úgyis odamegy és majd bekéredzkedik. (Aha.....)
Mondom jó, próbáljuk, mit veszíthetünk.
Kissé nehezebben ágyaztam meg a folyton ott sertepertélő Livikétől, de sikerült, majd egyből hancúrozni kezdett az ágyunkon, amibe az épp akkor elkészült Levi is csatlakozott..... Pár mp alatt összetúrták az ágyat, ledobáltak mindent, eszük ágában nem volt a kiságyaikhoz menni hangosan nyammnyammolva....!
(csendben is elfogadtam volna, az odavonulást..:) )
Levi végül mikor sokadszor mutattam és meglátta a kajáját, már jött is, tettem is a helyére, szépen evett, feküdt...
Livikét is odacsaltam, még úgy ahogy jött is, megpróbáltam betenni Őt is, de visított, úgyhogy kivettem egyből.
A nagy ágyon elhencsergett egy darabig, ficánkolt, mindent csinált, csak épp nem aludt...
Kijöttem, erre éktelen visításba kezdett az ajtó felé mutogatva és nézve...
Nem hagyta abba.
Persze Mamáék kijöttek, Ők megpróbálták azt, hogy Mama bevitte Livikét hozzájuk, hátha elalszik ott, és majd utána kihozza. Ezzel szerintem az lett volna a gond, - ha egyáltalán elalszik - hogy felébred amikor letesszük, mert itt is fel szokott, pedig csak egy lépést kell megtenni a mi ágyunktól az Ő ágyáig.
Na mindegy, bevitték, jól eljárkálgatott az irodában, eszében nem volt aludni vagy enni.
Ja igen, azt elfelejtettem, hogy kapott 3 ml Nurofent még az első "kitörésénél" mert attól függetlenül hogy ez hiszti, van ebben fogzási fájdalom is, hisz' úgy rág mindent, ha bekenem az ínyét az jól esik, sőt ma este szerintem egy nagyon fájó pontot találhattam neki bekenés közben, mert szörnyű nagyot visított közben.
Vártuk a Nurofen hatását, de az csak nem akart hatni.
Kb negyed óra után jött is Mama Livikével, aki persze még nem aludt, de legalább be lehetett jönni vele az ajtón visítás nélkül. Azt csak akkor kezdte meg, amikor le is tette Mama a szobában... Erre persze Levike is felébredt, megijedhetett, ezután már párosban adták a műsort még elég sokáig. :(

Órát nem nagyon néztem, de több mindent próbáltunk, azt tudom...
Livike nagyágyon, Levike kiságyában. Persze Levike megunta, hogy mostanában Ő mindig marad, a lány meg kint van, hát balhézott Ő is. Nem vettem ki. :(
Betettem Livit is, mert kint se maradt, csak kb 10 percig, amíg evett és a telefonom nyomkodta, de el nem aludt. :((
Még mielőtt visszatettem volna Livit, Apa le tudta Levit nyugtatni, szépen lefeküdt, evett, (Livi ugye közben a nagyágyon evett és telefont nyomkodott), de egyre gyanúsabb szagok jöttek Levi felől, valamint már nemtetszését is kifejezte, így tisztába kellett tennem. Utána viszont megint nem akart nyugton lenni, már Apa nyugtató szavai sem segítettek. :(
Ekkor Livike is visszakerült a helyére, persze visítás lett az eredmény....
Megcseréltük Őket az ágyaikban.
Levi élvezte, bár fel is fedezte egyből, hogy ott a falvédő még egészen ép, lehet enni, valamint a szoba ajtó függönyét is lehet húzgálni, - ő jóval erősebben húz, mint Livike, könnyen le tudja rántani - Livike pedig Levi helyén is csak visított, így vissza az egész. (mindegy hol visítanak...)
Azt tudom, hogy 21:25-től 45-ig én kijöttem, Apa azt mondta most csak Ő legyen bent, hátha tud valamit csinálni. Csak szép szóval és türelemmel beszélgetett hozzájuk, próbálta játékosan rávenni őket az alvásra, persze nem sikerült. A végére persze Ő is ideges lett, vagy talán sokkal előbb, csak később kiabál, mint én...
(én sajnos szinte rögtön..:( )
A lényeg, hogy nem jött be a szép szóval, játékkal elalvás.
Visítás, kórusban!
Levike már utána lenyugodott, meg úgy hullámokban jött Livinél is az egész dolog, hol csendben volt fél percig, hol nem. Újabb íny kenés, mindenféle rágókát odahordtam, hogy ne a kiságy szélét egye már... !
Végül leültem elé a földre, így leült Ő is, majd egyszercsak hasra feküdt, én simogattam a hátát, és el is aludt!
Persze pár perc után felébredt Levikére, akinek akkor jutott eszébe épp Livi fejéhez vágni a teás üveget! :(( Újra teljes élénkség, sírás, visítás, felállás! :((
Pár perc alatt megint sikerült fekvő helyzetbe hoznom Livikét. (Levikét Apa tudta rávenni a plüss kutyával, hát csak álmosak voltak már ekkor... na meg a Nurofen is hathatott már... Levike is kapott, de Ő jóval később, amikor annyira nagyon nem akart megnyugodni, akkor szintén 3 ml-t adtam Neki.)
Újra simogattam a hátát Livikének, közben eltelt vagy negyed óra biztos... míg végül kijöttem, nem ébredt fel, ekkor volt 22:20.

Nem rég, 0:04-kor Livike hirtelen felsírt, rohantam be, Apa is felijedt, hogy mi van, én se tudtam.... szerintem maga Livike sem. :( Megsimogattam, majd vissza is aludt. Szóval itt tartunk.
Megyek én is aludni, mert ha a holnapi nap is ilyen lesz akkor nem tudom hogy bírjuk.... :((