Ma sem volt könnyű az elalvás - szombat folytatás

A gyerekek 17 órakor ébredtek, szinte egyszerre, vidáman, jó kedvűen.
Játszottunk, majd kivittem Őket az utazóágyba, 17:30-kor kezdtem adni az uzsonnát ami ma sonka és sajt volt.
Elég sokat megettek, de ott kellett lennem és egyenként tenni a szájukba, mert egyébként a Bercit etették. :(
18 órakor végeztünk, közben kijött Mama is, hogy beálljon az autóval, na erre Livike hisztizni, visítani kezdett, hogy nem CSAK oda, Hozzá jött most Mama. :( Amíg beállt és oda nem jött, addig visított a Lány, meg persze már Levi is mert vagy megijedt, vagy csak szolidaritásból.
Ezzel a hangulattal indultunk el babakocsival pár körre, hogy fáradjanak így este előtt.
18:30-kor jöttünk be, egyenesen be Mamáékhoz a nappaliba mentünk, ott nagyobb a hely, több a játszási lehetőség, egyebek. Ne legyen olyan unalmas mindig itt lenni elven.
19:30-kor jöttünk ki, itt megették a joghurtot, amit uzsonnánál megkóstolni sem voltak hajlandóak a hiszti miatt, sőt, kellett még egy dobozzal is bontani, mert annyira kérték. :))
Egyébként nem voltak rosszak, hisztisek is csak akkor, ha valami nem volt kerek, ahogy Apa szokta mondani. :) Igyekeztünk úgy csinálni, hogy jó legyen, a kedvükbe járni, senkinek nem hiányzik a visítás. Persze azért normális keretek között, mindent így sem lehet megengedni nekik.

20 órakor kezdtünk Mamával fürdetni, minden rendben ment, de ahogy Livikét Mama le akarta tenni az ágyába, már visított. Nem csak akkor, amikor Levi is bekerül az ágyába. Már mutogatott a mi ágyunk felé a Lány, pedig még ki sem volt húzva....
Na ez szép, máris megszokta. De gondoltam egye fene, aludjon el ott, utána megy a helyére, majdcsak nem marad így örökké...
Hát, nem aludt el.
Levike szépen enni kezdett, nem volt gond.
Livike viháncolt, járkált, rádiót nyomogatott, pakolt...beszélgetett
Levi persze kikívánkozott, hogy miaz már, hogy Livi kint van, Ő meg nem.
Ekkor letettem Livit is a helyére, persze visított.
Újra kivettem, mellé feküdtem a nagy ágyre. Nyugton volt, de nem akart aludni.
Vidáman, vigyorogva magyarázott valamit magának, hol odafészkelődött mellém, hol arrébb ment....
Levike közben lenyugodott, szerencsére nem sírt, de kellett csinálnom 21 óra után még 90 ml kaját Neki.
Livike hamarosan el is aludt, vagyis még akkor, amikor Levinek a kaját csináltam... váltották egymást. :(

Ezután Levike nem akart sehogy sem elaludni. Rohangált az ágyában, viháncolt, nagyon jó kedve lett hirtelen!
Még 22 óra sem volt, amikor haza ért Apa, Levi még fent volt majdnem egy órán át.
Végül csak elaludt, mondhatnánk, hogy 23 órától alszanak, de nem merem ezt így biztosan állítani.
Közben éjfél múlt... a napnak "elvileg" vége is van.
23:45-kor elment itt az utcában egy hülye autós, bőgette a motort, túráztatta a kocsit, nagy hanggal volt, hogy most erre, vagy rosszat álmodott, nem tudom, de Levike keservesen sírva ébredt. Bementem, simogattam, olyan volt, mintha nagyon félne... de a szemét sem nyitotta ki, csak a végén, ahogy beszéltem hozzá halkan és simogattam. Ekkor rám nézett, megnyugodott és szépen el is aludt újra kb 1 perc alatt.
Azóta csendben van.
Livike már a helyén alszik mióta Apa haza jött, bár most az előbbi esetre Ő is megébredt, ideges is lettem egyből, hogy kezdhetjük elölről az egész altatást...
Remélem itt mára - vagyis már tegnapra - vége is van és reggelig nyugi lesz!
Megyek én is, még mosogatok, tusolok, utána ha a gyerekek is úgy akarják alszom!
Ma megint azért írtam ilyen későn, mert ha ide tudtam ülni az este folyamán - nem sok idő volt mondjuk - akkor olvasgattam a "témában", az altatási gondokról...
Hát... most mondhatom, hogy vigasztaljon az, hogy másoknál már a kezdetektől fogva problémás az alvás, nekünk ez "csak" most, majdnem 18 hónaposan jött elő.
Bízom benne, hogy nem tart sokáig!