Persze nem végig móka és kacagás volt, de legalább az esti "műsor" rövidebb, jobb és csak egyszemélyes volt. (Jelzem, most 23:20 van, Livike nyöszörgött kettőt, remélem ez nem azt akarja jelenteni, hogy Neki most jut eszébe balhézni...:) )
16:20-kor tettem le a gyerekeket aludni. Levike viszonylag hamar elaludt, annak ellenére, hogy Livike nem volt hajlandó aludni, de még csendben lenni sem. Kb negyed órát elhancúroztak, nevetgéltek egymással, majd Levike hangját nem hallottam egy idő után: elaludt a Legény. :) Livike továbbra is magyarázott, dünnyögött, nevetgélt:jól elvolt. Én közben vasaltam. :)
16:50-kor ért haza Apa, épp végeztem a vasalással. Livike még akkor sem aludt, és akárhogy ragozom, utána sem volt egy perc szunya sem, csak este. De akkor legalább szinte rögtön, ahogy letettem. :) (ez csak azért nem annyira jó, mert nem ette meg a kajáját sem, csak kb a háromnegyedét... nehogy azért ébredjen fel, mert éhes...)
Mivel Livike egyre jobban erősített a hangerején és kezdett hisztiskislány lenni, úgy gondoltam, hogy jobb, ha kiveszem a placcra. Úgy is volt. Persze kijönni nem tudtam olyan gyorsan, mint ahogy szerettem volna... de azért csak sikerült lefoglalnom valamivel, hogy kijöhessek, mivel a boltba akartam menni.
Ja, hát igen: Livike először csak sikítozott Levi ágya mellett, az nem számított. De amikor benyúlt a rácson és kivette Levi kajáját, na arra már felébredt a Legény! :)) Így mindketten a placcon találták magukat és így elvoltak, kb 5 percig, mert utána már ettek. :)
Végül 17:45-kor indultam el, persze épp akkor kezdett el esni az eső. :( Volt nálam ernyő....
Gyorsan végeztem is, ahogy ideértem a kapuba, vettem volna elő kulcscsomót a zsebemből, de nem találtam sehol. Gyorsan átnéztem a táskámat is - oda ritkán teszem - gondolkodtam, hol és mikor hagyhattam el, de semmi nem rémlett ezügyben. :( Ha kiesik, csak meghallottam volna. Annyira nem esett az eső, hogy az esernyőn akkora "zajt" csináljon, hogy attól ne halljam. Meg azt érezni is lehet, ha kiesik. Ki nem lophatták - minek is egy kulcscsomó valakinek, aki azt se tudja hova tartoznak a rajta lévő kulcsok? - nem volt tömeg a boltban. Meg egyébként se megyek olyan közel senkihez, hogy belenyúljon a zsebembe. (és ebbe a kabátomba még én is alig tudok belenyúlni, olyan idétlen zsebe van...:) ) Nincs mese, elindultam visszafelé, hátha meglátom valahol az úton... Ja és épp most, kb mióta mobilom van harmadjára nem volt nálam a telefon, mert töltőn volt... még szólni se tudtam, hogy engedjen be Papa vagy Apa (Ők voltak csak itthon...a csengő nem hallatszik az udvaron, márpedig Ők kint tevékenykedtek) Szóval irány vissza a Sparhoz, be is mentem, kérdeztem a pénztárost, hogy esetleg nem találtak-e egy kulcscsomót, de nem... de el nem tudtam képzelni, hogy ott esett volna ki, csak jobb ötletem nem volt. Irány haza, újra néztem a földet ezerrel, hátha... de nem volt sehol.
Ideérek a kapuba, Papa épp szedte össze a füvet, amit előtte lekaszált. (van fűnyírónk is, de ez akkora volt már, hogy a kasza jobb volt "ellene":) ) Kérdezi, hogy "na mi lett a kulcsoddal?" Lesek.... Nem az, hogy rákérdeznék, hogy ugyan Ő honnan tudja, hogy nincs meg, mikor nem is beszéltünk...:) Csak annyit mondtam hirtelen, hogy "nincs meg..." És hogy ne szaporítsam a szót tovább, mert ez igazán unalmas sztori a lényeg: Benne hagytam a kapuban kívülről!! Én, aki még akkor is kiveszem, ha csak pl a pénztárcámért szaladok vissza, de előtte már kimentem a kapun.... Jó, hogy Papa járkált a kaszálás miatt, és észrevette, kivette, behozta. Ő azt hitte, - azért kérdezte, hogy mi lett a kulccsal - hogy nem tudtam bezárni, vagy beszorult, mert valami lett a kapuval most, nehezen záródik.. Mondtam, hogy ha nem tudom bezárni, akkor se hagyom benne, akkor visszajövök és szólok Neki. De azért gondolta, hogy előállt a se-ki,se-be helyzet, és nem tudtam szólni, mert nem volt nálam telefon. :) Na mindegy... úgy tűnt telepátia, hogy "megérezte" hogy elhagytam a kulcsom, közben dehogy! :) A lényeg, hogy megvan, nem kell se zárat cserélni, se kulcsot másoltatni. :))
A kulcskereső akciómnak - és a saját hülyeségemnek - köszönhetően 19 óra volt amikor hazaértem. :( Persze a gyerekek már uzsonnáztak, mondtam Apának, hogy adjon Nekik enni, mert ha még azt is én adom oda, akkor sose indulok el....
Játszottunk egy hatalmasat, viháncolás, vigyorgás, Livike persze párszor bevágta a durcás-hisztis figurát, mert épp az kellett volna Neki is, ami Levinél volt.
A fürdést 20 órakor kezdtük. Fölösleges lett volna korábban, mert úgysem aludtak volna el... Így is félsiker volt, mert Livike egyből elaludt szinte, de Levike nem. A filmet legalább hagyta végignézni! :) Elmagyarázgatott az ágyában, de 21:30-kor mégis ki kellett vegyem, ha nem akartam, hogy felébressze Livikét is.
Nem sírt, vidám volt, nevetett, sőt: odabújt hozzám és bájosan mosolygott, ilyenkor imádom... :)) Nem fáradt el eléggé ezek szerint. Utána ugyanis beindult, pörgött forgott, járkált, viháncolt.... ha lefogtam, hogy feküdjön már inkább, akkor persze sírt.... 22 óráig csináltuk ezt, utána letettem a helyére, odaadtam a Livi maradékát is és azóta alszik...
És igen... Livike felébredt, éppen most...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Bárki írhat, aki úgy érzi van mondanivalója, észrevétele, esetleg jó tanácsa.:)
Előre is köszönöm. :)
Privát emailt az lbetty.80 előtagú gmail-es címre lehet küldeni, valamint erre a célra használható a kapcsolat űrlap is, ami a jobb oldali hasábban található. :)