Esős délután....

Természetesen hatalmas eső kerekedett, villámlott is, meg minden, ami ilyenkor szokásos. A gyerekek meg teljesen meg voltak kergülve, mentek volna ki, mutogatták az ajtót, ablakot... Megszokták, hogy délután is ki szoktunk menni, ma egyébkéntis az a fél órás délelőtti levegőzés jutott csak. (az ablakon szellőztetést nem számolom...)

16:15-ig sikerült aludni, nem mondhatnám, hogy nagyon sok volt. :( Mindketten éktelen visítással ébredtek, nem lehetett semmivel lenyugtatni Őket, pedig Apával elkövettünk mindent.. (közben haza ért Ő is) Főleg Livike volt nagyon "bezsongva", mindegy volt, ha kézben volt, ha nem, ha járkáltam, ha nem, Ő csak sírt és sírt és sírt.... Lehet, hogy a hasa fájt, mert a későbbiekben pukizgatott rendesen...

17:40-kor megkapták az uzsonnát... Jól és sokat ettek, kevés "veszteséggel". :) (nem sokat szórtak szét:) )
18:10-kor fejezték be, már épp a joghurtot adtam a gyerekeknek, amikor látogatónk érkezett Gábor személyében, aki unokanővérem férje, és most itt dolgozik Szolnokon, így meglátogatott bennünket. :) Még egész pici korban látta/látták a gyerekeket... :)
Készült videófelvétel is, elég sok, nem is tudom van-e annyi hely a gépen, hogy letöltsem. :) De majd teszek fel, mert szerintem lett pár jó "rész" is. :)
A gyerekek kb fél óra alatt oldódtak fel annyira, hogy oda mertek menni Gáborhoz, addig csak tisztes távolságból és a szemük sarkából figyelték. :) Utána meg már mindkettő a nyakában lógott, persze a nyaklánc és az óra volt az érdeklődés fő tárgya :)))
De szerencsére nem félnek az "idegenektől", ez az egészséges távolságtartás meg kell is szerintem. Legalább nem mennek el a későbbiekben sem bárkivel pl az utcán. Legalábbis remélem akkor se fognak másképp viselkedni. :) Ők nem tudhatják, hogy most épp rokon, vagy ismerős van itt, szerintem ha látják, hogy nyugodtan oda lehet menni, előbb utóbb mennek is. :))

19 óra is elmúlt, mikor szépen fokozatosan "megszöktek" Mamáék... Ugyebár hirtelen sokan voltunk, Mama, Papa, Gábor, Apa és én.... Először kiment Mama - vacsorát melegíteni - majd ettől függetlenül Apa is kiment a mi kajánkat megcsinálni, én is jöttem mentem, Papa és Gábor maradtak bent, meg persze én, ezután Gábor távozott, majd Papa, maradtam én a két gyerkőcre, nem volt ordítás, hiszti, semmi, nagyon jól viselték, hogy csak én maradtam... :))) Persze 10 perc sem telt el, Apa is bejött, úgyhogy innentől már a megszokott módon zajlott az este. (az egyik megszokott mód ez, a másik ugye az, amikor Apa dolgozik és Mama van bent. )
Játék, rohangálás... Levike annyit ment ma a délután és az este folyamán, hogy én abban elfáradtam, hogy néztem. :))) Na de Ő is elfáradt ám a végére! Már csak állt, és billegett, teljesen kivolt a végére a sok járkálástól. :))

20 órakor kezdtünk fürdetni, tudom, máskor ilyenkorra már kész szoktunk lenni, de elcsúsztunk az idővel kicsit... Jól eljátszogattunk, és ugyebár nem szentírás a 19:30-as fürdési idő. :))

Livike hamarosan el is aludt, Levike annyira nem hamar, a filmet azért a szokás kedvéért végigkiabálta, vagy négyszer visszafektettem és visszaadtam a kajáját, mert kivételesen nem fogyott el, csak valamiért nem nagyon kérte. :)
Az is lehet, hogy furcsállta most az éjjeli fény hiányát, mert átdugtam a szemközti falra. Vagyis a pelenkázónál van most egy hosszabbítóban, amit nappalra elteszek onnan, mert eléggé veszélyes helyen lenne a gyerekek szempontjából. :))
Láttam ugyanis egy szúnyogot/kisbogarat/vagy nem tudom mit, de biztos csíp... ami hátha így nem találja meg Levit éjjel, ha nem fölötte világít a kék fény... Mi ugyanis nem találtuk meg ezt a repülő jószágot, hiába nézte át Apa is a szobát....

Ennyi lenne hirtelen mára, a holnapi nap elég húzós lesz: Apa megy reggelre, ami eddig csak a kora délutáni órákig tartott, de holnap valószínűleg estig kell maradnia. Ez nem lenne amúgy gond, amikor itt van Mama... de holnap dél körül Pestre mennek, és nem is jönnek haza majd csak péntek este... Magyarul a tízóraiban - remélem - lesz segítségem, utána nem. Az ebéd a húzós, az uzsonnával nincs gond, a fürdetést is megoldom, csak a köztes idő néha nehéz, ha ilyen nyűgöskék lesznek, mint ma... Legalább az idő legyen már jó, már az is sokat segítene! A hangulatomnak mindenképp, na meg szerintem a gyerekeknek is jót tesz, ha nem idebent vannak egész nap, hanem lehet hintázni, levegőzni is. :)

Majd jelentkezem... :)