Május elseje...

Régen szerettem ezt a napot. Mindig mentünk a Ligetbe, végignéztük a kirakodóvásárt, dodgemeztünk, lánchintáztunk, vattacukrot ettünk, vagy főtt kukoricát, vagy sült kolbászt... Most már ez is ugyanolyan nap, mint a többi. De már pár éve nem szeretem a ligetbe járkálást, az embertömeget, nem csak azóta mióta megvannak a gyerekek. Így idén se mentem le. Mamáék lenéztek délután, de a gyerekek épp akkor aludtak ebéd előtt, inkább maradtunk. De az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nekem semmi kedvem nem lett volna babakocsival végigmenni az eleve tömött Tisza-hídon, Livike jelenlegi hisztis időszakában, amikor nem tűri a babakocsiban létet, meg mást se nagyon.... Utána a ligetben szintén a tömegben lavírozni a kocsival, ahol általában egy ember egyedül nem nagyon tud közlekedni. Bár most mint kiderült nem voltak annyian, talán a ballagások miatt, talán azért, mert már nagyon "lejárt lemez" ez a május elsejei ligeti dolog nálunk.

Na de ne rohanjak ennyire előre, nem a nap közepén akartam én elkezdeni ezt az írást, hanem az elején. Vagy inkább az előző végén.
Az éjszaka kb háromszor volt ébredés, kétszer Livi, egyszer Levi ébredt visítva, de nem kellett kaja, sőt még felkelnem sem, elég volt csitítgatni, meg megsimogatni ahogy elértem, na és a plüssállatka.
Reggel 7 órakor ébredtünk, Apa 8-ra ment dolgozni, úgyhogy ahogy elindult én fogtam is hozzá a gyerekek rendbetételéhez, tettem a dolgom.
Elég jól elvoltak, csak a tízórait ma kicsit csúsztatni kellett, ha azt akartam hogy a teraszon egyenek. Behozhattam volna a székeket, de nem balhéztak, hogy éhesek, csak már a vége felé. Papa permetezett, és addig nem mehettünk ki amíg nem végez és le nem mossa a járdát meg a teraszt....
10:45-kor kezdtük az etetést, Mama etette Őket, ügyesen megették, egy kis pogácsa segítségével még Livike is evett. Amúgy nem nagyon akart enni.
Én addig gyorsan rendbetettem a szobát, mert felszedték a fél habtapit megint, pár perc alatt olyan csatateret képesek csinálni, hogy csak na! :)
Kaja után séta, hintázás, majd 11:45-kor irány az ágy egy kis tápszerrel. El is aludtak szinte rögtön, csodálkoztam is. :)
Gyorsan megebédeltünk, majd Mamáék hamarosan lementek a a ligetbe szétnézni, meg valami vásárfiát venni, ugyanis délután a dédimamákhoz készültünk (és voltunk is) Anyák napját köszönteni, Nekik kellett valami kis jelképes dolgot venni...

Épp mondtam is, hogy Livi 12:15-kor ébredni fog, erre már sikított is. Nem volt még csak 12:06. :( Ki is vettem gyorsan, majd mivel kint fújt a szél, visszavittem a szobába, hogy majd odaadom a formabedobót játszani. Erre, ahogy beléptünk az ajtón visítani kezdett, na Levinek se kellett több, fel is ébredt, és már vissza se aludt. :( Innentől kezdve játék, vidámság, közösen és kettesben is...
14 óráig vártam, hogy fáradjanak ki, valamint, hogy jönnek Mamáék, de nem jöttek, úgyhogy hozzáfogtam az ebédeltetéshez. Meglepő módon elég jól ettek. Na jó, nem két tálnyit, csak egyel, de az tele volt, és Livike is evett, bár kevesebbet. Nagyon meleg volt a teraszon, megszorul a levegő a ponyvatető alatt. :( A túrórudi is elfogyott, majd behoztam Őket egy kis teával a szobába, hogy igyanak is, na meg úgy talán nincs az az éktelen visítás, mint egyébként amikor letesszük Őket. :)



Mamáék ekkor értek haza. 14:30 volt. Gyorsan átöltöztettük a gyerekeket, harisnyára rövidnadrág, valamint felülre is vékonyabb pulcsi került és elindultunk.
Először Földvárra mentünk, mert Levi nagyon álmos volt, és úgy voltunk vele, hogy a Dédi nem sűrűn látja Őket, hát mégse aludjanak már, a másik Dédi minden héten látja Őket, ha esetleg addigra elalszanak, az se nagy baj. Nem voltunk túl sokáig, járkáltunk az udvaron, megnéztük a szomszéd kiskutyát, meg a szomszéd családot is, mert odajöttek a kerítéshez. :) majd újra séta, kicsi tea ivászat és irány a hordozóba, az autóba, Cibakra, a másik Dédihez. :)
Ott is kb annyit voltunk, magyarul nem sokat, de sajnos Levike már nagyon álmos volt és nyűglődött, féltem is, hogy mi lesz a haza úton, ha nem alszik el pár percen belül a kocsiban, akkor nagyon hosszú lesz az út....

Visszafelé Mama ült hátra a gyerekek közé. Livike el is aludt, igaz, hogy már csak kb Rákóczinál (13 km-re Szolnoktól) de Levi nem akart aludni. Forgolódott, és egy kicsit még Mama ölében is utazott, mert egyáltalán nem maradt az ülésben... de le kellett tenni pár percen belül, mert úgy nem szabad menet közben lenni. :( Pedig egyből jobban érezte magát. :))) Végül csak haza értünk, már azt hittem el is aludt Levi is, de nem...
Bejöttünk, Livikével Mama kint maradt, de 5 perc múlva felébredt Ő is, úgyhogy jöhettek be Ők is. Persze Levi sírására ébredt fel. Jó messze van pedig a kocsi, és mégis behallatszott.... Nem akart sehogy megnyugodni Levike, ahogy átléptem a küszöböt ordítani kezdett. Hiába adtam teát, bármit, tettem le az ágyába, hogy aludjon, nem... csak sírt. 18 óra volt ekkor már.
Végülis az is elképzelhető, hogy éhes volt már. Ebéd után nem kaptak tápszert csak teát, kimaradt egy alvás, viszont ettek fagyitölcsért üresen, bár az nem kaja....
(Odafelé vettük, de a visszaútra is maradt belőle. :) )
Így gyorsan főztem két virslit, vágtam fel sajtot meg pogácsát is és meguzsonnáztattuk Őket. Ettek is elég szépen. Livike nem annyit, de már megszokhattuk Tőle sajnos. :( Mondjuk Ő tényelg szinte megette a tölcsért, olyan ügysen elrágcsálta, Ő a hegyes végén kezdte enni, úgy haladt felfelé, Levi pedig a másik felén kezdte meg, de inkább csak széttördelte, meg kiszedte a szájából. Valamennyit biztos meg is evett....

18:30-kor jöttünk be Livikével, Mama pedig bevitte magukhoz Levit... Livike szépen eljátszott, én pakoltam meg tettem-vettem itt kint, olyan jól elvolt, szerintem direkt örült, hogy egyedül van, nem veszi el Levi a játékokat.. Bár amikor bejöttek akkor Livike épp az ágy közepén ült és a zoknijával játszott, nem a játékaikkal. :))
Viszont úgy megsértődött, hogy bejött Levi és Mama, hogy csak na!
Vigasztalgatni kellett, gyomrozni kicsit, csikizni, amit Mama meg is tett, viszont Levike féltékenységében már azt se tudta hova legyen! :)
Van is erről egy videó, ahol kínjában vergődik a földön Levi, csak mert nem Vele foglalkozik a Mama. Hamar megvigasztalódik, mert utána járkál egy csomót, majd
Livike kop-koppozik, egyébként ténylegesen is már kopogni szokott az ajtón, nem csak utánozza a mozdulatot és a hangot. :)
Íme:



Ez után már pakoltam is befelé a fürdőkádat, csináltam a kaját, és fürdettük Őket.
Én livikét, Mama Levikét. Gyorsan kész is lettünk, simán ment minden most.
Hamar győzött az álmosság, bár Levike nem túl rég nyöszörgött, de egyelőre vissza is aludt... Majd meglátjuk, hogy milyen lesz a folytatás...