Így telt az első születésnapunk: :)

Most ezt a bejegyzést is a szokásos, unalmas dolgokkal írjam tele? Mikor volt a mai napnak sokkal érdekesebb része is, annál, hogy hány órakor és mennyit ettek, mikor és mennyit aludtak és milyen nagyot játszottunk?
Természetesen ezek is megtörténtek ma is, hisz' attól, hogy szülinapjuk van a gyerekeknek a létfenntartáshoz szükséges dolgok ma sem maradhattak el. :)
Szóval tényleg röviden:
- 7:15-kor ébredés. Pedig aludtunk volna még.... nade sebaj. :)
- 7:30-kor már javában ettek a kis szülinaposaink. :)
- 9:45-kor tízórai etetés, alma-banán-babapiskóta keverék, megették mindet. Mama etette Őket, itt volt a Dédi Mama is közben, én csak asszisztáltam, tápszert csináltam alváshoz, babakocsit előkészítettem, ilyenek...
- 10 és 11:15 között levegőzés, kb fél óra alvás volt ebben az időszakban...
- 13:15-kor ebéd. (addig játszás) A mai ebéd elmondásra nem finom, ízre viszont nem rossz, a gyerekek is szerették. :) A nekünk készülő pörkölt alapba (elején, kevés fűszerrel volt még...) főztünk krumplit, tehát paprikás krumpli lett, ezután hirtelen megpároltam egy almát és még azt is beleturmixoltam. Tényleg nem volt rossz íze. Mennyiségileg elég sok lett, megvan a holnapi ebéd is. :) Ja, persze volt benne hús is. Igen, a sós! :) (mivel a kajában nem volt só, pont jó volt.)
- 15 óra előtt kicsivel elaludtak, de ez kb negyed órán át tartott....
Ha már úgyis felébredtek, akkor átköltözködtünk Mamáékhoz, hogy ott legyen az "ünneplés", köszöntés, mellesleg mi is tudjunk ebédelni. :))

Erről a részről a következő bejegyzésben lesznek a képek, félek, hogy nagyon hosszú lenne ez, ha még a képeket is ide tenném...

Végre használatba vehették a gyerekek az új, Mamáéktól kapott etetőszékeiket! Bár konkrétan még nem ettek benne - hacsak a torta megkóstolását, ujjukat belenyomkodását nem nevezzük annak - legalább kicsit hozzászokhattak az új helyzethez, hogy mostantól bizony abban kell enni a tápszeren kívül eső ételeket. )

A tortán sokat gondolkodtam korábban,hogy milyen is legyen. Olvastam több internetes főrumon és blogokban is, hogy majdnem mindenki nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az első születésnapi tortáját a gyermekének saját maga süti, vagy ha nem Ő készíti, akkor is olyan alapanyagokból áll a torta, ami szigorúan az életkornak megfelelő, nem ám ilyen csokis-habos-akármilyen "felnőtt" torta!
Namost.... Egyik az, hogy nem tudok sütni. Így ez a része, hogy az anya süsse, kiesett. :( Persze pl Mama tud sütni, bár Ő maximum piskóta-alapú sütiket szokott készíteni, de erre most - munkanap lévén - egyáltalán nem volt idő, és egyébként az még mindig nem "gyerekbarát torta" lett volna. Ott van még Apa, aki mondjuk szakács és nem cukrász, de ha találtam volna valami épkézláb receptet, lehet hogy megcsinálta volna, de volt egyéb tennivalója így maradt a legegyszerűbb megoldás - amit majdnem mindenki olyan személytelennek és nem ilyen eseményre valónak tart: a cukrászdából rendelés. Most akkor rossz vagyok nagyon, mert nem csináltam a gyerekeimnek tortát. :(
Két kicsi zsúrtortát kértünk, vékonyan bevonva marcipánnal, az egyiket kékkel, a másikat rózsaszínnel. :) A Levién Micimackó volt, a Livién pedig Tigris. :) Természetesn volt még 1-1 szál gyertya, és tűzijáték is a tortákon.
Még annyit a "felnőtt tortáról", hogy szerintem az a kis mennyiség, ami várható volt, hogy meg fogják enni, nem árthat. Az, hogy szétszedik kézzel, lenyalják az ujjukat, esetleg a szájukba tömik, még nem jelenti azt, hogy milyen nagy mennyiséget megennének belőle. Livike egyébként megevett 2 db kicsi marcipánvirágot. :) Legalábbis nem találtuk meg.... Levi egy kis bevonatot evett meg, a többi az ölében volt meg a ruháján. Órákkal később is olyan jó édesség illata volt Levinek... :))) Inkább csak élvezték, hogy most bele LEHET nyúlni, nem szólunk rájuk, mint evésnél szoktunk.... :))

Miután kitortázták magukat, és jól el is fáradtak - ugyebár alig aludtak... - gyorsan ebédeltünk mi is, utána ettünk tortát is. :)
A gyerkőcöket még evés közben lehoztuk, majd aludtak is kb egy órát a kiságyaikban... :)

17:30-kor volt uzsonna, előtte és utána is rengeteg játszás, birkózás, hancúrozás. Mamáékkal, majd csak négyesben... Mindenesetre szerintem elég jól elfáradtak, mert most még Levike is elaludt elég hamar. Bár a film kezdetekor elkezdte a szokásos nyűglődését, de egy kicsi simogatás és kaja vissza adás után szépen el is aludt, ki se kellett vennem most az ágyából. :)

Még az kimaradt, hogy délután Papától kaptunk virágot! Én azért, mert az unokái anyukája vagyok, Mama azért, mert az unokái anyukájának az anyukája.. :))) A gyerekek meg azért, mert vannak! :))
Levike persze a tulipánt is meg akarta kóstolni... :) Livikét valahogy nem nagyon kötötte le a virág, jobb volt pl Papa mellényén a jelvényt nézegetni, meg odabújni stb... Azért nagyobb korában remélem szeretni fogja a virágokat, hisz' mégiscsak NŐ lesz! :) Most még elnézzük Neki, mivel "csak" egy egyéves kicsilány...

Egy évesek. El se hiszem..... annyira most volt, még nagyon elevenen él bennem a kórházban töltött idő, főleg az első nap, mármint a születésük napja..
Miután haza jöttünk, már néhol halványulnak az emlékek, vagyis inkább úgy helyes, hogy összefolynak... gondolom ez a kevés alvásnak köszönhető. :)Persze azért nem kívülről látom az eseményeket, bennük élek, igyekszem mindenre emlékezni...
Ha ez mégse sikerülne akkor pedig itt van ez a blog.... mert szeretném, hogy sok év múlva amikor én már vagy nem emlékszem, vagy nem is leszek... a gyerekek elolvashassák pl azt, hogy milyen is volt az Ő első születésnapjuk! :)