Újra itt vagyok, lassan már egy hete - nyaralás és ami utána van..

Hol is kezdjem? Először is azzal, hogy Mamának nagyon szépen köszönöm a bejegyzéseket, valamint a gyerekekkel való törődést, foglalkozást, úgy mindenestől amit tett, tettek Papával értük, Velük!
Minden nap beszéltünk Mamával telefonon, mivel most nem kellett félnem, hogy lemerül a telefon, tudtam tölteni minden éjjel. Papa ugyanis csinált töltőt, egy kis akkumulátorra - ami egyébként jó nehéz volt - szerelt szivargyújtót, ebbe ment a töltő - kocsiba való persze - és arról tudtam tölteni a telefonom.
Apáét nem tudtuk róla, mert annak még más a csatlakozója, nem úgy, mint a mostani telefonoké, hogy szabvány. Nem volt gond az sem, egyrészt nem nagyon használta, így kibírt 6 napot, másrészt ott volt tartalékban három feltöltött telefon, mint eddig is, mert az akksiról én nem is tudtam, péntek délelőtt csinálta meg Papa. :)

Néhány szó a nyaralásról: Mint már említettem, most nem mentünk fel Tiszaroff-Tiszasülyig, mint tavaly, hanem csak itt Szolnokon a szabadstrand és a nudi között táboroztunk le. :)) Inkább a szabadstrand volt közel, ha jöttek le fürdőzők, őket simán láttuk, a nudisokat nem, bár nem is nagyon lettem volna rájuk kíváncsi. :)))
Mivel elég nagy forgalom volt horgászok szempontjából, így nem mindig tudtam fürdőruha felső nélkül lenni, mert általában a szembe partra is telepedett le horgász, de azért néha sikerült úgy napon lennem, nem maradt meg sok csík felül. :)
A sátornak jó helyet csinált Apa, nem lejtett, mert már napokkal előtte kiment és egyenesre faragta a talajt, bár még pénteken is kellett csinálni, mert keskeny lett az eredeti hely.
A napok kb ugyanúgy teltek, reggel korán keltünk, örültem, ha 6 óráig bent maradtam a sátorban, de már akkor se nagyon aludtam virradat után... első és utolsó nap aludtam 7:10-ig, több részletben persze, a többi napon korán kimentem én is, minek kínlódjak, ha nem tudok úgysem aludni. Bezzeg itthon, de jó lenne sokáig aludni! Ott nem ment, gondolom azért, mert egyrészt korán feküdtünk, - 21-22 óra volt a legtöbb - másrészt nem igazán volt miben elfáradni se fizikailag, se szellemileg. :)
Délelőtt napozás, fürdés, - jó volt a víz, sekély, most bele tudtam menni én is, nem úgy, mint tavaly, hogy csak alig... - utána főztünk valamit amit az adott alapanyagokból lehetett, majd pihi, bár javarészt Apa bevonult aludni kaja után én meg maradtam a botokat felügyelni, kb két alkalom volt, hogy kicsit aludtam én is. Főzés terén úgy nézett ki a dolog, hogy még pénteken csináltunk egy gulyáslevest bográcsban, mert vittünk ki fagyasztott húst, utána viszont tészta, mert a szokásos hagyma, szalonna, paprika, paradicsom, krumpli, tészta anyagokból kb csak az öregtarhonya, öreglebbencs jöhetett számításba, esetleg sült krumpli, de azt végül nem csináltunk. Volt sült hal is, még mindig nem a kedvencem, de azért ettem belőle, sőt még zacskós kínai csípős levest is csináltunk egyszer, azt itthon is szeretjük. :)
Bográcsban egyszer főztünk, inkább lábasban csináltam a kajákat, mivel annak van fedele, meg jobban lehet hozzá tartani, hogy ne legyen töménytelen mennyiség, így is volt, hogy még másnap délelőtt ettünk az előző napi ebédből. Hűvösön semmi baja nem lett addig. :)
Halfogás is volt, a legnagyobb egy 7,5 kg-os ponty lett, azt utolsó előtti nap haza is kellett Papával hozatni, mert megadta magát, meg kellett pucolni, hogy ne menjen tönkre muszáj volt érte jönni.
Én is fogtam halat, vagyis csak a horgászbotot, mert a halat azt ugyan meg nem fogtam! :)))
Volt lent több ismerős is, Apa kollégái, meg egy odajáró horgász is jött egy-két naponta, így ha boltból kellett valami, volt aki hozzon.
Az utolsó nap nehezen indult, neheze telt, pakolás, pakolás, pakolás.. Amúgyis kb félidőtől már visszafelé kellett számolni, hogy már kevesebb van hátra a kint töltött napokból, mint ami eltelt, az már rossz érzés volt, de az utolsó nap az meg főleg. Na nem baj, hazajutottunk, sokat kellett cipekedni, még jó, hogy az az ismerős horgász ember épp kint volt, mert így tudott segíteni felhordani a cuccot, van egy jó meredek lejáró, ahol én még cucc nélkül is csak négykézláb tudtam felmenni... az vezet fel az úthoz. Így a cuccokat Apa meg az az illető hordta fel, illetve egy kicsit Papa is, de Ő inkább nem eröltette, mert a gerince még mindig nagyon fáj, mint ahogy Mamának is, bár Ő nem volt ott..
Az időjárás kegyes volt hozzánk. Jó meleg volt majdnem mindig, kivéve a hétfőt, amikor egész nap borús, szeles idő volt, estére vihart jósoltak, narancs riasztás volt kiadva, stb... Szerencsére egy pár szem esőn kívül nem volt semmi, viszont szúnyog az sok! Általában nem volt sok a szúnyog, csak reggel meg este felé, de akkor nagyon. Még pénteken a hazajövetelkor csípkedtek meg nagyon, de már múlóban vannak a csípések.
Nem tudom mit írhatnék még, összességében jó volt, bírtam volna még.. :)) de ezt is nagyon szépen köszönjük Mamának és Papának, hogy lehetővé tették, hogy elmehessünk!

Azon a bizonyos hazajövős pénteken 14 óra körül érkeztünk meg. Mama sütött fasírtot, azt ettük, majd elkezdtünk kipakolni, nagyjából kész is lettünk mire menni kellett a gyerekekért az oviba.
Mamával mentünk, Livike nagyon várt, mondta, hogy mennyire nagyon hiányoztam, hogy mennyire nagyon szeret és puszilt, ölelt, fogta a kezem. :) Levike is odajött puszit adni és megölelt, de kb ennyi is volt, nem nagyon érdekelte a továbbiakban, hogy vagyok vagy nem, de ezt sejthettük Mama beszámolójából. :))
Ahogy hazaértünk Levike híres jósága odalett, nem fogadott szót - azóta sem! -, nem segítettek semmit pakolni, meg amiről Mama írt. Mama meg is jegyezte este, hogy miért lettek ilyen rosszak..? Miért..? Hát mert hazajöttünk..
Azóta volt pár eset, amikor ki akartam rohanni a világból, hogy ezt nem lehet bírni amit csinálnak, ha csak Levike, akkor is sok, de Livikét sem kell félteni, beszáll Ő is a buliba és akkor már ketten vannak ellenem... :(
Szegény Lány viszont tegnap estére belázasodott, 38,3 volt, kapott Nurofent, korán elaludt, azt gondoltuk, hogy csak azért álmos már 18 óra körül, mert nem aludtak délután, melegnek éreztem, de gondoltam az álmosságtól olyan... erre 21:15-kor felébredt, akkor fájlalta a fejét meg a lábát is, ekkor mértem hőt és kapta a gyógyszert... Éjjel rendben volt, nem melegedett tovább, majd reggel 5 órakor megint felment a láza, 38,5 volt, kapott gyógyszert, aludt még valamennyit.
Szinte egész nap bent volt a szobában, szédült, nem érezte jól magát. 11:15-kor megint gyógyszer kellett, 38,5 volt a láza. Sűrűn mértem, nem akartam megvárni a 40 fokot megint. Egy óra múlva megmértem, erre 38,7 volt. Most akkor mi van? Gyógyszer után egy órával nem lefelé megy, hanem fel? Érdekes.. Fél óra múlva rámértem: 37,8. Na mondom oké, akkor mégis elindult visszafelé.
15 óra körül kimentünk a hűvösbe, jobban is volt Livike, rajzolt, színezett, ha Levike hagyta....
17 órakor bejöttünk, kezdett melegedni ismét, 37,9, majd 38,3 volt 18:40-kor, nem vártam tovább, megkapta a mai harmadik adag gyógyszert... Fél óra sem kellett, már 37,5 volt, gyorsan lehúzta. Bízom benne, hogy most már jobb lesz, mivel alapban más baja nincsen, kicsit dugul az orra, de nem náthás, így remélem megússzuk orvos nélkül és nem fog a fülére sem rámenni!
Enni nem nagyon akart ma, délelőtt tésztát evett - tegnapi maradék pörkölttel, de hús nélkül - , azt kért.. mit csináljak?:D Később megivott egy joghurtot, kaja nem kellett, bármit kínáltam, délután megevett egy banánt és egy szelet vajas üreskalácsot, majd estére két db jóreggelt kekszet sikerült beleimádkoznom, hogy legyen már valami a gyomrában a gyógyszer mellett. Inni ivott, szamócaszörp, limonádé, kubu... itattam, ha kellett, ha nem, mert láz esetén ez a fontosabb, azt mondják, ha nem eszik az nem akkor baj, de ha nem iszik, az igen!
Levike még tartja magát, remélem nem ezután fog rajta kijönni a nyavalya. Livikének amúgy kicsit piros a torka is, talán valami vírusfertőzést nyelt be és az okozza a lázat. Ha holnap is többször lenne láza azért csak meg kellene mutatni a háziorvosnak, a kivitelezés még kérdéses, hogyan, mert délután van rendelés, nem biztos, hogy lesz aki vigyáz Levikére. Majd meglátjuk.

Mama este itt a kis szobában altatta el Levikét, nem nagyon mer Livike közelébe menni, nehogy itt az utolsó napokban összeszedjen Tőle valamit és ne tudjon kiutazni. Bár sajnos már meg van az esély, hogy elkapta tegnap is meg előtte is lappangási időben, de bízzunk benne, hogy nem.
Még a holnap van és pénteken utazik... viszont holnap is több helyre kell még mennie, úgyhogy sokat nem fog itthon lenni, pedig pakolni kell még meg még ki tudja mit kell csinálni a nagy utazás előtt.

Apa a héten végig dolgozik, jövő héten is fog, de az elején biztos itthon lesz vagy három napot, hogy az egész hetet kicsit kipihenje, pont a legnagyobb melegben kell bent lennie, ráadásul amikor kint nincs meleg, azon a konyhán akkor is meg lehet sülni.
Reggelente szerencsére a vásárlást el tudom intézni, ráadásul valószínű, hogy csökkentették az óraszámukat is, nem 11-re, hanem délre kell menni hétközben.  Egyrészt jó, mert kevesebb ideig kell egyedül lennem a gyerekekkel, másrészt rossz, mert az úgyis alacsony órabér miatt még kevesebb pénz jön be. :(

Na jól van, azt hiszem be is fejezem, amíg tudom, soha nem tudhatom mikor ébred fel valamelyik gyerkőc.. Levikét már átvittem a helyére, amúgy nem is tudnék itt gépezni, tuti felébredne. Az ablak nyitva van, hátha nem kapja el Livikétől a betegséget.

Ennyi lenne hirtelen, nem tudom mikor jutok rá az írásra, péntektől egyedül altatok este is, nem lesz itt Mama, hogy segítsen, ki tudja mikorra alszanak el, délután úgysem alszanak, bármit csinálok is, úgyhogy sok időm nem lesz blogot írni.
Majd jövök, egyszercsak. :)