Az időt csak nagyjából tudom, lehet, hogy korábban értünk haza, sok jelentősége nincs.
Csütörtök délután 16 óra körül bejött Mama, sejthető volt, hogy amíg Levike el nem alszik, nem fog tudni hazajönni. Úgy is lett, 21 óra után tudott eljönni. Azért volt fontos ott lennie, mert Levike nagyon nem akart inni. Gondoltuk, majd Mama rátudja tenni, mert ki, ha nem Ő, Rá hallgat a legjobban. Sajnos Mama sem járt sok sikerrel, kétszer a nővérke itatta meg "erővel", majd szépen lassan csak ivott, evett is keveset 17 óra után, ahogy lehetett enni. Vaníliás puding, pár falat sajtkrémes kenyér, nápolyi, mindegy mit, csak egyen.:-) a kedve jó volt, pedig kb másfél órát aludt csak nyugodtan délután. Szerencsére hányás nem volt, attól nagyon féltem, még ma is fájlalta a hasát, pedig már volt szeklete is és már evett több mindent. Csütörtök este kapott Cataflamot, péntek reggel is, következőleg itthon este adtam csak, ma pedig reggel Nurofent, mert attól tartok, hogy a másiktól fáj a feje, közben az lehet, hogy csak izomláz, ki tudja milyen kitekert pózban csinálták a műtétet. A párna is magas volt a kórházban, szóval minden lehet, mégis úgy gondolom már elég a Nurofen is a fájdalmaira, azt szokta meg, Cataflamot még soha nem kapott ezelőtt. Nem tudom írtam-e már a súly mizériánkat: nem hitték el a nővérek, hogy kb csak 12 kg Levike súlya. A gyógyszerelésnél ugye ez nagyon fontos. Hárman is megemelték, hogy saccoljanak, 14-15 kg szerintük. Nem igaz, hogy az egész osztályon nincs egy mérleg! Na mindegy már. Itthon megmértem Levikét. 12.6 kg volt a súlya amikor haza jöttünk, nem tiszta súly, evett, ivott már előtte. Lívikét is megmértem mikor haza hoztam az oviból miheztartásképpen. Ő 14.5 kg volt ruhában, szintén nem tiszta súllyal. Az elem sem túl jó már, szóval ezek tényleg csak viszonylagos adatok.
Csütörtök este elég nehezen aludt el Levike, azért is nem tudott Mama haza jönni. Éjjel többször volt fent, de mindig vissza is aludt. Reggel 7 óra előtt már fent volt. Kapott gyógyszert, kicsit ivott, majd evett is, jó kedve volt. 8.30 körül megvizsgálta a főorvos, vizit után elvileg jöhettünk is haza. Előtte még el kellett mennem a pénztárba befizetni a 8.000 ft-ot, amiért ott alhattam 2 éjjelt. (másik épületben kellett fizetni, alig találtam meg. Addig a szobatárs anyuka vigyázott Levikére.) Hotelszolgáltatás címen futott a dolog.:-) ágy és tisztálkodási lehetőség biztosítása tartozott bele, 4.000 ft/éjszaka áron. Kaja nem volt benne, bár jobb is, amit ettem azt inkább megtettem a boltban és a büfében. Meleg víz egyébként nem volt! Erről ennyit. 10.30 körül jött Papa értünk, de a zárójelentésre még várni kellett, nem tudom miért, mert a nyomtatás ideje szerint már rég kész volt. Végre kivették a branült is Levike csuklójából. Alig akart felöltözni, hogy végre jöhessünk. A szoba ablaka épp a helikopter leszálló helyére nézett. Indulás előtt épp jött egy. Nagyon tetszett a gyerekeknek. Persze ez valakinek nem jó, mert sérültet hoztak vele, de a gyerekeknek élmény volt látni és hallani a gépet. Lassan elbúcsúztunk Bogikától és Marikától, az anyukájától, ők ma mehettek haza, mivel torokmandula műtét is volt a kislánynak.
Itthon apa már nagyon várt bennünket, főzött húslevest, csirkepörköltet nokedlivel. Levike evett egy kis levest, kicsit több másodikat, majd ivott is, de azért még noszogatni kell mindig, hogy igyon.
Miután Lívikét hazahoztam kicsit nehezebb dolgunk lett, nem nagyon értette meg a lány, hogy miért nem lehet kergetőzni, ugrálni, stb. Levike is úgy van vele sajnos, hogy amikor hat a gyógyszer és nem fáj semmi, akkor rohan, ugrál, alig lehet visszafogni. Livikével nagyon elszaladt az a bizonyos ló. Nem fogad szót, ellenkezik, stb. Eddig is ilyen volt, csak talán nem ennyire. Már Mamával is ellenkezik, pedig Vele eddig legalább más volt, vagyis jobban lehetett a lányra hatni. Éjjel rendben volt minden, természetesen Levike mellettem aludt, de ez nem újdonság.:-)
7.30körül ébredtünk, Lívike már fent volt, de szerencsére nézte a tévét és nem rámolt, mint máskor. Ma egyébként komolyan el tudott bújni előlem.:-) a délutáni alvásból előbb ébredt, mint Levike, egyszercsak eltűnt. Hallottam neszeket, de sem a kisszobában, se máshol nem láttam, pedig mindenhol megnéztem. Ki nem ment, azt tudtam. Újra megnéztem a kisszobában. Véletlen láttam meg, hogy a falnál összetolt két hokedli alá bújt be, csak épp félig takarta a lelógó farmernadrágom. :-) amikor észrevettem, egy ideig még kerestem, hogy meddig bírja mozdulatlanul, de hamarosan elnevettem magam, akkor egyből elő is jött.:-)
Tegnap egyébként Levike nem akart délután aludni, majd 17.30kor az ágyon mellettem ülve aludt el. :-) kb egy órát aludt, persze lefektettem az agyába. 19 óra körül kapott gyógyszert, megint nem akart inni, hogy fáj a torka és nem tud nyelni.
Ma a reggel is elég nehezen indult, a Nurofent is nagyon nehezen tudtam beadni, majdnem ki is jött. Kis idő múlva már tudott inni és enni is, az aloét is ekkor itta meg.
Ebédre húslevest ettek, alvás után pedig nápolyit, majd pörköltet nokedlivel. A sorrend persze nem rajtam múlott:-D Levike szerencsére jól ette a húst is. :-) most odaát van Mamánál, előtte a gépen nézték a mesét, most Lívike még azt csinálja, azért is írok most is telefonról. Több részletben írom, azért ennyit nem két perc még prediktívvel sem bepötyögni.:-) így a végén kérek elnézést, hogy elég össze-vissza lett ez a bejegyzés is, no meg az elírásokért is. :-)
Jövök ahogy tudok, hogy megírjam még, ami esetleg kimaradt a történetből, tervezem azt is hogy tömörebben leírom az egész dolgot, hátha valakinek segít, én is örültem a műtét előtt, ha találtam "sorstárs" által adott leírást, sajnos sokat nem találtam. Egyébként majdnem minden másképp megy itt, mint máshol. No majd jelentkezem. :-)
Csütörtök délután 16 óra körül bejött Mama, sejthető volt, hogy amíg Levike el nem alszik, nem fog tudni hazajönni. Úgy is lett, 21 óra után tudott eljönni. Azért volt fontos ott lennie, mert Levike nagyon nem akart inni. Gondoltuk, majd Mama rátudja tenni, mert ki, ha nem Ő, Rá hallgat a legjobban. Sajnos Mama sem járt sok sikerrel, kétszer a nővérke itatta meg "erővel", majd szépen lassan csak ivott, evett is keveset 17 óra után, ahogy lehetett enni. Vaníliás puding, pár falat sajtkrémes kenyér, nápolyi, mindegy mit, csak egyen.:-) a kedve jó volt, pedig kb másfél órát aludt csak nyugodtan délután. Szerencsére hányás nem volt, attól nagyon féltem, még ma is fájlalta a hasát, pedig már volt szeklete is és már evett több mindent. Csütörtök este kapott Cataflamot, péntek reggel is, következőleg itthon este adtam csak, ma pedig reggel Nurofent, mert attól tartok, hogy a másiktól fáj a feje, közben az lehet, hogy csak izomláz, ki tudja milyen kitekert pózban csinálták a műtétet. A párna is magas volt a kórházban, szóval minden lehet, mégis úgy gondolom már elég a Nurofen is a fájdalmaira, azt szokta meg, Cataflamot még soha nem kapott ezelőtt. Nem tudom írtam-e már a súly mizériánkat: nem hitték el a nővérek, hogy kb csak 12 kg Levike súlya. A gyógyszerelésnél ugye ez nagyon fontos. Hárman is megemelték, hogy saccoljanak, 14-15 kg szerintük. Nem igaz, hogy az egész osztályon nincs egy mérleg! Na mindegy már. Itthon megmértem Levikét. 12.6 kg volt a súlya amikor haza jöttünk, nem tiszta súly, evett, ivott már előtte. Lívikét is megmértem mikor haza hoztam az oviból miheztartásképpen. Ő 14.5 kg volt ruhában, szintén nem tiszta súllyal. Az elem sem túl jó már, szóval ezek tényleg csak viszonylagos adatok.
Csütörtök este elég nehezen aludt el Levike, azért is nem tudott Mama haza jönni. Éjjel többször volt fent, de mindig vissza is aludt. Reggel 7 óra előtt már fent volt. Kapott gyógyszert, kicsit ivott, majd evett is, jó kedve volt. 8.30 körül megvizsgálta a főorvos, vizit után elvileg jöhettünk is haza. Előtte még el kellett mennem a pénztárba befizetni a 8.000 ft-ot, amiért ott alhattam 2 éjjelt. (másik épületben kellett fizetni, alig találtam meg. Addig a szobatárs anyuka vigyázott Levikére.) Hotelszolgáltatás címen futott a dolog.:-) ágy és tisztálkodási lehetőség biztosítása tartozott bele, 4.000 ft/éjszaka áron. Kaja nem volt benne, bár jobb is, amit ettem azt inkább megtettem a boltban és a büfében. Meleg víz egyébként nem volt! Erről ennyit. 10.30 körül jött Papa értünk, de a zárójelentésre még várni kellett, nem tudom miért, mert a nyomtatás ideje szerint már rég kész volt. Végre kivették a branült is Levike csuklójából. Alig akart felöltözni, hogy végre jöhessünk. A szoba ablaka épp a helikopter leszálló helyére nézett. Indulás előtt épp jött egy. Nagyon tetszett a gyerekeknek. Persze ez valakinek nem jó, mert sérültet hoztak vele, de a gyerekeknek élmény volt látni és hallani a gépet. Lassan elbúcsúztunk Bogikától és Marikától, az anyukájától, ők ma mehettek haza, mivel torokmandula műtét is volt a kislánynak.
Itthon apa már nagyon várt bennünket, főzött húslevest, csirkepörköltet nokedlivel. Levike evett egy kis levest, kicsit több másodikat, majd ivott is, de azért még noszogatni kell mindig, hogy igyon.
Miután Lívikét hazahoztam kicsit nehezebb dolgunk lett, nem nagyon értette meg a lány, hogy miért nem lehet kergetőzni, ugrálni, stb. Levike is úgy van vele sajnos, hogy amikor hat a gyógyszer és nem fáj semmi, akkor rohan, ugrál, alig lehet visszafogni. Livikével nagyon elszaladt az a bizonyos ló. Nem fogad szót, ellenkezik, stb. Eddig is ilyen volt, csak talán nem ennyire. Már Mamával is ellenkezik, pedig Vele eddig legalább más volt, vagyis jobban lehetett a lányra hatni. Éjjel rendben volt minden, természetesen Levike mellettem aludt, de ez nem újdonság.:-)
7.30körül ébredtünk, Lívike már fent volt, de szerencsére nézte a tévét és nem rámolt, mint máskor. Ma egyébként komolyan el tudott bújni előlem.:-) a délutáni alvásból előbb ébredt, mint Levike, egyszercsak eltűnt. Hallottam neszeket, de sem a kisszobában, se máshol nem láttam, pedig mindenhol megnéztem. Ki nem ment, azt tudtam. Újra megnéztem a kisszobában. Véletlen láttam meg, hogy a falnál összetolt két hokedli alá bújt be, csak épp félig takarta a lelógó farmernadrágom. :-) amikor észrevettem, egy ideig még kerestem, hogy meddig bírja mozdulatlanul, de hamarosan elnevettem magam, akkor egyből elő is jött.:-)
Tegnap egyébként Levike nem akart délután aludni, majd 17.30kor az ágyon mellettem ülve aludt el. :-) kb egy órát aludt, persze lefektettem az agyába. 19 óra körül kapott gyógyszert, megint nem akart inni, hogy fáj a torka és nem tud nyelni.
Ma a reggel is elég nehezen indult, a Nurofent is nagyon nehezen tudtam beadni, majdnem ki is jött. Kis idő múlva már tudott inni és enni is, az aloét is ekkor itta meg.
Ebédre húslevest ettek, alvás után pedig nápolyit, majd pörköltet nokedlivel. A sorrend persze nem rajtam múlott:-D Levike szerencsére jól ette a húst is. :-) most odaát van Mamánál, előtte a gépen nézték a mesét, most Lívike még azt csinálja, azért is írok most is telefonról. Több részletben írom, azért ennyit nem két perc még prediktívvel sem bepötyögni.:-) így a végén kérek elnézést, hogy elég össze-vissza lett ez a bejegyzés is, no meg az elírásokért is. :-)
Jövök ahogy tudok, hogy megírjam még, ami esetleg kimaradt a történetből, tervezem azt is hogy tömörebben leírom az egész dolgot, hátha valakinek segít, én is örültem a műtét előtt, ha találtam "sorstárs" által adott leírást, sajnos sokat nem találtam. Egyébként majdnem minden másképp megy itt, mint máshol. No majd jelentkezem. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Bárki írhat, aki úgy érzi van mondanivalója, észrevétele, esetleg jó tanácsa.:)
Előre is köszönöm. :)
Privát emailt az lbetty.80 előtagú gmail-es címre lehet küldeni, valamint erre a célra használható a kapcsolat űrlap is, ami a jobb oldali hasábban található. :)