Helyzetjelentés

Gyorsan írok pár sort, remélem be is tudom fejezni, mert Levike nem a legjobb most viselkedésileg, magyarul rém rossz:) Az esti írásokban már nem bízom, általában elalszom a gyerekekkel, az, hogy később felkelek sem jelenti azt, hogy még ide ülnék írni... így most próbálkozom nagyjából leírni az elmúlt napok eseményeit, következőleg szerintem már a kórházból fogok jelentkezni. Legalábbis most még úgy tervezem, hogy fogok tudni írni, hogy valójában hogy lesz, még a jövő titka. Ha egyáltalán lesz valami a 24-i befekvésből, mert Levike most eléggé náthás, legalábbis sok jön az orrából, ha szívatjuk, és sajnos többször kell, nem elég reggel és este, mint eddig. :( Nagyon jó lenne pedig, ha javulna, és túl lennénk már ezen az egész orrmandula műtéten és a vele járó kórházas történéseken! :( Nekem minden napom azzal telik, ha nem akarom akkor is folyton azon jár az eszem, hogy mi lesz, hogy lesz, semmit nem tudok előre, és ez nekem nagyon rossz, mert én szeretek felkészülten nekifogni mindennek, most meg csak úgy odamegyünk és majd lesz ami lesz, majd AKKOR elmondják. De nekem az már késő, én előre szeretném tudni. :(( Még 3 nap, negyedik reggel menni kell.
Nahh.. térjünk akkor át a többi dologra, mert órákig tudnék itt nyavalyogni, de mi értelme lenne, kit érdekel ez? :)

Első és legfontosabb, hogy ma van Mama születésnapja, itt is nagyon boldog szülinapot kívánunk Neki! :) A gyerekek is adtak Mamának virágot, Apa úgy hozott virágot, hogy az egy nagyobb cserepes helyett inkább hozott kettő kicsikét, hogy majd a gyerekek adják oda.. :)) Örömmel adták, Levike alig tudta kivárni, hogy odaadhassa Ő is Livike után a virágot. :)
Én most sajnos semmi értelmeset nem tudtam kitalálni, jobb híján csináltam egy kis csomagot különböző édességekből, amiket tudom, hogy szereti Mama. :) Vagyis nekem Anya..:) na meg a tortát intéztem, amiben Livike "keze" is benne van, az ötletgazda ugyanis Ő volt, hogy a torta "színű" legyen, ebből adódott, hogy ha már rózsaszín, akkor puncstorta legyen... az lett. :) Kissé édes egyszerre még egy szelet is sok volt nekem, bár előtte jól laktam a Mama által főzött húslevesből, rántott karajból és krumplipüréből. :))) Zöldségköret is volt, de azt én ha krumpli is van, akkor biztos, hogy kihagyom, amúgy szeretem azt is. :)))

Haladjunk visszafelé az időben: tegnap csak Livike volt oviban, Levikével mentünk reggel a háziorvoshoz, hogy igazolást adjon a műtéthez. Annyit mondott a doki, hogy ha lehet lázas ne legyen, meg náthásabb sem, mert azt az altatóorvos nem igazán szereti. Na igen.. fura is lesz, hogy már szerdán sem tudunk orrot mosni meg szívatni... hogy be fog szegénynek dugulni csütörtökre. :( Porszívót azért csak nem csomagolhatok a kórházi pakkba.. :D Még az orrmosást meg is tudnánk csinálni, fecskendőt meg egy kis sóoldatot tudnék eltenni, de szívatás nélkül nem sokat ér, mert nem tudja midet kifújni. :(
A lényeg, hogy meg van az igazolás, hogy műthető, altatható. A vizsgálat még annyi sem volt, mint máskor, csupán csak a torkát nézte meg és ennyi.. Próbáltam érdeklődni, hogy az orvos szerint mit fognak csinálni a plusz egy napon műtét előtt, szerinte az égvilágon semmit! Kétszer is megkérdezte, hogy biztos, hogy a torokmanduláját nem veszik-e ki, mert azokat szokták előtte befektetni. Mondtam, hogy nincs a papíron és nem is volt most róla szó, hogy azt is vennék. Akkor meg lehet, hogy a főorvos elővigyázatos, nem tudja, minden osztályon más a rend, minden orvos mást követel, másként csinálja a dolgokat. Magyarul nem lettem okosabb.
A nap további részében Levike főként Mamával volt, először elmentek játékboltokba, mert Levikére rájött egy mánia, hogy neki valami autó kell, de nem tudni milyen, és olyat kerestek. :) Nem volt, más nem kellett, csak az, amit Ő elképzelt, de nagyon elmondani sem tudta, hogy milyen. :) Valamennyire megnyugodott, hogy nincs, bár egy-két órával később már mondta, hogy most már biztos vittek a boltba olyat.. :)
Mamának 15:30-ra kellett mennie a fodrászhoz, Levike persze egyből kezdte, hogy Ő is menni akar, nem lehetett meggyőzni, pedig még mondtam is Neki, hogy majd megyünk együtt a Livikéért az oviba. Nem, Ő Mamával akart menni. Még a nadrágját is felvette egyedül, nem lehetett megtenni Vele, hogy itthon marad. :) Jól viselkedett állítólag, majd még az Intersparba is elmentek vásárolni, ott is jól elvolt, csak a végére már elfáradt. Mármint Levike. Bár gondolom Mama is.. :)
Livikével minden rendben volt, vidáman várt az oviban, előtte két nap pedig sírt... azt hittem nem akar majd egyedül menni, pedig jövő hét szerdától egy ideig úgy fog, ideje szoknia a dolgot. :)
Az mondjuk szívás kicsit, hogy a 29-ével kezdődő hetet egy az egyben megadták szabadnak az oviban, a hétfő kedd és szerda valamiért ki lett adva, a csütörtök és a péntek meg ugye ünnep... tehát azon a héten Livike is itthon lesz, pedig jobb lett volna, ha Levike "egyedül" lábadozhat itthon a műtét után, mert így folyton egymást nyúzzák, kergetik, ugrálnak, rohangálnak, ami ugye TILOS lesz vagy két hétig. :( Na majd lesz valahogy, mindig ide lyukadok ki, hogy azon agyalok, mi lesz, hogy lesz. :(

A hét elején meg már múlt hét pénteken is Levike is volt oviban, rendben volt minden velük. Előtte már írtam az SZTK-ról, nagyjából tehát ennyi is volt az elmúlt időszak, legalábbis nem jut most semmi eszembe, mert már Levike is és Livike is itt van mellettem, így nem lehet írni és gondolkodni... :)
Be is fejezem, Livike megint kiszökött, nem érti meg, hogy már nem nyár van és nem úgy megyünk ki, ahogy idebent vagyunk. :((
Jövök amikor tudok.