Újra itt vagyok. :) - egy kis beszámoló a nyaralásról. :)

Lassan egy hete itthon vagyunk, bár elég lassan értünk haza, ennyire azét nem.. :)) A helyzet az, hogy két napig a gép sem volt eleve bekapcsolva, utána alvásidőben ha bekapcsoltam, mire ide jutottam volna már fel is ébredtek a gyerekek, este meg megintcsak vagy jöttem, vagy nem, így az írás mindig elmaradt. :(

Mama bejegyzéseit folyamatosan tudtam olvasni telefonról, úgyhogy jól jöttek a részletes beszámolók, így mindig tudhattam, hogy mi folyik itthon... :)) Bár tudtam, jó helyen vannak, Mamáékra bármikor, bármennyi időre rábíznám a gyerekeket, csak győzzék energiával, idővel, stb... :))))
Ezúton is köszönöm szépen a sok mindent.... nem csak a blogolást, hanem az egész hetet, hogy végre kicsit elmehessünk Apával pihenni.

Pihenés végülis volt, mi mást is tudtunk csinálni? Vasárnap reggel Papa vitt fel bennünket Tiszasülyig, pontosabban a Tiszasüly-Tiszaroff közötti kompig, ott lehetett sólyázni, letenni a csónakot vízre. Onnan kb másfél km-t mentünk lefelé, tehát vissza Szolnok irányába, ott találtunk egy megfelelőnek tűnő helyet, ahol a sátor is elfér, horgászni is lehet meg még fürdeni is, bár az igazán fürdőzős, homokos, sekély part az a másik oldalon volt. Nem olyan széles ott a Tisza, simán át lehetne úszni, csak ugye mivel folyóról van szó, számolni kell a sodrással is, úgyhogy csónakkal is motorral célszerű átmenni, amúgy rengeteget kell evezni. :)) Azért voltunk odaát, tényleg jó part, ilyen lehet az igazi homokos tengerpart is, mint ez.. :)
A "mi oldalunkon" mélyebb volt a víz és iszapos is, de azért rövid fürdésekre, lehűtésre bele lehetett menni, esetlegesen kapaszkodtam a csónak oldalába, mert nem éreztem magam biztonságban az egyenetlen, hirtelen süppedős talajon. :) Délelőtt 10 óráig sütött oda direktbe a nap, utána már jött fel az árnyék, a dögmelegben is kellemes volt a levegő. :)
Jó volt a reggeli nyugalom, hogy csak kiültünk, főztünk kávét, hallgattuk a rádiót, Apa horgászott, majd főztünk valamit, rendszerint én, de nem volt baj, ennyit kibírtam.. :) Mosogatás, pakolás és újra lehetett pihizni.. :) Volt mikor délután aludtunk is, mondtam is, hogy nagyon ne szokjuk ezt meg, mert utána majd itthon is aludni akarunk, amikor majd nem lehet. :)
Egyébként nem voltunk totál egyedül, lett egy ismerős, aki a közelbe járt le horgászni csónakkal, Ő járt nekünk boltba, majdnem minden nap jött csak úgy is, hogy mi a helyzet, szombaton pedig jött Apa két kollégája is horgászni, hoztak sátrat, Ők vasárnap délutánig maradtak, az előbb említett srác vitte fel Őket a kompig, mivel ez a rész csak vízen közelíthető meg, fent erdő van.
Volt egy rókánk is. :) Kicsike.... Mondjuk azért nem ölelgetném meg, de a végére egész bátor volt, jött mindig keresni, hogy van-e valami kaja, ha maradt valami a főtt kajából akkor kitettük, hadd egye meg... :)
Esténként már tudtuk, hogy a közelben van, mert már "jajjgatott"... olyan hangja van, mintha azt mondaná. hogy "aúúúúúú aúúúúú", a végén felviszi a hangsúlyt.. :))) éhes volt... Éjjelre a sátorba a hálórészbe bevittük magunkkal a kolbászt, szalonnát, kenyeret, hogy ha mégis bejönne a külső részbe, ne vigye már el, bentre meg táncsak nem nem jön, mert az cipzárral zárható... kirágni meg bíztam benne, hogy nem tudja a sátrat, mert egy darab szalonna bőrrel is vagy 10 percet kínlódott, mire elrágta... :))) Reggelre mindig láttuk, hogy megnézte, mi van a szemetes zsákban, elvitte a kishalakat, stb... (amik ki voltak téve halszeletnek Apa horgászatához...) Naszóval...a kajával kapcsolatban annyit, hogy mivel az alap dolgokat tudtuk vinni, amik hűtést nem igényelnek, eléggé leszűkült a főzési lehetőségünk. Krumpli, hagyma, paprika, paradicsom, tészták, szalonna, kolbász, fűszerek... :)) Kb ennyi. Na most ebből mit lehet főzni? Öregtarhonya, paprikás krumpli, slambuc, mindegyik szalonnával, kolbásszal és soooook lével! A sok levet én nem szeretem, de Apa úgy szereti, hogy ha olyanok ezek az ételek, mint a leves.. Hát most mit csináljak? Én ettem a sűrejét, Ő meg levesen, ahogy szereti. :)
Halat is sütöttünk kétszer is, több is lett volna, de vagy hamar megdöglöttek a haltartóban, vagy vissza lettek engedve. Én nagyon jól megvagyok sült hal, meg úgy egyáltalán hal nélkül, nem szeretem, de azért mindkétszer ettem belőle valamennyit.. :) Egyszerűen alig tudtam megenni főleg a másodikat, mert láttam, hogy lett kifogva, (szépen, nem az a baj, csak az, hogy láttam élve és én meg nem fognám, stb.. tudom, az én hülyeségem...), még ott ficánkolt a haltartóban, majd csitt-csatt, pucolás, mosás, sózás, paprikás lisztezés és már mehetett is sülni... és ezt egyem meg, miután végignéztem, hogy is "készül".. :)))) Ezen felül persze az a domináns, hogy nem szeretem az ízét, mert ennyi erővel mondhatnám azt is, hogy nem enném meg a csirkét, ha végig kellene néznem, hogy is vágják le, mint ahogy azt kicsi koromban nagymamámnál sokszor meg is tettem. Mégis tudtam enni belőle, szóval a hallal inkább az a baj, hogy nem szeretem és kész. :))) Sok nagy hal majdnem megvolt, de nem tudta Apa kifogni, mindig bementek az akadósba, mert olyan volt a part sajnos és így megmenekültek. Sokszor vitték a szereléket is mindenestül... :)
Pár szót még írok Mamáék nagy félelméről is, mármint arról, hogy hű most akkor mi mit is csináltunk ott egy hétig. Szerintük egyfolytában ittunk. Szerintünk meg nem. :) Azt hiszem elmondhatom, bármikor felhívhattak volna telefonon, soha nem ittam annyit, hogy ne vállaltam volna magam..! még este sem. Vagy nem volt sörünk annyi, hogy igazán elég legyen, vagy ha volt is, akkor is inkább beosztottuk, hogy legyen későbbre is, szóval nem rúgtunk be egyszer sem! Olyan is volt többször is, hogy csak az ásványvizet ittuk, mert nem volt más, mégis jó volt úgy is... :) A Szentkirályi víz tényleg jó, bírja a meleget, nem romlott meg! Na ezt most azért írom, mert hat éve amikor egyszer már voltunk így a "kietlenben" akkor Kristályvizet vittünk és az a harmadik napra megromlott.. rossz, büdös, szörnyű íze lett... Szóval ez jó víz... :))) Szóval lightosan ment a sörözés, ha egyáltalán ment.. cigi több ment, főleg Apának.. de most már Ő is visszaállt az eredeti adagjára, sőt fontolgatja, hogy talán le kellene szokni róla, szerintem csak csökkenteni fogja tovább, eddig még soha nem tudott leszokni, és már nagyon régen cigizik. :(
Na és a hazafelé utunk...! Ez még megérne egy külön posztot... de inkább nem, majd külön magamnak leírom... :))) 10 órakor indultunk el vasárnap délelőtt. 5 km után leállt a csónakmotor. Tudni kell, hogy egy nagyon régi kis Thümler motor van a csónakon, Simson motor van benne, egyszerű, akár vízen szerelhető szerkezet. (nekem persze nem egyszerű, de Apa tudja szerelni, nem kell hozzá szakszerviz, mint pl a mostani komolyabb motorokhoz...)
Épp kiszámoltam, hogy ha így haladnánk, akkor két és fél óra alatt itthon is lennénk, mert 43 km-re voltunk összesen. Lassan lehet menni, kb óránként 20 km-t. Ó, mégha így haladtunk volna! Nade egy evezővel??? Óránként 2-3, jó esetben 3-4 km-t haladtunk. Persze néha beindította Apa a motort, az volt a baj, hogy nem vette fel a vizet, és mivel vízhűtéses, ha nem kapja meg akkor leég, nem megy tovább. Nos, ezt nem akarta megvárni Apa, inkább kicsit mentünk, majd pihentette és evezett. Amikor szerelt, akkor én próbáltam irányban tartani a csónakot, persze nekem nincs meg az egy oldalon történő evezés tudománya, mármint az, hogy meghúzás után befordítani a lapátot és úgy irányban tartani, én úgy csináltam, hogy hármat-hármat eveztem mindkét oldalon és akkor kb egyenesen mentünk.. :D Na persze volt olyan is, hogy körbe fordult a csónak kétszer is maga körül, mert jött valami olyan rész, hogy a lapátot nem tudtam lenyomni a vízbe... :))) Végül csak sikerült belőle kimenni és akkor mehettünk újra egyenesen. Még Tiszaburánál megálltunk egy homokos parton. Apa ott is szétszedte a motort, csinált vele valamit, kitisztította, stb... Közben ettünk is, még jó hogy volt kenyerünk meg májkrém, paprika, lila hagyma, szalonna... :)) Gyártottam a szendvicseket...
Ekkor már dél felé közeledtünk és még alig haladtunk el valamennyit....
A motor először beindult, de hamarosan leállt... sokat haladtunk megint evezővel... telt az idő, én pedig egyre jobban elkeseredtem, hogy most már sosem érünk haza, mert néztem a térképet, a km táblákat, hogy még csak itt tartunk és az idő meg már hű de megy.. közben az idő sem volt kegyes, felváltva kerültünk esőbe, zivatarba, napsütésbe, volt hogy kimenekültünk a felhő alól, volt ahol utolért... hideg szerencsére nem volt.
15:30 körül hívott Mama, hogy hol vagyunk, persze térerő semmi, így csak üzenetet tudtam utána írni, de annyit hallottam, hogy kérdezte, jöjjön-e elénk Papa a kishajóval vontatni. Apa nem akarta. A makacssága meg a büszkesége miatt lett 9 órás utunk... pedig ha beleegyezik a mentésbe akkor minimum 4 órával előbb értünk volna haza. :( Nem akarta ezt, ha belekezdett akkor bármi áron is de hazahozza a csónakot, végülis kétszer is tudtunk jönni jódarabon motorral, ha azt is evezni kell akkor tuti reggelre érünk haza.
A végén egyébként én lettem a hibás, mivel még tavaly venni akart Apa egy jobb csónakmotort, ami erősebb, megbízhatóbb, mint a mostani, de én "nem engedtem". (nem tetszett az ötlet, mivel másra jobban kell a pénz...). Ha nem engedtem akkor most tűrjek és egyébként is nekem csak utazni kell, Ő evez.. Az egy dolog, de azért lefárasztott engem is az egész... hosszú volt ez így na! Szóval... amit pihentünk azt hiszem ezzel az utolsó nappal el is vesztettük.. én legalábbis tuti. :( Annyira fáradt voltam és rossz kedvű, hogy legszívesebben haza se jöttem volna... éreztem, hogy nem lesz türelmem a gyerekekhez sem, és igazam is lett sajnos. :( Pedig azt hittem jobb lesz, de nem... vagy Ők lettek még rosszabbak velünk legalábbis.... totál semmibe néztek, még most is, nem fogadnak szót, mondhatok, csinálhatok én bármit.. de már Apára se nagyon hallgatnak. :(
Mire hazaértünk már 20 óra volt, sólyázással, hazajövetellel együtt....
Persze azért volt öröm, már Mama épp megfürdette a gyerekeket, akik persze ki akartak menni, na meg mesélni kellett, hogy milyen volt sátorban aludni és horgászni, és Ők is akarnak menni......
Aznap este nehezen aludtak el mindketten. Azzal nem volt gond, hogy nem akarnak majd itthon aludni, csak egyszerűen nem akartak és kész. Ugráltak, hancúroztak... :)

A napok teltek-múltak... a helyzet nem igazán változott, de próbáljuk azért csinálni amit kell, más lett kissé a reggeli rutin is, kezdünk az Aloéval, majd mosakodás, fogmosás, orrszívás, orrmosás, orrszívás, fésülködés, öltözés és vagy még bent esznek, vagy már kint a kerti asztalon. Ez szép és jó lenne, ha ilyen pörgős ütemben történne, de sajnos elég sokáig tart minden... akár másfél órán át is, amit én nehezen bírok, mert menni kellene már boltba,stb.. meg eleve nem szeretem a szöszmötölést, haladjunk, csináljuk, de sajnos a gyerekek nem mindig akarják ezt így. :(
Eddig még mindig kellett Mama a délutáni altatásokhoz is, sőt az estiekhez is, akkor is, ha Apa itthon volt. Egyébként még mindig sokat vannak kint a levegőn, amikor csak lehet. :)
A kezdeti egy-két napos alig evés után már visszatért az étvágyuk, az új étvágyuk.. :D Fura nekem, hogy mennyit meg tudnak enni, főleg Livike, de nem baj, hadd gyarapodjanak.. :)
Már olyan nehéz Livike, mint a sár... meg kellene már mérni a súlyukat. :)
Most már megvárom a hónapfordulót, nem mintha az utóbbi hónapokban mértem volna, most igyekszem nem elfelejteni.
Cumisüveg továbbra sincs. Este és éjjel nekem még fura, hogy nem cuppogják, nem kell elmosni az üvegeket, amihez néha már alig volt kedvem, hogy fel kell kelni miatta, stb. A pohárból ivás egyetlen hátránya az, hogy Levike így alig hajlandó tejet inni. Kakaót egyáltalán nem, a mézes tejet meg csak kis mértékben és nagy könyörgésre issza meg, de csak fele annyit, mint amennyi kakaót Livike meg tud inni. Ő egyhúztomra megissza a bögre kakaóját, ami kb két decinyi. :)
Este még vizet szoktak kérni, nagyon ritkán éjjel is, de amúgy semmi gond nincs ilyen térten.
Legtöbbször sikerül mindkettőjüket a saját ágyában elaltatni, de éjjel vagy hajnalban úgyis a mi ágyunkban kötnek ki, melyikőjük mikor, az változó. Apa is vándorol, ha nem fér akkor megy a másik szobába a heverőre aludni. :)

Reggel most utóbb már kétszer 7 óra után ébredtek, eddig 6 óra, 6:30-nál tovább nem aludtak. Namost.. jó ez így, alhatnának tovább is, de még egy hét és bölcsi, tehát kezdeni kell a visszaállást arra, ami olyankor van, amikor járnak. Július 30-tól lehet menni, tehát a jövő héten még itthon vannak aztán mehetnek.

Beszéd terén szerintem elég sokat fejlődtek az egy hét alatt, meglátszik Mama munkája, a sok mesélés, mondókázás, éneklés... :) Köszönjük ezt is Neki! Az állandó ellentmondás, az igazi dackorszak is dübörög, amit én nagyon nehezen tűrök, nade én mit nem. :(( Levikénél a Miért korszak is nagyon jelen van, mindenre képes megkérdezni, hogy az miért úgy van vagy miért nem és stb... és választ is vár a kérdéseire, addig nem nyugszik, amíg nem mondunk rá valamit, és a "mert csak", meg az "azért" az nem jó válasz ilyenkor.. :)))

Az éjjeli pelenka nélküliséget saját kényelmem érdekében még nem merem megkockáztatni. :( Mama azt mondja egyszer sem volt semmi reggelre a pelenkában, de mióta itthon vagyunk bizony előfordult már, hogy pl Levikének tele volt reggelre a pelenka, igaz, csak egyszer. Livike is pisilt már bele, nem olyan sokat, de azért ahhoz elég az is, sőt bármennyire kicsi is, hogy esetlegesen a mi ágyunkat áztassák el. Az övékére tudok tenni nejlont, de a miénkre nem, és emiatt félek, hogy balesetek történnének. Sajnos előbb-utóbb úgyis lesz ilyen, ha hónapokat várnék még és totál szárazak lennének stabilan, akkor is lesz baleset, ez biztos. Úgyhogy ha elfogy a pelenka, úgy döntöttem nem veszek többet.... (aztán majd meglátjuk. :) )

Hiába nem írtam napokig, nem jut eszembe semmi értelmes, úgyhogy gyorsan be is fejezem, mielőtt még felébredne valamelyik gyerkőc, vagy elmenne az internet, ami gyakran előfordul. Ezt a bejegyzést is már tegnap elkezdtem, de nem tudtam befejezni.
Tudom, folytatnom kellene blogolást "Mama módon", tehát minden nap többször írni és fényképeket is tenni, de azt hiszem én erre nem leszek képes, valahogy nem megy... de most már sejtem, hogy én vagyok a hibás, rosszul osztom be az időmet, vagy nem tudom.. Neki munka mellett meg a gyerekek mellett is sikerült rendesen vezetni a blogot, én meg csak nyavalyogni tudok. :( Be is fejezem, mielőtt igazán elkezdeném. :)
Jövök, amikor tudok. Remélem nem egy hét múlva. Én tényleg igyekszem..! :)