Péntek délután ....

Délelőtt a dinnye evés után, még jó sokat játszottak, kacagtak nagyokat, a Levi volt a mókamester. :)
Motoroztak, és a Levi a kapu felé ment mindig, és neki ment direkt a kapunak kicsit, ami lemez és hát nagyon szólt! :) Ezen olyanokat kacagtak, hogy Lívia fetrengett a nevetéstől, már én is és a Levinek is folyt a könnye..:) Édesek voltak! Önfeledten...jókat kacagtak! :)
No, mivel a telefon egyet nem csörgött, így jött egy ötletem, hogy mi lenne ha bemennénk a városba! Persze, nagy ujjongás, hogy igeeeeennn...menjünk! :) Már maguktól mondták is, hogy jók leszünk, szót fogadunk! :)
Mondtam, hogy majd meglátjuk ha ott leszünk, és akkor is jusson az eszetekbe! :) Jóóóóó...alapon, gyors átöltözés, szép jujába, ahogy ők mondják és indulás Papa autójával.
Bementünk egy áruházba, ahol a Levinek néztünk papucsot, mert, az övé elszakadt.
Kaptunk is a második üzletben. Nagyon ügyesen végig nézték a kínálatot és elégedetten távoztunk az üzletből. Tényleg jók voltak és szót is fogadtak. Egyik üzletben Ők még menni akartak több  mindent nézni, de mondtam, hogy mivel elég későn indultunk el, így haladni kell...de itt még ne már...és mi Papával elindultunk a kijárat felé....mire egyszer csak várjatok Mama, megyünk, és már futottak is! :) Az üzletben csak néztek bennünket és jókat mosolyogtak és volt egy szép megjegyzés is, hogy látod...így kell őket nevelni, nem kiabálni velük...mert, így legalább mennek! :) Két hölgy között hangzott el ez a mondat, akik mellett mentem el. :) :) No, mára is kaptam egy dicséretet.! :) Ja és mondta az egyik a másiknak, hogy biztosan második házasságból való gyerekek, mert sok a türelmük...! :) :) :) Ezen nagyon jót mosolyogtam! :)

Miután Levinek kaptunk papucsot, mentünk a Pelikán Buszpálya udvarra , ebédelni. Az Ikrek kiszúrták a színes tésztát, azt itthon is láttam már, hogy kaptak, és ahhoz kértünk pulykatokányt, vagyis egy kis húst. :)
Én csak levest ettem szinte, mert, egy adagot kértem ebből a valamiből és ketten úgy bepakolták, hogy csak néztünk! :) Ittak egy narancslét, és mentünk édességet enni, a Plázába, palacsintázni, bár a Levi már majd elaludt az ebédnél is, de amikor rákérdeztem, hogy ki akar enni palacsintát, neki volt a legnagyobb hangja.:)
Ez gyorsan megvolt, be is vágtak két két palacsintát, kakaósat. :)
Papa 2x rendelt, mert, úgy gondoltam, hogy annyi kaja után már két db palacsinta elég lesz nekik, de megették a Papáét is, így rendelt még kettőt, és azt ettük meg ketten! :) Mind a ketten ügyesen késsel, villával vágták és ették. :) Itt is nagy sikerünk volt, volt nézőközönségünk is, akik agyon rajongták őket, és még ki is nyilvánították, hogy milyen édesek, gratulálnak hozzájuk! :)
A zebránál is vártuk, hogy zöld legyen a lámpa, gyalogosan és kértük őket, hogy szóljanak, ha zöld lesz a lámpa és mehetünk! :) Itt egy nénike mondta, hogy de édesek vagytok, hogy anyának és apának szóltok, gratulál a nénike, hogy ilyen ügyesen neveljük őket, ilyen kicsi korban biztosan jobban megtanulnak mindent. Ebben egyet értek, most nagyon fogékonyak mindenre.
Visszaértünk az autóhoz, amit egy másik parkolóban hagytunk, hazaértünk 13.30-ra és kézmosás, gyors átöltözés és mentek feküdni szó nélkül.! :) Alszanak mint a tej! :)
Tej, jut eszembe, csak is kizárólag pohárból, reggel, délben, és este is. Nincs alvásnál cumizás, fogmosás, max. ha szomjas egy kis mentes víz és így alszanak.
Most nem ittak tejet, de majd uzsihoz bepótoljuk.
Lassan egy órája, hogy alszanak, én most nem alszom, hogy este időben tudjak aludni. Holnap egyedül leszek velük egész nap, amitől én nem félek, mert, rajtam nem fognak ki! :)
Majd beülünk az autóba és kimegyünk a Tisza-parti sétányra sétálni, játszani és délután meg már majd eltelik, addigra valamikor haza ér Papa is.
Igen, könnyű nekem, mondaná most a lányom, mert, van jogsim, autóm és tudok menni bárhová...! Ez így van...de azért azt tudni kell, hogy nekem sem könnyű velük, csak én mindent a  pozitív oldaláról nézek, és nem keseredek bele a világba! Azt csinálom ami nekik jó, és nem azt ami nekem, és azt az oldalát is nézem, hogy Ők még kicsik, majd ha olyan nagyok lesznek mint én, Ők is biztosan ilyen "okosak" lesznek és ügyesek, de 3 évesen még nem várhatom el, hogy hibátlanok legyenek! Ők gyerekek, mi felnőttek pedig azért vagyunk, hogy nekik szép gyerekkort, majd felnőtt kort teremtsünk!
Aki nem ért ezzel egyet, írja meg a lányomnak...:)
Őt is mindig úgy neveltük, hogy gyengén-látóként ne éreztessük vele, hogy Ő esetleg másabb mint a hasonló korú társai. Ha valamit nem látott, messze volt, kérdezett engem, vagy az apját, hogy mi van ott, mondtuk, hogy nem látjuk, csak hogy ne legyen olyan érzése, hogy csak Ő nem látja.Ezért is nincs testvére sem, hogy ne hogy csúfolódás lett volna közöttük, hogy én látok, Te nem....! No, meg a betegségem miatt sem persze!

No, megint jól belemerültem, de egy Nagyi már csak ilyen, hogy beszél, beszél....ha kell, ha nem! :) :)

Köszönöm a türelmet!
Este, vagy amikor tudok, jövök! :)